Negyedik fejezet~ +18

- Tudod...ha tudom, hogy egy jó kiadós verés után, ilyen jól leápolsz, akkor mindennap megveretem magamat. - nevetett fel és ez betöltötte az egész fürdőszobát.
- Csináljak valami ebédet? - kérdeztem meg és felkeltem a hideg kádról.
- Nem kell! Inkább beugrunk valahova enni. - motyogta és elkapta a kezemet.
Kipirulva és tekintetemet elkerülve szorongatta a kezemet. Csak nézte és simogatta. Mint aki még nem fogott női kezet, márpedig ha másét nem az anyjáét csak fogdosta már.
- Valami baj van Harry? - hajoltam le éppen annyira, hogy belelássak zöld szemébe.
- Ja! Nem. Semmi. - motyogta, majd leeresztette a kezemet.
- Nekem elmondhatod! - guggoltam le elé. Kezemet a térdére tettem és erőszakosan csak azért is a szemébe néztem. Ezzel nyomatékosítottam, hogy bennem tényleg megbízhat.
- Nem igazán tudom meddig lesz még erőm ahhoz, hogy ne dugjalak meg. - alig hallhatóan beszélt, miközben a tarkóját vakargatta és a térdén pihenő kezemet nézte.
- Tessék? - mosolyodtam el.
Nem igazán értettem. Semmit.
- Csak.. Te gyönyörű lány vagy. Én meg azt hiszem egy tökéletes srác. - nézett fel röhögve.
- Ezért dugnunk kéne? - kérdeztem meg vigyorogva.
- Nem. Nem csak ezért. Különben sem tehetem meg. - rántotta meg a vállát.
Nem teheti meg? Tiltja a törvény? Vagy a vallása más?
- Miért nem?
- Egyszer majd megfogod tudni. - suttogta bele lélegzetelállítóan a fülembe. A szívem háromszor többet dobbant és elvesztettem a fejemet. Legszívesebben belöktem volna a kádba, megnyitottam volna a vizet és órákig szeretkeztem volna vele. De ő nem teheti meg....

Kikászálódtunk a fürdőszobából. Próbáltam egy kicsit kerülni Harry-t, hogy megnyugodjak.
- Csinálhatok egy teát? - kérdeztem meg tőle, míg a kanapén olvasta az újságját.
- Igen. Nyugodtan. Érezd magad itthon! Sőt. Csinálj egyet nekem is. - dugta ki a fejét az ágytámla mögül.
- Hogy szereted?
- Forrón! - nevetett fel és visszafeküdt.
Ez most szórakozik velem? Tutira direkt csinálja.
- Két cukorral?
- Beledobhatod magadat. Te édesebb vagy! - szólalt fel a napilapja mögül.
Bennem egyszerre lobbant fel a düh, amiért nem érhet hozzám valami oknál fogva és a vágy, hogy most azonnal leteperem és csókokkal halmozom el testének minden szegletét. De inkább elhessegettem a gondolatot még mielőtt a nyálam belefojt volna a teájába.
- Kész! - álltam be elé az angyalos és egy kék bögrével a kezembe.
- Iszol az angyalosból? - ült fel és ledobta az újságot.
- Tök mindegy. - sóhajtottam fel.
Úgy álltam előtte mint egy szerencsétlen. Vártam, hogy elvegyen egy bögrét és végre egyedül lehessek az erkélyen. Kezemből a kék színű bögrét vette ki.
- Köszönöm. - mosolygott rám. A mosolya...istenem. Kellett nekem ideköltöznöm. Még alig vagyok itt pár órája máris széttépnek azok az idióta érzéseim.
Háttal álltam neki és elindultam az erkély felé. De ő elkapta a karomat és az ölébe rántott. Ott ültem a jobb térdén. Arcát a nyakamba fúrta és mélyet szippantott.
- Mi a baj? Rosszat csináltam? - rekedtes hangja a nyakamba csengett.
- Nem. Nem csináltál semmi rosszat. - mondtam egyre feszültebben.
- Akkor mi a gond? - nézett immáron rám.
- Gondolkodnom kell egy kicsit. - bámultam rá a bögrémre, majd felkeltem az öléből. Éreztem, ahogy végig bámul. Kinyitottam a hatalmas üveg ajtót és leültem a hintaágyra. Mivel elég hideg volt magamra terítettem a piros pokrócot, amin Harry jellegzetes illata pihent. Tetszett.
Nem az tetszett, hogy megmentett. Hanem, ahogy beszélt hozzám. Ahogy hozzám ért vagy csak mondott egy bókot. Más volt mint a többi srác. Amikor először csókolt meg, már akkor tudtam, hogy ő más. Nem tudom megmondani miért, sőt azt se, hogy mit várok el tőle. De valahogy úgy érzem nélküle már egyedül vagyok. Kellett nekem, mint narkósnak a drog vagy mint szexmániásnak a szex. Pedig alig ismerem két napja, mégis megfogott benne valami. Lehet, hogy a szűziessége. Az, hogy nem tepert le már az első nap.
Az első nap! Honnan tudta, hogy ott vagyok a sarkon. Hiszen egy szóval sem említettem neki a dolgot.
Szemöldökömet összeráncoltam és próbáltam visszagondolni arra a napra. Beszéltem volna neki róla? Nem.
Becsuktam magam mögött az üveg ajtót és újra a meleg lakásba voltam. A már üres, angyalszárnyas bögrét betettem a mosogatógépbe és Harry-hez mentem, aki most már éppen a mosógépbe dobálta be a szennyes ruháit.
- Na? Sikerült gondolkodnod? - támaszkodott neki a berregő mosógépnek.
- Igen. Lenne egy pár kérdésem.
- Hallgatlak. - fonta össze karját a mellkasánál és vigyorgott egyet.
- Honnan tudtad, hogy ott vagyok a sarkon? Hiszen egy szóval sem mondtam neked a dolgot.
Arca elkomorult. A pupillája kitágult és csak bámult. Azt hittem rosszul lesz.
- Jól vagy? - kérdeztem meg aggódva.
- Csak tudtam. - rántotta meg a vállát.
- Az ember nem szokta csak úgy tudni, hogy hol van az az ember akit aznap megismert. Talán követtél? - kérdeztem meg nyugodtan.
- Az ember tudja....mi van ha én nem vagyok teljesen emberi? - nézett rám. Tartottam a szemkontaktust és közben gondolkoztam. Nem teljesen emberi? Láttam már az alkonyatot szóval vámpír nem lehet.
- Nem vagy vámpír, szóval ne viccelődj velem. - mosolyogtam rá, mire ő hangosan felnevetett.
- Nem. Vámpír tényleg nem vagyok. Elmondom, de csak akkor ha nem hagysz itt és nem akadsz ki!
Én? Kiakadni? Sok mindent megéltem már...kétlem, hogy kiakadnék.
- Ki vele!
Közel lépett hozzám és megfogta mindkét kezemet majd erőteljesen behunyta a szemét. Koncentrált. Én pedig csak bámultam. Megijedtem. Két hatalmas hófehér szárny jött ki Harry hátán. Gyönyörű volt. De elfelejtettem levegőt venni és megszédültem. A gyönyörű zöld szemeit kiemelte a sok fehér szín.
- Wow.-  csak ennyit tudtam kinyögni és bámultam tovább. Arca ijedt volt. Nagyon ijedt.
Kezemet kinyújtottam, hogy megérintsem, majd inkább visszahúztam.
- Megfoghatod! - mondta rekedtes hangon és odatette a kezemet.
Puha volt. Eszméletlenül puha. Jobb volt mint egy párna.


Leültünk az asztalhoz. A szárnyaknak újra nyoma sem volt.
- Szóval angyal vagy!
- Igen. - mondta nyugodtan. - Pontosabban a te őrangyalod. Max a főangyal figyelt téged egy ideig, aztán látta, hogy igazán jó ember vagy csak rossz a társaság, engem meg a földre száműztek pár rossz tettért. Oda már nem is mehetek vissza. Az egész életemet a te megóvásoddal kell eltöltenem.
- Mit tettél, hogy ide küldtek?
- Hát. Megöltem egy másik angyalt...- hajtotta le a fejét.
- Te? - hunyorítottam rá. Mint aki nem jól hall.
- Igen. Én. Még akkor is ha ez elképzelhetetlen.
- Mit tett?
- Téged figyelgetett, akkor amikor....szóval amikor férfiaknál voltál. Én pedig egy kicsit talán dühös lettem.
Szóval azért ölt meg valakit, mert engem figyelt? Ez észveszejtő.
- Gondolom most elfogsz menekülni. Ki akar együtt élni egy szarral. - arcát a tenyerébe temette.
Felkeltem az asztaltól.


*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy egyszer kifog derülni. Vagy megsejti, hogy valami nagyon nincsen rendben. De nem gondoltam, hogy két nap után mindennek vége. Okos lány, ezt mindig is tudtam. Kis kora óta figyelem. Erre születtem. Ujjaim között láttam, ahogy felkelt az asztaltól. Hát. Tényleg itt hagy.
Aztán megéreztem a hideg, kis kezét a térdemen.
 - Eszem ágában sincs elmenni. - hajtotta rá fejét a vállamra.
Kezemmel beletúrtam a frissen mosott, puha, göndör barna hajába és még jobban magamhoz öleltem. Az ölembe ült. Kezével simogatta a hátamat. Amitől bár ágyéktájt igen jól éreztem magamat, belül majdnem felrobbantam. Fantasztikus, hogy ilyet tud belőlem kihozni...csak nem most.
- Akkor ezért nem szexelhettél nővel? - nézett fel rám.
- Nem...eddig nem tehettem meg. Oda fönt...- mutattam felfelé.-..ez nem megengedett. Sőt tilos még nőre nézni is. Elvileg mindenki a saját védelmezőjének van szánva. Ha férfi és az őrangyala is férfi, akkor meleg lesz és csak akkor lesz meg a párja ha az angyalát száműzik.
- Na állj! - emelte fel a kezét a lábamról. - Ez most azt jelenti....hogy...
- Neked alapvetően én vagyok a sorsod. - nyögtem ki halkan.
Felkelt a lábamról és elvett egy zsebkendőt. A konyhapulthoz lépett és megivott egy pohár vizet.
- Rendben van. - fújta ki a levegőt és megtámaszkodott a pulton.
- Jól vagy? Eléggé sápadt vagy! - keltem fel az asztaltól és mellé léptem. Kezével a vállamba kapaszkodott és megölelt. Olyan erősen, hogy sosem gondoltam volna, hogy egy nőnek ennyi ereje tud lenni.
- Majdnem jól vagyok. - motyogta a pólómba.
- Elviszlek enni! - emeltem fel a fejét a kezemmel. A könnyes barna szemei csodálatosak voltak. Akár a gyémánt. Egy gyönyörűen csillogó barna gyémánt!
Felment a szobába és felöltözött, addig én megmostam az arcomat egy kis vízzel.
Felkaptam magamra egy inget és egy barna színű öltönyt. Az ajtó előtt úgy döntöttem megvárom.
Majd megláttam a lépcső tetején. Fekete színű combközépig érő szoknyát vett fel, térdig érő zokni takarta el a vádliját, fehér pólója takarta a melleit, de a mellkasára szabad látás nyílott, a fekete bőrdzseki pedig tökéletesen simult a derekán. Kezében volt a fekete cipője is. Kivételesen nem magassarkú, hanem egy sport cipő. Illatát már onnan éreztem. Érzéki, finom és szexi volt. Haját copfba kötötte, ajkára pedig csöppnyi szájfényt kent. Varázslatosan nézett ki. Angyalian.
Lesétált a lépcsőn és rám mosolygott, majd belebújt a cipőjébe.
- Csinos vagy! - dicsértem meg. - Melyik autóval szeretnél ma menni?
- Legyen a barna BMW! - kapta le a kulcsát.
- Rendben. - válaszoltam és zsebre dugta a kezemet.
Elballagtunk a garázsig.
- Na kérem a kulcsot! - mosolyogtam rá.
- Nem. Én vezetek! - mondta magabiztosan és beszállt a vezető ülésbe.
- Van egyáltalán jogsid? - kérdeztem meg nyitott ajtónál.
- Van. Profi sofőr vagyok. Na pattanj be és mondd hova menjek. - indította be a motort.
- Ahol találkoztunk. Az a kávézó tökéletes és a kajái is finomak.
- Értettem. - motyogta miközben beszálltam.
Elindultunk és be kell valljam, ahhoz képest, hogy nő fantasztikusan vezetett. Bár néha a sebesség határral nem ápolt jó barátságot és 80 helyett 100-al mentünk. Majd teljesen passzentosan beparkolt.
- Be kell valljam jól vezetsz.
- Tudom!
Besétáltunk a kis helyre, majd a pulthoz léptünk. Megint Niall volt a pincér.
- Oh. Hát sziasztok! - mosolygott ránk.
- Hello Niall. Látom ma sincs sok vendégetek.
- Nem. Csak ti ketten. De legalább csak rátok kell fókuszálnom. Egyébként már hiányoltalak Harold..két napja nem is láttalak erre felé.
- Hát. Nem nagyon volt mostanában időm.
- A kis hölgy lefoglalt? - nézett rá Lorettára, aki egy kissé elpirult.
- Keresek asztalt. - mondta kellemetlenül.
- Nem lesz nehéz. Mivel az összes üres. - néztem rá, mire mosolygott egyet és elindult.
- Ez a lány gyönyörű! Irigyellek Harry. - magyarázta Nialler, amint leült Lori.
- Az. Valóban csodálatos.
- Na akkor már nem leszel örökké szűz Harry. Ez a lány egy vadmacska az ágyban, látszik rajta! - bámulta meg egy kicsit jobban a velem érkező lányt.
- Jobb lesz ha befogod a pofádat! - csaptam rá viccesen a pultra.
- Jársz vele? - kérdezte meg.
- Nem.
- Akkor nem bánod ha bevágódnék nála? - húzta fel a szemöldökét.
- De. Bánnám!
- Jól van. Nyugodj meg. Mit kértek? - vette fel a köpenyét a szőke.
- Két tál krémlevest és rántott húst krumplipürével.
- Mindjárt viszem. Addig ülj le Angyalka. - kacsintott rám.

