14. fejezet

Először is sajnálom, hogy csak ritkán hozom a részeket! De ígérem hozni fogom őket mindaddig, amíg nem lesz vége a történetnek. Sőt, már azt is tudom mi lesz a következő blog, hogyha ennek vége lesz.
Egy kis önreklámozás! :D
Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemelő érzésnek. Ő is követett engem.
Lassan szuszogtam izmos, széles és izzadt hátán. Hajamba puszilt és magunkra húzta a takarót.
Valljuk meg őszintén tényleg nagyon szeretem Harry-t. Kötődök hozzá és iszonyatosan hiányozna ha nem lenne itt.
- Lemegyek csinálok egy kis vacsorát! - törte meg a csendet, rekedtes hangjával, majd kibújt alólam.
Olyan fejet vághattam, mint aki duzzog, hiszen hangosan felnevetett, ahogy vissza nézett rám. - Ha szeretnél akkor csinálhatjuk együtt is a vacsorát csak ne vágjál ilyen fancsali képet. - még mindig nevetett, miközben belebújt egy melegítő nadrágba.
Kipattantam az ágyból és követve példáját magamra kaptam a levetett cuccaimat.
- Mit akarsz enni? - kérdeztem meg, miközben magamra passzíroztam a nadrágomat.
- Azt hittem, én csinálom a vacsorát. - kapta fel a fejét, majd elindult lefele.
- Rosszul hitted Styles! - kiabáltam utána, mire kuncogását hallottam meg visszhangzani a folyosón.
Utána mentem. Elfáradtam, s bár igazából inkább aludnék egyet, megakarom mutatni, hogy tudok főzni is. Nem vagyok egy konyhatündér, de azért valamit mégis tudok.
Harold éppen a hűtőben matatott.
- Utat kérek! - löktem arrébb óvatosan, mire egy dünnyögés hagyta el a száját. - Üljél le! És ne mozdulj meg, míg kész nem vagyok. - mutattam rá a székre. Egy szemforgatás és egy féloldalas mosoly kíséretében végül tette amit kértem.
Körbe néztem. A hűtő nem volt éppen tele. De volt 3 liter tej otthon. Kinyitottam a felső szekrényt és megpillantottam a grízt. Már tudom is mit csinálok! Tejbegrízt.
Elővettem egy hatalmas tálat beleöntöttem a tejet, majd ráraktam a tűzhelyre és vártam, amíg felforr.
Kivettem két bögrét, többek között a régen nem látott, kedvenc angyalos bögrémet is.
- Khm. - krákogott fel Harry.
- Mondjad! - fordultam felé.
- Itt hajolgatsz Angyalkám öt perceként. Szerinted mi a bajom? - nevetett fel.
Én is felnevettem vele, majd hozzábújtam egy kicsit. Karját szorosan fonta körém,arcomat pedig a meztelen bőrébe bújtattam. Próbáltam kikerülni az öleléséből, még mielőtt a tej teljesen lekapott volna.
Kevergetni kezdtem, míg meg nem éreztem Harry mellkasát a hátamnak feszülni. Kezét rávezette az én kezemre és együtt kevergettük a forró tejet.
- Nem megmondtam, hogy maradjál ott? - nevettem fel.
- Dehogynem. De ne főnökösködjél. - lökött meg viccelődve egy kicsit.
- Akkor segíthetsz. Te öntöd a grízt én meg közben kevergetem.
Elengedett és elnyúlt az átlátszó kis üvegért, majd önteni kezdte.
- Mikor lesz elég? - bámult fel rám. Csak nézett és nézett azokkal a csodálatosan zöld szemeivel.
- Majd ha szólok, de még alig van a tálba, ugyanis a felét félre öntötted. - mutogattam.
Végül sikeresen elkészült, a teával együtt.
Éppen leültünk volna, mikor telefonja hangos csengésbe kezdett. Viccesen kezdtem riszálni a fenekemet a hangos zenére, mire Ő is eltáncolt mobiljáét.
- Ez Louis! - vette fel nagyon gyorsan.
- Szia szerelmem! - köszönt bele Harry a telefonba, amitől nekem hangosan nevetnem kellett. Hazza kihangosította a telefonját.
- Édesem. Ne beszélj, így mert a barátnőd féltékeny lesz. - Louis nevetett. Aranyos hangja volt telefonon keresztül.
- Igazad van. Majd titokban csináljuk. - kacsintott rám viccelődve barátom, mire én kinyújtottam a nyelvemet. - Egyébként mit szeretnél?
- Na végre, hogy rákérdeztél. Holnap lesz egy kis buli nálam. Amolyan kanbuli. Rajta vagy a listámon szóval jönnöd kell. - hadarta Lou.
- Loretta jöhet?
- Nem tudom mit nem értesz a kanbulin. - röhögött hangosan.
- Értem én. De nem akarom, hogy egyedül itthon legyen. Szóval...
Elcsöndesültek. Louis gondolkozott, hogy mi legyen velem, mire eszembe jutott valami.
- Harry! Hívd át hozzám a nővéredet. - csattantam fel.
- Akkor most már minden el van intézve. - nevetett fel Harry, majd percekkel később bontotta a kapcsolatot.




