2. fejezet~

Mielőtt bármibe is belekezdenék szeretném megköszönni azoknak akik hagytak eddig kommenteket. Örülök, hogy tetszik! Szeretnélek benneteket megkérni, hogy mindig hagyjatok megjegyzéseket, mert attól függ mikor hozom a következő részeket. Innentől kezdve egyre pikánsabb részek fognak következni, bár aki az előző blogomat is olvasta nagyjából már hozzá van szokva a dologhoz. :D 

Nem is húzom tovább a dolgokat. Jó olvasást! :* Pez Xxx

Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó. 

Furcsán éreztem magamat. A hideg bőrhöz hozzáért a még hidegebb combom. A hideg végig futott rajtam. Fáztam. Szerencsére a fűtés már be volt kapcsolva, így hamarabb át tudtam melegedni. Még sosem volt olyan emberrel dolgom akit ismertem. Mindig idegenek vittek haza otthonaikba vagy a hotel szobáikba, hogy az undorító vágyaikat teljesítsem. De a pénzért bármit. Másból nem éltünk volna meg. 

- Hozzám megyünk! - hallottam meg újra a rekedtes hangot. 
Ezt nem hiszem el. Arcom lassan bordón mutatott, ahogy a visszapillantóba néztem. Tényleg egy kicsit frusztráltan éreztem magam.
- Mit szeretnél mit csináljak majd veled? - tettem fel a megszokott kérdést. Ám az eddig megszokott érces és szexi hang helyett, remegve és szinte suttogva beszéltem.
- Szépen lefürdünk. Felveszed a ruháimat és elmeséled mi ez az egész! - kapaszkodott immáron erősen a kormányba Harry.
- Ha ennyi a szándékod, akkor kérlek szépen tegyél ki most azonnal, vissza az út szélére. Különben holnap egy vasam sem lesz és nem fogok enni..- elnyúltam a biztonsági övhöz, hogy kipattintsam de Harold óriási kezei megakadályoztak.
- Ne is álmodj arról, hogy én elengedjelek téged akármikor is vissza azokhoz, akik bántanak és ilyesmire kényszerítenek téged! 
Az autó megállt a piros lámba miatt. Harry kibújta a kabátjából és rám terítette.
- Nem szeretném, hogy megfázzál! - súgta oda nekem.

Tetszett a törődése, hiszen ilyet még sosem éreztem. Sőt örültem is, hogy nem kell egy éjszakát több számomra ismeretlen pasassal töltenem...de tudtam, hogy ebből hatalmas botrány lesz.

Az autó megállt a hatalmas ház előtt. A garázs ajtó felnyílt és a fürtös srác, mintha teljesen egyszerű lenne passzentosan beparkolt.

- Hány autód van? - kérdeztem mikor leállt a motor.
- Összesen nyolc. 
- Wow. Az nagyon sok autó.
- Igen. 
Nem volt túl bőbeszédű velem. Amit nem csodálok. Gyors mégis férfias mozdulattal kiszállt az autóból. Én is elnyúltam a kilincsért, ám amikor nem nyílt ki eszembe jutott, hogy gyerekzáras.
Harry megkerülte a motorháztetőt, miközben tenyerével végig simított az autó orrán. Mellém érve kitárta az ajtót és felém nyújtotta a kezét. Óvatosan kapaszkodtam bele, miközben ő az ujjait összefűzte az enyémekkel. 
- Vedd le a lábadról azt a cipőt. - nevetett fel. 
Kellemetlenül rúgtam le a lábamról. Nagyon bután éreztem magamat. Egy szál kabát választ el attól, hogy a srác akit ma megismertem egy szál fehérneműbe lásson, s bár a mai napon sok mindent látott, akkor sem szerettem volna magamat lejáratni. Hiszen nem vagyok tökéletes. Van rajtam egy-két kiló felesleg, ami amúgy nem zavart. 
Hazz becsapta az anyósülés ajtaját, ami hangosan visszhangzott a nem túl üres garázsban. 
Lépni készültem, hogy induljunk be a lakásba, amikor Harry tárt karjai között találtam magamat. Erősen ölelt át derekamnál. Fejét a nyakhajlatomba temette, míg én fejemet a vállára hajtottam. Göndör fürtjei csikizték az arcomat. Finom illata, pedig átjárta az egész orr járatomat. 
- Ne csináld ezt! Kérlek szépen! - súgta bele szinte sírva fülembe.
Megremegtem. A könnyeim szabadon csúsztak végig púderes arcomon. Ezzel fekete, függőleges csíkot hagyva sminkembe. 
Keze rátalált kezemre és újra megfogta, azt. 
Csendben sétáltunk át a már jó meleg lakásba. Még mindig annyira hihetetlen, hogy együl lakik ebben a nagy házban. 
Nem volt túl sok ruhám, amit a fogasra akaszthattam volna, így csak a cipőmet dobtam le a puha szőnyegre.
- Fürödj le. Én addig készítek vacsorát! - nyomott puszit a homlokomra Hazz.
- Rendben. Deeeeee...- vakartam meg a tarkómat. 
- Tessék? - mosolygott rám értetlenül.
- Nem tudom merre van a fürdő. - hajtottam le a fejemet idiótán. 
Hangosan felnevetett.
- Felmész a lépcsőn, elfordulsz jobbra és a második ajtó lesz a fürdőszoba. - magyarázta el, majd eltűnt a konyhába.