- Ne haragudj! Niall-nek mindig is nagy szája volt. - nevettem fel, ahogy odaléptem Lorettához.
- Nincsen semmi baj. Vicces a kölyök. - nevetett velem.
- Az. Csak néha nem tudja hol a határ. Azért került ide. - kacsintottam rá. Ő pedig azonnal vette a lapot, hogy igen bizony Niall is angyal volt egykoriban. De már vagy 3 éve, csak sima ember. Neki még ember sem  jutott akit védelmezzen.

Az ételünket hamar elfogyasztottuk és Niall meghívott minket egy-egy koktélra is, a táblát pedig "Zárva" feliratra fordította.
Jókat sztorizgatott. És igyekezett bevágódni Lorettánál, aki inkább csak kiröhögte a nyomulását.
Aztán hazaindultunk. Hazafelé már én vezettem. Lori pedig csak bámult ki az ablakon.
Kezemet a combjára tettem, mire ő rám nézett.
- Minden oké? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. - nézett rá a kezemre, ami az ő lábán pihent.
- Akkor jó. - motyogtam és elvettem a kezemet, még mielőtt a nadrágom újra feszültté válna.
Valljuk be őszintén nem minden 19 éves srác jön lázba holmi meztelen női combtól, csak mert rátette a kezét. De egy szűz 19 éves srác, már annyitól megőrül, hogy megsimogatják mondjuk a hátán.
Beparkoltam és segítettem kiszállni a csodálatos lánynak.

Besétáltunk a lakásba és levette a cipőjét. Majd rám nézett. Kezét rárakta a zakóm gombjára és elkezdte kigombolni őket. Amikor már mindet kipattintotta benyúlt a vállrészhez és óvatosan letolta rólam a barna anyagot, miközben közel hajolt hozzám és megcsókolta az ajkamat.
Te jó ég!
A zakóm gombjaim hangosan csattantak a parkettán. Kezemet derekára tettem. Nyelve ütemesen simogatta végig a szájpadlásomat és a nyelvemet. Felültettem a cipős szekrényre és széttárt lábai közé álltam be. Levettem róla a bőrdzsekijét és ahogy letoltam a nyakamat vette birtokba. Harapta, nyalta és csókolta, amitől azt hittem most azonnal lángra fogok lobbanni. Tenyeremet a combjára tettem és simogatni kezdtem.
Kis fájdalmat éreztem a nyakam területén, majd a Loretta mögött lévő tükörbe néztem. Magunkat. És az immár vörösre szívott nyakamat. Nagyon forrón néztünk ki, ahogy ő körülölelt a lábával.  A nadrágom már olyan szűkössé vált, hogy megijedtem. Kezét felvezette az ingemen és kigombolta már az első két gombot.
- Hé! - mondtam olyan lihegéssel, amit már egy maraton futó is megirigyelt volna.
- Mi a baj? - kapta fel a fejét.
- Csak...inkább menjünk el fürdeni! - állítottam le magamat. Illetve csak próbáltam, de hiába..a nadrágom feszített.
- Rendben van. - motyogta Lori és leugrott a szekrényről. Haját megigazította a tükörben majd rám mosolygott éééés teljesen elvette az eszemet, már amennyi maradt ebben a két napban.
Felszaladt Loretta a lépcsőn én pedig mentem utána. Ha már nem feküdtem le vele, attól még megfürdethetem. Nem?
Felmentem utána a lépcsőn ám ámulatba ejtő dolgokkal találkoztam felfele menet. Az első a hosszú combig érő zoknijai voltak, majd a szoknyájára is ráleltem egy pár méterre tőlem. Tovább haladva az inget is megtaláltam, majd egy fekete csipkés melltartó hevert a lábam előtt. Hatalmasat nyeltem, míg végül a fürdőszoba kilincsen meglett a fekete csipkés és masnis tanga. Oh te jó ég! A víz már csobogott a kádba.
Lehet megöl odabent! Azért vettem a bátorságot és lenyomtam a kilincset. Lorettát már lenyelték a habok, nem mertem jobban megnézni. Inkább magam mögé csuktam az ajtót és háttal álltam.
- Loretta! Én félek...- suttogtam, olyan hangon mintha épp most nyomtak volna tökön egy hatalmas vasgolyóval.
- Nem muszáj szexelnünk! Csak fürdünk egyet.
- Kicsit nehéz lesz, mert meztelen vagy én meg szánalmas. - hajtottam le a fejemet a zoknimra szegeztem.
- Nem vagy szánalmas, csak nem igazán láttál még nőt meztelenül. De ha gondolod visszavehetem a fehérneműmet. - motyogta és hallottam ahogy kiszáll a vízből.
- Ne. Nem kell. Csak maradj nyugodtan. - mondtam és próbáltam nem idiótának tűnni.
Megfordultam és igyekeztem nem bambán megbámulni. De tetszett amit láttam. Megfogtam az ingemet és a maradék pár gombot kipattintgattam, de remegő kézzel elég nehezen ment.
- Ne segítsek?
- Inkább csak maradj ott ahol vagy. - mondtam.
Nyámnyila vagy!!! 
Sikerült megválnom a fehér ingemtől, majd az övemhez nyúltam és gyorsan letéptem még mielőtt azt sem sikerül levennem. A nadrágom könnyen lecsúszott és kiléptem belőle. Nem mertem felnézni. Nagyon jól tudtam, hogy néz. A boxeremtől nem mertem megválni egy könnyen. ű
- Nem kell levenned ha nem akarod! - mondta és eltakarta a szemét a habos kezével.
Ez a lány vicces is, nemcsak okos és gyönyörű.
Végül nem váltam meg az alsómtól és beléptem a vízbe. A kád annyira nem volt nagy, hogy eltudjak menekülni Loretta érintéseitől. Így a lábaimat az ő lábán pihentettem. Jól esett a forró és illatos víz a testemnek. Megnyugodtam egy kicsit, ám amikor a keze elkerült a szemei elől, pírba szaladt az arcom.
Csend volt, csak a víz csobogása töltötte be a fürdőt.
A habok már eltakarták a dekoltázsát, szerencsére. A haja már a hab tetején pihent vagy úszott.
Végül a mosolyára lettem figyelmes és arra az érzésre, hogy meg akarom csókolni. MOST!
Közelebb hajoltam és megkapaszkodtam a kád szélébe, hogy még véletlenül se feküdjek rá. Ő is közelebb jött, majd ajkunk összeforrt, percekig csak faltam és próbáltam minél kevésbé arra gondolni, hogy ő most meztelen. Kezét a nyakamba tette és a hátamon végig folyó vízről nem tudtam eldönteni, hogy most vagy leizzadtam vagy Loretta kezéről csöpög a víz. Reménykedtem benne, hogy a második. Míg ugyebár egyik keze a nyakamba lógott a másikkal felfedező útra tért a mellkasomon. Végig simogatta a madaras tetoválásomat, majd a nyakamon éktelenkedő lila foltot, amit az ő szája hagyott ott. Eddig bírtam. Kezemet muszáj volt végig simítanom a derekán, amit meg is tettem. A bőre iszonyatosan puha volt. Levegő vétel gyanánt egy kicsit meghátráltam, mire ő az alsónadrágom szélénél fogva magához húzott. Ott feküdtem rajta. A nyakára egy óvatos puszit nyomtam ő pedig a fürtjeimbe mélyesztette a nedves kezét. Keze olyan helyen tapintott meg, ahol még nő keze nem járt. A nadrágomon keresztül megsimogatta a farkamat. Felnyögtem, ahogy nem hagyta abba a simogatást. Csípőm magától átadta magát az érzésnek és keményen a kezébe nyomtam magamat. Belenyúlt a nadrágomba és lejjebb tolta. Most már másra sem vágytam, mint arra, hogy megérintsen. Kezébe vette a péniszemet és végig vezette rajtam a kezét. Lassan.
- Te jó ég! - mormogtam bele mellkasába. A tempót egy fokozattal gyorsította, nem sokkal, csak egy kicsivel. Feljebb emeltem a csípőmet és átadtam magamat az érzésnek. Keze már villámgyorsan mozgott rajtam fel-le és a nyögéseim is egyre hangosabbak és intenzívebbek lettek. Végül a gerincem ívbe feszült és elélveztem egy hatalmas férfias hörgés kíséretében. A mellkasán egyenlítettem ki a levegő vételemet.
Felnéztem rá, a szemei csodálatosan ragyogtak a mosolya pedig most még fehérebbnek tűnt mint eddig.
Lehajtotta a fejét és megcsókolt. Lassan és érékien csókolt. A nadrágomat eközben visszahúzta a helyére.
- Ez..fantasztikus volt. - beszéltem bele a szájába. Csak mosolygott, végül kihúzta a kádból a dugót és leeresztette a vizet, amiben sok minden ott úszkált..
Kiszállt a kádból és ekkor megtudtam figyelni az idomait rendesen és teljes egészében.
- Azt a picsa! - szaladt ki a számon, ahogy a fenekét bámultam.
- Tessék? - fordította hátra a fejét, ahogy belépett a zuhanykabinba.
Szemből nem láttam, de elég volt hátulról is szemügyre venni a feszes popsiját.
- Nem mondtam semmit. - nevettem fel kínosan.
- Gyere fürdeni! - intett oda nekem.
Gyenge léptekkel elvánszorogtam a kabinig és beléptem Loretta mellé. Megengedte a zuhanyzót és már mindkettőnk haja csurom vizes lett. Megfordult. De még mielőtt végig vezettem volna a testén a tekintetemet megcsókolt. Kezemet a derekára csúsztattam és kicsit erősebben szorítottam meg véletlenül. Amitől ő felszisszent. Abbahagytam a csókot.
- Elnézést. Ne haragudj! - magyarázkodtam, mikor eszembe jutottak a lila ujjlenyomatok a derekán, amit valószínű valamelyik ismeretlen vadállat hagyott ott neki "emlékbe".
- Csak inkább fogd be! Semmi rosszat nem csináltál! - mosolygott rám és megint birtokba vette ajkaimat.
A tusfürdőmért nyúlt és kinyomta a kezébe, majd a hasamon, a vállamon, a nyakamon és a karjaimon kente szét. Jó érzés volt, ahogy megfürdet. Újabb adagot nyomott az apró mancsába és leguggolt elém. Nem mertem lenézni, inkább bámultam előre. Megérintette a combomat, majd a vádlimat és végül benyúlt a nadrágomba és megmosott odalent is. Sóhajtottam egyet, ahogyan a puha bőre velem érintkezett egy számomra kényes helyen.
Ahogy jött felfelé mindenhol csókot hagyott. A lábamon kezdte, majd az alsómon is hagyott egyet, az ágyékom volt a következő hely, ahol már éreztem a bizsergést, a hasamon tovább időzött el, végül a nyakamat puszilta meg a lila folton, az utolsó és végső pont persze az ajkam volt.