Másnap reggel Harry már nem volt mellettem. Egy apró papírt hagyott az ágyamon, hogy már reggel elment Louis-hoz és, hogy Gemma 14:00-kor érkezik.
Kikászálódtam az ágyból és valami reggelit akartam keresni a konyhában. Ám Harold friss gofrit készített és epret is rakott nekem mellé. Halkan faltam fel az egészet, majd a fürdőbe igyekeztem, ahogy kinyitottam az ajtót iszonyatosan meglepődtem. Louis ott állt a zuhany alatt. Gyorsan csaptam be az ajtót, majd barátom hangos nevetését hallottam meg hátam mögül.
- Mi ez az egész Mr. Styles? - csattantam fel.
- Elzárták a vezet Louis-nál, szóval átjött pancsolni.
- És mikor akartátok ezt közölni velem? Azt hittem, egyedül vagyok a lakásban.
- Nem akartuk veled közölni. Pontosan azt akartuk amit most csináltál. - nevetett miközben a hasát fogta.
- Cseszd meg! - ugrottam rá, mire rögtön elkapott.
- Rendben. - bólintott, majd ajkát az enyémnek nyomta. Édesen simogatta nyelve az enyémet. Hátamat a folyosó bordó falának nyomta, így a hideg fal és az Ő teste közé kerültem, miközben combomnál fogott és csókolt. Ujjaimat a göndör, még vizes hajába fűztem.
- Én ezt nem akarom látni. Menjetek szobára! - takarta el a szemét Louis, mikor becsukta maga mögött a fürdőajtót és elindult az egyik szoba felé. Harry mosolyogva tett vissza a földre.
- Most elmegyek fürödni. - makogtam.
- Menjél csak! - csapott rá a fenekemre, de mire ránéztem mire megbánta volna. Csak a földet figyelte, engem pedig elnyelt a fürdőszoba.


*Harry szemszöge*

- Louis nekem nem megy ez a vezető stílus. Olyan hülyén érzem magam. Lehet nem kéne rád hallgatom és nem kellett volna a fenekére csapnom. - az ágy szélén ültem és a tenyerembe temettem az arcomat, míg Lou öltözködött.
- Ne legyél már hülye. Csak egy kis seggre pacsi volt, amit adtál neki és kétlem, hogy Loretta most ezen sírna a fürdőben. Néhány lány bírja az ilyet. - fordult felém. Próbált meggyőzni, hogy nem csináltam hülyeséget, de akármit mondott csak még idiótábbnak éreztem magamat.
- Mi van, ha Ő pont nem bírja, az ilyen dolgokat. Akkor aztán most elástam magamat. - hanyatt döntöttem magamat az ágyon. Önsajnáltatásból, alighanem ötöst kapnék!
Louis rám ült és ideges tekintettel nézett rám.
- Hallod magadat Harry Styles? A tiéd a világ leggyönyörűbb nője. Csak a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz, mert szeret téged. Ráadásul az ágyban is lefogadom, hogy piszkosul jó. Neked meg ez az egész új. De a helyedben összetenném a két kezemet, ha lenne egy olyan barátnőm, mint Loretta. Szóval fogd be a pofádat és igenis hozzá lehet nyúlnod, anélkül, hogy utána ne kelljen bőgnöd, mintha menstruálnál. Szóval inkább örüljél neki, hogy rácsaphattál a fenekére! Világos voltam? - nézett rám. Nem szakította meg a szemkontaktust.
- Igen. De most már leszállhatnál rólam!
- Ígérd meg, hogy többé nem változol át valami hisztis picsává! - szállt le rólam nevetve.
- Megígérem. De te meg ígérd meg, hogy többet nem tepersz le. - nevettem fel vele.
- Ezt nem ígérhetem. - kacsintott rám, mint valami hülye.


