2013. október 31., csütörtök

2. fejezet~

Mielőtt bármibe is belekezdenék szeretném megköszönni azoknak akik hagytak eddig kommenteket. Örülök, hogy tetszik! Szeretnélek benneteket megkérni, hogy mindig hagyjatok megjegyzéseket, mert attól függ mikor hozom a következő részeket. Innentől kezdve egyre pikánsabb részek fognak következni, bár aki az előző blogomat is olvasta nagyjából már hozzá van szokva a dologhoz. :D 
Nem is húzom tovább a dolgokat. Jó olvasást! :* Pez Xxx




Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó. 

Furcsán éreztem magamat. A hideg bőrhöz hozzáért a még hidegebb combom. A hideg végig futott rajtam. Fáztam. Szerencsére a fűtés már be volt kapcsolva, így hamarabb át tudtam melegedni. Még sosem volt olyan emberrel dolgom akit ismertem. Mindig idegenek vittek haza otthonaikba vagy a hotel szobáikba, hogy az undorító vágyaikat teljesítsem. De a pénzért bármit. Másból nem éltünk volna meg. 

- Hozzám megyünk! - hallottam meg újra a rekedtes hangot. 
Ezt nem hiszem el. Arcom lassan bordón mutatott, ahogy a visszapillantóba néztem. Tényleg egy kicsit frusztráltan éreztem magam.
- Mit szeretnél mit csináljak majd veled? - tettem fel a megszokott kérdést. Ám az eddig megszokott érces és szexi hang helyett, remegve és szinte suttogva beszéltem.
- Szépen lefürdünk. Felveszed a ruháimat és elmeséled mi ez az egész! - kapaszkodott immáron erősen a kormányba Harry.
- Ha ennyi a szándékod, akkor kérlek szépen tegyél ki most azonnal, vissza az út szélére. Különben holnap egy vasam sem lesz és nem fogok enni..- elnyúltam a biztonsági övhöz, hogy kipattintsam de Harold óriási kezei megakadályoztak.
- Ne is álmodj arról, hogy én elengedjelek téged akármikor is vissza azokhoz, akik bántanak és ilyesmire kényszerítenek téged! 
Az autó megállt a piros lámba miatt. Harry kibújta a kabátjából és rám terítette.
- Nem szeretném, hogy megfázzál! - súgta oda nekem.

Tetszett a törődése, hiszen ilyet még sosem éreztem. Sőt örültem is, hogy nem kell egy éjszakát több számomra ismeretlen pasassal töltenem...de tudtam, hogy ebből hatalmas botrány lesz.

Az autó megállt a hatalmas ház előtt. A garázs ajtó felnyílt és a fürtös srác, mintha teljesen egyszerű lenne passzentosan beparkolt.

- Hány autód van? - kérdeztem mikor leállt a motor.
- Összesen nyolc. 
- Wow. Az nagyon sok autó.
- Igen. 
Nem volt túl bőbeszédű velem. Amit nem csodálok. Gyors mégis férfias mozdulattal kiszállt az autóból. Én is elnyúltam a kilincsért, ám amikor nem nyílt ki eszembe jutott, hogy gyerekzáras.
Harry megkerülte a motorháztetőt, miközben tenyerével végig simított az autó orrán. Mellém érve kitárta az ajtót és felém nyújtotta a kezét. Óvatosan kapaszkodtam bele, miközben ő az ujjait összefűzte az enyémekkel. 
- Vedd le a lábadról azt a cipőt. - nevetett fel. 
Kellemetlenül rúgtam le a lábamról. Nagyon bután éreztem magamat. Egy szál kabát választ el attól, hogy a srác akit ma megismertem egy szál fehérneműbe lásson, s bár a mai napon sok mindent látott, akkor sem szerettem volna magamat lejáratni. Hiszen nem vagyok tökéletes. Van rajtam egy-két kiló felesleg, ami amúgy nem zavart. 
Hazz becsapta az anyósülés ajtaját, ami hangosan visszhangzott a nem túl üres garázsban. 
Lépni készültem, hogy induljunk be a lakásba, amikor Harry tárt karjai között találtam magamat. Erősen ölelt át derekamnál. Fejét a nyakhajlatomba temette, míg én fejemet a vállára hajtottam. Göndör fürtjei csikizték az arcomat. Finom illata, pedig átjárta az egész orr járatomat. 
- Ne csináld ezt! Kérlek szépen! - súgta bele szinte sírva fülembe.
Megremegtem. A könnyeim szabadon csúsztak végig púderes arcomon. Ezzel fekete, függőleges csíkot hagyva sminkembe. 
Keze rátalált kezemre és újra megfogta, azt. 
Csendben sétáltunk át a már jó meleg lakásba. Még mindig annyira hihetetlen, hogy együl lakik ebben a nagy házban. 
Nem volt túl sok ruhám, amit a fogasra akaszthattam volna, így csak a cipőmet dobtam le a puha szőnyegre.
- Fürödj le. Én addig készítek vacsorát! - nyomott puszit a homlokomra Hazz.
- Rendben. Deeeeee...- vakartam meg a tarkómat. 
- Tessék? - mosolygott rám értetlenül.
- Nem tudom merre van a fürdő. - hajtottam le a fejemet idiótán. 
Hangosan felnevetett.
- Felmész a lépcsőn, elfordulsz jobbra és a második ajtó lesz a fürdőszoba. - magyarázta el, majd eltűnt a konyhába.

Lassan szedtem a lépcsőfokokat. 
- Akkor most jobbra...igen nagyon ügyes vagyok...második ajtó...áhh meg is van. Tényleg nem tévedtem el...- beszéltem magamba. Ez is szokásom volt a többi furcsa és beteg szokásaim mellett. Ahogy a tükör elé értem fájt amit látok. Megláttam, azt a lányt, akit sosem szerettem volna látni. Hiába néztem ki tökéletesen, nem túl sok sminkkel mégis belőtt hullámos hajjal. Hiába ragyogott még mindig a piros rúzsom. Belülről éreztem, ahogy minden mozdulatomnál egy darabka boldogság eltűnik belőlem. 

