Első fejezet~

*2 évvel később*

Két förtelmes év. Eltelt. Az elején nagyon félénk voltam, hiszen én aztán biztos nem prostituáltnak születtem, de belejöttem. S, bár élvezni kifejezetten nem élveztem, mégis volt miből megélnünk. Bár a fiúk gyakran szóba hozták a témát, hogy milyen jók vagyunk az ágyba Bianca-val, valahogy mi ezt soha sem bóknak fogtuk fel. Undorító.


Kómásan ébredtem fel. Az egész szobát füst telítette be. Hiába nyitottam tágra a szemeimet csak homályosan láttam barátom alakját, aki éppen egy nagy adag füstöt fújt ki száján. Felé fordultam és átöleltem derekánál. Kezemet felvezette kockás mellkasán, majd magára húzott.
- Még mindig nagyon szeretlek! Ezt, sose felejtsd el! - súgta oda nekem, majd megcsókolt. Kezével erősen a hajamba markolt, így én is dús, fekete hajába vezettem az ujjaimat. - Egyébként jó reggelt! - csókolt meg újra.
Nem is kívánhatnék magamnak szebbet. Felkeltem és felhúztam a redőnyt. A nap verőfényesen sütött.
- Van egy jó hírem. - éreztem meg magam körül az izmos karokat.
- Na és mi lenne az? - fordítottam hátra hozzá fejemet.
- Tegnap annyit kerestetek, hogy abból mind a négyen olyat vásárolhatunk, mint a sztároknál szokás.- búgta bele a fülembe.
A hideg futkosott a hátamon. Az a fránya meló. Bárcsak találnék magamnak valami jobbat. Mondjuk egy irodában, vagy valami csöndes mégis mozgalmas helyen. Nagyot sóhajtottam és kikecmeregtem a meleg kezek közül. Kisétáltam a szobából. Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába lehuppantam a bárszékre.
- Jó reggel Lori! - cuppantott puszit arcomra barátnőm.
- Neked is! Mi a reggeli? - lóbáltam a lábam, mint egy 10 éves.
- Palacsintát csináltam. - mutatott az előttem lévő nagy fehér tálra. Rögtön a kezembe kaptam egyet és beleharaptam a nutellával töltött finomságba.
- Taylor merre van? - kérdeztem meg teli szájjal.
- Még alszik. - mosolyodott el.
- Képzeld Zayn azt mondta, ma úgy vásárolhatunk, mint a sztárok. A tegnapi hapsi kb az egész vagyonát nekem adta. Taylor szerint pedig te sem kevés pénzzel jöttél haza.
- Tök jó, hogy van pénzünk...akármire. De nem ilyen áron. - könyökölt le mellém a pulton.
Vállon veregettem. Nem tudtam mást tenni.
Magamra vettem a fekete farmeromat és egy vajszínű pólót.
- Indulhatunk? - kérdezték meg a fiúk már vagy huszadjára.
Mindketten készen álltunk egy kis vásárlásra. Taylor a vezetőfülkébe pattant, az anyósülésen pedig Bianca foglalt helyet. Kettesben Zaynnel hátul ültünk. Már negyed órája úton voltunk, amikor észrevettem egy kis kávézót az egyik emeletes ház aljában. Úgy éreztem muszáj oda bemennem.
- Tay! Állj meg be megyek egy kis kávéért. - hajoltam előre.
- Rendben. De nem várunk meg! Majd csatlakozol akkor később.
Kiszálltam az autóból és beszaladtam a kis fekete-fehér helyre. Jó meleg volt odabent és mindenütt emberek ültek nyugodtan, napilapokat olvasgatva. Elsétáltam a pulthoz és néztem a menüsort. Egy szőke, kék szemű srác jelent meg a pult másik oldalán.
