Ötödik fejezet~

Köszönöm szépen, hogy kitartóan olvastok, írtok megjegyzéseket és feliratkoztok! Osszátok meg a blogomat minél több helyen és hívjatok minél több emberkét, hogy olvassák! xx



Ahogy jött felfelé mindenhol csókot hagyott. A lábamon kezdte, majd az alsómon is hagyott egyet, az ágyékom volt a következő hely, ahol már éreztem a bizsergést, a hasamon tovább időzött el, végül a nyakamat puszilta meg a lila folton, az utolsó és végső pont persze az ajkam volt. Nem tudtam mit kezdjek a bennem kavargó érzésekkel. Ahogy a nyelve utat nyert a számba teljesen elfeledtette velem, azt amit amúgy tennem kéne.
- Magamra hagynál egy kicsit? - néztem rá, majd rám mosolygott és kilépett a zuhanyfülkéből. Magára csavarta az én kék törölközőmet, majd elhagyta a szobát. Üresen kongott a tér, nem hallottam a levegő vételét sem, csak azt, ahogy a vízsugár a kabinfülkére zubogott.
Szánalmas vagy! Miért nem érintetted meg? Hozzá sem értél jóformán...csak ő kényeztetett! Te meg élvezted, aminek örülhetsz. De mi lesz vele? Neki is vannak ám igényei! 
Arcomat a kezembe temettem.
- Szerencsétlen vagyok! - suttogtam oda magamnak.
Kiléptem a zuhany alól, majd a fogasra néztem. Se egy törölköző, se a kék köntösöm. Sőt, semmi sem volt amit magamra vehettem volna.
Loretta jól játszik és biztosra tudom, hogy ezt is jól kitervelte. Így nincsen sok választásom, mint egy szál pöcsben végig menni a folyosón a szobámig, ahol vagy ott lesz pucéran az ágyon vagy eldugja az összes boxeremet, hogy véletlenül se legyen rajtam valami.
Úgy döntöttem nem leszek beszari. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Kissé libabőrös lettem, hiszen már nem fűtött a benti pára. Végig mentem a folyosón. A szobám barna fa ajtaja be volt csukva.
Nyiss be! 
Hallgattam a belsőmre és kinyitottam az ajtót. Lori ott ült az ágyszélén az egyik ingembe és az ő francia
bugyijába.
- Mária krisztus! Azt hiszem, ezt nem gondoltam át. - kapta fel az egyik párnát és arcához emelte.
Aranyos volt nagyon is. Arca kissé piros lett és hanyatt dobta magát az ágyamon, arcán a barna díszpárnával.
- Szólj ha felöltöztél. - mormogta bele az anyagba.
Felnevettem, majd magamra kaptam egy alsónadrágot és egy fehér pólót.
- Azt, hiszem meg vagyok. - huppantam le mellé az ágyra.
Kínos csend állt be. Ő a plafont nézte én pedig Őt. Nem tudtam nem nézni. A haja szép ívben hullott rá a párnámra. Az ingem felső két gombja nem volt begombolva, így újra megpillanthattam a kulcs csontját. A fekete bugyi iszonyatosan szépen feszült a csípőjén.
- Iszunk egy teát? - nézett rám mosolyogva.
Tudtam. Tudtam, hogy észrevette, hogy bámulom.
- Igen.
- Megcsinálom.
- Együtt. Megcsináljuk együtt. - motyogtam és elnyúltam az ujjaiért.
Szégyenlősen megfogta a kezemet, majd lesétáltunk a konyhába. Elővett két bögrét, mire az angyalosat megmosolyogta.
- Ihatok ebből?- kérdezte a szárnyakra mutatva.
Tétován bólogattam és vigyorogtam egyet, mire felcsendült a kapucsengő. Egymás után vagy ötször feküdt rá az ajtó előtt álló illető a gombra.
- Megyek már! - kiáltottam és magamra vettem a farmert ami a kanapén lógott.
Kitárva az ajtót nagyon meglepődtem, hiszen anyukám állt ott a nővéremmel.
- Anya? Gemma? Hát ti mit kerestek itt? - kérdeztem nyugtalanul.
- Nem látogathatjuk meg az idióta öcsémet csak úgy? - röhögött fel Gemm.
Megforgattam a szememet és szóltam, hogy kerüljenek beljebb, míg én elintézek valamit.
Sebesen szaladtam be a konyhába, ahol Lorettát a derekánál fogva elkaptam.
- Te jó ég? Mégis mi a fenét művelsz? - kérdezte nevetve a hirtelen közelségemtől.
- Itt. Van. Anya. És. Gemma. - szuszogtam. Arcáról lefagyott a csodálatos mosolya.
- Mit csináljak? - kérdezte ijedten.