A következő rész 5 megjegyzés után következik és nagyon örülnék jó sok feliratkozónak ;)
Pez

Harmadik fejezet. ~

Sosem tudtam milyen azt érezni, mikor nem kell feszülten felébredned. Csak élvezed, ahogy a hajad szétterül egy alattad fekvő csodálatos férfin,aki felfűt miközben rajta fekszel. Amikor nem kell hajnalok hajnalán lelépned egy olyan éjszaka után, amikor csak szexre kellettél..amikor tényleg azért vagy ott mert valami oda köt, hozzáfűz egy érzés, hogy talán nem is akarod elengedni. Csak mellette akarsz lenni. Mindig.

Amint felébredtem és kipattantak a szemeim, Harold mellkasán lévő tetoválásokon találtam a tekintetemet. A szobát gyengéd sötétség ölelte át, épphogy láttam kirajzolódni az íróasztalt. Kezemet rácsúsztattam a kidolgozott felsőtestre ami alattam pihent. Nyugodtan mozgott fejem alattam fel-le a teste, ahogyan a levegőt vette. Fejemet arcára szegeztem. Arca nyugodt volt, haja kócos, mégis angyalian nézett ki. Percek óta csak bámultam a nyugodt arcot, mikor egyszer csak azon egy kis mosoly jelent meg.
- Jó reggelt szépségem! - a nagyon rekedtes hangja még jobban elvarázsolt. Csodálatos zene volt fülemnek.
Megtaláltam a fiút, aki talán meg fog védeni minden ostobaságtól amit még el akarok követni.
- Jó reggelt. - motyogtam kissé félénken.
Kezét rávezette a derekamra és közelebb húzott magához. Azt hittem ez lehetetlen, hiszen már így is felettébb közel volt hozzám a teste. De neki sikerült még közelebb vonnia magához.
- Kérsz reggelit? - kérdeztem meg és felültem az ágyában. Éreztem, hogy éppen úgy festek, mint aki frissen van baszva. Hajam mindenfelé állt, Harry inge pedig rám több mérettel is nagyobb volt.
- Csak nem tudsz főzni is? - könyökölt fel.
- Hát. Nem vagyok egy szakács, de megpróbálhatok összeütni valamit. Van itthon tojásod? - kérdeztem meg teljesen magabiztosan. A rántottám állítólag isteni és talán letudnám nyűgözni.
Ám a válasza hangos nevetés volt és visszadobta magát a párnák közé.
- Most mi olyan vicces? - kérdeztem meg érthetetlenül.
- Igen Loretta. Vannak itthon tojásaim. - kuncogott még mindig. Ekkor esett le nekem is a kétértelmű kérdésem.
Csak egyszer próbálj már meg úgy beszélni, hogy ne legyél teljesen szexmániás édes szívem. - szólalt meg a belső istennőm durcásan.
- Ne haragudj. Nem akartam. Sőt, tényleg reggelit fogok csinálni és megmutatom neked, hogy igenis jó vagyok! - mondtam akaratosan és leléptem az ágyról.
- Jaj! Ne menj még! Még csak 7 óra van. Bújj vissza mellém. - ajkait lebiggyesztette és úgy formálta a szavakat.
Csak bámultam a zöld szemeibe. Nem is tudtam mit tegyek. Bújjak vissza vagy menjek le és üssek össze egy reggelit.
Persze jobban meggyőzött egy félmeztelen pasi, mint egy rakás olaj, tojás és serpenyő.
- Tudtam, hogy engem választasz! - bújt hozzám. - Tudod....a tegnapi csókod óta nem tudok nagyon másra gondolni. Ez baj? - kérdezte meg miközben próbálta arcát a takaróba dugni.
Csak nem ő is elpirult? Kétlem...
- Nem. Nem hinném, hogy baj. Hiszen te....te tegnap csókolóztál először. - mondtam ki kellemetlenül. Még mindig nem fogom fel, hogy ő még soha sem csinált semmit nővel. Vajon férfival? Jutott eszembe az idióta kérdés.
- Hát igen. - sóhajtott fel és a hátára gördült. Csak bámulta a plafont. - De kár, hogy eddig kihagytam.
- Miért nem értél eddig nőhöz? - szaladt ki a számon. Oh, hogy nem tudsz lakatot rakni a szádra te buta liba. - korholt le belsőm.
- Nem volt meg az a nő, akinél úgy éreztem, hogy "igen. őt megakarom csókolni". Nem volt meg az érzés, hogy hozzá bújjak és vele aludjak. Nem tudom. Csak...nem találtam rá megfelelőt.
- De hiszen te tökéletes vagy.
- Ez baromság. Nem vagyok az! - forgatta meg a szemeit.
- Én tudom, hogy az vagy. - fordítottam felé a fejemet, majd ő is rám nézett. Tekintete elkalandozott rajtam. Egy apró mosolyt festettem az arcomra, mielőtt az ő keze az államhoz ért volna.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte meg, miközben már a homlokát az enyémnek döntötte. Hallottam mély lélegzetvételét.
- Nem kell megkérdezned! - mondtam ki immáron én is hevesem légzéssel.
Orrát az enyémnek dörgölte, miközben kezével megkereste a kezemet és ujjait az enyémek közé fúrta. Ajka súrolta az enyémet, majd csókolni kezdett. Rózsaszín ajkai tökéletesen simogatták számat. Nyelve átcsusszant az enyémbe, majd lassan mégis szenvedéllyel simogatta meg az én nyelvemet. Ráharapott a számra. Mintha már vagy ezerszer csinálta volna, annyira profi volt. Belemosolyogtam a csókba, erre elhúzódott.
- Elrontottam valamit? - nézett rám aggódva.
- Dehogyis. Miért?
- Mert mosolyogtál...- hajtotta le fejét és a kezünket nézte.
- Nem azért mosolyogtam. Csak....olyan.....jól csináltad, mintha már vagy millió nő ajkán próbáltad volna előtte.
Erre a mondatomra rögtön csillogó szemekkel kapta fel rám tekintetét.
- Tényleg?
- Igen. De ne akard már, hogy folyton halába dicsérjelek.
- Pedig jól esik. - mosolygott rám.
- Nekem is sok minden jól esik, mégsem kérem. - húztam fel a vállamat egy sejtelmes vigyorral az arcomon.
-Hm. Tudni akarom mire gondolsz? - harapott rá ajkára egy édes mosoly mellett.
- Igen. Egy jó kis tojásrántottára.- nevettem fel hangosan, mire ő is nevetni kezdett.
- Akkor menj le angyalom csináld meg a reggelit én pedig addig lefürdök. - nyomott puszit az arcomra, majd elengedte a kezemet és kisétált a szobából a kezében egy törölközővel. Csak bámultam a nyomát, ahol végig lépkedett. A hátán az izom csodálatosan kirajzolódott, ahogy elhagyta a szobát.
Hanyatt dobtam magam és fejemre húztam Harold párnáját.
Te már megint beleszeretsz valakibe? Honnan tudod, hogy ez neked jó lesz? Honnan tudod, hogy majd ő lesz az aki megvéd és melletted lesz? Honnan tudod, hogy nem csak addig tart meg amíg lefekszik veled? Hiszen elmondta, csak te vagy az a lány, akinek képes lenne odaadni magát elsőre. Na és másodjára? Szerinted veled akar kefélni egész életében? Vagy csak az első menetre lennél neki elég! Szeretni fog? - merültek fel bennem a kérdések.
- Basszus.....- motyogtam, majd inkább kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam egy ablakot a fülledten meleg szobában, majd a konyhába sétáltam. Út közben hallottam, ahogy Harry énekel a zuhany alatt.

Van olyan amibe ez a srác nem jó? Megment attól, hogy az éjszakát idegenek ágyában töltsem, tökéletesen csókol és még a hangja is varázslatos.

Kinyitottam a hűtőt és előpakoltam 6 tojást. Előmelegítettem a sütőt és neki láttam a reggeli készítésnek.
Megpillantva a rádiót bekapcsoltam. Így már kevésbé volt csend körülöttem.
Már éppen az asztalra pakoltam ki két tányért, amikor Hazza megjelent a kék köntösében.
- Hm. Finomak az illatok! - mosolygott rám, majd leült az asztalhoz.
Oh. Ha tudná, hogy az ő illata milyen finom, így frissen a tusolóból.
- Remélem finom is! - nevettem fel és elé tettem a teli tányért.
- Kérsz hozzá zöldséget? Van bent paradicsom és paprika is. - motyogta már teli szájjal.
- Nem köszönöm.

A reggeli befejeztével én is a zuhany alá vonultam. Így volt időm átgondolni egy-két dolgot. Mégpedig azt, hogy haza kéne mennem. Ott van a barátnőm is, aki talán hiányzol már. Zayn pedig valószínű már tiszta ideg, hogy merre vagyok. Magamra vettem a köntöst, ami az előbb még Haroldon volt. Bár rám pár mérettel nagyobb volt.

- Raktam ki neked ruhát. A nőveremnek volt itt pár gönce. Talán még a méretetek is megegyezik. - mutatott rá az ágyon kirakott ruhára.
- Köszönöm. Utána pedig hazamennék. - motyogtam. De nem mertem a szemébe nézni. Márpedig éreztem, ahogy tekintetét éppen zavartan legelteti rajtam.
- Nem. Mész. Sehova. - mondta összeszorított fogakkal és ökölbe vont kezekkel.
- De. Engem várnak otthon.
- Várnak? Kihasználnak téged érted? A tested kell nekik. Nem pedig az ami valójában vagy. Nem kell nekik az aranyos tojásrántottát zabáló lány, aki éhesen ébred fel és enni akar. Nem kell nekik a mosolygás, ami az arcodon van vagy a csillogás a barna szemeidbe. Nem ezekért vannak oda. Hanem, hogy hazaviszel jó sok pénzt csak azért, mert pár gusztustalan kiéhezett férfi rajtad éli ki a vágyait, amíg az asszony éppen az egyik szeretőjével hetyeg, vagy mert magányos és senkije sincsen. Annak a Malik gyereknek nem az kell, hogy reggel hozzábújjál és simogasd a mellkasát vagy, hogy kaphasson egy csókot...csak az érdekli, hogy a finom és törékeny kis testedet olyanok vegyék meg egy éjszakára, akiknek jó sok pénze van. - miközben ezeket a szavakat lassan és lágyan nekem szegezte, kezeivel az enyémeket fogta meg. - Csak kérlek szépen. Maradj itt velem. Mellettem. Vigyázok rád megígérem.
- De..nekem nincsen pénzem. Se munkám. Jó formán semmim sincsen.- biccentettem egyet a fejemmel.
- Megoldjuk. A kávézóba, ahol találkoztunk pultost keresnek és nem hinném, hogy oda hatalmas végzettség kéne. Lesz NORMÁLIS munkás és lesz pénzed.
Átgondolva, így ahogy mondja nem lenne annyira rossz a dolog mint most.
- Jó. Legyen így. Csak a ruháimért had menjünk el és szeretnék elköszönni a barátnőmtől.
- Rendben elviszlek és nem fogok mozdulni mellőled, még mielőtt az a szemét utoljára megdugna!
- Ki fog akadni! - hajtottam le fejemet és lábainkat néztem. Jóval nagyobb volt az övé.
- Nem érdekel. Az se ha megüt. A barátnőd nem akar velünk jönni? - ült le az ágy szélére.
- Nem tudom. Megkérdezem tőle majd. De most kimennél, mert felöltöznék!
Felkelt az ágyról, amire épp hogy csak ráült és vigyorogva kiment. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Bár kétlem, hogy egy szűz srác fog belépni éppen, mikor pucér vagyok.
Magamra vettem Gemma ruháit. Hát rajta jóval jobban álltak, már amennyit láttam belőle a képeken.
Hajamat újra copfba kötöttem és kiléptem a szobából.
- Kész vagy? - kérdezte meg lentről.
Mivel cipőnek csak a magassarkúm szolgált azt vettem fel.
- Te most öngyilkos akarsz lenni? Sosem fogom megérteni, hogyan tudtok járni abban a cipőben. - ingatta meg a fejét nevetve én pedig csak vállat rántottam.


