19. fejezet

*Harry szemszöge*

A törölközőmet tartva gondolkoztam azon, hogy vajon Louis miért bámul még mindig, hiszen pont Ő az, akinek nem kéne megilletődnie egy ilyen szituációtól.
- Jobban vagy? - kérdeztem rá mielőtt még kínosabbá válna a helyzet.
- Most hánytam ki a harmadik adagomat. Szerinted hogy vagyok Harry Styles? - akadt ki. Ujjait belefűzte a hajába és mély levegőt vett. - Látom te még mindig nem érted. - ingatta meg fejét és kicsit úgy tűnt a tekintete könnyes.
Loretta lazán sétált be a fürdőszobába és beállt közénk. Lógott rajta a fehér színű köntöse.
- Na Tomlinson, itt az ideje, hogy egyél! - mosolygott rá biztatóan, miközben elrendezte Lou igazán kócos haját. Tommo csak bólogatott egyet majd belekarolt Lori-ba és távoztak.

Nem értem mit nem vettem észre és nem értem mi az, amit Louis szerint nem értek.

*Loretta szemszöge*

Mindenre rájöttem. Louis karomba kapaszkodott, miközben lassú léptekkel vettem célba a vendégszobát.
- Sa..sajnálom. - nyöszörögte ki ajkain Lou. Sajnáltam.
Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit mondani. Nagyot sóhajtott, majd végre elértük a fekete fa ajtóhoz.
Leültettem a konyha kicsi bárszékére.
- Vetkőzz le. Hozok valami ruhát, hogy átöltözhessél. - motyogtam és egy biztató mosolyt küldtem felé, mire elfordította a fejét.
Felsétáltam a lépcsőn és kerestem Harry szekrényében valami ruhát, amit ráadhatok Tommo-ra.
- Mi történt Louis-sal? - fordult be az ajtón a könnyes szemű göndör barátom.
- Nem tudom. De tényleg nincsen túl jó passzban. Megcsinálom neki a levest.
- Haragszik rám? - rogyott le üveges tekintettel Harry a fotelba.
- Miért haragudna? - fordultam felé értetlen tekintettel.
- Jó kérdés. De azt állítja valamit még mindig nem értek. - hajtotta le a fejét.
Odalépdeltem hozzá kezemben a szürke pólóval és egy tiszta boxeralsóval. Ahogy elé értem felkapta rám a fejét.
- Nem csináltál semmi rosszat. - simítottam végig a tökéletes arcélén, majd puszit nyomtam az ajkára.
Lassan bólogatott, majd óvatosan végig simítottam az arcán és átmentem Louis-hoz, aki a fejét éppen a pultnak döntötte és motyogott valamit.
- Megjöttem. Hidd el, hogy jót fog tenni egy kis leves a gyomrodnak. - próbáltam édesen mosolyogni, hogy megnyugtassam, de nem válaszolt semmit sem.- Élsz még Tomlinson?
- Jó, hogy itt vagy. - csak ennyit mondott, majd vörös szemeivel és józan arcával kicsit rám vigyorgott.
Nem volt túl sok kedvem ahhoz, hogy pátyolgassam Tomlinson-t miközben a barátom 1 napja ért haza a kínból. De megérdemelte a segítségem, hisz ő is mellettem volt a rossz időkben.
- Szóval leves? - ült fel és sokkal józanabbnak tűnt mint fél órával ezelőtt.
- Hát, igen. Amikor még nagyon kicsi voltam, akkor anya mindig azt csinált apának..kb mindennap, hiszen alkoholista volt az a pöcs. - magyaráztam, de mivel nem akartam traktálni a borzalmas gyermekkorommal és magamat sem szerettem volna felidegesíteni a "családomon" abba hagytam.
- Biztos jót fog tenni a pocakomnak. - nevetett fel hangosan. - Felmegyek és bocsánatot kérek Harry-től.
Csak bólintottam és elkezdtem lapozgatni a szakácskönyvet. Sosem csináltam még húslevest és remélem nem fogom nagyon elrontani.



*Harry szemszöge*

Kis időbe telt mire fény derült számomra mi is Louis problémája.
Ami nem más volt, mint Loretta és az, hogy úgy néz ki Tommo mégis rendelkezik érzésekkel.
Beleszeretett. Belezúgott abba a lányba aki az enyém.
Halk kopogást hallottam meg az ajtómtól.
- Szabad! - kiabáltam ki és tudtam, hogy nem Lori fog belépni az ajtón...nem kopogna. Louis lépett be szomorkásan az ajtón, majd felemelte a fejét és végre rám nézett.
- Ne haragudj rám, hogy ekkora fasz voltam tegnap és ma reggel csak...- nem fejezte be a mondatot. Ingatta fejét. Fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon.
- Belezúgtál Lorettába. - fejeztem be helyette, mire zavartan és ijedten nézett rám. Még mindig nem tudta mit mondjon, de nem is vártam el tőle.
- Figyelj Harry, én nem akarom elvenni tőled Őt és nem is tudnám, hiszen imád téged. Tudom hol van a határ barátság és szerelem között, szóval nem fogom átlépni, azt a határt. Ráadásul te is fontos vagy nekem Harold és nem akarlak elveszteni, azért mert elmarom mellőled a csajodat.
- Felejtsük el Louis. Én nem haragszom rád, mert nem értél egy ujjal sem Lorettához. De ne is érjél. - nevettem fel és örültem, hogy végre elmondta a bajt, bár annak még jobban örültem, hogy nem fogja elszeretni tőlem Lori-t.