- Jó reggelt! Mit szeretne? - nézett fel rám.
-  Egy capuccino-t szeretnék és egy csokis muffint. - mosolyogtam rá vissza.
- Rendben. Addig foglalj helyet valamelyik kis széken. - mutatott rá a magasló fekete bárszékre. Levettem a vékony pulcsit és a táskámat is leraktam a pultra, majd felültem. Néztem, ahogy a fiú bekapcsolja a kávéfőzőt, majd a sütőbe nyúlva kiveszi, a még forró süteményt.
- El is készült. - tolta elém a rózsaszín tálcát. - Téged eddig erre fele nem láttalak. Új vagy a városban? Vagy csak átutazóban vagy? - törölgette meg a kezét egy kockás kéztörlőbe.
- Most költöztem ki. - nyeltem egy hatalmasat. Felemeltem a forró fehér, finom tapintású bögrét és belekortyoltam a finom koffein adagba, ezzel takarva zavaromat.
- Honnan? Koleszos voltál? - kíváncsi volt. Nagyon kíváncsi.
- Hm. Nem. Bár az lettem volna! Árvaházban voltam.
Csak bámultam a bögrémet. Ujjamat körbe-körbe vezettem végig a bögre szélén. Kezemet közben átfűtötte a pára.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét, majd krákogott egyet és arrébb sétált másokat kiszolgálni.
Gondoltam átülök egy kényelmes fotelba a sarokban, hogy ne zavarjak a pultnál. Felemeltem a pulcsim, majd egy édes kis rózsaszín tálcára helyeztem a Cappucino-m és a muffinom. Épp fordultam volna meg, amikor valaki nekem jött és kivert mindent a kezemből. A kávém a vajszínű pólómon landolt.
- Basszus! - kiáltottam fel, mikor megéreztem a forró folyadékot a mellkasomon.
- Istenem. Ne haragudj. - hallottam meg a mély hangot. - Nem ez volt a szándékom. - suttogta.
- Igazán nincsen semmi gond. - vettem elő egy papírzsepit, majd itatni kezdtem magamról a kifojt italt.
- Tudok segíteni?
- Nem-nem. Megoldom. Amúgy is venni szerettem volna pár új holmit......
És ekkor felnéztem. Zöld szemek,  barna fürtök, kreol bőr és fantasztikus stílus állt előttem.
- De meghívlak egy kávéra. Ha már ezt sikeresen kiöntöttem. - nevetett fel.
- Erre nincsen szükség. Majd iszok egyet bent a városban. - legyintettem egyet.
- Én is a városba megyek. Ha gondolod beviszlek. De előtte meg kell innunk egy kávét! - vetette át karját a vállamon. Nem szóltam semmit, inkább hagytam magamat meghívatni egy kávéra.
- Harry! Te ismered a leányzót. - pacsizott a szőke pincér a fürtössel.
- Nem Nialler...csak véletlenül kiöntöttem a kávéját, amikor neki mentem. Szóval meghívom egy kávéra.
- Egyébként mi a neved? - kérdezték meg mindketten szinkronban.
- Loretta. - mosolyogtam oda nekik.
Megkaptuk a kávéinkat. Miközben iszogattunk nagyon jót nevettem Harry-vel. Vicces forma volt és mindenből hülyét csinált. A nagy ismerkedést a telefonom csörgése zavarta meg.
- Hol vagy már édesem? - hallottam meg Zayn hangját. Aggódott, de mégis hallottam, hogy nagyon ideges.
- Még a kávézóba. De lassan elindulok. - motyogtam nyugodtan.
- Mi nem várunk tovább rád. Intézd egyedül a saját holmid vásárlását! Nekünk hármunknak van egy kis elintézni valónk. Addig te érezd jól magad. Szeretlek. Szia. - és már le is tette a telefont.