Miután mindketten összekészültünk és már Loretta is végzett a körülbelül fél órás fürdésével, elindultunk Louis házához.
- Vigyázz magadra Loretta! - húztam magamhoz barátnőmet. Édesen mosolygott fel rám, miközben két aprócska kezét a vállamon pihentette meg. Lábujjhegyre állt, majd csókot nyomott ajkamra.
- Szerintem az autóban megvárlak Harry. - hallottam meg Louis hangját. - Legyen szép napod Loretta. - majd ki lépett a lakásból.
- Érezd jól magad. - mosolygott az ajtóból Lori.
- Te meg vigyázz magadra.
Puszit nyomtam homlokára, majd kimentem Louishoz és meg is indultunk a kan buliba.


*Loretta szemszöge*

Már régen töltöttem el éjszakát Harry nélkül,de örültem, hogy ma megismerhetem a nővérét. Miközben a kanapén a teámat szürcsölgettem, azon gondolkoztam, hogy főzhetnék valamit, amit Gemma is szeret. De fogalmam sincsen mit kedvelne. Meg kellett volna kérdeznem Harry-től, de most már késő bánat.
A lakást nem kell kitakarítani, mert folyamatos tisztaságban van.
Végül a megfelelő programnak egy kis vásárlás tűnt. Leginkább pár lányos, pizsibuli szerű dolgot szeretnék beszerezni. Chipset, pezsgőt, gumicukrot és mivel ez a lakás nem rendelkezett színes holmival arra gondoltam
feldobhatnánk a lakást valamilyen színnel. A nappaliban például a fehér dominál és mivel anno, még anyáéknál volt egy rózsaszínű pokrócom, fontosnak tartottam, hogy ma anélkül haza se jövök.

Minek után összekészültem a fürdőszobába és fel is öltöztem elindultam szét nézni. Gyalog mentem, mivel Harold kétlem, hogy örülne annak ha elvinném bármelyik nagy becsben őrzött autóját, busszal pedig ki nem állatok utazni. Nem telt sok időbe, mire megérkeztem a nagy bevásárló központ előtt.


Büszke voltam magamra, hiszen alig fél óra alatt sikerült mindent beszereznem. Még a rózsaszín pokrócot is. A nagy sétálgatás közepette megpillantottam egy számomra ismerős arcot.
- Loretta! De régen láttalak! - figyelt fel rám is Niall, aki hatalmas mosollyal az arcán közeledett hozzám és próbálta megszakítani a köztünk lévő egy méter távolságot.
- Niall ! - vigyorogtam rá én is.
- Csak nem vásárolni voltál? - pillantott rá a szatyraimra Horan.
- De. Hiányzott pár dolog a legénylakásból.
- Szóval mindenképpen be kellett szerezned egy pink pokrócot. - kukkantott bele a zsákba, majd hangosan felnevetett.
- Igen. Az nagyon kellett. - kuncogtam vele.
- Meghívhatlak egy kávéra, de mivel a kávézót éppen alakítják maximum hozzám tudsz feljönni.
- Hát. Jön ma hozzám Gemma. - túrtam bele aprót a hajamba.
- NA! Kérlek! Már úgyis olyan régen beszélgettünk normálisan, anélkül, hogy az urad ne jelent volna meg.
- Az uram? - nevettem fel. Válaszul inkább ő is hangosan röhögött.
- Szóval add ide nekem azokat a zsákokat és menjünk!
Kicsit örültem, hogy megszabadított a szatyroktól.




Ahogy beléptünk a lakásába meglepetten figyeltem fel a szinte mindenhol kék színű falakra és barna bútorokra.
- Szép lakás! - jelentettem ki.
- Hát nem olyan, mint Harryé, de lakni azért lehet benne. - dobta le a szatyrokat a konyhába. - Szóval akkor egy feketét?
- Igen. Az jól esne. - követtem a konyhába, majd leültem az ebédlő asztalhoz.
- Na és milyen az élet Mr. Styles-sal? - húzta fel a szemöldökét.
- Csodálatos. Mivel most élek először olyan emberrel aki érzéseket táplál felém, ezért felettébb jó. - magyaráztam.
- Harry jó srác. Pont hozzád való. Imád téged! - mosolygott fel rám Niall, miközben a tejszínhabot nyomta rá a kávémra.
- Én is őt. - sóhajtottam fel kissé kínosan.