Lassan szedtem a lépcsőfokokat. 
- Akkor most jobbra...igen nagyon ügyes vagyok...második ajtó...áhh meg is van. Tényleg nem tévedtem el...- beszéltem magamba. Ez is szokásom volt a többi furcsa és beteg szokásaim mellett. Ahogy a tükör elé értem fájt amit látok. Megláttam, azt a lányt, akit sosem szerettem volna látni. Hiába néztem ki tökéletesen, nem túl sok sminkkel mégis belőtt hullámos hajjal. Hiába ragyogott még mindig a piros rúzsom. Belülről éreztem, ahogy minden mozdulatomnál egy darabka boldogság eltűnik belőlem. 

Levettem magamról Harry kabátját és megváltam a fehérneműtől is. Imádtam volna ezt a csipkés szettet, ha nem erre a szánalmas munkára kellett volna felvennem. De hát nem volt túl sok választásom.
Beléptem a zuhanykabinba. Bár választhattam volna a kádat is, hiszen ebben a fürdőszobában mindkettőnek volt helye. Megengettem a forró vizet. A feszült izmaim kezdtek ellazulni. Jól esett, ahogy a szinte átfagyott bőrömet égeti a forró víz. Ahogy végig szántott rajtam a forró vízcsepp, abban a sávban libabőrt hagyott maga után. Körbenéztem a fürdőszobába de nem találtam nőknek való tusfürdőt. Mondjuk nem tudom mire számítottam egy legény lakásban. Elnyúltam a férfi tusfürdős flakonért és a kék színű anyagot a tenyerembe nyomtam. Olyan illata volt mint, Harrynek. Miután az egész testem habosan állt kopogást hallottam meg. Megrémültem és elzártam a csapot. 
- Igen? - kérdeztem meg reszkető hangon. 
- Csak kíváncsi voltam élsz-e még. - kiáltott be Harold, hangjából pedig kihallottam, hogy éppen jót nevet rajtam. Mitől is ijedtem meg? Fogalmam sincsen...valószínű attól, hogy befog jönni.
Lemostam magamról a habot és magam köré csavartam egy kék törölközőt. Újabb kényes pillanat következik. Mi a szart vegyek fel?  Leültem a kád szélére és tanakodtam.
Ha felvenném a kabátját és alattam nem lenne semmi, az olyan mintha szatír lennék. Egy szál fehérneműbe pedig semmi kedvem nincsen flangálni a fürtös lakásán. 
- Te idióta! Miért nem kérsz tőle valamit?- szólalt meg belső istennőm, akinek megint csak igaza volt. 
De most akkor menjek ki elé fürdőlepedőben? 
Belső istennőm a hasát fogta szerencsétlenségemtől. Oké. Valljuk be tényleg szerencsétlen vagyok. 
Halkan lenyomtam a kilincset. Kikukucskáltam az ajtón, hogy megbizonyosodjak róla, tiszta a terep. Nagyot sóhajtottam. 
Talpam csak úgy csattogott a lépcsőn,ahogy lefele szaladtam. 
- Kész a....- majd elhallgatott, mikor meglátott...- vacsora. 
- Az lenne a kérdésem, hogy nem tudnál kölcsön adni valamit..mert nekem nincsen túl sok ruhám. - hadartam le gyorsan. Éreztem, ahogy a fejem tüzel és lassan szét is robban kínomban.
- De-de. Persze! - bólogatott hevesen. Kicsit talán megilletődött, amit nem értettem, hiszen az előbb szexis ruhába álltam mellette..
Bevezetett a szobájába és a szekrénybe kezdett el matatni. Elővett egy alsónadrágot és egy fehér inget a számomra, majd mosolyogva a kezembe adta. 
- Kimegyek ameddig átöltözöl. - csukta be maga mögött az ajtót. 
Amíg magamra vettem Harry cuccait körbe néztem a szobában. Meglepően tiszta volt és férfias, amit sosem vártam egy legény lakástól. Miután szépen begomboltam az ing szinte összes gombját, kivéve a felső kettőt, a tükör elé léptem.
Ahogy gondoltam...szánalmasan festek. Ahogy megfordultam kíváncsi lettem. Volt ott még egy ajtó. Nem akartam kutakodni, mégis meg akartam nézni mit rejt a barna fa ajtó. 
Kinyitottam és egy lány szobát pillantottam meg. Ez biztosan Harold nővéréjé, aki megszokta látogatni. A képek alapján csoda szép lány. Találtam egy hajgumit, így azt kölcsönkérve felkötöttem a már meggyepert fürtjeimet. Leoltottam a villanyokat és a konyhába mentem, ahol már szépen megterített asztal várt.