Levettem magamról Harry kabátját és megváltam a fehérneműtől is. Imádtam volna ezt a csipkés szettet, ha nem erre a szánalmas munkára kellett volna felvennem. De hát nem volt túl sok választásom.
Beléptem a zuhanykabinba. Bár választhattam volna a kádat is, hiszen ebben a fürdőszobában mindkettőnek volt helye. Megengettem a forró vizet. A feszült izmaim kezdtek ellazulni. Jól esett, ahogy a szinte átfagyott bőrömet égeti a forró víz. Ahogy végig szántott rajtam a forró vízcsepp, abban a sávban libabőrt hagyott maga után. Körbenéztem a fürdőszobába de nem találtam nőknek való tusfürdőt. Mondjuk nem tudom mire számítottam egy legény lakásban. Elnyúltam a férfi tusfürdős flakonért és a kék színű anyagot a tenyerembe nyomtam. Olyan illata volt mint, Harrynek. Miután az egész testem habosan állt kopogást hallottam meg. Megrémültem és elzártam a csapot. 
- Igen? - kérdeztem meg reszkető hangon. 
- Csak kíváncsi voltam élsz-e még. - kiáltott be Harold, hangjából pedig kihallottam, hogy éppen jót nevet rajtam. Mitől is ijedtem meg? Fogalmam sincsen...valószínű attól, hogy befog jönni.
Lemostam magamról a habot és magam köré csavartam egy kék törölközőt. Újabb kényes pillanat következik. Mi a szart vegyek fel?  Leültem a kád szélére és tanakodtam.
Ha felvenném a kabátját és alattam nem lenne semmi, az olyan mintha szatír lennék. Egy szál fehérneműbe pedig semmi kedvem nincsen flangálni a fürtös lakásán. 
- Te idióta! Miért nem kérsz tőle valamit?- szólalt meg belső istennőm, akinek megint csak igaza volt. 
De most akkor menjek ki elé fürdőlepedőben? 
Belső istennőm a hasát fogta szerencsétlenségemtől. Oké. Valljuk be tényleg szerencsétlen vagyok. 
Halkan lenyomtam a kilincset. Kikukucskáltam az ajtón, hogy megbizonyosodjak róla, tiszta a terep. Nagyot sóhajtottam. 
Talpam csak úgy csattogott a lépcsőn,ahogy lefele szaladtam. 
- Kész a....- majd elhallgatott, mikor meglátott...- vacsora. 
- Az lenne a kérdésem, hogy nem tudnál kölcsön adni valamit..mert nekem nincsen túl sok ruhám. - hadartam le gyorsan. Éreztem, ahogy a fejem tüzel és lassan szét is robban kínomban.
- De-de. Persze! - bólogatott hevesen. Kicsit talán megilletődött, amit nem értettem, hiszen az előbb szexis ruhába álltam mellette..
Bevezetett a szobájába és a szekrénybe kezdett el matatni. Elővett egy alsónadrágot és egy fehér inget a számomra, majd mosolyogva a kezembe adta. 
- Kimegyek ameddig átöltözöl. - csukta be maga mögött az ajtót. 
Amíg magamra vettem Harry cuccait körbe néztem a szobában. Meglepően tiszta volt és férfias, amit sosem vártam egy legény lakástól. Miután szépen begomboltam az ing szinte összes gombját, kivéve a felső kettőt, a tükör elé léptem.
Ahogy gondoltam...szánalmasan festek. Ahogy megfordultam kíváncsi lettem. Volt ott még egy ajtó. Nem akartam kutakodni, mégis meg akartam nézni mit rejt a barna fa ajtó. 
Kinyitottam és egy lány szobát pillantottam meg. Ez biztosan Harold nővéréjé, aki megszokta látogatni. A képek alapján csoda szép lány. Találtam egy hajgumit, így azt kölcsönkérve felkötöttem a már meggyepert fürtjeimet. Leoltottam a villanyokat és a konyhába mentem, ahol már szépen megterített asztal várt.

Harold elég rendesen végig mért rajtam. 
- Igen. Tudom, hogy szánalmasan nézek ki. - nevettem fel kínomban. Leginkább elsüllyedtem volna egyenesen a föld alá, de olyan jó mélyre, hogy senki se találjon meg.
- Dehogyis. Gyönyörű vagy. - lépett be elém. Mindkét kezemet megfogta, majd apró puszit nyomott rá. 
Pírba szökött az arcom és nagyon reménykedtem benne, hogy nem veszi észre. Ám amikor kezemről arcomra tért a tekintete, eltakartam pofimat. 
- Nekem tetszik ahogyan elpirulsz! Nem kell takargatni. - vette el kezemet, majd ajkát az arcomra nyomta. 
Oh ez az...ha eddig nem voltam rák vörös, akkor majd most.
Kihúzta nekem a széket a megterített asztalnál. Helyet foglaltam, majd ő is leült mellém.
- Spagettit csináltam. Nem tudtam mit szeretsz éééés...azt talán mindenki szereti. - kapkodott össze-vissza.
- Hé. Nyugi! Szeretem. - mondtam mosolyogva.
Halkan ettünk. Csak a villák koppanását lehetett hallani, ahogy azok érintkeztek a tányérral. 

-Ez nagyon finom volt! - töröltem meg a számat a szalvétámba. - Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
- Sok mindent nem tudsz még rólam Angyalom. - sóhajtott fel fájóan. 
Furdalt a kíváncsiság vajon mi lehet az ő titka. Hiszen olyannyira kedves volt és törődő, hogy kétlem, hogy pont ő lenne London rossz fiúja. Felkelve a székekről vállaltam, hogy elmosogatok. Sokáig kellett győzködni róla ugyan, de ha már ő csinálta a vacsorát ennyi pihenő időt csak megérdemel. De ahelyett, hogy megült volna formás kis fenekén, teát készített.