Nagy levegőt vettem és megingattam a fejemet, miközben visszarejtettem zsebembe a telefonomat. 
- Valami gond van? - kérdezett rá rekedt hangon Harry.
- Nem. Nincsen semmi.- legyintettem.
- A barátod keresett? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Igen...vagyis, valami olyasmim. - nevettem fel.
- Akkor bevihetlek a Topshop-hoz? - kérdezte és megtörölte a tökéletesen rózsaszín száját egy bézs színű szalvétával. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet mielőtt észrevenné, hogy kezdek pirulni.
- Persze. Indulhatunk! 

Harry kifizette a második kör kávénkat, majd átkarolt és távoztunk a kis kávézóból. Elvezetett egy hatalmas Range Rover-hez.
- Ez a tiéd? - bámultam meg a hatalmas fekete autót.
- Igen. Miért? - nyitotta ki előttem az ajtót.
- Ez a kedvencem! - helyezkedtem el.
Lassan vezetett és óvatosan. Nem igazán voltam hozzá szokva ehhez a tempóhoz. Figyelmesen parkolt le.
- Na és hol vannak a barátaid? - kérdezte mikor már leállította a motort.
- Öhm...hát ők hazamentek. Túl sok időt töltöttem el veled..vagyis a kávézóban. - éreztem ahogy lassan az egész testem lángba borul. Ha most Bianca itt lenne a lábát csapkodva röhögne ki.
- Akkor vásárolok én veled. - jelentette ki.
Hangosan nevetni kezdtem és láttam rajta, hogy magyarázatot vár mégis mi olyan vicces számomra.
- Kétlem, hogy férfi létedre az lenne a nagy álmod, hogy órákig vásárolgass egy nővel és fél órán keresztül lézengjél ugyanabban az üzletben. 
- Nem. Alapból nem is vágynék ilyesmire. Ez öngyilkosság lenne. De veled nem lesz az, mert te más vagy mint a többi lány.
Nagyot nyeltem. Oh ha tudná mennyire is más vagyok, mint a többi lány....


Mindenben segített. A ruhákat ügyesen adogatta be a próbafülkébe és ha nem egyezett a méret, akkor rohant egy következő darabért. Segítőkész volt. Minden ruhában lefotózott. Még olyanokban is, amik igazán borzalmasan álltak. 
- Nézd már! Egy jelmez kölcsönző! Menjünk be! - mutatott egy bordó kirakatú üzletre.
- Minek akarsz bemenni oda? 
- Poénból. Felveszünk valami vicces holmit és csinálunk benne képeket. - magyarázta a teli szatyrokkal a kezében.
- És mégis minek öltözzek be? - nevettem fel. 
- Nem tudom. Nyuszinak, rendőrnek vagy cicának! A cicákat nagyon szeretem. - kacsintott egyet.
- Te tényleg bolond vagy Harry Styles. - döntöttem hanyatt a fejem röhögés közben. - De menjünk. 