- Fiam? Mi ez a finom illat? - lépett be anya a nappaliba, ami szembe volt a konyhával és ekkor meglátott engem, Lorival. Meglepetten figyelt és mosoly ült az arcán.
- Szia! - intett oda Loretta. A kezem még mindig a derekán pihent. Nem tudtunk megmozdulni. Kényes volt a szituáció mindkettőnknek, hiszen rajta az én ingem pihent, a haja még néhol vizes volt, akárcsak az enyém.
- Szia. Hát téged, hogy hívnak? - lépett anya közelebb hozzánk és besétált a konyhába.
- Loretta Hells. - nyújtotta oda kissé remegő kezét. Rámosolyogtam anyára, majd vissza a mellettem álló csodás lányra.
- Fiam. Miért nem meséltél arról, hogy barátnőd van? - korholt rám anyu. De ezennel olyan pipacs vörösre változtam, hogy azt leírni nem lehet.
- Anya. Ő....izé...szóval.
- Harold. Szóval te még nem meséltél a mamádnak rólam? - fordult felém vidáman Loretta. Nem értettem mit művel. De jobbnak láttam belemenni a játékba.
- Nem. Még nem. - ingattam meg a fejemet.
- A fia már sokat mesélt magáról és a nővéréről, Gemmáról. Esetleg ő is itt van? - kérdezte. Olyan volt, mint akinek tényleg meséltem volna. Ekkor belépett az emlegetett szamár.
- Gemma, kislányom gyere csak ide egy kicsit! - szólt oda neki anyu, mielőtt még a kanapéra ült volna.
- Oh. - mondta, ahogy ránk nézett.
- Gondolom te vagy Gemma! - nyújtotta oda a kezét Lori és kilépett a tenyerem alól.
- Igen. Te pedig....? - fogta meg nővérem az Ő kezét.
- Én pedig Loretta Hells.
- Öcsi? Te becsajoztál és nem is mesélted el nekem? - kócolta össze a hajamat az idióta nővérem.
- Nekünk most mennünk kell! Felöltöznénk. - kapta el a kezemet Loretta. Anya és Gemma mosolyogva bólogattak, miközben távoztunk.
Felbaktattunk a lépcsőn és becsukta mögöttünk Lori a szoba ajtót. Felkuncogott én meg nem értettem semmit.
- Most meg mi a fenét művelünk? - kérdeztem meg miközben próbáltam nem arra figyelni, hogy Loretta éppen megválni készül az ingemtől, ami rajta volt.
- Nyugodj meg. Mindent kézben tartok. A szüleid örülni fognak, hogy van valakid és különben is gáz lett volna azt kimagyaráznod, hogyha nem vagyok a barátnőd, akkor mégis mit keres itt a cuccom, miért vagyok az ingedben és miért fogdosol. - kapta le magáról véglegesen a fehér anyagot.
Igaza volt. Azt tényleg nehezebb lett volna kidumálni.
Előre hajolt a szekrénybe, nem volt rajta más csak a fekete franciabugyi és egy fekete egyszerű melltartó. Ahogy hajolt újra megakartam tapintani a derekát. De jobbnak láttam ha nem most jön rám a baszhatnék.
Felvett egy fehér pólót és egy farmert. A vizes haját összefogta, majd míg én az ágy szélén ültem a lábam közé állt, fejét lehajtotta és lágy csókot lehet számra.
- Mehetünk! - mondta bele ajkamba és kész, elvette az eszemet.
Ez a nő tud valamit.
Leszaladtunk a lépcsőn. Anya és Gemma valószínű rólunk beszéltek, hisz megérkezésünkkor nagy csend lepte be a lakást.
- Kértek egy bögre teát? - kérdezte meg Loretta, míg én elfoglaltam a helyet a kanapéval - és anyáékkal - szembeni fotelbe.
- Én elfogadnék egyet. - bólogatott vigyorogva anyuka, majd a nővérkém is bólogatott.
- Hazz? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Kérek szépen. Tudod, hogy szeretem igaz? - néztem rá. Talán egy kis flört belefér anyuék előtt is.
- Tudom. Forrón és édesen. - kacagott fel és Gemma is nevetni kezdett.
Loretta eltűnt a konyhában és előre féltem, hogy a család lefog támadni a kérdéseivel. Ami meg is történt.
- Harold, miért nem számoltál be arról, hogy találtál magadnak egy csodát? Hiszen ez a lány baromi kedves! - magyarázta anya.
- Nem tudom. Nem kérdeztétek, hogy van-e barátnőm.  - rántottam meg a vállamat.
- És mióta kamatyoltok öcsi? - húzogatta a szemöldökét Gemm. Néha úgy éreztem kettőnk közül Ő a fiatalabb és nem én.
- Hát. Pár napja költözött ide. - válaszoltam. Ezzel egy kicsit ugyan, titokzatos vagyok és nem árulok el semmit, mégis az igazat mondom és nem hazudok.
Loretta visszatért közénk. Kezében egy fém tálcát tartott rajta négy bögrével. Amint letette a kezébe vette a fehér, szárnyas bögrét és rám mosolygott.
- Hey. Te abból ihatsz? Nekem a múltkor rácsapott a kezemre, mert hozzá értem. - magyarázta Gemma.
Lori nevetni kezdett, mire a nővérem is felkacagott.
- Ő ihat belőle. - tettem rá a kezemet a térdére. Megakartam csókolni, de végül jobbnak láttam ha nem most teszem meg.