A kanapén ülve fújdogáltuk a forró teáinkat. Harold kezében immáron egy bordó bögre volt, míg az én kezemben a ma délelőtt már látott fehér, angyalszárnyas bögre pihent. 
- Ez nem a te megszokott bögréd? - kérdeztem meg, mikor megláttam a nevét ezüst betűkkel a bögre fülén.
- De Angyalom. Az az enyém, de mivel délelőtt megtetszett neked gondoltam, most igyál belőle te! - mutatóujjával az orromra bökött.
Kissé elmosolyodtam, majd belekortyoltam a forró folyadékba. Jól esően melegítette fel a belsőm.
- Mesélj magadról egy kicsit, hisz délelőtt csak én meséltem. Rólad pedig majdnem semmit sem tudok. 
Kényes téma következett. Mégpedig az életem. A szarról nem szokás beszélni. Az én életem pedig egyenlő volt a szarral. Lehajtottam a fejemet és sóhajtottam egyet, szememet jobbnak láttam ha lehunyom. Kezét megéreztem a combomon.
- Nekem bármit elmondhatsz! - mondta, azon a jellegzetes rekedtes hangján.
Nagy levegőt vettem és belekezdtem a sztoriba.
- Nos. Egy árvaházban nőttem fel. - gondoltam ez kezdésnek jó lesz. Szememet kinyitva folytattam tovább a szöveget. - A szüleim elhagytak engem, mikor 13 éves lettem. A mai napig nem tudom mi volt az ok, amiért nem akartak engem soha többé. Bár megígértek, hogy visszajönnek értem, már akkor tudtam, hogy akkor látom őket utoljára. Minden éjjel sírtam. Hiányoztak. - szemem könnybe lábadt, ahogy eszembe jutott édesanyám szőkés-barna haja és sápadt arca. Nagyon vékony és magas nő volt. Apukámat nem sokszor láttam, hiszen katonaként dolgozott. De még így is derengett hatalmas alakja és a mindig kusza fekete haja. -  Tudtam, hogy tényleg nem jönnek visszaértem...de reménykedtem. Álmodoztam arról, ahogy belépnek a szürke vaskapun és a nevemet kiabálva, sírva ölelnek majd át. De nem. Nem jöttek.  Aztán szobatársat kaptam. Bianca-t. Az elején egy visszahúzódó lánynak tűnt, de hetekkel később cseppet sem  volt az. Ő volt az a lány, akire mindig számíthattam. Akinek a vállán elsírhattam minden drámámat. - elcsendesültem. Eszembe jutott a nap amikor megérkezett. Ki voltam borulva, hiszen én egyedül akartam lenni. Nem akartam senkinek sem a társaságát, sem pedig azt, hogy ugyanazt a levegőt szívjam valakivel. Egyedül akartam lenni....önmagamban és magányosan.
- És utána? - pillantottam meg a fürkészű, smaragdzöld kissé könnyes tekintetet.
- Minden rendben ment. Volt egy társam, minden baromságban amit elkövettem ott volt..sőőt most is ott van. Aztán megjött az, akire akkor még azt hittem megmentette az életemet. A borostás rossz fiú. - szörnyülködésemben felnevettem..persze nem a boldogságtól, sokkal inkább attól, hogy akkor elhittem, ő lesz az, akivel majd egy tengerparti házban élem le az életem. - Szóval megjött Zayn Malik. Le voltam nyűgözve minden egyes tettétől. Még azt is odaadtam neki, amit lehet nem kellett volna. - rá pillantottam, hogy értette-e a célzást, mire ő lassan bólogatott. - Megszöktetett. Azt mondta van olyan hely ahol lakni tudunk. Ezzel pedig egy álmomat váltotta valóra. Másra sem vágytam csak, hogy végre kikerüljek onnan. Két hideg minden rendben ment a lakásban. A szülei pénzét, már persze amennyit találtunk kajára költöttük. De nem volt túl sokáig elég. Na meg persze az ember érettségi nélkül munkát sem talál. Nem sok választás maradt....és így kerültem arra a helyre, ahol te ma megtaláltál. - egyetlen könnycsepp útnak indult arcomon, majd Harry ingén landolt. Nem mertem rá nézni. Soha, senkinek nem meséltem erről. Mindig magamban tartottam. Még a szüleim elvesztését is. Bia sem tudott róla miképpen kerültem ide. Fájt volna az igazság. 
- Miért nem voltam akkor ott? - nézett fel a plafonra Hazz. 
Nem igazán értette mit csinál. Hiszen kétlem, hogy a plafonnal beszélne. Arca elsápadt, de olyan gyorsan, hogy még csak pislantani sem volt időm.
- Jól vagy? - tettem rá kezemet az izmos karjára. Rám rakta tekintetét, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Ott kellett volna lennem. Nekem kellett volna lennem a szobatársnak, vagy a srácnak aki újként érkezik. Veled kellett volna lennem, hogy az életed jó legyen. Nekem kellett volna oda adnod azt, amit annak a borostásnak adtál. Még jó, hogy nem ismertem akkor azt a borostás faszt különben darabokra szettem volna, hogy ekkora marhaságot talált ki. Megöltem volna. - súgta oda nekem csukott szemmel. A bögréjét olyan erővel szorította, hogy még az ujja is elfehéredett. Megijesztett. Ilyennek még nem láttam.
Szabad kezemmel végig simítottam a hátán, mire egy kicsit lazított a bögre megfojtásán. 
- Ne haragudj ha megijesztettelek. - hajolt el tőlem és a lábát bámulta meg. - Csak megszerettelek volna védeni. 
Letette a bögrét az asztalra és az enyémet is kivette a kezemből. Karjával hanyatt döntött a barna, bőr kanapén. Óvatosan rám feküdt. Fejét a mellkasomra tette, karját pedig derekamon pihentette. Fogalmam sem volt róla mi a fenét csinál. 
- Mit csinálsz? - súgtam oda neki. 
Az egész lakásban csend volt.
- Hallgatom a szíved dobogását. - amint kimondta ujjaival a derekamon kezdte el dobolni az ütemét.
- Miért? - tettem fel a bugyuta kérdést. 
Vajon miért te hülye? Mert most ehhez volt kedve! - mormolta belsőm.
- Csak tetszik. - sóhajtott fel.
- Én is meghallgathatom a tiédet? - kúsztam ki alóla izgatottan. Másra sem vágytam csak arra, hogy végre olyan dolgokat csinálhassak amit még egy férfival sem. Hiszen Zayn nem igazán engedte, hogy romantikusan a szívverését hallgathassam. 
Mosolyogva bólintott. Úgy éreztem magamat, mint az óvodás, akit előbb hazavisznek az oviból és végre nem kell bent aludnia délután. Elhelyezkedett az ágyon. A lábát terpeszbe tette és behajlította a térdét. Lassan és félénken feküdtem rá mellkasára. Egyenesen a szívén pihentettem a fejemet. Gyönyörű volt. Percekig feküdtem és hallgattam, míg ő kibontotta a hajamat és azzal játszott. Leginkább egy angyalhoz tudtam volna hasonlítani, aki hárfán játszik. Varázsos volt. 
- Ébren vagy még? - súgta rekedten Harold. 
- Igen! - emeltem fel rá a tekintetem. Annyira szépek a szemei! 
- Már azt hittem elaludtál. - mosolygott le rám. 
Fel akartam kelni róla, de elkapta a derekamat és vissza tett magára. 
- Tetszik a hajad. - fogta két ujja közé a fürtömet. Elnevettem magam. - Mi olyan vicces? 
Rátámaszkodtam a mellkasára, hogy rá tudjak nézni. 
- Egy napja se ismerlek és most a szíved dobogását hallgattam. Tudod ez nálam nem éppen egy megszokott cselekvés, mikor valaki hazavisz magához. - mondtam komolyabb hangon.
- Szexelni szeretnél? - húzta fel szemöldökét a magasba egy oldalas mosoly mellett.
Válasz helyett fejemet a mellkasába fúrtam.
- Nem. - beszéltem bele bőrébe. 
- Biztos? 
- Miért te igen? - kaptam fel rá a fejemet.
Kissé megilletődött.
- Ehm..én még soha. Erről inkább most ne társalogjunk jó? - simogatta meg az arcomat.
Ő még nem szexelt? Oh te jó ég. Az iszonyat szexi srác, aki egyébként alattam fekszik még sosem érintett meg nőt. 
Felültem róla és elnyúltam a csészémét, amiben persze a forró teából hideg lé lett.
- Ezt. Megmelegítem. - keltem fel a kis angyal szárnyas kerámiával.
- Berakod ezt is? - nyújtotta át nekem a bordó bögréjét. 
Elballagtam a konyháig és a mikroba helyeztem a kis kerámiákat. 
Pillanatokon belül a már újra gőzölgő teákkal tértem vissza. 
- Ha ezt megittuk elmehetnénk aludni. Biztosan fáradt lehetsz! - motyogta zavartan. 
- Persze. Rendben van. - bólintottam. Bár még nem volt álmos és a szemein láttam, hogy ő sem de az előző kellemetlen téma után nem csodálom, hogy aludni támadt kedve. Persze nincsen azzal baj, hogy még nem volt együtt nővel. De hiszen annyira lélegzet elállító, hogy ez lehetetlen. 
- Min töröd azt a csinos kis buksidat? - vigyorgott rám csészéje mögül. 
- Csak..elbambultam. 
- Azon gondolkozol, hogy miért nem voltam még együtt nővel. Igaz? 
Félre nyeltem a teámat. Ez a srác belém látott elég rendesen. 
- Ez. Csak olyan furcsa nekem Harry. Hiszen te tökéletes vagy. Kívül- belül ragyogsz. - magyaráztam. 
- Igen. De egy ilyen csodát, mint én nem kaphat meg csak úgy elsőre akárki. - nevetett fel.
Nem elég, hogy perfektül néz ki de tudja is saját magáról, hogy egy isten.
- Akkor milyen kaphat meg egy olyat, mint te? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Mondjuk egy olyan csoda, mint te! - hajolt hozzám közelebb és a fülembe súgott.
A hideg cikázott végig rajtam. Meleg lehelete csikizte a bőrömet de direkt nem hajolt arrébb.
- Csókolj meg. - súgta bele a fülembe. 
Nem mertem felé hajolni. Nem féltem. Csupán már a látványától, majdnem szétrobbantam, milyen lenne ha az ajka az enyémen lenne. Bal kezét - ami még meleg volt a bögrétől - az arcomra tette és maga felé fordította. Szemei cikáztak a szemeim és az ajkam között. Száját megnyalta egy kicsit, majd az enyémnek súrolta. Nem tett semmit. Arra várt, hogy én is közelebb húzódjak hozzá. Feljebb emeltem a fejem, majd az ajkára tapadtam. Nyelve édesen csúszott át a számba és simogatta a szájpadlásomat. Kezével bejárta a derekamat. Szabad kezemmel a göndör fürtjébe temettem a kezem és próbáltam még közelebb vonni magamhoz. Istenien csókolt. Be kell valljam már sok emberrel csókolóztam, de mégis ő sokkal jobb volt bárkinél. Érzéki volt. De mint mindennek ennek is sajnos vége szakadt. Eddig nem is éreztem, hogy elfogyott a levegőm, ám amint elhajolt szédülni kezdtem. 
- Ez..tetszett. - súgta inkább a bögréjének, mintsem nekem.
- Csak azt ne mondd, hogy még csókolózni sem csókolóztál! - hüledeztem.
- Hát. Én még nem igazán csináltam ilyesmit. De ez fantasztikus volt. - mondta kipirulva.
- Lehetetlen, hogy ne csókolóztál volna. Hiszen nagyon jól csináltad! Komolyan a legjobb volt. - a szavak úgy estek ki a számon, mintha magamban beszéltem volna. Pedig ezt magamban akartam tartani. Nem pedig a szemébe mondani.