Harold elég rendesen végig mért rajtam. 
- Igen. Tudom, hogy szánalmasan nézek ki. - nevettem fel kínomban. Leginkább elsüllyedtem volna egyenesen a föld alá, de olyan jó mélyre, hogy senki se találjon meg.
- Dehogyis. Gyönyörű vagy. - lépett be elém. Mindkét kezemet megfogta, majd apró puszit nyomott rá. 
Pírba szökött az arcom és nagyon reménykedtem benne, hogy nem veszi észre. Ám amikor kezemről arcomra tért a tekintete, eltakartam pofimat. 
- Nekem tetszik ahogyan elpirulsz! Nem kell takargatni. - vette el kezemet, majd ajkát az arcomra nyomta. 
Oh ez az...ha eddig nem voltam rák vörös, akkor majd most.
Kihúzta nekem a széket a megterített asztalnál. Helyet foglaltam, majd ő is leült mellém.
- Spagettit csináltam. Nem tudtam mit szeretsz éééés...azt talán mindenki szereti. - kapkodott össze-vissza.
- Hé. Nyugi! Szeretem. - mondtam mosolyogva.
Halkan ettünk. Csak a villák koppanását lehetett hallani, ahogy azok érintkeztek a tányérral. 

-Ez nagyon finom volt! - töröltem meg a számat a szalvétámba. - Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
- Sok mindent nem tudsz még rólam Angyalom. - sóhajtott fel fájóan. 
Furdalt a kíváncsiság vajon mi lehet az ő titka. Hiszen olyannyira kedves volt és törődő, hogy kétlem, hogy pont ő lenne London rossz fiúja. Felkelve a székekről vállaltam, hogy elmosogatok. Sokáig kellett győzködni róla ugyan, de ha már ő csinálta a vacsorát ennyi pihenő időt csak megérdemel. De ahelyett, hogy megült volna formás kis fenekén, teát készített.