Betértünk. Minden tele volt boával, maszkokkal, bőrrel, bilincsekkel és jelmezekkel.
- Te....ez biztosan nem egy elvetemült sex shop? - súgtam oda Haroldnak, aki a nevetését visszatartva nézett továbbra is körbe az üzletben.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - jelent meg egy nő. Arab ruhába volt öltözve és arcát egy bordó maszk fedte, amin hatalmas csillogó kövek helyezkedtek el. Nem csak az üzlet néz ki idiótán, de még az eladó is.
- Igen. Szeretnénk valami jelmezt. - dobta le göndörke a szatyrokat a kezéből.
-Oh. Értem mire céloz az úriember. Felszeretnék dobni valamivel az esti hancúrozást, igazam van? - húzogatta szemöldökét a nő.
Te jó ég. 
- Nem. Mi nem vagyunk egy pár. - intettem kezemmel, miközben Harold jót mulatott az eseményeken...vagy a rák vörös fejemen.
- Nem? Majd lesznek! Nagyon jól mutatnának egymásnak. 
- Segítene végre vagy inkább csak jósolgatni szeretne? - támadtam rá gyorsan még mielőtt az arcom lángokba is borulna perceken belül.
- Persze. Ne kapja fel a vizet. Milyen jelmezt szeretne hölgyem? 
- Cicát szeretne! - szólt közbe Harry.
A nő eltűnt egy pillanatra. Hazz pedig rám nézett és még mindig vigyorgott, én inkább csak megforgattam a szememet.
- Többet nem megyünk be olyan helyre, amit te mondasz! - súgtam oda neki, mire ő még jobban virult rajtam.
Az üzletvezető visszatért kezében egy fekete, fehér jelmezzel. Egybe részes volt, hosszú fekete farkincával és fülekkel. 
- Ott találja a próbafülkét. - mutatott rá egy bordó függönyre. - Uram maga mit szeretne felvenni? 
- Vagy inkább levenni....- csipkelődtem. Most ő jön. Legyen ő is jó vörös. Persze a kellő pirosság helyett csak krákogott egyet és mosolygott.
- Nem is tudom. Loretta szerinted mit válasszak? 
- Hmm....legyél mondjuk rendőr. - bólogattam.
A nő újra eltűnt eközben Hazz-on látszott, hogy bármi mást mondhattam volna csak ezt nem. Büszke voltam magamra, hogy sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom Mr. Fürtöst.
Miután megkapta a jelmezét elvonultunk a fülkébe. 
- Előbb te vedd fel! - mutatott rám és helyet foglalt egy kör alakú széken.
- Na nem.. nem fogod végig nézni, ahogy levetkőzöm. - mellkasom alatt keresztbe tettem a kezemet. Még mit nem. Ingyen sztriptízről szó sem volt....és nincsen benne a munka köri leírásomban sem...
- Jó. Akkor öltözzünk át egyszerre! - kelt fel.
- Rendben. De nem ér kukkolni. - mutattam fel a mutató ujjamat. 
Elfordult és hallottam, ahogy kipattintja az övét. 
Elkezdtem kibújni a pólómból, majd a nadrágomat is letoltam magamról. 
- Állj! - szólt rám, én pedig megijedtem. - Lori..téged megütött valaki? - kérdezte halk, nyugodt és még rekedtesebb hangon.
- Mi? - ijedtemben kiegyenesedtem de nem mertem megfordulni.
- A derekad...tiszta lila. - tapintotta meg a fájó sebet. 
- Nem. Nem ütöttek meg. És úgy emlékszem úgy beszéltük meg, hogy nem kukkolunk. 
- Fordulj meg. - de mielőtt bármit tehettem volna a kezével óvatosan maga felé fordított. 
Bámulta a derekamon ékeskedő lila és zöld foltokat. Talán a múlt éjszakából maradt. Fájt. De már valahogy fel sem tűnt. Ujját végig vezette az egyik lila vonalon.
- Ki tette ezt veled? - zöld szeme csillogott..jobban, mint máskor. Kereste a tekintetemet, de nem mertem felnézni. Megéreztem tenyerét az államnál. Kényszerített, hogy ránézzek. Nem volt rajta póló. De ebben a pillanatban nem tudtam vele foglalkozni. - Még egyszer megkérdezem. Ki tette ezt veled? 
Nem tudtam semmit sem mondani. Egy könnycsepp végig futott az arcomon. Ujja újra felém közeledett és letörölte a könnyemet. 
- Nincsen semmi baj. - simította meg az arcomat, majd magához húzott és átölelt. Kezét hátamnál pihentette meg én pedig a vállára tettem apró kezeimet. Arcomat a mellkasába fúrtam. Könnyeim hasán futottak végig. Hajamat simította meg, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Inkább menjünk. - súgta oda nekem.
Magamra vettem a levetett ruhákat. 
- Ezeket megvesszük és majd ha jobban érezzük magunkat felvesszük őket. - mormogta oda nekem és egy megnyugtató mosolyt varázsolt arcára. Kikászálódtunk a kis helyről és a kasszához mentünk. Ő fizetett. 

