Hatodik fejezet ~

Mielőtt elkezdeném szeretnék minden olvasót megkérni arra, hogy kövessen be twitteren https://twitter.com/Petra_Fulopp , instagrammon http://instagram.com/petrastagram_ és kérdezzetek sokat tőlem ask.fm-en http://ask.fm/fulopppetra :)
Na ennyit az önreklámozásról! :D Folytatódjon a sztori .... :)


- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdeztem meg és egy, a copfból kiszabadult tincset a füle mögé tűrtem.
- Menjünk!
Még egy csókot nyomott az ajkamra mielőtt elengedett volna és felvette volna a cipőjét.


Egy ideig zsebre tettem a kezemet, hiszen fázott. Hiába akarta itt a nyílt sötét utcán megfogni a kezét nem mertem.
Ne legyél már pisis Styles! Nem vagy már óvodás. Nyúljál oda, fogd meg a kezét és soha ne engedd el! 
Kicsúsztattam a kezemet a zsebemből és elnyúltam a kezéért. Először óvatosan végig simítottam a kézfején, majd lassan belecsúsztattam az ujjaimat az ujjai közé ő pedig ráfűzte magát a kézfejemre. Rám nézett. Arca mosolyba fordult és kissé megcsillogott a szeme az utca fényein át.
- Ugye nem bánod? - kérdeztem meg halkan.
Reménykedtem benne, hogy nem mert egy szárnytollamat tutira elhagytam volna.
- Dehogy bánom!
Tovább sétáltunk mire elérkeztünk a dombhoz, ahová Loretta mindenképpen felakart menni. Lassan felsétáltunk. Leheveredtem a fűbe és intettem neki, hogy a mellkasomra feküdhet. Kissé megilletődött, majd rávetette a fejét a vállamra.
- Az ott Max! - mutattam fel a Holdra.
- Tessék? - kérdezett vissza és rám nézett.
- Minden Angyal egy csillag. A Hold a főnök, azaz Max. - magyaráztam el neki. Visszatette a fejét. - Neked van kedvenc csillagod?
Felült és az eget kezdte nézni. Forgolódott és keresett. Nem értettem mi a fenét művel.
- Mit csinálsz? - nevettem fel és felültem mellé.
- Nem találom. - makogta és még mindig nézelődött az égen.
- Mit? - értetlenkedtem.
- Az esthajnal csillagot. Az a kedvencem. Te látod? - kérdezte meg aggódva.
- Nincsen már esthajnal csillag. Csak neked van! - mondtam rekedten és figyeltem a reakcióját, hogy vajon rájön-e miről beszélek.
- Hogy mi? Te...te voltál az a csillag? - úgy nézett rám, mintha mindjárt elájulna. Arca sápadtabbnak tűnt a holdfényben.
- Igen. Én voltam. - mosolyogtam rá.
- Tudtam! Annyira tudtam, hogyha a csillagoktól kívánok, akkor megkapom! - tette össze a kezét maga előtt. Hirtelen fogalmam sem volt róla miről beszél. Majd folytatta...- Tudod. Mikor első napomat töltöttem az árvaházban, akkor a csillagokat néztem az ablakból. Az egyetlen ami tetszett az pont az ablakommal szemben volt, egy fényes csillagocska, ami olyan volt mint a drágakő. Minden este beszélgettem vele, míg nem jött Bianca, mert utána már csak ritkán pillantottam rá. Azt kívántam, hogy egyszer az a csillag legyen az enyém és most megkaptam. Annyira tudtam! Hittem benne és most itt vagy! - döntött le a fűben. Olyan volt, mint egy izgatott lány, aki most megy először iskolába. Rám ült. Lábait a csípőmön kulcsolta össze. Kezemet kissé remegve, de derekára helyeztem. Csak néztük egymást egy darabig.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte félve.
- Csak, hogy téged idézzelek, ezt nem kell megkérdezned. - suttogtam de ekkor már olyan közel volt, hogy a szájába beszéltem. Lassan és érzékien helyezte ajkát az én ajkaimra. Nyelvemet átcsúsztattam szájába és megsimogattam vele az ő nyelvét. Kezét belevezette a fürtjeimbe és keményen megmarkolta. Hüvelykujjammal simogattam a kezemet alatt pihenő édes derekat. Kellett nekem! Tényleg. Akartam. Itt és most...a fűben. Elhajolt, hogy levegőt vegyen.
- Most, hogy tartottam neked egy csillagász órát, hazamehetünk? - néztem rá, míg ő utoljára az égre pillantott, majd bólintott egyet. Felkeltem és odanyújtottam neki a kezemet, hogy felhúzzam. Elfogadta a segítségemet és lábra állt, majd átölelt. Mélyen beszívtam az édeskés illatát a pólójából, majd a hajából a kókuszos sampon illatot.