- Aludnunk kéne! - vigyorgott a képembe és kivette a kezemből az üres bögrét.
- Jól van. A nővéred szobája szabad? - kérdeztem meg félve.
- Igen. De miért? - vonta össze szemöldökét.
- Hát. Hogy ott alhassak. - nem volt nyilvánvaló? 
- Nem nem nem. Szó sincs róla. Te velem fogsz aludni, mert még a végén megszöknél a lüke barátaidhoz. - hadonászott a kezével.
- Igen. Pont úgy nézek ki mint aki szökni készül. 
- Ki tudja? Lehet ravaszul elcsábítottál csak, hogy elengedjelek. De abból nem eszel. Innen nem mész sehova, még akkor sem ha ennyire jól csókolsz.
- Istenem. Mindent túl kombinálsz. - nevettem ki. 
- Nem. Én...csak féltelek egy kicsit! - hajtotta le a fejét.
- Nem kell. Itt vagy mellettem. Kétlem, hogy bármi bajom eshetne melletted! - simítottam végig karján. 
- Velem kell aludnod! Csak ennyit tegyél meg nekem. Kérlek! - nézett rám zöld szemeivel. 
Tudta, hogy ezzel le fog venni a lábamról. Nagyon jól tudja, hogy tetszenek a szemei. 
- Jó. Legyen. - forgattam meg a szememet és lábra álltam. 
Megfogta a kezemet és együtt mentünk fel a szobájáig. 
- El kell mennem egy helyre, de mindjárt jövök utánad. - mondtam zavarosan. 
Jól van Loretta..rád is jókor jön rád a pisilhetnék. - ingatta meg fejét istennőm.

Visszalépve a szobába Harold már az ágyban feküdt és a tv-t nézte. Csípőjéig be volt takarva és megvált a pólójától. Mellkasa szabadon volt. Megpillanthattam csodálatos bőrét és az azt díszítő tetkókat. Nem is tudtam, hogy vannak tetkói. De amennyit láttam belőle tetszett.
Megveregette a mellette levő helyet én pedig lassú léptekkel rávetettem magamat a helyre.
Harold közelebb vont magához és megpihentettem fejemet a csupasz mellkasán. 
Puszit nyomott a fejemre, majd elnyomott engem az álom. 

2013. október 23., szerda

Első fejezet~

*2 évvel később*

Két förtelmes év. Eltelt. Az elején nagyon félénk voltam, hiszen én aztán biztos nem prostituáltnak születtem, de belejöttem. S, bár élvezni kifejezetten nem élveztem, mégis volt miből megélnünk. Bár a fiúk gyakran szóba hozták a témát, hogy milyen jók vagyunk az ágyba Bianca-val, valahogy mi ezt soha sem bóknak fogtuk fel. Undorító.


