21. fejezet

Smaragdzölden fénylett a szeme, ajka megduzzadt, haja szét volt túrva. Engem nézett és tényleg angyali volt. Ujjammal körbe-körbe rajzolgattam a madarakat a mellkasán. Kezét hátamra vezette és simogatott.
- Szeretlek. - szólalt meg nagyon rekedten, egy félmosollyal az arcán.
- Én szeretlek téged. - mosolyogtam vissza felé. Megemelte fejét, majd én is feljebb tápászkodtam és csókot váltottunk.


A bulis éjszaka után nehéz volt a reggeli ébredés. Harry még mindig aludt. A hasán feküdt,  jobb keze pedig lelógott az ágyon, majd felhorkantott egyet. Halkan felkuncogtam csak, hogy ne ébresszem fel.
Megnéztem a telefonomat, ahol három nem fogadott hívásra lettem figyelmes. Meglepődtem, amikor észrevettem, hogy Niall keresett. Kibaktattam a szobából, majd leszaladva a lépcsőn a nappaliba foglaltam helyet és visszahívtam Ni-t.

- Végre Loretta, hogy visszahívtál! - szólt bele a telefonba szuszogva.
- Minden rendben?
- Nem. Semmi sincsen rendben. Valami kigyúrt pasas áll a kávézó ajtajában és, azt mondta két órával ezelőtt, hogy veled szeretne beszélni és addig itt marad, amíg nem jössz ide. - darálta le egyhuzamban. A szívem a torkomba dobogott és szinte a szívinfarktus határán éreztem magamat.
- Niall megkérdezted mi a neve a fickónak?
- Bolond vagy drága? Félelmetesen néznek ki.
Tényleg hülye kérdés volt.
- Oda megyek. - mondtam és bontottam a vonalat.

Kicsit megszédültem, ahogy gyorsan felpattantam a kanapéról, majd a konyhába megittam egy pohár narancslevet.
- Jó reggelt. - hallottam meg a rekedtes hangot hátam mögött. Ahogy megfordultam egy gödröcskés mosoly figyelte az arcvonásaimat. - Jól vagy? - vált azonnal aggódóvá arca.
- Keresnek. - motyogtam.
Közelebb lépett hozzám és derekamnál átkarolt.
- Kik keresnek Lori?
- Nem tudom. - ingattam meg a fejemet.
- Nincsen semmi gond, elkísérlek és minden problémát megoldunk. - simogattam meg az arcomat.
- Nem akarlak belekeverni minden ügyembe Harry. Így is minden létező veszélynek kitettelek már és nem akarom, hogy megint elverjenek vagy még rosszabb. - hajtottam le a fejemet, majd kimásztam a göndör karjaiból és felszaladtam átöltözni.