Jókat beszélgettünk. Míg anya a melóról kérdezgetett, addig Gemma és Loretta eltűnt a nővérem szobájába, ahol valószínű kínos sztorik is felmerültek a gyerekkoromból.
- Nos fiam. Mennünk kell. Holnap munkanap van és a nővérednek meg az egyetemen a helye.
- Rendben.
A nővérem és a barátnőm..aki most legalábbis a barátnőm. Röhögve sétáltak le a lépcsőn. Lori a hasát fogta a nevetéstől, míg Gemma könnyei folytak már.
- Mi ilyen vicces? - kérdezte meg anyu, de a lányok csak egymásra néztek és megint röhögtek egyet.
Gyönyörű volt, ahogyan nevetett. Még sosem láttam ennyire boldognak, mint most volt. Szabad volt, nem túl feszült és iszonyatosan aranyos. Ahogy szorongatta a nővérem kezét, mert egy levegőt akart venni, míg a tesóm egyszerűen átölelte.
- Hát Loretta. Nagyon örülök, hogy ilyen jó fej az öcsém barátnője! Csodás vagy és rohadt vicces.
- Gemma te pedig nem vagy normális! - kapta el a pólóját a nővéremnek.
Elköszöntek tőlünk, majd ránéztem Lori-ra, ahogy az ajtót becsuktam.
- Nos. Elmondanád min nevettetek? - kérdeztem rá tapintatosan a dologra.
- Gemma elmesélte a dolgokat, mikor mondtam neki, hogy tudom a kis titkodat. - célozgatott arra, hogy Angyal vagyok. - Elmondta, hogy a családod is az, meg stb...és, hogy...- kezdett volna bele de nevetni kezdett - hogy te azt hitted tudsz repülni és leugrottál az emeletes ágyról! - újra neveti kezdett.
 Olyan jó ízűen nevetett, hogy jó volt nézni. Én is vigyorogtam egyet.
- Nem tudtam, hogy attól még mert van két hatalmas szárnyam akkor majd nem tudok repülni. - magyaráztam és megöleltem.
Karját rávezette a hátamra és odarakta, ahol a szárnyam helye van.
- Annyira. Hihetetlen vagy! - beszélte bele a pólómba.
- Én? Inkább te. Olyan lazán és édesen viselkedtél velük, hogy lehet mától mindennap jönnek miattad. - nevettem fel, mire felemelte a fejét.
- Csókolj meg! - ajka édesen mondta ki ezt a két szót. Igaza van, hiszen én még nem igazán kezdeményeztem egyik csókunkat sem. Maximum könyörögtem egyet tőle.
Nyugi, ezt nem tudod elbaszni! 
Lehajtottam a fejemet és számat az ő szájához érintettem. Egy ideig csak gyötörtük egymás ajkát és semmi féle bejutást nem kezdeményeztem, végül ráharaptam alsó ajkára, mitől elnyílott és nyelvem a szájába került. Keringőt jártak, és tökéletes párt alkottak együtt a nyelveink. Levegő hiányában elhajoltam és levezető puszit nyomtam szájára.
Csak mosolygott rám. Nem mondott semmit, csak bámultuk egymást.
- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdeztem meg és egy, a copfból kiszabadult tincsét a füle mögé tűrtem.
- Menjünk!
Még egy csókot nyomott az ajkamra mielőtt elengedett volna és felvette volna a cipőjét.



A következő rész 5 megjegyzés után következik! Iratkozzatok fel sokan és ajánljátok a blogomat a barátaitoknak és más Directionerek-nek :) Pez