A kellemes kávézás után Niall autóval vitt haza és így pontosan fél órám volt, hogy mindent összekészítsek mire Gemma ideér.
Nem volt sok időm, de hamar kész lettem a szendvicsekkel és az üdítőket is beraktam a hűtőbe, hogy ne egy húgy meleg inni valóval kínáljam meg a várva várt leányzót. A rózsaszín kiegészítőt pedig leterítettem a kanapéra. Ennek a lakásnak igazán jól állnak a színek...bár kétlem, hogy Harry mindennapivá tenné majd a kicsi pokróc használatát.
Éppen felraktam egy kis vizet forrni egy kis kávéhoz, mikor megszólalt a csengő. Sietősen rohantam, hogy ne várassam meg.
- Szia! Jó téged ruhába látni. - nevetett fel Gemma, mikor belépett, majd egy hatalmas öleléssel jutalmazott.
- Szia. - öleltem vissza.
Tudtam, hogy nem lesz egyszerű lemosni magamról, pontosabban inkább magunkról, hogy rajtakapott minket Harry-vel egy elég kínos szituban.
- Milyen napod volt? - kérdeztem meg miközben beljebb sétáltunk a lakásba.
- Nem túl mozgalmas. Felkeltem és jöttem ide. De majd most sokkal jobb kedvem lesz, hogy végre több időt eltölthetek veled.
- Igen. Remélem nem fogsz bennem csalódni.
- Szerintem benned nem igazán lehet. - kuncogott fel és felült a konyhapultra.
- Kérsz esetleg inni valamit?
- Édes vagy! Komolyan! De majd kiszolgálom magam, nem azért jöttem, hogy csicskáztassalak. - pattant le a pultról mosolyogva, majd kinyitotta a hűtőt és töltött magának egy kis narancs levet. - Nos milyen az élet az én idióta öcsémmel?
- Nagyon jó.
- Arra nem kérdezek rá, hogy a szex milyen vele, mert azt a saját szememmel láttam. - röhögött fel hangosan, amitől nekem is nevetnem kellett, bár fogadni mernék az arcom enyhén pirosassá változhatott.



Nagyon jót beszélgettünk Gemmával. Sokat mesélt, hogy milyen család voltak ők, mikor még Angyalként éltek az Angyalok között. Több sztorit elmesélt arról is, hogy Harry milyen két ballábas kis kölyök volt anno. Én is elmeséltem pár dolgot, bár az enyémek kevésbé voltak, olyan viccesek és vidámak, mint Gemma történetei.
Már volt bennünk a pezsgőből. Nem egy üvegnyi, hanem egyenesen kettőt ittunk meg kellemesen elkortyolgatva.
- Itt alhatok? - kérdezte meg kb éjfélkor. - Nem akarok hazamenni, mert szerintem az öcsém nője lett a legjobb barátnőm.
- Persze, hogy itt alhatsz! - pattantam fel a kanapéról kissé ingatagon.
Felszaladtunk a szobába, ahol én is Harry alszunk, majd onnan átkecmeregtünk Gemma eddig nem igazán használt szobájába. Bevetettünk magunkat az ágyba és el is nyomott minket az álom.