A garázsba érve Harry nekem szegezett egy hatalmas kérdést.
- Melyik autóval menjünk? Válaszd ki! - motyogta.
Tudni kell imádom az autókat. Főleg azokat, amelyek nagyok és sötét színűek. Így nem okoztam magamnak meglepetést, amikor újra a fekete Range Rover-t választottam.
- Biztos? Abba már ültél!
- Szeretem a nagy, fekete autókat.


A házunkhoz érve elkapott a rettegés. Láttam, ahogy éppen Taylor dohányzik a teraszon, majd mikor kiszálltam az autóból hátra kiabált. Valószínű szólt Zaynnek, hogy hazaértem.
- Nem maradnál inkább itt kint? - fordultam a göndörke felé, aki nem-re ingatta a fejét.
Kinyitottam az ajtót, ahol a szokásos füst szag terjengett. Mindenütt volt valami ruhadarab. Kellemetlenül éreztem magamat, hisz Harry lakásán mindenütt rend volt, míg nálunk a kész káosz uralkodott.
- Hát végre, hogy itt vagy! Már annyira aggódtam. - rohant le a lépcsőn Bianca, aki azonnal egy hatalmas öleléssel fogadott, majd zavarodott pillantást vetett a mögöttem álló számára még ismeretlen srácra.
- Nem kellett volna aggódnod. Ehm..bemutatom Harry-t. Harold, Ő itt Bianca. - mutogattam rájuk. Majd barátnőm kézfogásra nyújtotta a kezét és bemutatkoztak ők is egymásnak.
- Hol a picsába voltál te idióta ribanc! Hányszor megmondtam, hogyha legalább nem jössz haza, akkor egy kurva sms-sel dobjál meg! De neeem. Se szó, se beszéd semmi jelzés. - hallottam meg a kiáltozó hangot Zayn szájából, ami egyenesen a nappaliból jött.
- Mindjárt jövök addig beszélgessetek. - hagytam egymásra a két jelenlegi barátomat.

- Ne haragudj! - motyogtam oda.
- Hol a pénz?
- Sehol. Nincsen pénz.
- Akkor mégis hol a faszomba voltál te egész éjszaka? - kérdezte meg, majd beleszívott cigarettájába.
- Egy pasinál.
- Nem fizetett ki? - húzta fel magasra a szemöldökét.
- Nem feküdtem le vele...mi csak. Jól éreztük magunkat!
- Szex nélkül egy igazi férfi nem érzi jól magát. Te hülye kurva! Te lógtál a munkából és inkább holmi buzikra fecsérelted az idődet? - pattant fel idegesen a fotelből.
- Egy igazi férfi nem beszél így egy nővel! - lépett be Harry a szobába. Tekintete cseppet sem volt aranyos..jóval inkább ideges volt és feszült.
- Ohohoh..Hát te meg ki vagy? - kapta rá tekintetét.
- Harry Styles.
- Na neeee. Te ennél az öltönyös fasznál töltötted az éjszakát? - mutatott rá a göndörre, miközben hozzám beszélt.
Nem mertem megszólalni. Inkább csak aprót bólintottam.
- Miért nem dugtad meg és fizetted ki? Talán a faszhoz vonzódsz? Kaphatsz itt kettőt is, ha kárpótolsz bennünket az éjszaka elvesztett keresettel.
- Nem. A nőkhöz vonzódok!! - intézte el az egészet ennyivel.
- Érdekes. - pöckölte el a már elszívott cigit Zayn az udvarra. - Akkor most kössünk alkut! Te szépen elmész és elfelejtesz minket, mi pedig nem kúrunk seggbe Taylorral. - kacsintott rá Harry-re.
- Nem! Az alku az lesz, hogy te szépen elfelejted Lorettát. És megélsz nélküle.
Harry fittyet hányt mindenre, amit Zayn mondott neki.
- Loretta. Te mit akarsz? - nézett rám a fekete komor tekintet.
- Én..Harry-vel szeretnék menni. - hajtottam le a fejemet. Féltem tőle. Tudom mire képes, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné.
- Akkor isten veled ribanc. - ült vissza a fotelébe.

- Menj és pakolj össze. - tűrte el egy tincsemet Harry a fülem mögé.
A sírás határától már csak egyetlen hajszál választott el. Nem azért, mert sajnáltam itt hagyni ezt a lebujt..szimplán fájt a dolog, ahogy beszélt velem az a srác, akinek mindenemet odaadtam.
Elővettem az aprócska bőröndöt és beledobáltam a márkásabbnál márkásabb cuccokat, amelyeket nem éppen tiszta módon szereztem be.



*Harry szemszöge*

Ezt a csatát én nyertem. Nem értem Lori, hogy tudott kötődni ehhez a férfihez. Hiszen otromba módon viselkedett vele.
- Legalább te vigyázhattál volna rá jobban! - vetettem oda Bianca-nak, aki velem szembe állt a folyosón.
- Te meg miről beszélsz? Egyik napról a másikra itt vagy és felborítasz mindent, ami eddig normálisan működött. Illetve csak majdnem normálisan. Egy-két dologtól eltekintve. Én szeretem Lori-t de kellett a pénz és nem volt túl sok választásunk. Érted?
- Akkor is lehetett volna bennetek annyi, hogy nem mentek el addig abból a kibaszott árvaházból, amíg nem vagytok 18 évesek. - mondtam zsebre tett kézzel.
- Szóval ezt elmesélte neked? - húzta fel szemöldökét az előttem álló barna, csinos leányzó.
- Igen. El. Ahogy azt is, hogy szeretett téged. Nagyon is! - pillantottam fel rá.
Bia szeme egy pillanatra könnyes lett.
- Én is szeretem. Ezért nem akarom, hogy elmenjen...- nézett rám, amolyan meggyőző tekintettel, hogy ne vigyem el. De már nem tehet semmit sem. El fogom vinni.
- Mit mondtál  a nőmnek, hogy sír? - jelent meg egy ideges, magas, borostás és izmos srác előttem.
- Semmi olyat, amivel megbántottam volna.
Ám hiába mondtam bármit egy ököl csattant neki pofa csontomnak, amitől megszédültem és elestem.
- Állj! Taylor tényleg nem mondott semmi rosszat a srác! - kapta el barátnője, a pasi öklét, de az mit sem törődött semmivel újabb csapás érte arcomat. Számból enyhén folyt a vérem. Felálltam és úgy éreztem most jött el az én időm. Pofán vágtam, amitől most ő került a padlóra. Magára rántott. De ezt nem gondolta át teljesen, hiszen én így felül voltam és több volt az esélyem arra, hogy péppé verjem.


*Loretta szemszöge*

Mindent bepakoltam és már indultam is le a bőröndömmel,amikor a lépcső tetejéről észrevettem, ahogy éppen Harold ütlegeli Taylor arcát, miközben már az ő ajka is véres. Ledobtam a bőröndöt és leszaladtam.
- Mi a frászt műveltek? - kérdeztem, de mit sem ért, hiszen választ nem kaptam rá. Szememből könnyek ezrei szaladtak ki.
Taylor fordított helyzetükön és felül kerekedett Harry-n. Erősen ütötte meg arcát és mellkasát. Próbáltam leállítani én is..és Bianca is. De semmi nem történt. Zayn nyugodtan ült a fotelban egy újabb szál cigarettával a szájában és mosolyogva figyelte, ahogy ezek ketten ölre mennek.
Harry már nem igazán védte ki a kapott ütéseket.
- Vidd innen Lorettát. A nőmet pedig kerüld el messziről. - majd ezennel leszállt Hazz-ról és rágyújtott.
Gyorsan reagáltam és Harry mellé guggoltam.
- Jól vagy? - tettem fel a világ legidiótább kérdését a srácnak aki péppé verve fekszik a parkettán.
- Minden rendben van. - mosolyodott el, majd felszisszent, ahogy húzódott a seb a száján. Felkelt és az ajtóhoz sétált.
- Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! - mondta oda nekem barátnőm, ahogy a bőröndömhöz mentem. Fájtak a szavai. Sokat jelentett nekem. Mindig is!
- Rendben van. Hiányozni fogsz. - szipogtam egyet. Szeméből egy könnycsepp gördült végig, de szavak helyett inkább megfordult és elsétált.
Hát ennek vége van.
Harry-vel kisétáltunk a házból és az autóba ültünk. Arca meggyötört volt, de még így is volt benne valami szép. Szeme alatt egy kis lila folt helyezkedett el, ajka fel volt repedve és vér szivárgott belőle. Karján bordó foltok maradtak.
- Minden rendben van? Jól vagy? - nézett rám mosolyogva, mikor elértük a piros lámpát.
- Ezt inkább nekem kéne újra megkérdeznem. Nem festesz túl jól.
- Ez majd elmúlik. Ez csak egy testi sérülés, ami könnyen begyógyul, de a lelket nehezebb beforrasztani, mint pár verekedésben szerzett sebet angyalom. - simogatta meg a könnyes arcomat.

Hamarabb hazaértünk mint gondoltam.
- Ott van a szobámban egy szekrény, amit kipakoltam a ruháidnak! - mondta, ahogy beléptünk az ajtón. Ledobtam magamról a kabátomat és a cipőmet is a szőnyegre tettem.
Halkan sétáltam fel, szótlanul, majd bepakoltam.
"Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! " Ez az egy mondat beleivódott az elmémbe és nem hagyott nyugodni. Lehet mindig is így gondolta. Sosem voltam fontos számára...csak én ragaszkodtam hozzá, miközben ő próbált előlem menekülni?


Mikor már mindennek találtam helyet, lementem és megkerestem Harold-ot, aki éppen a kád szélén ült elég nyúzott tekintettel.
- Segítek! Csak mondd meg hol találok vattát és betadint! - mondtam bele zöld szemébe.
- Nyisd ki a felső polcot, a tükrös szekrényben és felül megtalálod. - mondta mosolyogva, hátha nem veszem észre, hogy fáj neki.
Kiszedtem a dolgokat, amik kellettek. Majd a vattára ráöntöttem a bordó folyadékot.
- Ez lehet csípni fog. - aggódtam.
- Csak csináld!
Ajkának neki nyomtam a csípős anyaggal átitatott vatta pamacsot. Arca eltorzult és felszisszent. Abbahagytam egy darabig, mivel a kis puha anyagot átitatta a vére. Elővettem egy másikat is és megismételtem a folyamatot, bár most nyugodtan tűrte a dolgot.
Miután arca újra tiszta volt és nem színezte sehol sem a vére, vagy a betadin barnás színe egészen emberien nézett ki.
- Ne haragudj, hogy miattam összevesztél a barátnőddel. Én nem akartam semmi rosszat!
- Semmi gond nincsen. - sóhajtottam fel. - Lehetséges, hogy ő már régóta így érzett, csak kellett valami ügy, aminél a szemembe tudja mondani és ez a pillanat most jött el. - motyogtam miközben próbáltam nem szemkontaktust létesíteni a smaragdzöld szemű angyallal. De ezt nem sikerült véghez vinnem, hiszen előttem ült. Aprót mosolygott féloldalasan, ezzel megkímélve sebes száját. A mindig kiálló tincshez nyúlt és újra a fülem mögé tűrte. Lehet le kéne vágnom azt a tincset, mert azzal is csak a gond van..akárcsak velem.
Közel hajoltam hozzá és apró puszit nyomtam ajkára. De ennyivel ő nem érte be és falni kezdte számat, majd felszisszent a csókba. Mire én elhajoltam.
- Tudod...ha tudom, hogy egy jó kiadós verés után, ilyen jól leápolsz, akkor mindennap megveretem magamat. - nevetett fel és ez betöltötte az egész fürdőszobát.