Kómásan ébredtem fel. Az egész szobát füst telítette be. Hiába nyitottam tágra a szemeimet csak homályosan láttam barátom alakját, aki éppen egy nagy adag füstöt fújt ki száján. Felé fordultam és átöleltem derekánál. Kezemet felvezette kockás mellkasán, majd magára húzott.
- Még mindig nagyon szeretlek! Ezt, sose felejtsd el! - súgta oda nekem, majd megcsókolt. Kezével erősen a hajamba markolt, így én is dús, fekete hajába vezettem az ujjaimat. - Egyébként jó reggelt! - csókolt meg újra.
Nem is kívánhatnék magamnak szebbet. Felkeltem és felhúztam a redőnyt. A nap verőfényesen sütött.
- Van egy jó hírem. - éreztem meg magam körül az izmos karokat.
- Na és mi lenne az? - fordítottam hátra hozzá fejemet.
- Tegnap annyit kerestetek, hogy abból mind a négyen olyat vásárolhatunk, mint a sztároknál szokás.- búgta bele a fülembe.
A hideg futkosott a hátamon. Az a fránya meló. Bárcsak találnék magamnak valami jobbat. Mondjuk egy irodában, vagy valami csöndes mégis mozgalmas helyen. Nagyot sóhajtottam és kikecmeregtem a meleg kezek közül. Kisétáltam a szobából. Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába lehuppantam a bárszékre.
- Jó reggel Lori! - cuppantott puszit arcomra barátnőm.
- Neked is! Mi a reggeli? - lóbáltam a lábam, mint egy 10 éves.
- Palacsintát csináltam. - mutatott az előttem lévő nagy fehér tálra. Rögtön a kezembe kaptam egyet és beleharaptam a nutellával töltött finomságba.
- Taylor merre van? - kérdeztem meg teli szájjal.
- Még alszik. - mosolyodott el.
- Képzeld Zayn azt mondta, ma úgy vásárolhatunk, mint a sztárok. A tegnapi hapsi kb az egész vagyonát nekem adta. Taylor szerint pedig te sem kevés pénzzel jöttél haza.
- Tök jó, hogy van pénzünk...akármire. De nem ilyen áron. - könyökölt le mellém a pulton.
Vállon veregettem. Nem tudtam mást tenni.
Magamra vettem a fekete farmeromat és egy vajszínű pólót.
- Indulhatunk? - kérdezték meg a fiúk már vagy huszadjára.
Mindketten készen álltunk egy kis vásárlásra. Taylor a vezetőfülkébe pattant, az anyósülésen pedig Bianca foglalt helyet. Kettesben Zaynnel hátul ültünk. Már negyed órája úton voltunk, amikor észrevettem egy kis kávézót az egyik emeletes ház aljában. Úgy éreztem muszáj oda bemennem.
- Tay! Állj meg be megyek egy kis kávéért. - hajoltam előre.
- Rendben. De nem várunk meg! Majd csatlakozol akkor később.
Kiszálltam az autóból és beszaladtam a kis fekete-fehér helyre. Jó meleg volt odabent és mindenütt emberek ültek nyugodtan, napilapokat olvasgatva. Elsétáltam a pulthoz és néztem a menüsort. Egy szőke, kék szemű srác jelent meg a pult másik oldalán.
- Jó reggelt! Mit szeretne? - nézett fel rám.
-  Egy capuccino-t szeretnék és egy csokis muffint. - mosolyogtam rá vissza.
- Rendben. Addig foglalj helyet valamelyik kis széken. - mutatott rá a magasló fekete bárszékre. Levettem a vékony pulcsit és a táskámat is leraktam a pultra, majd felültem. Néztem, ahogy a fiú bekapcsolja a kávéfőzőt, majd a sütőbe nyúlva kiveszi, a még forró süteményt.
- El is készült. - tolta elém a rózsaszín tálcát. - Téged eddig erre fele nem láttalak. Új vagy a városban? Vagy csak átutazóban vagy? - törölgette meg a kezét egy kockás kéztörlőbe.
- Most költöztem ki. - nyeltem egy hatalmasat. Felemeltem a forró fehér, finom tapintású bögrét és belekortyoltam a finom koffein adagba, ezzel takarva zavaromat.
- Honnan? Koleszos voltál? - kíváncsi volt. Nagyon kíváncsi.
- Hm. Nem. Bár az lettem volna! Árvaházban voltam.
Csak bámultam a bögrémet. Ujjamat körbe-körbe vezettem végig a bögre szélén. Kezemet közben átfűtötte a pára.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét, majd krákogott egyet és arrébb sétált másokat kiszolgálni.
Gondoltam átülök egy kényelmes fotelba a sarokban, hogy ne zavarjak a pultnál. Felemeltem a pulcsim, majd egy édes kis rózsaszín tálcára helyeztem a Cappucino-m és a muffinom. Épp fordultam volna meg, amikor valaki nekem jött és kivert mindent a kezemből. A kávém a vajszínű pólómon landolt.
- Basszus! - kiáltottam fel, mikor megéreztem a forró folyadékot a mellkasomon.
- Istenem. Ne haragudj. - hallottam meg a mély hangot. - Nem ez volt a szándékom. - suttogta.
- Igazán nincsen semmi gond. - vettem elő egy papírzsepit, majd itatni kezdtem magamról a kifojt italt.
- Tudok segíteni?
- Nem-nem. Megoldom. Amúgy is venni szerettem volna pár új holmit......
És ekkor felnéztem. Zöld szemek,  barna fürtök, kreol bőr és fantasztikus stílus állt előttem.
- De meghívlak egy kávéra. Ha már ezt sikeresen kiöntöttem. - nevetett fel.
- Erre nincsen szükség. Majd iszok egyet bent a városban. - legyintettem egyet.
- Én is a városba megyek. Ha gondolod beviszlek. De előtte meg kell innunk egy kávét! - vetette át karját a vállamon. Nem szóltam semmit, inkább hagytam magamat meghívatni egy kávéra.
- Harry! Te ismered a leányzót. - pacsizott a szőke pincér a fürtössel.
- Nem Nialler...csak véletlenül kiöntöttem a kávéját, amikor neki mentem. Szóval meghívom egy kávéra.
- Egyébként mi a neved? - kérdezték meg mindketten szinkronban.
- Loretta. - mosolyogtam oda nekik.
Megkaptuk a kávéinkat. Miközben iszogattunk nagyon jót nevettem Harry-vel. Vicces forma volt és mindenből hülyét csinált. A nagy ismerkedést a telefonom csörgése zavarta meg.
- Hol vagy már édesem? - hallottam meg Zayn hangját. Aggódott, de mégis hallottam, hogy nagyon ideges.
- Még a kávézóba. De lassan elindulok. - motyogtam nyugodtan.
- Mi nem várunk tovább rád. Intézd egyedül a saját holmid vásárlását! Nekünk hármunknak van egy kis elintézni valónk. Addig te érezd jól magad. Szeretlek. Szia. - és már le is tette a telefont.

Nagy levegőt vettem és megingattam a fejemet, miközben visszarejtettem zsebembe a telefonomat. 
- Valami gond van? - kérdezett rá rekedt hangon Harry.
- Nem. Nincsen semmi.- legyintettem.
- A barátod keresett? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Igen...vagyis, valami olyasmim. - nevettem fel.
- Akkor bevihetlek a Topshop-hoz? - kérdezte és megtörölte a tökéletesen rózsaszín száját egy bézs színű szalvétával. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet mielőtt észrevenné, hogy kezdek pirulni.
- Persze. Indulhatunk! 