A kanapén ülve fújdogáltuk a forró teáinkat. Harold kezében immáron egy bordó bögre volt, míg az én kezemben a ma délelőtt már látott fehér, angyalszárnyas bögre pihent. 
- Ez nem a te megszokott bögréd? - kérdeztem meg, mikor megláttam a nevét ezüst betűkkel a bögre fülén.
- De Angyalom. Az az enyém, de mivel délelőtt megtetszett neked gondoltam, most igyál belőle te! - mutatóujjával az orromra bökött.
Kissé elmosolyodtam, majd belekortyoltam a forró folyadékba. Jól esően melegítette fel a belsőm.
- Mesélj magadról egy kicsit, hisz délelőtt csak én meséltem. Rólad pedig majdnem semmit sem tudok. 
Kényes téma következett. Mégpedig az életem. A szarról nem szokás beszélni. Az én életem pedig egyenlő volt a szarral. Lehajtottam a fejemet és sóhajtottam egyet, szememet jobbnak láttam ha lehunyom. Kezét megéreztem a combomon.
- Nekem bármit elmondhatsz! - mondta, azon a jellegzetes rekedtes hangján.
Nagy levegőt vettem és belekezdtem a sztoriba.
- Nos. Egy árvaházban nőttem fel. - gondoltam ez kezdésnek jó lesz. Szememet kinyitva folytattam tovább a szöveget. - A szüleim elhagytak engem, mikor 13 éves lettem. A mai napig nem tudom mi volt az ok, amiért nem akartak engem soha többé. Bár megígértek, hogy visszajönnek értem, már akkor tudtam, hogy akkor látom őket utoljára. Minden éjjel sírtam. Hiányoztak. - szemem könnybe lábadt, ahogy eszembe jutott édesanyám szőkés-barna haja és sápadt arca. Nagyon vékony és magas nő volt. Apukámat nem sokszor láttam, hiszen katonaként dolgozott. De még így is derengett hatalmas alakja és a mindig kusza fekete haja. -  Tudtam, hogy tényleg nem jönnek visszaértem...de reménykedtem. Álmodoztam arról, ahogy belépnek a szürke vaskapun és a nevemet kiabálva, sírva ölelnek majd át. De nem. Nem jöttek.  Aztán szobatársat kaptam. Bianca-t. Az elején egy visszahúzódó lánynak tűnt, de hetekkel később cseppet sem  volt az. Ő volt az a lány, akire mindig számíthattam. Akinek a vállán elsírhattam minden drámámat. - elcsendesültem. Eszembe jutott a nap amikor megérkezett. Ki voltam borulva, hiszen én egyedül akartam lenni. Nem akartam senkinek sem a társaságát, sem pedig azt, hogy ugyanazt a levegőt szívjam valakivel. Egyedül akartam lenni....önmagamban és magányosan.
- És utána? - pillantottam meg a fürkészű, smaragdzöld kissé könnyes tekintetet.
- Minden rendben ment. Volt egy társam, minden baromságban amit elkövettem ott volt..sőőt most is ott van. Aztán megjött az, akire akkor még azt hittem megmentette az életemet. A borostás rossz fiú. - szörnyülködésemben felnevettem..persze nem a boldogságtól, sokkal inkább attól, hogy akkor elhittem, ő lesz az, akivel majd egy tengerparti házban élem le az életem. - Szóval megjött Zayn Malik. Le voltam nyűgözve minden egyes tettétől. Még azt is odaadtam neki, amit lehet nem kellett volna. - rá pillantottam, hogy értette-e a célzást, mire ő lassan bólogatott. - Megszöktetett. Azt mondta van olyan hely ahol lakni tudunk. Ezzel pedig egy álmomat váltotta valóra. Másra sem vágytam csak, hogy végre kikerüljek onnan. Két hideg minden rendben ment a lakásban. A szülei pénzét, már persze amennyit találtunk kajára költöttük. De nem volt túl sokáig elég. Na meg persze az ember érettségi nélkül munkát sem talál. Nem sok választás maradt....és így kerültem arra a helyre, ahol te ma megtaláltál. - egyetlen könnycsepp útnak indult arcomon, majd Harry ingén landolt. Nem mertem rá nézni. Soha, senkinek nem meséltem erről. Mindig magamban tartottam. Még a szüleim elvesztését is. Bia sem tudott róla miképpen kerültem ide. Fájt volna az igazság. 
- Miért nem voltam akkor ott? - nézett fel a plafonra Hazz. 
Nem igazán értette mit csinál. Hiszen kétlem, hogy a plafonnal beszélne. Arca elsápadt, de olyan gyorsan, hogy még csak pislantani sem volt időm.
- Jól vagy? - tettem rá kezemet az izmos karjára. Rám rakta tekintetét, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Ott kellett volna lennem. Nekem kellett volna lennem a szobatársnak, vagy a srácnak aki újként érkezik. Veled kellett volna lennem, hogy az életed jó legyen. Nekem kellett volna oda adnod azt, amit annak a borostásnak adtál. Még jó, hogy nem ismertem akkor azt a borostás faszt különben darabokra szettem volna, hogy ekkora marhaságot talált ki. Megöltem volna. - súgta oda nekem csukott szemmel. A bögréjét olyan erővel szorította, hogy még az ujja is elfehéredett. Megijesztett. Ilyennek még nem láttam.
Szabad kezemmel végig simítottam a hátán, mire egy kicsit lazított a bögre megfojtásán. 
- Ne haragudj ha megijesztettelek. - hajolt el tőlem és a lábát bámulta meg. - Csak megszerettelek volna védeni. 
Letette a bögrét az asztalra és az enyémet is kivette a kezemből. Karjával hanyatt döntött a barna, bőr kanapén. Óvatosan rám feküdt. Fejét a mellkasomra tette, karját pedig derekamon pihentette. Fogalmam sem volt róla mi a fenét csinál. 