2. fejezet~

Mielőtt bármibe is belekezdenék szeretném megköszönni azoknak akik hagytak eddig kommenteket. Örülök, hogy tetszik! Szeretnélek benneteket megkérni, hogy mindig hagyjatok megjegyzéseket, mert attól függ mikor hozom a következő részeket. Innentől kezdve egyre pikánsabb részek fognak következni, bár aki az előző blogomat is olvasta nagyjából már hozzá van szokva a dologhoz. :D 

Nem is húzom tovább a dolgokat. Jó olvasást! :* Pez Xxx

Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó. 

Furcsán éreztem magamat. A hideg bőrhöz hozzáért a még hidegebb combom. A hideg végig futott rajtam. Fáztam. Szerencsére a fűtés már be volt kapcsolva, így hamarabb át tudtam melegedni. Még sosem volt olyan emberrel dolgom akit ismertem. Mindig idegenek vittek haza otthonaikba vagy a hotel szobáikba, hogy az undorító vágyaikat teljesítsem. De a pénzért bármit. Másból nem éltünk volna meg. 

- Hozzám megyünk! - hallottam meg újra a rekedtes hangot. 
Ezt nem hiszem el. Arcom lassan bordón mutatott, ahogy a visszapillantóba néztem. Tényleg egy kicsit frusztráltan éreztem magam.
- Mit szeretnél mit csináljak majd veled? - tettem fel a megszokott kérdést. Ám az eddig megszokott érces és szexi hang helyett, remegve és szinte suttogva beszéltem.
- Szépen lefürdünk. Felveszed a ruháimat és elmeséled mi ez az egész! - kapaszkodott immáron erősen a kormányba Harry.
- Ha ennyi a szándékod, akkor kérlek szépen tegyél ki most azonnal, vissza az út szélére. Különben holnap egy vasam sem lesz és nem fogok enni..- elnyúltam a biztonsági övhöz, hogy kipattintsam de Harold óriási kezei megakadályoztak.
- Ne is álmodj arról, hogy én elengedjelek téged akármikor is vissza azokhoz, akik bántanak és ilyesmire kényszerítenek téged! 
Az autó megállt a piros lámba miatt. Harry kibújta a kabátjából és rám terítette.
- Nem szeretném, hogy megfázzál! - súgta oda nekem.

Tetszett a törődése, hiszen ilyet még sosem éreztem. Sőt örültem is, hogy nem kell egy éjszakát több számomra ismeretlen pasassal töltenem...de tudtam, hogy ebből hatalmas botrány lesz.

Az autó megállt a hatalmas ház előtt. A garázs ajtó felnyílt és a fürtös srác, mintha teljesen egyszerű lenne passzentosan beparkolt.

- Hány autód van? - kérdeztem mikor leállt a motor.
- Összesen nyolc. 
- Wow. Az nagyon sok autó.
- Igen. 
Nem volt túl bőbeszédű velem. Amit nem csodálok. Gyors mégis férfias mozdulattal kiszállt az autóból. Én is elnyúltam a kilincsért, ám amikor nem nyílt ki eszembe jutott, hogy gyerekzáras.
Harry megkerülte a motorháztetőt, miközben tenyerével végig simított az autó orrán. Mellém érve kitárta az ajtót és felém nyújtotta a kezét. Óvatosan kapaszkodtam bele, miközben ő az ujjait összefűzte az enyémekkel. 
- Vedd le a lábadról azt a cipőt. - nevetett fel. 
Kellemetlenül rúgtam le a lábamról. Nagyon bután éreztem magamat. Egy szál kabát választ el attól, hogy a srác akit ma megismertem egy szál fehérneműbe lásson, s bár a mai napon sok mindent látott, akkor sem szerettem volna magamat lejáratni. Hiszen nem vagyok tökéletes. Van rajtam egy-két kiló felesleg, ami amúgy nem zavart. 
Hazz becsapta az anyósülés ajtaját, ami hangosan visszhangzott a nem túl üres garázsban. 
Lépni készültem, hogy induljunk be a lakásba, amikor Harry tárt karjai között találtam magamat. Erősen ölelt át derekamnál. Fejét a nyakhajlatomba temette, míg én fejemet a vállára hajtottam. Göndör fürtjei csikizték az arcomat. Finom illata, pedig átjárta az egész orr járatomat. 
- Ne csináld ezt! Kérlek szépen! - súgta bele szinte sírva fülembe.
Megremegtem. A könnyeim szabadon csúsztak végig púderes arcomon. Ezzel fekete, függőleges csíkot hagyva sminkembe. 
Keze rátalált kezemre és újra megfogta, azt. 
Csendben sétáltunk át a már jó meleg lakásba. Még mindig annyira hihetetlen, hogy együl lakik ebben a nagy házban. 
Nem volt túl sok ruhám, amit a fogasra akaszthattam volna, így csak a cipőmet dobtam le a puha szőnyegre.
- Fürödj le. Én addig készítek vacsorát! - nyomott puszit a homlokomra Hazz.
- Rendben. Deeeeee...- vakartam meg a tarkómat. 
- Tessék? - mosolygott rám értetlenül.
- Nem tudom merre van a fürdő. - hajtottam le a fejemet idiótán. 
Hangosan felnevetett.
- Felmész a lépcsőn, elfordulsz jobbra és a második ajtó lesz a fürdőszoba. - magyarázta el, majd eltűnt a konyhába.

Lassan szedtem a lépcsőfokokat. 
- Akkor most jobbra...igen nagyon ügyes vagyok...második ajtó...áhh meg is van. Tényleg nem tévedtem el...- beszéltem magamba. Ez is szokásom volt a többi furcsa és beteg szokásaim mellett. Ahogy a tükör elé értem fájt amit látok. Megláttam, azt a lányt, akit sosem szerettem volna látni. Hiába néztem ki tökéletesen, nem túl sok sminkkel mégis belőtt hullámos hajjal. Hiába ragyogott még mindig a piros rúzsom. Belülről éreztem, ahogy minden mozdulatomnál egy darabka boldogság eltűnik belőlem. 

Levettem magamról Harry kabátját és megváltam a fehérneműtől is. Imádtam volna ezt a csipkés szettet, ha nem erre a szánalmas munkára kellett volna felvennem. De hát nem volt túl sok választásom.
Beléptem a zuhanykabinba. Bár választhattam volna a kádat is, hiszen ebben a fürdőszobában mindkettőnek volt helye. Megengettem a forró vizet. A feszült izmaim kezdtek ellazulni. Jól esett, ahogy a szinte átfagyott bőrömet égeti a forró víz. Ahogy végig szántott rajtam a forró vízcsepp, abban a sávban libabőrt hagyott maga után. Körbenéztem a fürdőszobába de nem találtam nőknek való tusfürdőt. Mondjuk nem tudom mire számítottam egy legény lakásban. Elnyúltam a férfi tusfürdős flakonért és a kék színű anyagot a tenyerembe nyomtam. Olyan illata volt mint, Harrynek. Miután az egész testem habosan állt kopogást hallottam meg. Megrémültem és elzártam a csapot. 
- Igen? - kérdeztem meg reszkető hangon. 
- Csak kíváncsi voltam élsz-e még. - kiáltott be Harold, hangjából pedig kihallottam, hogy éppen jót nevet rajtam. Mitől is ijedtem meg? Fogalmam sincsen...valószínű attól, hogy befog jönni.
Lemostam magamról a habot és magam köré csavartam egy kék törölközőt. Újabb kényes pillanat következik. Mi a szart vegyek fel?  Leültem a kád szélére és tanakodtam.
Ha felvenném a kabátját és alattam nem lenne semmi, az olyan mintha szatír lennék. Egy szál fehérneműbe pedig semmi kedvem nincsen flangálni a fürtös lakásán. 
- Te idióta! Miért nem kérsz tőle valamit?- szólalt meg belső istennőm, akinek megint csak igaza volt. 
De most akkor menjek ki elé fürdőlepedőben? 
Belső istennőm a hasát fogta szerencsétlenségemtől. Oké. Valljuk be tényleg szerencsétlen vagyok. 
Halkan lenyomtam a kilincset. Kikukucskáltam az ajtón, hogy megbizonyosodjak róla, tiszta a terep. Nagyot sóhajtottam. 
Talpam csak úgy csattogott a lépcsőn,ahogy lefele szaladtam. 
- Kész a....- majd elhallgatott, mikor meglátott...- vacsora. 
- Az lenne a kérdésem, hogy nem tudnál kölcsön adni valamit..mert nekem nincsen túl sok ruhám. - hadartam le gyorsan. Éreztem, ahogy a fejem tüzel és lassan szét is robban kínomban.
- De-de. Persze! - bólogatott hevesen. Kicsit talán megilletődött, amit nem értettem, hiszen az előbb szexis ruhába álltam mellette..
Bevezetett a szobájába és a szekrénybe kezdett el matatni. Elővett egy alsónadrágot és egy fehér inget a számomra, majd mosolyogva a kezembe adta. 
- Kimegyek ameddig átöltözöl. - csukta be maga mögött az ajtót. 
Amíg magamra vettem Harry cuccait körbe néztem a szobában. Meglepően tiszta volt és férfias, amit sosem vártam egy legény lakástól. Miután szépen begomboltam az ing szinte összes gombját, kivéve a felső kettőt, a tükör elé léptem.
Ahogy gondoltam...szánalmasan festek. Ahogy megfordultam kíváncsi lettem. Volt ott még egy ajtó. Nem akartam kutakodni, mégis meg akartam nézni mit rejt a barna fa ajtó. 
Kinyitottam és egy lány szobát pillantottam meg. Ez biztosan Harold nővéréjé, aki megszokta látogatni. A képek alapján csoda szép lány. Találtam egy hajgumit, így azt kölcsönkérve felkötöttem a már meggyepert fürtjeimet. Leoltottam a villanyokat és a konyhába mentem, ahol már szépen megterített asztal várt.

Harold elég rendesen végig mért rajtam. 
- Igen. Tudom, hogy szánalmasan nézek ki. - nevettem fel kínomban. Leginkább elsüllyedtem volna egyenesen a föld alá, de olyan jó mélyre, hogy senki se találjon meg.
- Dehogyis. Gyönyörű vagy. - lépett be elém. Mindkét kezemet megfogta, majd apró puszit nyomott rá. 
Pírba szökött az arcom és nagyon reménykedtem benne, hogy nem veszi észre. Ám amikor kezemről arcomra tért a tekintete, eltakartam pofimat. 
- Nekem tetszik ahogyan elpirulsz! Nem kell takargatni. - vette el kezemet, majd ajkát az arcomra nyomta. 
Oh ez az...ha eddig nem voltam rák vörös, akkor majd most.
Kihúzta nekem a széket a megterített asztalnál. Helyet foglaltam, majd ő is leült mellém.
- Spagettit csináltam. Nem tudtam mit szeretsz éééés...azt talán mindenki szereti. - kapkodott össze-vissza.
- Hé. Nyugi! Szeretem. - mondtam mosolyogva.
Halkan ettünk. Csak a villák koppanását lehetett hallani, ahogy azok érintkeztek a tányérral. 

-Ez nagyon finom volt! - töröltem meg a számat a szalvétámba. - Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
- Sok mindent nem tudsz még rólam Angyalom. - sóhajtott fel fájóan. 
Furdalt a kíváncsiság vajon mi lehet az ő titka. Hiszen olyannyira kedves volt és törődő, hogy kétlem, hogy pont ő lenne London rossz fiúja. Felkelve a székekről vállaltam, hogy elmosogatok. Sokáig kellett győzködni róla ugyan, de ha már ő csinálta a vacsorát ennyi pihenő időt csak megérdemel. De ahelyett, hogy megült volna formás kis fenekén, teát készített.