- Tudod, hogy ostobaság, hogy egyedül elmész? - kapott el Harry már a bejárati ajtónál.
- Tudom. - bólogattam.
- Vigyázz magadra és bármi baj van hívjál fel! - adta ki az utasítást, amire hevesen bólogattam. - Szeretlek! - suttogta.
- Én is Harry. - majd kimentem az ajtón és beültem a hatalmas Range Rover ülésére.
Próbáltam betartani a sebesség korlátot de ha az ember ideges nem igazán érdekli mennyivel megy éppen, hanem csak megy. Így hamar meg is érkeztem. Már a parkolóból láttam a lábával doboló, eléggé magas fickót, akinek a haja barnán és kócosan meredezett szana-szét. Fekete pólót viselt és mindkét karja tele volt tetoválva. Nagy levegőt vettem, majd kiszálltam a fekete gyönyörűségből és besétáltam a kávézóba.
A férfi azonnal észrevett és fejével az egyik asztal felé bólintott, mire leültem. Ismeretlen volt számomra.
- Szóval? - kérdeztem nem túl szép hangnemben.
- Loretta Hells? - hangja nyugodt volt. A szituációhoz képest túl nyugodt.
- Mintha nem tudná..-  forgattam meg a szememet. - Nagyobb kérdés, hogy maga kicsoda és miért éppen most szándékozik megzavarni a zavartalan életemet.
- George Hells vagyok. - motyogta halkan.
A hangok megakadtak a torkomon, az idős férfi pedig az arcomat fürkészte és próbálta megérteni mi járhat a fejemben. De magam sem tudtam mi az ami a fejemben motoszkál.
- Azaz?
Felkelt a helyéről, majd a pulthoz sétált. Amíg ott állt próbáltam összerakni a fejemben a dolgokat. Netán egy rokon lenne? De honnan tudna rólam, ha a szüleim elakartak felejteni minél hamarabb.
- Hoztam neked barackos teát. - rakta le elém a bögrét.
- Köszönöm. Szóval mit takar az, hogy George Hells?
- Lori. Én az édesapád vagyok. - mormogta.
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek vagy köpjem arcon, amiért éveket vártam arra, hogy újra megölelhessem, de Ő és az "anyám" szartak arra, hogy emberi érzésekkel rendelkezem.
- Édes? Tudod mi az édes? A reggeli kávém vagy a jelenlegi barátommal eltöltött idők, de magadat ne merd édesnek nevezni. - sóhajtottam fel.
- Tudom, hogy haragszol ránk de megpróbálhatnál megbocsátani.
- Megbocsátani? Megbocsátani 3 évet, amíg én szenvedtem mindennap? Felejtsd el. Felejts el engem is. - könnyes szemekkel keltem fel a kényelmes fotelből, majd elköszöntem Niall-től,aki szólzt,hogy este találkozik Harry-vel és visszaszaladtam az autóhoz.
Megvárták míg felnövök, hogy ne legyen velem gond? A szülőiség nem így működik. Sebesen siettem haza, majd ahogy feltártam a bejárati ajtót leültem a komódra.
Tenyerembe temettem a kezemet és sírtam. Harry leszaladt a lépcsőn, immár egy friss kék és sárga mintás inget viselve, fekete nadrágban, majd elém állt.
- Loretta! Miért sírsz? - ölelt magához. Fejemet a kellemesen illatos ingébe temettem és nem tudtam válaszolni.
Hajamat simogatta és nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz bármi is történt.
- Apa. - csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
- Apa leszek? - nézett rám olyan boldog arccal, hogy egy kicsit én is felmosolyogtam.
- Nem. Nem. - motyogtam, majd lesegített a komódról és leültetett a nappaliban lévő vajszínű fotelba.
- Csinálok neked egy kis teát és utána mindent elmesélsz. Rendben? - simogatta meg arcomat.
- Oké.
Míg Harry odakint sertepertélt a konyhában, én próbáltam feldolgozni mi történt. Honnan tudták, hogy itt vagyok? Honnan tudják, hogy a kávézó az én kezem alatt van?
- Tessék. - nyújtotta át Harry a bögrét.
- Itt van az apám. - motyogtam. Harry kikerekedett szemekkel, döbbenten nézett rám. - Itt van és azt szeretné, ha megbocsátanám nekik, hogy ott hagytam abba a kibaszott árvaházba. Azt akarja, hogy szuper és boldog család legyünk újra, mintha mi se történt volna.
- Mit mondtál neki?
- Azt, hogy felejtsen el. Nem akarom többé látni. - kortyoltam bele a teámba.
- Nyugodj meg Loretta. Nem fogod látni többé! - hajtotta le a fejét és a szőnyeget bámulta.
- Honnan tudod?
- Ez olyan angyalos téma. Látok kis darabokat a jövőbe, de csak azokat, amelybe nincsen másik angyal.
- Köszönöm Harry.
- Mit?
- Hogy vagy nekem. - felkeltem a fotelből és hozzábújtam a kanapén.




*Harry szemszöge*

Pontosan tudom, hogy a férfi akivel találkozott az apja volt. Pontosan tudom azt is, hogy azért akart találkozni Lorettával és visszaédesgetni magához mert egyedül maradt. Ugyanis az anyja tegnap előtt elhunyt. Azt is tudom, hogy George többé nem fog idejönni és Németországba költözik egyedül.
Nem csodálom, hogy a dolgok felzaklatták Lori-t, aki most aranyosan szuszog a mellkasomon és alszik. Hanyatt döntöttem a fejemet a háttámlán és engem is elnyomott az álom.

A telefonom csörgésére ébredtem és nagyon finom illatokra. A telefonomon megjelent Louis neve és nagyon megörültem, hogy végre keres.
- Louis! - kiáltottam fel boldogan.
- Átjöhetek hozzátok ma? - kérdezte nevetve.
- Gyere nyugodtan.
- Akkor egy fél óra múlva ott vagyok.

Feltápászkodtam az ágyról és besétáltam a konyhába, ahol éppen Loretta főzött valamit.
- Mit csinálsz? - hangomra egy kicsit megugrott.
- Csirke pörköltet, citromos bardeni burgonyával.- mosolygott rám kedvesen.
- Finoman hangzik. - öleltem át derekánál, miközben a pörkölt alapot kevergette.
Megfordult és magához ölelt elég erősen, ahhoz képest milyen törékenynek tűnik.
- Szét fogsz roppantani. - nyöszörögtem nevetve.
- Ne haragudj. - mosolygott megszeppenve.
- Nincs gond. Bármikor meghalok a szeretetedbe. - kacsintottam rá. - Louis átjön fél óra múlva.
- Rendben. Akkor majd neki is megterítek. - tűrte el haját a füle mögé.
Találkozok este Niall-el, mert valami papírt akar odaadni.
- Tudom, szólt már Niall.
- Mit szólnál ha a jövőhéten elmennénk Kanadába? Ferniebe? - kérdeztem miközben kivettem a komódból a jegyeket, amelyeket már megvettem és elé toltam.
- Micsoda? Miért? - vizsgálta meg a jegyeket.
- Csodálatos hely a síeléshez és arra gondoltam tökéletes hely lenne egy kis pihenésre közösen.