A következő rész 5 megjegyzéstől hozom :) Pez. x

13. fejezet

- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
Kicsit elidőzött a tekintetünk. Csak bámultam zöld szembogarát,amely csodálatosan csillogott. Apró mosoly jelent meg ajkán, amitől kissé elpirultam. Arcával közeledett majd puha ajka az enyémet érintette.
Nem volt túl vad és hosszú sem. Sőt. Csak egy röpke csók volt. Rögtön tovább lépett és nyakamat ajándékozta meg puszikkal.
- Ha valami nem jó csak szóljál! - bukott fel feje a nyakamtól, egyenesen az arcomba. A göndör fürtök csikálták az arcomat.
- Harry! - ültem fel, így kicsúszva alóla.
- Tudtam,hogy elcseszem. - hajtotta le a fejét a térdére.
- Szó sincsen ilyesmiről te idióta! - amint kimondtam az utolsó szót felkapta a fejét. Megleptem. - Nagyon is jó vagy. Még akkor is,ha teljesen be vagy szarva. De ne gondolkozz! Csak csináld!
Óvatosan végig simogattam a hátán.
- Csinálok egy teát. - akartam felkelni a kanapéról, de keze elkapott és az ölébe húzott.
- Nem kell tea. Te kellesz!
Nem tartott sokáig, míg újra alatta feküdtem a kanapén. Puha ajka végig szántott mindenhol, a ruhák lassan, érzékien kerültek le rólam. Bőröm forrósodott. Amint nem ért hozzám, a testem sikított Érte. Csak az Ő érintése volt fontos. Csak az,hogy velem van.