A kanapén ülve fújdogáltuk a forró teáinkat. Harold kezében immáron egy bordó bögre volt, míg az én kezemben a ma délelőtt már látott fehér, angyalszárnyas bögre pihent. 
- Ez nem a te megszokott bögréd? - kérdeztem meg, mikor megláttam a nevét ezüst betűkkel a bögre fülén.
- De Angyalom. Az az enyém, de mivel délelőtt megtetszett neked gondoltam, most igyál belőle te! - mutatóujjával az orromra bökött.
Kissé elmosolyodtam, majd belekortyoltam a forró folyadékba. Jól esően melegítette fel a belsőm.
- Mesélj magadról egy kicsit, hisz délelőtt csak én meséltem. Rólad pedig majdnem semmit sem tudok. 
Kényes téma következett. Mégpedig az életem. A szarról nem szokás beszélni. Az én életem pedig egyenlő volt a szarral. Lehajtottam a fejemet és sóhajtottam egyet, szememet jobbnak láttam ha lehunyom. Kezét megéreztem a combomon.
- Nekem bármit elmondhatsz! - mondta, azon a jellegzetes rekedtes hangján.
Nagy levegőt vettem és belekezdtem a sztoriba.
- Nos. Egy árvaházban nőttem fel. - gondoltam ez kezdésnek jó lesz. Szememet kinyitva folytattam tovább a szöveget. - A szüleim elhagytak engem, mikor 13 éves lettem. A mai napig nem tudom mi volt az ok, amiért nem akartak engem soha többé. Bár megígértek, hogy visszajönnek értem, már akkor tudtam, hogy akkor látom őket utoljára. Minden éjjel sírtam. Hiányoztak. - szemem könnybe lábadt, ahogy eszembe jutott édesanyám szőkés-barna haja és sápadt arca. Nagyon vékony és magas nő volt. Apukámat nem sokszor láttam, hiszen katonaként dolgozott. De még így is derengett hatalmas alakja és a mindig kusza fekete haja. -  Tudtam, hogy tényleg nem jönnek visszaértem...de reménykedtem. Álmodoztam arról, ahogy belépnek a szürke vaskapun és a nevemet kiabálva, sírva ölelnek majd át. De nem. Nem jöttek.  Aztán szobatársat kaptam. Bianca-t. Az elején egy visszahúzódó lánynak tűnt, de hetekkel később cseppet sem  volt az. Ő volt az a lány, akire mindig számíthattam. Akinek a vállán elsírhattam minden drámámat. - elcsendesültem. Eszembe jutott a nap amikor megérkezett. Ki voltam borulva, hiszen én egyedül akartam lenni. Nem akartam senkinek sem a társaságát, sem pedig azt, hogy ugyanazt a levegőt szívjam valakivel. Egyedül akartam lenni....önmagamban és magányosan.
- És utána? - pillantottam meg a fürkészű, smaragdzöld kissé könnyes tekintetet.
- Minden rendben ment. Volt egy társam, minden baromságban amit elkövettem ott volt..sőőt most is ott van. Aztán megjött az, akire akkor még azt hittem megmentette az életemet. A borostás rossz fiú. - szörnyülködésemben felnevettem..persze nem a boldogságtól, sokkal inkább attól, hogy akkor elhittem, ő lesz az, akivel majd egy tengerparti házban élem le az életem. - Szóval megjött Zayn Malik. Le voltam nyűgözve minden egyes tettétől. Még azt is odaadtam neki, amit lehet nem kellett volna. - rá pillantottam, hogy értette-e a célzást, mire ő lassan bólogatott. - Megszöktetett. Azt mondta van olyan hely ahol lakni tudunk. Ezzel pedig egy álmomat váltotta valóra. Másra sem vágytam csak, hogy végre kikerüljek onnan. Két hideg minden rendben ment a lakásban. A szülei pénzét, már persze amennyit találtunk kajára költöttük. De nem volt túl sokáig elég. Na meg persze az ember érettségi nélkül munkát sem talál. Nem sok választás maradt....és így kerültem arra a helyre, ahol te ma megtaláltál. - egyetlen könnycsepp útnak indult arcomon, majd Harry ingén landolt. Nem mertem rá nézni. Soha, senkinek nem meséltem erről. Mindig magamban tartottam. Még a szüleim elvesztését is. Bia sem tudott róla miképpen kerültem ide. Fájt volna az igazság. 
- Miért nem voltam akkor ott? - nézett fel a plafonra Hazz. 
Nem igazán értette mit csinál. Hiszen kétlem, hogy a plafonnal beszélne. Arca elsápadt, de olyan gyorsan, hogy még csak pislantani sem volt időm.
- Jól vagy? - tettem rá kezemet az izmos karjára. Rám rakta tekintetét, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Ott kellett volna lennem. Nekem kellett volna lennem a szobatársnak, vagy a srácnak aki újként érkezik. Veled kellett volna lennem, hogy az életed jó legyen. Nekem kellett volna oda adnod azt, amit annak a borostásnak adtál. Még jó, hogy nem ismertem akkor azt a borostás faszt különben darabokra szettem volna, hogy ekkora marhaságot talált ki. Megöltem volna. - súgta oda nekem csukott szemmel. A bögréjét olyan erővel szorította, hogy még az ujja is elfehéredett. Megijesztett. Ilyennek még nem láttam.
Szabad kezemmel végig simítottam a hátán, mire egy kicsit lazított a bögre megfojtásán. 
- Ne haragudj ha megijesztettelek. - hajolt el tőlem és a lábát bámulta meg. - Csak megszerettelek volna védeni. 
Letette a bögrét az asztalra és az enyémet is kivette a kezemből. Karjával hanyatt döntött a barna, bőr kanapén. Óvatosan rám feküdt. Fejét a mellkasomra tette, karját pedig derekamon pihentette. Fogalmam sem volt róla mi a fenét csinál. 
- Mit csinálsz? - súgtam oda neki. 
Az egész lakásban csend volt.
- Hallgatom a szíved dobogását. - amint kimondta ujjaival a derekamon kezdte el dobolni az ütemét.
- Miért? - tettem fel a bugyuta kérdést. 
Vajon miért te hülye? Mert most ehhez volt kedve! - mormolta belsőm.
- Csak tetszik. - sóhajtott fel.
- Én is meghallgathatom a tiédet? - kúsztam ki alóla izgatottan. Másra sem vágytam csak arra, hogy végre olyan dolgokat csinálhassak amit még egy férfival sem. Hiszen Zayn nem igazán engedte, hogy romantikusan a szívverését hallgathassam. 
Mosolyogva bólintott. Úgy éreztem magamat, mint az óvodás, akit előbb hazavisznek az oviból és végre nem kell bent aludnia délután. Elhelyezkedett az ágyon. A lábát terpeszbe tette és behajlította a térdét. Lassan és félénken feküdtem rá mellkasára. Egyenesen a szívén pihentettem a fejemet. Gyönyörű volt. Percekig feküdtem és hallgattam, míg ő kibontotta a hajamat és azzal játszott. Leginkább egy angyalhoz tudtam volna hasonlítani, aki hárfán játszik. Varázsos volt. 
- Ébren vagy még? - súgta rekedten Harold. 
- Igen! - emeltem fel rá a tekintetem. Annyira szépek a szemei! 
- Már azt hittem elaludtál. - mosolygott le rám. 
Fel akartam kelni róla, de elkapta a derekamat és vissza tett magára. 
- Tetszik a hajad. - fogta két ujja közé a fürtömet. Elnevettem magam. - Mi olyan vicces? 
Rátámaszkodtam a mellkasára, hogy rá tudjak nézni. 
- Egy napja se ismerlek és most a szíved dobogását hallgattam. Tudod ez nálam nem éppen egy megszokott cselekvés, mikor valaki hazavisz magához. - mondtam komolyabb hangon.
- Szexelni szeretnél? - húzta fel szemöldökét a magasba egy oldalas mosoly mellett.
Válasz helyett fejemet a mellkasába fúrtam.
- Nem. - beszéltem bele bőrébe. 
- Biztos? 
- Miért te igen? - kaptam fel rá a fejemet.
Kissé megilletődött.
- Ehm..én még soha. Erről inkább most ne társalogjunk jó? - simogatta meg az arcomat.
Ő még nem szexelt? Oh te jó ég. Az iszonyat szexi srác, aki egyébként alattam fekszik még sosem érintett meg nőt. 
Felültem róla és elnyúltam a csészémét, amiben persze a forró teából hideg lé lett.
- Ezt. Megmelegítem. - keltem fel a kis angyal szárnyas kerámiával.
- Berakod ezt is? - nyújtotta át nekem a bordó bögréjét. 
Elballagtam a konyháig és a mikroba helyeztem a kis kerámiákat. 
Pillanatokon belül a már újra gőzölgő teákkal tértem vissza. 
- Ha ezt megittuk elmehetnénk aludni. Biztosan fáradt lehetsz! - motyogta zavartan. 
- Persze. Rendben van. - bólintottam. Bár még nem volt álmos és a szemein láttam, hogy ő sem de az előző kellemetlen téma után nem csodálom, hogy aludni támadt kedve. Persze nincsen azzal baj, hogy még nem volt együtt nővel. De hiszen annyira lélegzet elállító, hogy ez lehetetlen. 
- Min töröd azt a csinos kis buksidat? - vigyorgott rám csészéje mögül. 
- Csak..elbambultam. 
- Azon gondolkozol, hogy miért nem voltam még együtt nővel. Igaz? 
Félre nyeltem a teámat. Ez a srác belém látott elég rendesen. 
- Ez. Csak olyan furcsa nekem Harry. Hiszen te tökéletes vagy. Kívül- belül ragyogsz. - magyaráztam. 
- Igen. De egy ilyen csodát, mint én nem kaphat meg csak úgy elsőre akárki. - nevetett fel.
Nem elég, hogy perfektül néz ki de tudja is saját magáról, hogy egy isten.
- Akkor milyen kaphat meg egy olyat, mint te? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Mondjuk egy olyan csoda, mint te! - hajolt hozzám közelebb és a fülembe súgott.
A hideg cikázott végig rajtam. Meleg lehelete csikizte a bőrömet de direkt nem hajolt arrébb.
- Csókolj meg. - súgta bele a fülembe. 
Nem mertem felé hajolni. Nem féltem. Csupán már a látványától, majdnem szétrobbantam, milyen lenne ha az ajka az enyémen lenne. Bal kezét - ami még meleg volt a bögrétől - az arcomra tette és maga felé fordította. Szemei cikáztak a szemeim és az ajkam között. Száját megnyalta egy kicsit, majd az enyémnek súrolta. Nem tett semmit. Arra várt, hogy én is közelebb húzódjak hozzá. Feljebb emeltem a fejem, majd az ajkára tapadtam. Nyelve édesen csúszott át a számba és simogatta a szájpadlásomat. Kezével bejárta a derekamat. Szabad kezemmel a göndör fürtjébe temettem a kezem és próbáltam még közelebb vonni magamhoz. Istenien csókolt. Be kell valljam már sok emberrel csókolóztam, de mégis ő sokkal jobb volt bárkinél. Érzéki volt. De mint mindennek ennek is sajnos vége szakadt. Eddig nem is éreztem, hogy elfogyott a levegőm, ám amint elhajolt szédülni kezdtem. 
- Ez..tetszett. - súgta inkább a bögréjének, mintsem nekem.
- Csak azt ne mondd, hogy még csókolózni sem csókolóztál! - hüledeztem.
- Hát. Én még nem igazán csináltam ilyesmit. De ez fantasztikus volt. - mondta kipirulva.
- Lehetetlen, hogy ne csókolóztál volna. Hiszen nagyon jól csináltad! Komolyan a legjobb volt. - a szavak úgy estek ki a számon, mintha magamban beszéltem volna. Pedig ezt magamban akartam tartani. Nem pedig a szemébe mondani.