Az autóba csendben ültünk. Még az eső is eleredt. Hihetetlen. Könnyeim mardosták a szememet, de nem hagytam, hogy kiszökjenek. Az autó leállt.
- Én nem itt lakom. - suttogtam.
- Nem. Ez az én lakásom. Gyere be egy teára! - hangja lágy volt és csendes, olyan megnyugtató. Mintha csak azért lenne itt, hogy megnyugtasson. 
- Nem maradhatok sokáig. Nem akarom megváratni a barátnőmet, se a barátaimat és a te nyakadon sem akarok tovább lógni. 
- Nem zavarsz. Sőt. Nagyon jó kis társaság vagy! - hajamat a fülem mögé tűrte, majd kiszállt az autóból. Próbáltam kinyitni az ajtómat, de nem sikerült. Harry átrohant az autó előtt és kinyitotta az ajtómat.
- Gyerekzáras. Szeretek én autót nyitni annak aki benne ül. És nem gyakran ülnek benne mások rajtam kívül. - mosolygott rám majd becsukta az ajtót.

Elfutottunk a bejárati ajtóig, hogy ne ázzunk teljesen bőrig. Egy ideig szarakodott a kulccsal, de sikerült kinyitnia bejárati ajtót. Csodálatos látvány tárult elém. Vajszínű falak. Hatalmas terek. Fény. Drága bútorok. Csillogó csillárok. Puha szőnyegek. 
- Ez csodálatos. Egyedül laksz ebbe a hatalmas házba? - rúgtam le a sáros cipőmet, Harry maszatos cipője mellé.
- Alapból egyedül. De a nővérem Gemma gyakran meglátogat, hogy ne legyek magányos. Utálok egyedül lenni. Na gyere! - hívott maga után. 
A nappalihoz vezetett. Leültem a kanapéra, amiről a konyhára lehetett látni. 
- Biztos ne segítsek? - kérdeztem rá már ötödszörre.
- Loretta. Hányszor mondjam el, hogy egy kancsó teát megtudok csinálni? - hangosan nevetett rajtam. 
Hát jó. 
Szex isten lépésekkel sétált be mellém egy tálcával a kezében, amit az üveg asztalra tett. Egy sárga köralakú bögrét átnyújtott a kezembe. Az ő kezébe egy fehér, angyal szárnyas bögre volt.   Érthető. Valóban tökéletes, akárcsak egy angyalka.
- Minden rendben? - nézett rám érdekesen. Rá kellett jönnöm percek óta bámultam őt és a bögréjét.
- Igen. Persze. Tetszik a bögréd. - mutattam rá az angyalszárnyra.
- Szereted az angyalokat? - kezdett el nevetni.
- Hogyne. Jó magam is az volnék, csak egy gonoszabb fajta. - nevettem vele.
- Dehogyis. Te tényleg angyal lehetsz, hiszen olyan gyönyörű és ragyogó vagy akár egy csodálatos tündöklő angyal! 
Elpirultam a mondandóján. Zayn sosem mondta nekem, hogy szép vagyok. 
Sokat beszélgettünk. Elárulta, hogy egy irodában dolgozik. Egy újságíró cégnél főnök. Elképzeltem, ahogy öltönyben ül egy kényelmes bőr fotelben, majd besétál egy nagyon szexi, hosszú szőke hajú asszisztens, akit ott az irodája asztalán tesz magáévá. 
Túl sokat fantáziálok mostanában.