- Mit csinálsz? - súgtam oda neki. 
Az egész lakásban csend volt.
- Hallgatom a szíved dobogását. - amint kimondta ujjaival a derekamon kezdte el dobolni az ütemét.
- Miért? - tettem fel a bugyuta kérdést. 
Vajon miért te hülye? Mert most ehhez volt kedve! - mormolta belsőm.
- Csak tetszik. - sóhajtott fel.
- Én is meghallgathatom a tiédet? - kúsztam ki alóla izgatottan. Másra sem vágytam csak arra, hogy végre olyan dolgokat csinálhassak amit még egy férfival sem. Hiszen Zayn nem igazán engedte, hogy romantikusan a szívverését hallgathassam. 
Mosolyogva bólintott. Úgy éreztem magamat, mint az óvodás, akit előbb hazavisznek az oviból és végre nem kell bent aludnia délután. Elhelyezkedett az ágyon. A lábát terpeszbe tette és behajlította a térdét. Lassan és félénken feküdtem rá mellkasára. Egyenesen a szívén pihentettem a fejemet. Gyönyörű volt. Percekig feküdtem és hallgattam, míg ő kibontotta a hajamat és azzal játszott. Leginkább egy angyalhoz tudtam volna hasonlítani, aki hárfán játszik. Varázsos volt. 
- Ébren vagy még? - súgta rekedten Harold. 
- Igen! - emeltem fel rá a tekintetem. Annyira szépek a szemei! 
- Már azt hittem elaludtál. - mosolygott le rám. 
Fel akartam kelni róla, de elkapta a derekamat és vissza tett magára. 
- Tetszik a hajad. - fogta két ujja közé a fürtömet. Elnevettem magam. - Mi olyan vicces? 
Rátámaszkodtam a mellkasára, hogy rá tudjak nézni. 
- Egy napja se ismerlek és most a szíved dobogását hallgattam. Tudod ez nálam nem éppen egy megszokott cselekvés, mikor valaki hazavisz magához. - mondtam komolyabb hangon.
- Szexelni szeretnél? - húzta fel szemöldökét a magasba egy oldalas mosoly mellett.
Válasz helyett fejemet a mellkasába fúrtam.
- Nem. - beszéltem bele bőrébe. 
- Biztos? 
- Miért te igen? - kaptam fel rá a fejemet.
Kissé megilletődött.
- Ehm..én még soha. Erről inkább most ne társalogjunk jó? - simogatta meg az arcomat.
Ő még nem szexelt? Oh te jó ég. Az iszonyat szexi srác, aki egyébként alattam fekszik még sosem érintett meg nőt. 
Felültem róla és elnyúltam a csészémét, amiben persze a forró teából hideg lé lett.
- Ezt. Megmelegítem. - keltem fel a kis angyal szárnyas kerámiával.
- Berakod ezt is? - nyújtotta át nekem a bordó bögréjét. 
Elballagtam a konyháig és a mikroba helyeztem a kis kerámiákat. 
Pillanatokon belül a már újra gőzölgő teákkal tértem vissza. 
- Ha ezt megittuk elmehetnénk aludni. Biztosan fáradt lehetsz! - motyogta zavartan. 
- Persze. Rendben van. - bólintottam. Bár még nem volt álmos és a szemein láttam, hogy ő sem de az előző kellemetlen téma után nem csodálom, hogy aludni támadt kedve. Persze nincsen azzal baj, hogy még nem volt együtt nővel. De hiszen annyira lélegzet elállító, hogy ez lehetetlen. 
- Min töröd azt a csinos kis buksidat? - vigyorgott rám csészéje mögül. 
- Csak..elbambultam. 
- Azon gondolkozol, hogy miért nem voltam még együtt nővel. Igaz? 
Félre nyeltem a teámat. Ez a srác belém látott elég rendesen. 
- Ez. Csak olyan furcsa nekem Harry. Hiszen te tökéletes vagy. Kívül- belül ragyogsz. - magyaráztam. 
- Igen. De egy ilyen csodát, mint én nem kaphat meg csak úgy elsőre akárki. - nevetett fel.
Nem elég, hogy perfektül néz ki de tudja is saját magáról, hogy egy isten.
- Akkor milyen kaphat meg egy olyat, mint te? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Mondjuk egy olyan csoda, mint te! - hajolt hozzám közelebb és a fülembe súgott.
A hideg cikázott végig rajtam. Meleg lehelete csikizte a bőrömet de direkt nem hajolt arrébb.
- Csókolj meg. - súgta bele a fülembe. 
Nem mertem felé hajolni. Nem féltem. Csupán már a látványától, majdnem szétrobbantam, milyen lenne ha az ajka az enyémen lenne. Bal kezét - ami még meleg volt a bögrétől - az arcomra tette és maga felé fordította. Szemei cikáztak a szemeim és az ajkam között. Száját megnyalta egy kicsit, majd az enyémnek súrolta. Nem tett semmit. Arra várt, hogy én is közelebb húzódjak hozzá. Feljebb emeltem a fejem, majd az ajkára tapadtam. Nyelve édesen csúszott át a számba és simogatta a szájpadlásomat. Kezével bejárta a derekamat. Szabad kezemmel a göndör fürtjébe temettem a kezem és próbáltam még közelebb vonni magamhoz. Istenien csókolt. Be kell valljam már sok emberrel csókolóztam, de mégis ő sokkal jobb volt bárkinél. Érzéki volt. De mint mindennek ennek is sajnos vége szakadt. Eddig nem is éreztem, hogy elfogyott a levegőm, ám amint elhajolt szédülni kezdtem. 
- Ez..tetszett. - súgta inkább a bögréjének, mintsem nekem.
- Csak azt ne mondd, hogy még csókolózni sem csókolóztál! - hüledeztem.
- Hát. Én még nem igazán csináltam ilyesmit. De ez fantasztikus volt. - mondta kipirulva.
- Lehetetlen, hogy ne csókolóztál volna. Hiszen nagyon jól csináltad! Komolyan a legjobb volt. - a szavak úgy estek ki a számon, mintha magamban beszéltem volna. Pedig ezt magamban akartam tartani. Nem pedig a szemébe mondani.