Harry kifizette a második kör kávénkat, majd átkarolt és távoztunk a kis kávézóból. Elvezetett egy hatalmas Range Rover-hez.
- Ez a tiéd? - bámultam meg a hatalmas fekete autót.
- Igen. Miért? - nyitotta ki előttem az ajtót.
- Ez a kedvencem! - helyezkedtem el.
Lassan vezetett és óvatosan. Nem igazán voltam hozzá szokva ehhez a tempóhoz. Figyelmesen parkolt le.
- Na és hol vannak a barátaid? - kérdezte mikor már leállította a motort.
- Öhm...hát ők hazamentek. Túl sok időt töltöttem el veled..vagyis a kávézóban. - éreztem ahogy lassan az egész testem lángba borul. Ha most Bianca itt lenne a lábát csapkodva röhögne ki.
- Akkor vásárolok én veled. - jelentette ki.
Hangosan nevetni kezdtem és láttam rajta, hogy magyarázatot vár mégis mi olyan vicces számomra.
- Kétlem, hogy férfi létedre az lenne a nagy álmod, hogy órákig vásárolgass egy nővel és fél órán keresztül lézengjél ugyanabban az üzletben. 
- Nem. Alapból nem is vágynék ilyesmire. Ez öngyilkosság lenne. De veled nem lesz az, mert te más vagy mint a többi lány.
Nagyot nyeltem. Oh ha tudná mennyire is más vagyok, mint a többi lány....


Mindenben segített. A ruhákat ügyesen adogatta be a próbafülkébe és ha nem egyezett a méret, akkor rohant egy következő darabért. Segítőkész volt. Minden ruhában lefotózott. Még olyanokban is, amik igazán borzalmasan álltak. 
- Nézd már! Egy jelmez kölcsönző! Menjünk be! - mutatott egy bordó kirakatú üzletre.
- Minek akarsz bemenni oda? 
- Poénból. Felveszünk valami vicces holmit és csinálunk benne képeket. - magyarázta a teli szatyrokkal a kezében.
- És mégis minek öltözzek be? - nevettem fel. 
- Nem tudom. Nyuszinak, rendőrnek vagy cicának! A cicákat nagyon szeretem. - kacsintott egyet.
- Te tényleg bolond vagy Harry Styles. - döntöttem hanyatt a fejem röhögés közben. - De menjünk. 

Betértünk. Minden tele volt boával, maszkokkal, bőrrel, bilincsekkel és jelmezekkel.
- Te....ez biztosan nem egy elvetemült sex shop? - súgtam oda Haroldnak, aki a nevetését visszatartva nézett továbbra is körbe az üzletben.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - jelent meg egy nő. Arab ruhába volt öltözve és arcát egy bordó maszk fedte, amin hatalmas csillogó kövek helyezkedtek el. Nem csak az üzlet néz ki idiótán, de még az eladó is.
- Igen. Szeretnénk valami jelmezt. - dobta le göndörke a szatyrokat a kezéből.
-Oh. Értem mire céloz az úriember. Felszeretnék dobni valamivel az esti hancúrozást, igazam van? - húzogatta szemöldökét a nő.
Te jó ég. 
- Nem. Mi nem vagyunk egy pár. - intettem kezemmel, miközben Harold jót mulatott az eseményeken...vagy a rák vörös fejemen.
- Nem? Majd lesznek! Nagyon jól mutatnának egymásnak. 
- Segítene végre vagy inkább csak jósolgatni szeretne? - támadtam rá gyorsan még mielőtt az arcom lángokba is borulna perceken belül.
- Persze. Ne kapja fel a vizet. Milyen jelmezt szeretne hölgyem? 
- Cicát szeretne! - szólt közbe Harry.
A nő eltűnt egy pillanatra. Hazz pedig rám nézett és még mindig vigyorgott, én inkább csak megforgattam a szememet.
- Többet nem megyünk be olyan helyre, amit te mondasz! - súgtam oda neki, mire ő még jobban virult rajtam.
Az üzletvezető visszatért kezében egy fekete, fehér jelmezzel. Egybe részes volt, hosszú fekete farkincával és fülekkel. 
- Ott találja a próbafülkét. - mutatott rá egy bordó függönyre. - Uram maga mit szeretne felvenni? 
- Vagy inkább levenni....- csipkelődtem. Most ő jön. Legyen ő is jó vörös. Persze a kellő pirosság helyett csak krákogott egyet és mosolygott.
- Nem is tudom. Loretta szerinted mit válasszak? 
- Hmm....legyél mondjuk rendőr. - bólogattam.
A nő újra eltűnt eközben Hazz-on látszott, hogy bármi mást mondhattam volna csak ezt nem. Büszke voltam magamra, hogy sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom Mr. Fürtöst.
Miután megkapta a jelmezét elvonultunk a fülkébe. 
- Előbb te vedd fel! - mutatott rám és helyet foglalt egy kör alakú széken.
- Na nem.. nem fogod végig nézni, ahogy levetkőzöm. - mellkasom alatt keresztbe tettem a kezemet. Még mit nem. Ingyen sztriptízről szó sem volt....és nincsen benne a munka köri leírásomban sem...
- Jó. Akkor öltözzünk át egyszerre! - kelt fel.
- Rendben. De nem ér kukkolni. - mutattam fel a mutató ujjamat. 
Elfordult és hallottam, ahogy kipattintja az övét. 
Elkezdtem kibújni a pólómból, majd a nadrágomat is letoltam magamról. 
- Állj! - szólt rám, én pedig megijedtem. - Lori..téged megütött valaki? - kérdezte halk, nyugodt és még rekedtesebb hangon.
- Mi? - ijedtemben kiegyenesedtem de nem mertem megfordulni.
- A derekad...tiszta lila. - tapintotta meg a fájó sebet. 
- Nem. Nem ütöttek meg. És úgy emlékszem úgy beszéltük meg, hogy nem kukkolunk. 
- Fordulj meg. - de mielőtt bármit tehettem volna a kezével óvatosan maga felé fordított. 
Bámulta a derekamon ékeskedő lila és zöld foltokat. Talán a múlt éjszakából maradt. Fájt. De már valahogy fel sem tűnt. Ujját végig vezette az egyik lila vonalon.
- Ki tette ezt veled? - zöld szeme csillogott..jobban, mint máskor. Kereste a tekintetemet, de nem mertem felnézni. Megéreztem tenyerét az államnál. Kényszerített, hogy ránézzek. Nem volt rajta póló. De ebben a pillanatban nem tudtam vele foglalkozni. - Még egyszer megkérdezem. Ki tette ezt veled? 
Nem tudtam semmit sem mondani. Egy könnycsepp végig futott az arcomon. Ujja újra felém közeledett és letörölte a könnyemet. 
- Nincsen semmi baj. - simította meg az arcomat, majd magához húzott és átölelt. Kezét hátamnál pihentette meg én pedig a vállára tettem apró kezeimet. Arcomat a mellkasába fúrtam. Könnyeim hasán futottak végig. Hajamat simította meg, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Inkább menjünk. - súgta oda nekem.
Magamra vettem a levetett ruhákat. 
- Ezeket megvesszük és majd ha jobban érezzük magunkat felvesszük őket. - mormogta oda nekem és egy megnyugtató mosolyt varázsolt arcára. Kikászálódtunk a kis helyről és a kasszához mentünk. Ő fizetett. 