- Örülök hogy találkozunk Loretta. Mit szólnál ha holnap találkoznánk a kávézóba és utána elmennénk a vidámparkba! - ajánlotta fel neki dőlve az ajtó félfának, miközben magamra erőszakoltam a cipőmet, hogy haza indulhassak. 
- Én is örülök és persze, hogy találkozhatunk holnap! Mikor? - álltam fel.
- Délben annál az asztalnál, ahol ma ültünk. 
- Rendben van Harry. Ott leszek. - mosolyogtam rá.
- Oké. Hát akkor vigyázz magadra és legyél jó. Jó éjszakát Angyalom. - ölelt át.
Furcsa volt. Még sosem éreztem olyat, ami belülről szinte megevett.
- Köszönöm szépen. Vigyázni fogok. Aludj te is jól Harold. 




Hazaérve Zayn kissé ideges volt, Bianca és Taylor éppen egymást zabálták a kanapén.
- Sziasztok! - köszöntem be.
- Na végre, hogy itthon vagy. Ennyi ideig vásárolni...hihetetlen vagy! - pattant fel Zaynie. - Na hadd lássam miket vettél. 
- Nézd meg őket. Ott vannak a szatyorba! - mutattam rá a szatyor halomra.
- Én rajtad akartam megnézni őket. - kacsintott rám. 
- Zayn fél óra van a hülye utcán állásomig. Kérlek szépen addig hadd kapjak egy kis nyugalmat. Szex nélküli fél órát szeretnék, ha lehet. Egy forró tea mellett. - akadtam ki. Haza sem értem már levenné rólam a ruháimat.
- Jól van baby. Nyugodj meg. Megcsinálom a teádat. - hátrálni kezdett és eltűnt a konyhába.
Felsóhajtottam és megváltam a vizes cipőtől. 
- Merre jártál Lori? - jött oda hozzám Bia.
- Vásárolni? - néztem rá idiótán.
- Még egy idióta vásárlás mániás sem vásárol ilyen sokáig. - suttogásra fogta beszédét, majd felhúzott a szobájukba, ahol végül kettesben voltunk.
- Mondom, vásárolni voltam. Nem tudom mit szeretnél ezen kívül tudni, mert nem csináltam semmit. - magyaráztam. Lehuppant az ágya szélére.
- Engem nem tudsz átvágni. Te virulsz és fogadást merek kötni, hogy megismerkedtél valakivel, akivel igencsak jól érezted magadat. 
Jó. Oké. Már elég régóta ismert ahhoz, hogy rájöjjön valami nem stimmel. De nem mondhatok el neki még semmit sem.
- Esküszöm nem történt semmi. De elég fáradt vagyok és nem fogok magyarázkodni se neked se másnak. 
"Drágám kész a teád!"
Megmentett. 
- Most pedig megyek, mert nem hidegen akarok teát inni. 
Hátat fordítottam neki és lesétáltam a lépcsőn. 
- Csak egy csókért kapod meg! - incselkedett velem Zayn. Csókot nyomtam ajkára, majd átnyújtotta nekem a teámat.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - nézett rám furcsa tekintettel.
- Persze. - nyögtem ki.

Szeretett....kurvának adni. Ő nem engem szeretett csupán azt a lányt szerette, akit ő csinált belőlem. 

Eljött a munka idő. Belebújtam a fekete csipke tangába és felvettem a hozzá illő melltartót is. A fekete magassarkú nélkül nem lett volna "munkaruha" a munkaruha. 
- Elmentünk! - szóltunk be a fiúknak az ajtóból, akik éppen egy új playstation játékon mulattak.
- Ügyes légy szerelmem. - küldött nekem puszit Zayn, majd újra a tv-re helyezte a tekintetét.
- Aha. Jó.
Kiléptünk. Elég hideg volt ahhoz, hogy az ember egy szál semmibe flangáljon. 

Megérkeztünk a szokásos kis sarkunkra. Erre fele gyakran közlekednek este. Csak vártunk és vártunk, amikor megállt egy fehér autó előttem. 
Az ablakot lehúzva hamar rájöttem kivel van dolgom.....
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem rá halkan.
- Téged!!!! Szállj be! MOST. - mondta rekedtesen. Majd elnyelt engem a fehér autó.