- Aludnunk kéne! - vigyorgott a képembe és kivette a kezemből az üres bögrét.
- Jól van. A nővéred szobája szabad? - kérdeztem meg félve.
- Igen. De miért? - vonta össze szemöldökét.
- Hát. Hogy ott alhassak. - nem volt nyilvánvaló? 
- Nem nem nem. Szó sincs róla. Te velem fogsz aludni, mert még a végén megszöknél a lüke barátaidhoz. - hadonászott a kezével.
- Igen. Pont úgy nézek ki mint aki szökni készül. 
- Ki tudja? Lehet ravaszul elcsábítottál csak, hogy elengedjelek. De abból nem eszel. Innen nem mész sehova, még akkor sem ha ennyire jól csókolsz.
- Istenem. Mindent túl kombinálsz. - nevettem ki. 
- Nem. Én...csak féltelek egy kicsit! - hajtotta le a fejét.
- Nem kell. Itt vagy mellettem. Kétlem, hogy bármi bajom eshetne melletted! - simítottam végig karján. 
- Velem kell aludnod! Csak ennyit tegyél meg nekem. Kérlek! - nézett rám zöld szemeivel. 
Tudta, hogy ezzel le fog venni a lábamról. Nagyon jól tudja, hogy tetszenek a szemei. 
- Jó. Legyen. - forgattam meg a szememet és lábra álltam. 
Megfogta a kezemet és együtt mentünk fel a szobájáig. 
- El kell mennem egy helyre, de mindjárt jövök utánad. - mondtam zavarosan. 
Jól van Loretta..rád is jókor jön rád a pisilhetnék. - ingatta meg fejét istennőm.

Visszalépve a szobába Harold már az ágyban feküdt és a tv-t nézte. Csípőjéig be volt takarva és megvált a pólójától. Mellkasa szabadon volt. Megpillanthattam csodálatos bőrét és az azt díszítő tetkókat. Nem is tudtam, hogy vannak tetkói. De amennyit láttam belőle tetszett.
Megveregette a mellette levő helyet én pedig lassú léptekkel rávetettem magamat a helyre.
Harold közelebb vont magához és megpihentettem fejemet a csupasz mellkasán. 
Puszit nyomott a fejemre, majd elnyomott engem az álom.