Az autóba csendben ültünk. Még az eső is eleredt. Hihetetlen. Könnyeim mardosták a szememet, de nem hagytam, hogy kiszökjenek. Az autó leállt.
- Én nem itt lakom. - suttogtam.
- Nem. Ez az én lakásom. Gyere be egy teára! - hangja lágy volt és csendes, olyan megnyugtató. Mintha csak azért lenne itt, hogy megnyugtasson. 
- Nem maradhatok sokáig. Nem akarom megváratni a barátnőmet, se a barátaimat és a te nyakadon sem akarok tovább lógni. 
- Nem zavarsz. Sőt. Nagyon jó kis társaság vagy! - hajamat a fülem mögé tűrte, majd kiszállt az autóból. Próbáltam kinyitni az ajtómat, de nem sikerült. Harry átrohant az autó előtt és kinyitotta az ajtómat.
- Gyerekzáras. Szeretek én autót nyitni annak aki benne ül. És nem gyakran ülnek benne mások rajtam kívül. - mosolygott rám majd becsukta az ajtót.

Elfutottunk a bejárati ajtóig, hogy ne ázzunk teljesen bőrig. Egy ideig szarakodott a kulccsal, de sikerült kinyitnia bejárati ajtót. Csodálatos látvány tárult elém. Vajszínű falak. Hatalmas terek. Fény. Drága bútorok. Csillogó csillárok. Puha szőnyegek. 
- Ez csodálatos. Egyedül laksz ebbe a hatalmas házba? - rúgtam le a sáros cipőmet, Harry maszatos cipője mellé.
- Alapból egyedül. De a nővérem Gemma gyakran meglátogat, hogy ne legyek magányos. Utálok egyedül lenni. Na gyere! - hívott maga után. 
A nappalihoz vezetett. Leültem a kanapéra, amiről a konyhára lehetett látni. 
- Biztos ne segítsek? - kérdeztem rá már ötödszörre.
- Loretta. Hányszor mondjam el, hogy egy kancsó teát megtudok csinálni? - hangosan nevetett rajtam. 
Hát jó. 
Szex isten lépésekkel sétált be mellém egy tálcával a kezében, amit az üveg asztalra tett. Egy sárga köralakú bögrét átnyújtott a kezembe. Az ő kezébe egy fehér, angyal szárnyas bögre volt.   Érthető. Valóban tökéletes, akárcsak egy angyalka.
- Minden rendben? - nézett rám érdekesen. Rá kellett jönnöm percek óta bámultam őt és a bögréjét.
- Igen. Persze. Tetszik a bögréd. - mutattam rá az angyalszárnyra.
- Szereted az angyalokat? - kezdett el nevetni.
- Hogyne. Jó magam is az volnék, csak egy gonoszabb fajta. - nevettem vele.
- Dehogyis. Te tényleg angyal lehetsz, hiszen olyan gyönyörű és ragyogó vagy akár egy csodálatos tündöklő angyal! 
Elpirultam a mondandóján. Zayn sosem mondta nekem, hogy szép vagyok. 
Sokat beszélgettünk. Elárulta, hogy egy irodában dolgozik. Egy újságíró cégnél főnök. Elképzeltem, ahogy öltönyben ül egy kényelmes bőr fotelben, majd besétál egy nagyon szexi, hosszú szőke hajú asszisztens, akit ott az irodája asztalán tesz magáévá. 
Túl sokat fantáziálok mostanában.

- Örülök hogy találkozunk Loretta. Mit szólnál ha holnap találkoznánk a kávézóba és utána elmennénk a vidámparkba! - ajánlotta fel neki dőlve az ajtó félfának, miközben magamra erőszakoltam a cipőmet, hogy haza indulhassak. 
- Én is örülök és persze, hogy találkozhatunk holnap! Mikor? - álltam fel.
- Délben annál az asztalnál, ahol ma ültünk. 
- Rendben van Harry. Ott leszek. - mosolyogtam rá.
- Oké. Hát akkor vigyázz magadra és legyél jó. Jó éjszakát Angyalom. - ölelt át.
Furcsa volt. Még sosem éreztem olyat, ami belülről szinte megevett.
- Köszönöm szépen. Vigyázni fogok. Aludj te is jól Harold. 




Hazaérve Zayn kissé ideges volt, Bianca és Taylor éppen egymást zabálták a kanapén.
- Sziasztok! - köszöntem be.
- Na végre, hogy itthon vagy. Ennyi ideig vásárolni...hihetetlen vagy! - pattant fel Zaynie. - Na hadd lássam miket vettél. 
- Nézd meg őket. Ott vannak a szatyorba! - mutattam rá a szatyor halomra.
- Én rajtad akartam megnézni őket. - kacsintott rám. 
- Zayn fél óra van a hülye utcán állásomig. Kérlek szépen addig hadd kapjak egy kis nyugalmat. Szex nélküli fél órát szeretnék, ha lehet. Egy forró tea mellett. - akadtam ki. Haza sem értem már levenné rólam a ruháimat.
- Jól van baby. Nyugodj meg. Megcsinálom a teádat. - hátrálni kezdett és eltűnt a konyhába.
Felsóhajtottam és megváltam a vizes cipőtől. 
- Merre jártál Lori? - jött oda hozzám Bia.
- Vásárolni? - néztem rá idiótán.
- Még egy idióta vásárlás mániás sem vásárol ilyen sokáig. - suttogásra fogta beszédét, majd felhúzott a szobájukba, ahol végül kettesben voltunk.
- Mondom, vásárolni voltam. Nem tudom mit szeretnél ezen kívül tudni, mert nem csináltam semmit. - magyaráztam. Lehuppant az ágya szélére.
- Engem nem tudsz átvágni. Te virulsz és fogadást merek kötni, hogy megismerkedtél valakivel, akivel igencsak jól érezted magadat. 
Jó. Oké. Már elég régóta ismert ahhoz, hogy rájöjjön valami nem stimmel. De nem mondhatok el neki még semmit sem.
- Esküszöm nem történt semmi. De elég fáradt vagyok és nem fogok magyarázkodni se neked se másnak. 
"Drágám kész a teád!"
Megmentett. 
- Most pedig megyek, mert nem hidegen akarok teát inni. 
Hátat fordítottam neki és lesétáltam a lépcsőn. 
- Csak egy csókért kapod meg! - incselkedett velem Zayn. Csókot nyomtam ajkára, majd átnyújtotta nekem a teámat.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - nézett rám furcsa tekintettel.
- Persze. - nyögtem ki.

Szeretett....kurvának adni. Ő nem engem szeretett csupán azt a lányt szerette, akit ő csinált belőlem. 

Eljött a munka idő. Belebújtam a fekete csipke tangába és felvettem a hozzá illő melltartót is. A fekete magassarkú nélkül nem lett volna "munkaruha" a munkaruha. 
- Elmentünk! - szóltunk be a fiúknak az ajtóból, akik éppen egy új playstation játékon mulattak.
- Ügyes légy szerelmem. - küldött nekem puszit Zayn, majd újra a tv-re helyezte a tekintetét.
- Aha. Jó.
Kiléptünk. Elég hideg volt ahhoz, hogy az ember egy szál semmibe flangáljon. 

Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó. 