*Loretta szemszöge*

Annyira boldognak éreztem magam, mint még talán soha. Sőt. Soha nem éreztem még ennyire jól magamat. Nekem kellett Harry. Mindene. A haja, a szeme, a mosolya és a szüzessége is. Csak magamnak akartam. Nem osztozni rajta senkivel!
- Kérsz egy bögre teát mondjuk pirítóssal? - lépett elé mosolyogva a kis fürtös.
- Igen. Kérek szépen! - vigyorogtam vissza rá.
Úgy éreztem magam, mintha életemben először most lennék szerelmes.
Lehet, hogy amit Zayn iránt éreztem puszta vágy volt s nem is szerelem?
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a műsorokat de nem volt egy érdekes sem. Reklám, top shop, híradó, spanyol szappanoperák.
- Találtál valami érdekeset? - támaszkodott meg Hazza a kanapé háttámlájának. Izmos karján kirajzolódtak az erek. Felnéztem rá és gyengéden megsimítottam kezét.
- Nem. Semmit. - ingattam meg a fejemet.
- Akkor csináljunk valami mást. - krákogott.
Felhúztam a szemöldökömet, ahogy bepattant mellém a kanapéra.
- Mégis mit szeretnél? - kapcsoltam ki a tv-t.
- Hát. Tudod szánalmasnak érzem magam, hogy míg te tudod...szóval kielégítettél én addig nem csináltam semmit. - hajtotta le a fejét.
- Említettem, hogy ez baj Harold? - kezemet álla alá tettem és a zöld szemei rám találtak.
- Hát nem mondtad. - gügyögte.
Lassan de magabiztosan hajolt felém és maga alá gyűrt. Akár a profik. Száját az enyémre nyomta és vadul csókolt. Meg is lepődtem. Hirtelen csúnya emlékek törtek fel bennem. Az ismeretlen férfiak, akik mindig vadul csókoltak meg, letépték rólam a fehérneműmet és egész éjjel csak dugtak, mit sem törődve azzal én mit szeretnék.
- Kérlek..hagyd abba! - nyöszörögtem ő pedig leugrott rólam.
Egy könny kicsordult a szememből. Ijedt arccal találtam magamat szembe.
- Nem akartam. Istenem mekkora egy fasz vagyok! - kiabált saját magával és kiment a nappaliból egyenesen az erkélyre.
Utána akartam menni és elmondani neki, hogy ez nem az ő hibája. De nem vitt rá a lélek sem. Fájt a tény, hogy mi van akkor ha én soha többé nem tudok majd, nyugodtan és romantikusan szexelni. Egy kurva vagyok. Mi tagadás!!
Negyed óra önsanyargatás után felkeltem és a pulcsimba megtöröltem a könnyes arcomat. A konyhába mentem, ahol már kihűlt a tea is és a pirítós is. Gyorsan benyomtam a gépbe két kenyeret, a teli bögréket pedig mikróba tettem. A már újra meleg vacsorával az erkélyhez mentem. Kinyitottam az ajtót.
Harry a hintaágyba ült. Előre-hátra lökdöste magát csukott szemmel.
- Hoztam kaját!
Ennyit tudtam kinyögni. A szánalmas nem a göndör, hanem én vagyok.
Zöld szemei engem pásztáztak.
- Jól vagy? - kérdezte meg aggódva.
- Igen és..nem a te hibád. - újra zápor eső indult a szememből.
- Ne sírj! - kelt fel.
A tálcát kiszedte a kezemből és letette az dohányzóasztalra. Átölelt. Szorosan és erősen. Könnyeim a fehér pólóját áztatták át.
- Nyugodj meg Angyalom! - hajamba temette a kezét, amitől végig futott rajtam a hideg.
- Kurva vagyok! Még mindig....- bőgtem és nyivákoltam.
- Nem vagy az! Egy csodálatos lány vagy aki hülyeségre kényszerült. De már nem vagy az! És mellettem nem is leszel soha! - suttogta, miközben arcomat a tenyerébe fogta. Annyira szépen csillogtak a szemei. Én pedig, olyannyira nem vagyok képes felfogni, hogy Ő itt van velem. Homlokát az enyémnek nyomta és becsukta a szemeit. Figyeltem az arcát. Mintha küzdött volna magával.
- El kell mondanom valamit! - motyogott magában.
Bólintottam neki és vártam. Elengedett és leült a hintaágyba, az ölébe vette az étellel és a teával teli tálcát. Leültem mellé és hallgattam. Vártam.
- Szóval...én azt, hiszem. Szeretlek..igen! Szeretlek! Nagyon. Egyszerűen megbolondulok, ha más hozzád ér! - a szavak az elején még akadozva hagyták el száját, majd egyre meg nyugodtabban és gyorsabban beszélt.
Hatalmas levegőt vettem. SZERET!
- Én.....én is téged Angyalka! - válaszoltam vissza neki és a világ legnagyobb adrenalin adagja áradt szét testemben. A kis pillangók a hasamban a szárnyaikkal olyan erősen csapkodtak, hogy féltem talán még én is repülni fogok.

Csipegetni kezdtük a vacsorát, miközben egymást bámultuk. Mintha mindkettőnk egy csoda lenne, pedig az egyetlen csoda az Ő volt és nem én.
- Nem fázol?
- De. Egy picit!
- Akkor itt az ideje bemenni. - derekamra helyezte a kezét és így sétáltunk be a meleg lakásba.

A közös zuhanyzás után - aminél semmi érdekes nem történt, csak pár csók váltás a víz alatt - következett a filmezés, amit szintén a zuhanya alatt beszéltünk meg.
- Akkor mit nézzünk? - csücsült le Harry a DVD-s szekrény elé.
- Nem is tudom! Rémálom az ELM utcában? - mutattam rá az egyik CD-re.
- Jézusom! Neked aztán vannak idegeid. - nevetett fel, majd kivette az általam választott filmet. Felmentünk a szobájába és bedőltünk a hatalmas francia ágyba. A ijesztő részeknél jobban hozzá bújtam Harold-hoz, aki nyugtató simogatást hagyott a hátamon.
A film végén erősen magához szorított. Lábainkat összekulcsolta, karját átvetette rajtam én pedig a meztelen mellkasával szemben aludtam el.




A következő rész 5 megjegyzés után következik ;) Pez