Ujjaimat lassan vezettem göndör, mostmár izzadt hajába. Lélegzetvétele heves volt, miközben körmömmel pirosas csíkokat hagytam hátán. Keze bejárta a testemet. Hátam mögé nyúlva könnyedén pattintotta ki melltartóm fémét, majd a puha csipke, hatalmasat koppant a parkettán. Minden csókja égette az ajkamat. Hatalmas hideg, izzadt tenyere végig simított a derekamon, amitől a csípőm automatikusan az övé felé irányult. Ő volt a mágnes, míg én a vas, melyet hatalmas erővel vonzott magához. Ahogy az ágyéka hozzám ért egy férfias nyögés hagyta el ajkát.
- Hunyd le a szemed! - szuszogott Harry.
Tettem amit kért. Becsukott szemekkel feküdtem alatta.
Éreztem, ahogy teste már nem érinti az enyémet és a lakásban uralkodó hűvösség megcsapta a porcikáimat. Nem sokáig kellett várnom. Egyik karját könnyedén csúsztatta be alám míg másikat a térd hajlatom alá tuszakolta be. Egyszerű mozdulattal emelt fel, majd elindultunk.
Lépteivel a lépcsőn tartott. Arcomat mellkasába fúrtam és magamba szívtam a férfias illatát, ahogyan az keveredett a parfümével. Ő volt az én drogom, aki nélkül már pár óra is magányosságot, majd később halált jelentett volna. Reméltem,hogy ez sohasem fog bekövetkezni. Hangos ajtócsapkodás jelezte, hogy immáron egy szobában vagyunk.
- Még ne nyisd ki a szemedet és most ne mozdulj. - suttogta halkan fülembe,amitől teljesen kirázott a hideg.
Hátamat érintette a bordó, hideg selyem takaró. Bármire is készült Hazza, megérte rá várni. Egy pillanatra sem nyitottam ki a szememet. A kilincs hangosan kattant. Távozott a szobából.
Reménykedj benne, hogy nem hagy itt.
Mert amekkora barom vagy, hamar elhiszed,hogy szeretnek...aztan úgy jársz,mint Zaynnel.Jól megdug,aztán elhiteti veled,hogy mennyire is szeret.
Az elmém uralkodni kezdett felettem. Egyre jobban fáztam és aggodalom lett úrrá rajtam. Mi van ha tényleg itt hagy? Mi van ha csak kihasznál s, míg én teljesen odaadtam neki szívem egészét, Ő csak fogja magát és elviszi. Nem foglalkozva azzal, hogy egy hatalmas tátongó lyukat hagy,majd belsőmben. Hogy, miután azt,hiszem képes vagyok túl lépni majd, csak egy sebekkel, hegekkel és fájdalommal teli üresség marad nekem. Se több, se kevesebb.
Egy könnynek sikerült kiszöknie lehunyt szememből. Vagy 5 perce feküdhettem. Nem tudtam mit is tegyek. De hittem. Hittem benne, hogy nem hagyott itt. Hogy mindjárt visszatér.
A kilincs kattant. VISSZAJÖTT. Megnyugodtam. Itt van. Velem egy légtérben s nem hagyott itt.
- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig távol maradtam. -  a kacér, rekedt hang simogatott kivül és belül. - Kinyithatod a szemedet!
A gyér fény is bántotta a szememet. Aprókat pislogtam, mire göndör barátomat teljesen láthattam.
Bal kezében pezsgős üveg, míg másikban eperrel teli tál pihent.
- Ha már én irányítok! - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében.
Vigyorogva felültem az ágyon. Magam köré csavartam a selymes anyagot, miközben Harry mellettem foglalt helyet. Kipattintotta a pezsgős dugót, majd a gyöngyöző folyadékot poharakba öntötte ki.
Ujjai közt egy eperrel nyúlt ajkam felé, majd egyet a számba rakott.
- Ne nyeld le! - mutató ujját a magasba emelte, miközben magyarázott. Csak bólintottam. A poharat a kezembe nyomta. - Igyál. Rá az eperre! - édesen mosolygott. Miközben én tettem, amit kért Ő is véghez vitte ugyanezt a folyamatot.
Nagyon finom volt, ahogyan az édes, ropogós eper összefonódott a száraz, buborékokkal teli pezsgővel.
Felém hajolva csókkal perzselte ajkamat. Nyelve utat tört számba, melynek az íze megegyezett az előbb elfogyasztott finomsággal. Bele nevetett a csókunkba.
Letette a tálat és a poharakat a földre, majd letekerte rólam a bordó takarót. Magunkra terítette, miközben felettem támasztotta magát a könyökén. Most vadabb volt, mint lent a nappaliban.
Nyakamon vörös foltot hagyott, ahogyan tökéletesen rózsaszín szájával kiszívta a puha bőrt. Csókjaival az egész testemet ellepte, majd kezével a belső combomat simogatta. Feje eltűnt a selyem alatt. Ujjammal megkerestem a fürtjeit.
Alhasamat puszikkal halmozta el. Fogát éreztem meg a csípőcsontomnál amivel elcsípte a fehérneműm anyagát, majd azzal húzta le. Teljesen elvarázsolt. Felült, ezzel megelve a fülledt takarót. A fekete csipkém utat nyert magának és a fekete szőnyegen hevert le Harry dobásának hála.
Mielőtt visszamászott volna az anyag alá egy csókban forrtunk össze, majd egy kacsintást villantott felém.
Hallottam, ahogy tenyerét összedörzsöli. Jól van Styles! Ne gondolkozz. Menni fog! Hallottam, ahogy mormog magában majd ujját éreztem meg magamon. Csiklómon körkörösen mozgatta mutató ujját. Felsóhajtottam a jól eső érzésre. Az ujját a szája váltotta fel, majd nyelvmozgásával könnyen jutatott a csúcs felé.
- Styles! - kiáltottam fel hangosan.
- Mi van? - ugrott ki a takaró alól aggodalmas tekintettel.
- Semmi. Jól vagyok. - szuszogtam hevesen.
- Akkor minek kiabálsz? - húzta a magasba a szemöldökét egy mocskos mosollyal.
Válaszul megragadtam a tarkóját és magamhoz ragadtam.
- Mindjárt te fogsz kiabálni. - forditottam helyzetünkön. Arcáról nem tudtam leolvasni, hogy nem érti miről beszélek vagy szimplán még mindig el van varázsolva tettétől. Bemásztam a takaró alá. Kezemmel a formás fenekébe markoltam, mire előre emelte csípőjét. Körmömmel végig cikáztam az izmos vádliján majd combján. Megemeltem boxerének szélét, majd lehúztam róla. Az én fehérneműm mellett végezte a szőnyegen. Végig simítottam büszkeségén, majd számmal kényesztettem. Hol gyorsan, hol lassan. Felnyögött, majd megtalálta hajamat és belevezette kezét. Óvatosan meghúzta barna tincsemet.
- Loretta! - kiáltott fel.
Elmosolyodtam, ahogy lenyeltem nedvét.
- Mondtam én, hogy kiabálni fogsz.
Hajamat fülem mögé tűrte. Újabb csókban olvadtunk össze. Nem tartott sokáig. Harry a combomnál fogva magára emelt. Meglepődve figyeltem fel rá.
- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemlő érzésnek. Ő is követett engem.

A következő rész 5 megjegyzés után következik. Nem tudom ti, hogyan fogjátok látni a megjelenést és elnézést szeretnék kérni a helyesírási hibákért és a csúszásért is, hiszen már napok óta esedékes lett volna az új rész. A laptopom elromlott, tehát telefonról hozom a részeket. Ezért lehetséges, hogy nem úgy fogjátok látni, ahogyan én látom.

Pez :)