- Aludnunk kéne! - vigyorgott a képembe és kivette a kezemből az üres bögrét.
- Jól van. A nővéred szobája szabad? - kérdeztem meg félve.
- Igen. De miért? - vonta össze szemöldökét.
- Hát. Hogy ott alhassak. - nem volt nyilvánvaló? 
- Nem nem nem. Szó sincs róla. Te velem fogsz aludni, mert még a végén megszöknél a lüke barátaidhoz. - hadonászott a kezével.
- Igen. Pont úgy nézek ki mint aki szökni készül. 
- Ki tudja? Lehet ravaszul elcsábítottál csak, hogy elengedjelek. De abból nem eszel. Innen nem mész sehova, még akkor sem ha ennyire jól csókolsz.
- Istenem. Mindent túl kombinálsz. - nevettem ki. 
- Nem. Én...csak féltelek egy kicsit! - hajtotta le a fejét.
- Nem kell. Itt vagy mellettem. Kétlem, hogy bármi bajom eshetne melletted! - simítottam végig karján. 
- Velem kell aludnod! Csak ennyit tegyél meg nekem. Kérlek! - nézett rám zöld szemeivel. 
Tudta, hogy ezzel le fog venni a lábamról. Nagyon jól tudja, hogy tetszenek a szemei. 
- Jó. Legyen. - forgattam meg a szememet és lábra álltam. 
Megfogta a kezemet és együtt mentünk fel a szobájáig. 
- El kell mennem egy helyre, de mindjárt jövök utánad. - mondtam zavarosan. 
Jól van Loretta..rád is jókor jön rád a pisilhetnék. - ingatta meg fejét istennőm.

Visszalépve a szobába Harold már az ágyban feküdt és a tv-t nézte. Csípőjéig be volt takarva és megvált a pólójától. Mellkasa szabadon volt. Megpillanthattam csodálatos bőrét és az azt díszítő tetkókat. Nem is tudtam, hogy vannak tetkói. De amennyit láttam belőle tetszett.
Megveregette a mellette levő helyet én pedig lassú léptekkel rávetettem magamat a helyre.
Harold közelebb vont magához és megpihentettem fejemet a csupasz mellkasán. 
Puszit nyomott a fejemre, majd elnyomott engem az álom. 

Első fejezet~

*2 évvel később*

Két förtelmes év. Eltelt. Az elején nagyon félénk voltam, hiszen én aztán biztos nem prostituáltnak születtem, de belejöttem. S, bár élvezni kifejezetten nem élveztem, mégis volt miből megélnünk. Bár a fiúk gyakran szóba hozták a témát, hogy milyen jók vagyunk az ágyba Bianca-val, valahogy mi ezt soha sem bóknak fogtuk fel. Undorító.


Kómásan ébredtem fel. Az egész szobát füst telítette be. Hiába nyitottam tágra a szemeimet csak homályosan láttam barátom alakját, aki éppen egy nagy adag füstöt fújt ki száján. Felé fordultam és átöleltem derekánál. Kezemet felvezette kockás mellkasán, majd magára húzott.
- Még mindig nagyon szeretlek! Ezt, sose felejtsd el! - súgta oda nekem, majd megcsókolt. Kezével erősen a hajamba markolt, így én is dús, fekete hajába vezettem az ujjaimat. - Egyébként jó reggelt! - csókolt meg újra.
Nem is kívánhatnék magamnak szebbet. Felkeltem és felhúztam a redőnyt. A nap verőfényesen sütött.
- Van egy jó hírem. - éreztem meg magam körül az izmos karokat.
- Na és mi lenne az? - fordítottam hátra hozzá fejemet.
- Tegnap annyit kerestetek, hogy abból mind a négyen olyat vásárolhatunk, mint a sztároknál szokás.- búgta bele a fülembe.
A hideg futkosott a hátamon. Az a fránya meló. Bárcsak találnék magamnak valami jobbat. Mondjuk egy irodában, vagy valami csöndes mégis mozgalmas helyen. Nagyot sóhajtottam és kikecmeregtem a meleg kezek közül. Kisétáltam a szobából. Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába lehuppantam a bárszékre.
- Jó reggel Lori! - cuppantott puszit arcomra barátnőm.
- Neked is! Mi a reggeli? - lóbáltam a lábam, mint egy 10 éves.
- Palacsintát csináltam. - mutatott az előttem lévő nagy fehér tálra. Rögtön a kezembe kaptam egyet és beleharaptam a nutellával töltött finomságba.
- Taylor merre van? - kérdeztem meg teli szájjal.
- Még alszik. - mosolyodott el.
- Képzeld Zayn azt mondta, ma úgy vásárolhatunk, mint a sztárok. A tegnapi hapsi kb az egész vagyonát nekem adta. Taylor szerint pedig te sem kevés pénzzel jöttél haza.
- Tök jó, hogy van pénzünk...akármire. De nem ilyen áron. - könyökölt le mellém a pulton.
Vállon veregettem. Nem tudtam mást tenni.
Magamra vettem a fekete farmeromat és egy vajszínű pólót.
- Indulhatunk? - kérdezték meg a fiúk már vagy huszadjára.
Mindketten készen álltunk egy kis vásárlásra. Taylor a vezetőfülkébe pattant, az anyósülésen pedig Bianca foglalt helyet. Kettesben Zaynnel hátul ültünk. Már negyed órája úton voltunk, amikor észrevettem egy kis kávézót az egyik emeletes ház aljában. Úgy éreztem muszáj oda bemennem.
- Tay! Állj meg be megyek egy kis kávéért. - hajoltam előre.
- Rendben. De nem várunk meg! Majd csatlakozol akkor később.
Kiszálltam az autóból és beszaladtam a kis fekete-fehér helyre. Jó meleg volt odabent és mindenütt emberek ültek nyugodtan, napilapokat olvasgatva. Elsétáltam a pulthoz és néztem a menüsort. Egy szőke, kék szemű srác jelent meg a pult másik oldalán.
- Jó reggelt! Mit szeretne? - nézett fel rám.
-  Egy capuccino-t szeretnék és egy csokis muffint. - mosolyogtam rá vissza.
- Rendben. Addig foglalj helyet valamelyik kis széken. - mutatott rá a magasló fekete bárszékre. Levettem a vékony pulcsit és a táskámat is leraktam a pultra, majd felültem. Néztem, ahogy a fiú bekapcsolja a kávéfőzőt, majd a sütőbe nyúlva kiveszi, a még forró süteményt.
- El is készült. - tolta elém a rózsaszín tálcát. - Téged eddig erre fele nem láttalak. Új vagy a városban? Vagy csak átutazóban vagy? - törölgette meg a kezét egy kockás kéztörlőbe.
- Most költöztem ki. - nyeltem egy hatalmasat. Felemeltem a forró fehér, finom tapintású bögrét és belekortyoltam a finom koffein adagba, ezzel takarva zavaromat.
- Honnan? Koleszos voltál? - kíváncsi volt. Nagyon kíváncsi.
- Hm. Nem. Bár az lettem volna! Árvaházban voltam.
Csak bámultam a bögrémet. Ujjamat körbe-körbe vezettem végig a bögre szélén. Kezemet közben átfűtötte a pára.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét, majd krákogott egyet és arrébb sétált másokat kiszolgálni.
Gondoltam átülök egy kényelmes fotelba a sarokban, hogy ne zavarjak a pultnál. Felemeltem a pulcsim, majd egy édes kis rózsaszín tálcára helyeztem a Cappucino-m és a muffinom. Épp fordultam volna meg, amikor valaki nekem jött és kivert mindent a kezemből. A kávém a vajszínű pólómon landolt.
- Basszus! - kiáltottam fel, mikor megéreztem a forró folyadékot a mellkasomon.
- Istenem. Ne haragudj. - hallottam meg a mély hangot. - Nem ez volt a szándékom. - suttogta.
- Igazán nincsen semmi gond. - vettem elő egy papírzsepit, majd itatni kezdtem magamról a kifojt italt.
- Tudok segíteni?
- Nem-nem. Megoldom. Amúgy is venni szerettem volna pár új holmit......
És ekkor felnéztem. Zöld szemek,  barna fürtök, kreol bőr és fantasztikus stílus állt előttem.
- De meghívlak egy kávéra. Ha már ezt sikeresen kiöntöttem. - nevetett fel.
- Erre nincsen szükség. Majd iszok egyet bent a városban. - legyintettem egyet.
- Én is a városba megyek. Ha gondolod beviszlek. De előtte meg kell innunk egy kávét! - vetette át karját a vállamon. Nem szóltam semmit, inkább hagytam magamat meghívatni egy kávéra.
- Harry! Te ismered a leányzót. - pacsizott a szőke pincér a fürtössel.
- Nem Nialler...csak véletlenül kiöntöttem a kávéját, amikor neki mentem. Szóval meghívom egy kávéra.
- Egyébként mi a neved? - kérdezték meg mindketten szinkronban.
- Loretta. - mosolyogtam oda nekik.
Megkaptuk a kávéinkat. Miközben iszogattunk nagyon jót nevettem Harry-vel. Vicces forma volt és mindenből hülyét csinált. A nagy ismerkedést a telefonom csörgése zavarta meg.
- Hol vagy már édesem? - hallottam meg Zayn hangját. Aggódott, de mégis hallottam, hogy nagyon ideges.
- Még a kávézóba. De lassan elindulok. - motyogtam nyugodtan.
- Mi nem várunk tovább rád. Intézd egyedül a saját holmid vásárlását! Nekünk hármunknak van egy kis elintézni valónk. Addig te érezd jól magad. Szeretlek. Szia. - és már le is tette a telefont.

Nagy levegőt vettem és megingattam a fejemet, miközben visszarejtettem zsebembe a telefonomat. 
- Valami gond van? - kérdezett rá rekedt hangon Harry.
- Nem. Nincsen semmi.- legyintettem.
- A barátod keresett? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Igen...vagyis, valami olyasmim. - nevettem fel.
- Akkor bevihetlek a Topshop-hoz? - kérdezte és megtörölte a tökéletesen rózsaszín száját egy bézs színű szalvétával. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet mielőtt észrevenné, hogy kezdek pirulni.
- Persze. Indulhatunk! 

Harry kifizette a második kör kávénkat, majd átkarolt és távoztunk a kis kávézóból. Elvezetett egy hatalmas Range Rover-hez.
- Ez a tiéd? - bámultam meg a hatalmas fekete autót.
- Igen. Miért? - nyitotta ki előttem az ajtót.
- Ez a kedvencem! - helyezkedtem el.
Lassan vezetett és óvatosan. Nem igazán voltam hozzá szokva ehhez a tempóhoz. Figyelmesen parkolt le.
- Na és hol vannak a barátaid? - kérdezte mikor már leállította a motort.
- Öhm...hát ők hazamentek. Túl sok időt töltöttem el veled..vagyis a kávézóban. - éreztem ahogy lassan az egész testem lángba borul. Ha most Bianca itt lenne a lábát csapkodva röhögne ki.
- Akkor vásárolok én veled. - jelentette ki.
Hangosan nevetni kezdtem és láttam rajta, hogy magyarázatot vár mégis mi olyan vicces számomra.
- Kétlem, hogy férfi létedre az lenne a nagy álmod, hogy órákig vásárolgass egy nővel és fél órán keresztül lézengjél ugyanabban az üzletben. 
- Nem. Alapból nem is vágynék ilyesmire. Ez öngyilkosság lenne. De veled nem lesz az, mert te más vagy mint a többi lány.
Nagyot nyeltem. Oh ha tudná mennyire is más vagyok, mint a többi lány....


Mindenben segített. A ruhákat ügyesen adogatta be a próbafülkébe és ha nem egyezett a méret, akkor rohant egy következő darabért. Segítőkész volt. Minden ruhában lefotózott. Még olyanokban is, amik igazán borzalmasan álltak. 
- Nézd már! Egy jelmez kölcsönző! Menjünk be! - mutatott egy bordó kirakatú üzletre.
- Minek akarsz bemenni oda? 
- Poénból. Felveszünk valami vicces holmit és csinálunk benne képeket. - magyarázta a teli szatyrokkal a kezében.
- És mégis minek öltözzek be? - nevettem fel. 
- Nem tudom. Nyuszinak, rendőrnek vagy cicának! A cicákat nagyon szeretem. - kacsintott egyet.
- Te tényleg bolond vagy Harry Styles. - döntöttem hanyatt a fejem röhögés közben. - De menjünk. 