2013. október 11., péntek

Előszó

Én csak egy olyan életet akartam, ahol boldog lehetek. Ahol a nevelők nem figyelik meg minden percemet. Ahol senkit nem érdekel, mikor, kivel, hol és mit csinálok. De ez egy árvaházban nem így működött. Az idióta kockás kék szoknyán, a fehér ingen és a szintén kék kötött pulóveren kívül semmi mást nem lehetett felvenni. Olyanok lehettünk külső szemmel, mint a robotok.
Másra sem vágytam, csak arra, hogy elmehessek innen. De a 16 életévemmel, ez szinte lehetetlennek tűnik. Még két évet kéne várnom arra, hogy végre szabad lehessek.
- Ez nem is árvaház. Inkább börtön...vagy rosszabb. - szokta mondani barátnőm Bianca.
Ő az egyetlen volt, aki itt megértett engem. Aztán egy fél éve alatt minden megváltozott....és mindenről az új srác tehetett. A szülei elhunytak, ezért került ide. Karját és mellkasát tetoválások díszítették, haja feketén volt az égnek állítva, szemei pedig lenyűgözően csillogtak a napfényben. Szerelem és izgatottság volt első látásra. Sosem gondoltam még úgy férfira, mint rá. Lehet azért, mert az eddig itt megismert fiúk gyíkok voltak, akik pedig a fém kapunk kívül voltak, azokkal pedig szigorúan tilos volt beszélgetni.
Már lassan két hete járt az osztályunkba a titokzatos fiú, aki a Zayn Malik névre hallgatott. Esténként gyakran álmodoztam róla, de számításba se jöhetett...nem vagyok az a fajta lány, akibe csak úgy beleszeretne egy rossz fiú. Ám, az egyik szünetben a zuhogó esőben volt tűzriadó, a lányok fejvesztve rohantak ki a lángoló épületből, egyenesen a zuhogó esőbe. Én csak nyugodtan sétáltam a folyosón, amikor valaki karon ragadott és maga után ráncigálva ki vitt az épületből.
- Te megakarsz halni? Mi ez a nyugodtság? - kiáltott rám egy mély, férfias hang, mikor már az udvarba értünk. Zayn volt az...és a hangja sokkal szebb volt most, hogy hozzám beszélt.
- Igen. - válaszoltam lazán és belerúgtam egy kis kavicsba.
Tekintetemet nem mert rá emelni, mert azonnal elvesztem volna a csodás szemeiben, de ő kezét az állam alá fektette és megemelte. Csak bámult összeráncolt szemöldökkel, mintha próbálna olvasni belőlem.
- Megakarsz halni? Te? Pedig olyan lánynak tűnsz, aki mindennap kijön, hogy egy órát hintázhasson. - félmosolyt húzott arcára. Legszívesebben szétszedtem volna, itt a tömeg és az udvar kellős közepén, de utána tuti engem szedtek volna szét az oktatók és a nevelők.
- Nem mindenki olyan, mint amilyennek látszik Malik. - kacsintottam rá.
Sosem voltam az a félős kislány, miután feloldódtam. Most pedig éreztem az oldódást.
Kikaptam az arcomat a formás tetovált kezei közél és megfordultam, hogy megkeressem a barátnőmet és beszámoljak, arról, hogy Mr. Szürreálisan Dögös Rossz fiú beszélt velem.
- Állj csak meg hercegnőm! Még csak a nevedet sem tudom! - kiáltott utánam.
Oh igen! Érdeklődik irántam! Magamban már éppen a Macarénát riszáltam a kanapémon örömömben. Lazán megfordultam és elvigyorodtam.
- Loretta. - mondtam oda neki lazán, de belülről majdnem szétrobbantam. Megfordultam és végül a barátnőmhöz igyekeztem.

Hát így kezdődött az egész.

Teltek múltak a hetek. Többször is megfordultam Zayn szobájában, ágyában és egyéb más helyeken, ahol kiélveztük a szünetek nagy részét. Éjszakánként átosontam hozzá, egy-egy röpke aktus erejéig. Többször is elmondta, hogy szeret, és én is nagyon szerettem őt. Bianca pedig Zayn egyik legjobb barátjával Taylorral töltötte a legtöbb idejét.


- Én meg akarlak szöktetni. Most azonnal! Hozd a cuccod! - suttogta fülembe Zaynie a fülembe, miközben egymás mellett összebújva feküdtünk, testünket egyetlen paplannal takarva.
- Ez most komoly? - fordítottam felé fejemet. Csak bólintott egyet, majd rábámult az ajkaimra. Megnyalta a saját száját, majd az enyémre nyomta és csókolni kezdett. Először gyengéden, majd szokásához híven vadul kezdte falni ajkaimat.
- Menj! - mondta számba.
Gyorsan magamra vettem a ruháimat és átszaladtam a következő emeletre a szobámig, amin Bia-val közösen osztozunk. Belépve egy hátizsákba kezdtem belegyömöszölni a cuccaimat. Amiből nem volt túl sok, csak apróságok és ugyanazok a ruhák.
- Mi a faszt csinálsz?  - kapta fel a fejét a barátnőm, akit sikeresen felkeltettem a zörgésemmel.
Mondjam el? Ne mondjam el? Mondjam vagy ne? A fenébe is a legjobb barátnőd!
- Zayn megszöktet. Elhúzunk innen. - mosolyogtam rá, mire ő izgatottan kipattant az ágyából.
- Jöhetek én is? - kérdezte meg.
- Gyere!
Együtt pakoltunk majd feltűnés nélkül kiviharoztunk a szobából. Szerencsére az udvarra akármikor ki lehetett menni, így mikor oda értünk senki nem foglalkozott velünk. Egy darabig álltunk a hidegben hátul a játszó térnél. A cipőink már beáztak hála a vizes fűnek. És akkor megjelentek. Zayn és Taylor. Ezek szerint ők is kettesben gondolták a szökést.
Átmásztunk a hatalmas kerítésen. S, bár a combomat egy hatalmas seb díszítette a kerítés vége miatt, minden  sikeresen zajlott. Innentől már nincsen több gondunk.


És hogy mi történik most? Hát. Nem az, amire mindig is annyira vágytam. Mivel se pénzünk, se megélhetőségünk nem volt és háznak is csak Zayn régi családi házuk dukált, valamiből meg kellett élnünk. Az elején nem csak magától a dologtól, de még a gondolattól is undorodtam, hogy az utcán állva, egy szál kis fehérneműben állva várjak arra, hogy egy férfi csak egyetlen menet erejéig haza vigyen és kifizessen, majd se szó se beszéd haza menjek, mintha mi se történt volna. Bianca-val is ugyanez volt a helyzet. Zayn és Taylor striciknek álltak, és még ők élvezték, hogy pénzt keresünk, mi egyenesen a halálba rohantunk volna. De ezt is meglehet szokni, úgy mint például egy afrikainak a déli sarki hideget.



5 megjegyzés után hozom az első fejezetet :)) Pez