Magamra kaptam a cuccomat, miközben Tommo elkezdett xbox-ozni. Játszottam vele én is egy kört, amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Srácok! Ebéd! - szűrődött be Lori hangja az ajtón. Egymásra néztük Louis-val és,mint két éhenkórász szaladtunk le a lépcsőn.
Leérve feltűnt a kupis konyha, a megterített asztal és barátnőm kócos haja, aki éppen mosolyogva rakta az asztalra a tál levest.
- Jól áll a kötényem. - böktem meg a derekát, mire felkuncogott.
- Nincsen bökdösődés Harry Styles! Inkább menj és moss kezet. - nevetgélt, majd elmutatott a fürdőszoba irányába.
- Értettem kapitány! - álltam meg előtte, kihúzva magamat, miközben tisztelegtem neki.
Louis, pedig csak röhögött és azt mondta nem én hordom a nadrágot ebben a kapcsolatban.
Sose fogom én hordani a nadrágot. Tisztában vagyok vele. De amíg ilyen lány mellett kelhetek és fekhetek nem érdekel az egész.



- Basszus. De jól laktam. - dőltem hátra a széken és megsimogattam a hasamat.
- Nem tudtam, hogy konyhatündér vagy..- nevetett fel Louis, miközben megtörölte a száját a szalvétájával.
- Hát ezt én sem tudtam magamról. - röhögött fel Loretta. - De azt, hiszem mától csak én fogok főzni!
- Vigyázz Harry! Elfogsz hízni ha mindennap Lori főz. - viccelődött Tommo, majd az órájára nézett. - Nos, most tényleg hazahúzok. Nem inni megyek, szóval ne aggódjatok miattam. Vár rám Nina. - kacsintott rám Louis, mire kinevettem.
- Ki az Nina? - pattantam fel a helyemről.
- Az új szomszédlány. - kacsintott, majd magára kapta a ruháit és távozott.
Rámosolyogtam Lorettára.
- Ma van a céges vacsora. Este. - magyarázta Lori. Gyönyörűen csillogott a szeme.
- Oh. - nyögtem ki. - Leszel a partnerem? - kérdeztem meg félve és elkezdtem tördelni az ujjaimat.
- Bolond vagy Styles. - kelt fel székéről Loretta és átült az ölembe.- Senki másnak nem lennék a párja. Csak neked! - magyarázta és nem tudtam levenni a szememet az ajkairól.
- Szép a szád. - motyogtam, mire kissé elpirult és nevetni kezdett. - Te elpirultál? - kérdeztem meg félmosollyal arcomon.
- Egy kicsit..lehet.
- Hol van Loretta Hells? - csikiztem meg a derekát, mire felpattant az ölemből.
- Itt vagyok Mr. Styles. - magyarázta és megbökte a gödröcskét az arcomon.



Miután mindketten lezuhanyoztunk és Loretta begöndörítette a haját, elkezdtünk válogatni a ruhák között.
- Szürke vagy fekete vagy barna öltöny? - dobtam ki az összeset a szekrényemből az ágyra.
- Fekete, piros vagy fehér ruha? - dobálta Lori is szanaszét a ruháit.
Ez így nem lesz jó.
- Fehér. - válaszoltam és felemeltem a fehér ruhát, majd magamhoz mértem. - Szerintem ebbe nekem kéne mennem! - szórakoztam.
- Igen. Szerintem is a méreted..tuti jól állna. Én pedig ebbe megyek. - emelte fel a fekete öltönynek a zakóját, majd magára vette.
- Teljesen tökéletesen fogunk kinézni Miss. Hells. - mormogtam komoly fejjel, ahogyan azt a más cégnél dolgozók szokták fenn hangon előadni.
Loretta olyan fejet vágott, mint a hót gazdag fickók női. Keményen nézett és úgy nézett rám, hogy majdnem elhittem, hogy egy tőzsdecápa felesége, majd elnevette magát.
- Úgy néztél rám Harry, mintha hülye lennék. - vette le magáról a zakómat.
- Nem vagy hülye. De teljesen olyan képet vágtál, mint a tőzsdecápák feleségei. - nevettem vele.
- Nem a felesége vagyok. Én egy tőzsdecápa barátnője vagyok. - incselkedett, majd az ölembe ugrott. Karomban tartottam a világ leggyönyörűbb nőjét...és soha nem akartam elengedni.




Sajnálom, hogy most hoztam csak részt és, hogy ráadásul ilyen rövidet de elfelejtettem a jelszavamat és kissé későn küldte ki a jelszavamat de most, hogy mindent tudok minden okés. :) remélem nem pároltatok el tőlem.
5 komment és következő rész csúszás NÉLKÜL. Pez..xx