Betértünk. Minden tele volt boával, maszkokkal, bőrrel, bilincsekkel és jelmezekkel.
- Te....ez biztosan nem egy elvetemült sex shop? - súgtam oda Haroldnak, aki a nevetését visszatartva nézett továbbra is körbe az üzletben.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - jelent meg egy nő. Arab ruhába volt öltözve és arcát egy bordó maszk fedte, amin hatalmas csillogó kövek helyezkedtek el. Nem csak az üzlet néz ki idiótán, de még az eladó is.
- Igen. Szeretnénk valami jelmezt. - dobta le göndörke a szatyrokat a kezéből.
-Oh. Értem mire céloz az úriember. Felszeretnék dobni valamivel az esti hancúrozást, igazam van? - húzogatta szemöldökét a nő.
Te jó ég. 
- Nem. Mi nem vagyunk egy pár. - intettem kezemmel, miközben Harold jót mulatott az eseményeken...vagy a rák vörös fejemen.
- Nem? Majd lesznek! Nagyon jól mutatnának egymásnak. 
- Segítene végre vagy inkább csak jósolgatni szeretne? - támadtam rá gyorsan még mielőtt az arcom lángokba is borulna perceken belül.
- Persze. Ne kapja fel a vizet. Milyen jelmezt szeretne hölgyem? 
- Cicát szeretne! - szólt közbe Harry.
A nő eltűnt egy pillanatra. Hazz pedig rám nézett és még mindig vigyorgott, én inkább csak megforgattam a szememet.
- Többet nem megyünk be olyan helyre, amit te mondasz! - súgtam oda neki, mire ő még jobban virult rajtam.
Az üzletvezető visszatért kezében egy fekete, fehér jelmezzel. Egybe részes volt, hosszú fekete farkincával és fülekkel. 
- Ott találja a próbafülkét. - mutatott rá egy bordó függönyre. - Uram maga mit szeretne felvenni? 
- Vagy inkább levenni....- csipkelődtem. Most ő jön. Legyen ő is jó vörös. Persze a kellő pirosság helyett csak krákogott egyet és mosolygott.
- Nem is tudom. Loretta szerinted mit válasszak? 
- Hmm....legyél mondjuk rendőr. - bólogattam.
A nő újra eltűnt eközben Hazz-on látszott, hogy bármi mást mondhattam volna csak ezt nem. Büszke voltam magamra, hogy sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom Mr. Fürtöst.
Miután megkapta a jelmezét elvonultunk a fülkébe. 
- Előbb te vedd fel! - mutatott rám és helyet foglalt egy kör alakú széken.
- Na nem.. nem fogod végig nézni, ahogy levetkőzöm. - mellkasom alatt keresztbe tettem a kezemet. Még mit nem. Ingyen sztriptízről szó sem volt....és nincsen benne a munka köri leírásomban sem...
- Jó. Akkor öltözzünk át egyszerre! - kelt fel.
- Rendben. De nem ér kukkolni. - mutattam fel a mutató ujjamat. 
Elfordult és hallottam, ahogy kipattintja az övét. 
Elkezdtem kibújni a pólómból, majd a nadrágomat is letoltam magamról. 
- Állj! - szólt rám, én pedig megijedtem. - Lori..téged megütött valaki? - kérdezte halk, nyugodt és még rekedtesebb hangon.
- Mi? - ijedtemben kiegyenesedtem de nem mertem megfordulni.
- A derekad...tiszta lila. - tapintotta meg a fájó sebet. 
- Nem. Nem ütöttek meg. És úgy emlékszem úgy beszéltük meg, hogy nem kukkolunk. 
- Fordulj meg. - de mielőtt bármit tehettem volna a kezével óvatosan maga felé fordított. 
Bámulta a derekamon ékeskedő lila és zöld foltokat. Talán a múlt éjszakából maradt. Fájt. De már valahogy fel sem tűnt. Ujját végig vezette az egyik lila vonalon.
- Ki tette ezt veled? - zöld szeme csillogott..jobban, mint máskor. Kereste a tekintetemet, de nem mertem felnézni. Megéreztem tenyerét az államnál. Kényszerített, hogy ránézzek. Nem volt rajta póló. De ebben a pillanatban nem tudtam vele foglalkozni. - Még egyszer megkérdezem. Ki tette ezt veled? 
Nem tudtam semmit sem mondani. Egy könnycsepp végig futott az arcomon. Ujja újra felém közeledett és letörölte a könnyemet. 
- Nincsen semmi baj. - simította meg az arcomat, majd magához húzott és átölelt. Kezét hátamnál pihentette meg én pedig a vállára tettem apró kezeimet. Arcomat a mellkasába fúrtam. Könnyeim hasán futottak végig. Hajamat simította meg, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Inkább menjünk. - súgta oda nekem.
Magamra vettem a levetett ruhákat. 
- Ezeket megvesszük és majd ha jobban érezzük magunkat felvesszük őket. - mormogta oda nekem és egy megnyugtató mosolyt varázsolt arcára. Kikászálódtunk a kis helyről és a kasszához mentünk. Ő fizetett. 

Az autóba csendben ültünk. Még az eső is eleredt. Hihetetlen. Könnyeim mardosták a szememet, de nem hagytam, hogy kiszökjenek. Az autó leállt.
- Én nem itt lakom. - suttogtam.
- Nem. Ez az én lakásom. Gyere be egy teára! - hangja lágy volt és csendes, olyan megnyugtató. Mintha csak azért lenne itt, hogy megnyugtasson. 
- Nem maradhatok sokáig. Nem akarom megváratni a barátnőmet, se a barátaimat és a te nyakadon sem akarok tovább lógni. 
- Nem zavarsz. Sőt. Nagyon jó kis társaság vagy! - hajamat a fülem mögé tűrte, majd kiszállt az autóból. Próbáltam kinyitni az ajtómat, de nem sikerült. Harry átrohant az autó előtt és kinyitotta az ajtómat.
- Gyerekzáras. Szeretek én autót nyitni annak aki benne ül. És nem gyakran ülnek benne mások rajtam kívül. - mosolygott rám majd becsukta az ajtót.

Elfutottunk a bejárati ajtóig, hogy ne ázzunk teljesen bőrig. Egy ideig szarakodott a kulccsal, de sikerült kinyitnia bejárati ajtót. Csodálatos látvány tárult elém. Vajszínű falak. Hatalmas terek. Fény. Drága bútorok. Csillogó csillárok. Puha szőnyegek. 
- Ez csodálatos. Egyedül laksz ebbe a hatalmas házba? - rúgtam le a sáros cipőmet, Harry maszatos cipője mellé.
- Alapból egyedül. De a nővérem Gemma gyakran meglátogat, hogy ne legyek magányos. Utálok egyedül lenni. Na gyere! - hívott maga után. 
A nappalihoz vezetett. Leültem a kanapéra, amiről a konyhára lehetett látni. 
- Biztos ne segítsek? - kérdeztem rá már ötödszörre.
- Loretta. Hányszor mondjam el, hogy egy kancsó teát megtudok csinálni? - hangosan nevetett rajtam. 
Hát jó. 
Szex isten lépésekkel sétált be mellém egy tálcával a kezében, amit az üveg asztalra tett. Egy sárga köralakú bögrét átnyújtott a kezembe. Az ő kezébe egy fehér, angyal szárnyas bögre volt.   Érthető. Valóban tökéletes, akárcsak egy angyalka.
- Minden rendben? - nézett rám érdekesen. Rá kellett jönnöm percek óta bámultam őt és a bögréjét.
- Igen. Persze. Tetszik a bögréd. - mutattam rá az angyalszárnyra.
- Szereted az angyalokat? - kezdett el nevetni.
- Hogyne. Jó magam is az volnék, csak egy gonoszabb fajta. - nevettem vele.
- Dehogyis. Te tényleg angyal lehetsz, hiszen olyan gyönyörű és ragyogó vagy akár egy csodálatos tündöklő angyal! 
Elpirultam a mondandóján. Zayn sosem mondta nekem, hogy szép vagyok. 
Sokat beszélgettünk. Elárulta, hogy egy irodában dolgozik. Egy újságíró cégnél főnök. Elképzeltem, ahogy öltönyben ül egy kényelmes bőr fotelben, majd besétál egy nagyon szexi, hosszú szőke hajú asszisztens, akit ott az irodája asztalán tesz magáévá. 
Túl sokat fantáziálok mostanában.

- Örülök hogy találkozunk Loretta. Mit szólnál ha holnap találkoznánk a kávézóba és utána elmennénk a vidámparkba! - ajánlotta fel neki dőlve az ajtó félfának, miközben magamra erőszakoltam a cipőmet, hogy haza indulhassak. 
- Én is örülök és persze, hogy találkozhatunk holnap! Mikor? - álltam fel.
- Délben annál az asztalnál, ahol ma ültünk. 
- Rendben van Harry. Ott leszek. - mosolyogtam rá.
- Oké. Hát akkor vigyázz magadra és legyél jó. Jó éjszakát Angyalom. - ölelt át.
Furcsa volt. Még sosem éreztem olyat, ami belülről szinte megevett.
- Köszönöm szépen. Vigyázni fogok. Aludj te is jól Harold. 




Hazaérve Zayn kissé ideges volt, Bianca és Taylor éppen egymást zabálták a kanapén.
- Sziasztok! - köszöntem be.
- Na végre, hogy itthon vagy. Ennyi ideig vásárolni...hihetetlen vagy! - pattant fel Zaynie. - Na hadd lássam miket vettél. 
- Nézd meg őket. Ott vannak a szatyorba! - mutattam rá a szatyor halomra.
- Én rajtad akartam megnézni őket. - kacsintott rám. 
- Zayn fél óra van a hülye utcán állásomig. Kérlek szépen addig hadd kapjak egy kis nyugalmat. Szex nélküli fél órát szeretnék, ha lehet. Egy forró tea mellett. - akadtam ki. Haza sem értem már levenné rólam a ruháimat.
- Jól van baby. Nyugodj meg. Megcsinálom a teádat. - hátrálni kezdett és eltűnt a konyhába.
Felsóhajtottam és megváltam a vizes cipőtől. 
- Merre jártál Lori? - jött oda hozzám Bia.
- Vásárolni? - néztem rá idiótán.
- Még egy idióta vásárlás mániás sem vásárol ilyen sokáig. - suttogásra fogta beszédét, majd felhúzott a szobájukba, ahol végül kettesben voltunk.
- Mondom, vásárolni voltam. Nem tudom mit szeretnél ezen kívül tudni, mert nem csináltam semmit. - magyaráztam. Lehuppant az ágya szélére.
- Engem nem tudsz átvágni. Te virulsz és fogadást merek kötni, hogy megismerkedtél valakivel, akivel igencsak jól érezted magadat. 
Jó. Oké. Már elég régóta ismert ahhoz, hogy rájöjjön valami nem stimmel. De nem mondhatok el neki még semmit sem.
- Esküszöm nem történt semmi. De elég fáradt vagyok és nem fogok magyarázkodni se neked se másnak. 
"Drágám kész a teád!"
Megmentett. 
- Most pedig megyek, mert nem hidegen akarok teát inni. 
Hátat fordítottam neki és lesétáltam a lépcsőn. 
- Csak egy csókért kapod meg! - incselkedett velem Zayn. Csókot nyomtam ajkára, majd átnyújtotta nekem a teámat.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - nézett rám furcsa tekintettel.
- Persze. - nyögtem ki.

Szeretett....kurvának adni. Ő nem engem szeretett csupán azt a lányt szerette, akit ő csinált belőlem. 

Eljött a munka idő. Belebújtam a fekete csipke tangába és felvettem a hozzá illő melltartót is. A fekete magassarkú nélkül nem lett volna "munkaruha" a munkaruha. 
- Elmentünk! - szóltunk be a fiúknak az ajtóból, akik éppen egy új playstation játékon mulattak.
- Ügyes légy szerelmem. - küldött nekem puszit Zayn, majd újra a tv-re helyezte a tekintetét.
- Aha. Jó.
Kiléptünk. Elég hideg volt ahhoz, hogy az ember egy szál semmibe flangáljon. 

Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó.