15. fejezet

Egy kis önreklámozás! :D
Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


Hangos ajtó csapkodásra keltem. Aprókat pislantottam mielőtt kinyitottam volna a szememet. Gemma még nyugisan aludt az ágy másik oldalán. Nem állt szándékomban felébreszteni, így halkan, lábujjhegyen kivánszorogtam a szobából. Felkaptam a kék színű, már-már nagyon ismerős köntöst és lelibegtem az ajtóhoz. Nem láttam Harry cipőjét a szőnyegen, sem a komód mellett. Félelem futott át rajtam. 
Ha nem Harold jött haza, akkor ki csapkodja az ajtót? 
Óvatos léptekkel közelítettem meg a konyhát, ahol csupa üresség volt minden. Lehet, hogy csak beképzeltem, hogy azt a hangos csapást? Kétlem. Ennyire még nem őrültem meg. Befordultam a fürdőszobába. Érdekesen véltem felfedezni, hogy minden ugyanott van ahol hagytam.
- Kezdesz begolyózni. Gratulálok. - beszéltem magamba, ami még rátett egy lapáttal a dologra, hogy teljesen dilisnek érezzem magamat. 
Ahogy kiléptem az ajtón, a lépcsőn hallottam meg dobogást. Ezt már tutira nem csak képzeltem! 
Odasétáltam a lépcső aljához, ahonnan is Louis futott le szél sebesen.
- Te meg mi a frászt keresel itt? - kérdeztem meg egy szívinfarktus kíséretében.
- Harry itt van? - kapkodta a levegőt. Úgy sípolt a tüdeje, mintha a sirályok vijjogtak volna.
- Nem. Veled volt egész éjjel. - magyaráztam miközben összevont szemöldökkel vártam arra, hogy megtudjam mi is folyik itt.
- Egy darabig tényleg velem volt. De aztán felhívták a munkahelyéről és lelépett, utána pedig nem jött vissza. Azt hittem ide jött. - összevissza kapázott a kezével. Fel sem tudtam dolgozni, hogy mit mondott.
- Lehet bent van még a cégnél. Felöltözök és elmegyek megnézem. - dobtam le a köntöst a kanapéra, majd felszaladtam a lépcsőn. 
Remélem tényleg a munkahelyén van. De mégis hol máshol lenne? Kikaptam a szekrényből és farmert és egy kötött, bordó színű pulóvert. Egy apró papírra ráfirkantottam Gemma-nak, hogy hova mentem és röviden vázoltam a szitut, hogy a bátyát keressük és, hogy majd jövök. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor még prostituáltként dolgoztam. Akkor is mindig így léptem le, bár sosem ígértem meg, hogy majd visszamegyek.
Szinte lesprinteltem a lépcsőn. Louis a cipős szekrénynél támaszkodott és éppen sms-t írt Harrynek.
- Egyikre sem válaszol. - ejtette a ki a száján, majd rám pillantott. Mintha ezt nem akarta volna megosztani velem.
- Induljunk! 
Felkaptam Harry féltett Range Roverének a kulcsát, majd bevágódtam a vezető ülésbe. Most cseppet sem tűnt olyan kényelmesnek, mint azt már megszoktam. Lou az anyósülésre vágta be magát.
- Kösd be magad!! - adtam ki az utasítást, mire idiótán rám nézett.
- Minek?
- Ne vitatkozzál. Csináld amit mondtam! 
Kitolattam a garázsból, majd 100 téptem egészen a cég parkolójáig. 
Louis ahogy kiszállt a hasát fogta. 
- Tudod. Én tegnap ittam és ma eléggé másnapos vagyok. Te meg vagy 120-al hajtottál. Szerintem meglátogatom a mosdót! - motyogta maga elé. Elég szarul nézett ki. Bőre sokkal világosabb volt és fehérebb, mint azt megszokhattam. Szeme nem a boldogságtól csillogott, sokkal inkább üveges volt a tekintete. De a haja. A haja még mindig tökéletes meredezett. Csak bólintottam, majd sietős léptekkel bevágódtam a hatalmas kapun. Az információs pultból, Holly azonnal nekem ugrott.
- Loretta Hells! Milyen régen láttam. Jobban van? Hallottuk, hogy megbetegedett Mr. Stylessal.- az utolsó mondatnál némi szarkazmust véltem felfedezni. Gondoltam, hogy tudja, hogy betegségről szó sincsen.
- Jobban vagyok. Harry bent van? - kérdeztem miközben ujjammal a pulton doboltam.
- Öhm. Miss. Hells napok óta nem járt idebent, mert betegszabadságon volt magával. 
Az állam hatalmasat koppant a pulton, a szám kiszáradt, a szemem nedvesebb lett. Még a vér is megállt bennem.
- Egyáltalán nem volt bent? - kérdeztem rá még egyszer. Mintha elsőre nem lett volna fájdalmas a válasz.
- Nem. Egy hete nem láttuk erre felé. - ismételte meg a szőke hajú, hatalmas mellű nő.
Köszönés nélkül, ködös tekintettel és hihetetlen lassú léptekkel löktem ki erőtlenül az üveg ajtót. Eddig fel sem tűnt a hideg levegő vagy, hogy köd van. Louis a fekete ajtónak dőlve várt. 
- Bent van? - nézett rám. A remény csillogott a szemében. Megingattam a fejem. Egy szót sem tudtam kinyögni.
- Elkerültük egymást vele? - tette fel az újabb kérdést de immáron rám emelte a tekintetét. Újabb nemleges bólintás volt a válaszom. - Lori. Jól vagy? 
- Louis...Harry nem járt idebent, azóta mióta én sem. - a szavak csak kipotyogtak a számon. Nem éreztem, hogy valóban kimondta volna. Bámultam a betont a lábam alatt és a pocsolyát magam előtt.
- Tessék? De hiszen tegnap is behívták.
- Nem. Nem ide jött. Nem volt itt Louis. Abszolút nem tette be a lábát az épületbe már egy hete. - szememből hatalmas könnyek sokasága távozott. Nem bírtam tovább tartani magamat. Mégis hova járkál Harold minden éjjel? Ma pedig még csak haza sem jött. Telefonom csörögni kezdett, melyet az autóban hagytam. Louis gyorsabb volt és kivette, majd felvette a mobilomat helyettem.


*Louis szemszöge*
- Szia Loretta. Most olvasom a levelet. Meg lett az az idióta göndör? - kérdezte Gemma nevetve.
- Louis vagyok. Nem. Már egy hete nem járt a munkahelyén. - morogtam, miközben Lorit néztem, aki könnyeit törölgette az arcáról.
- Mi? Akkor..akkor elmegyek Holmes Chapel-be, hátha anyánál van. - hallottam, ahogy felkel az ágyról és a lábára huppan.
- Rendben. Mi most hazamegyünk. - motyogtam, majd letettem a kagylót. 
Hol a faszomba lehet az én idióta barátom? 
Loretta elé léptem és magamhoz öleltem. Kezét maga mellett lógatta és nem ölelt vissza, de fejét mellkasomba fúrta. Éreztem, ahogyan a forró könnyei áztatják a pólómat.
- Ülj be az autóba. Most én vezetek. - próbáltam elkapni barnás tekintetét, de nem nézett rám. Odavonszolta magát az anyósülésre, majd szó szerint csak úgy bedobta magát az ülésre. Lomhán kötötte be magát, míg én beindítottam a motort.
- Ne aggódj! Biztos van rá ésszerű magyarázat. Lehet tényleg csak Anne-t látogatta meg. Meg fogjuk találni. - megerőltettem magamat, hogy valami nyugodt és kedves hangszínnel tudjak beszélni a barna hajú, sírós leányzóhoz.
- Nem ez az ésszerű magyarázat. - hüppögte, majd érthetetlenül felé kaptam a fejemet, mire folytatta. - Biztos van valakije. - ejtette bele kezét az ölébe.
Eddig ilyesfajta dolgok nem is jutottak eszembe. De ez nem vallana Harry-re. Ő hűséges másokhoz.
- Harry nem tenne ilyet! - próbáltam megnyugtatni Lorit, de nagyon úgy néz ki még így sem sikerült. 
Megérkeztünk vissza a házhoz. Loretta csendesen szállt ki az autóból, majd megvárta amíg beparkolok.
Nem szólt hozzám. Csak a cipőink visszhangját hallottuk a garázsban.
Belépve a lakásba megcsapott a meleg, aminek örültem, mert odakint eléggé le volt hűlve a levegő.
Loretta a nappali kanapéjára csücsült le és ott rúgta le a cipőit, melyeket én a felvettem és az enyémmel együtt a cipős szekrénybe tettem.
- Csinálok teát. Kérsz? - motyogta halkan és felém bámult.
- Igen. - bólogattam hozzá hevesen.
Lassan felkelt a bőrszínű díványról, majd átballagott a konyhába. Keresztül mentem a nappalin, majd követtem Lorettát, hátha segítség kell neki..vagyis inkább csak nem akartam egyedül hagyni. Előbb ért oda mint én, majd hangos sikítást hallottam meg az irányából. Odafutottam, mire megláttam egy darabjaira tört bögrét. Loretta sírva görnyedt le a szilánkok mellé és csak bámulta. Mivel nem hallottam csattanást gyanítani mertem, hogy nem ő törte össze.
- Mi ez? - kérdeztem és leguggoltam Lori mellé.
- Ez...az...az angyalos bögre, amiből csak én ihattam. - hozzáért a szilánkokhoz és vadul próbálta felvenni és újra összetenni a számára sokat jelentő bögrét.
- Hagyd abba. Elfogod vágni a kezed. - szóltam rá halkan, de semmit sem értem el vele. Megtalálta az egyik szárnynak a darabját és kereste a másikat. A fehér márványlap, amelyen ült lassan vércseppekkel lett tele.
Kiszedtem Loretta markából az immáron pirosra festett, fehér bögre darabokat. Sírva pillantott rám, majd vállamra hajtotta a fejét, kezét a hátamra emelte és csak sírt. Sosem voltam éppen a legmegfelelőbb ember, arra hogy embereket nyugtassak meg. Megsimogattam a hátát, mintha azzal majd csodát tennék. Fogalmam sincs meddig ülhettünk ott így, mire Loretta megmozdult és felállt, hogy megmossa a kezét.
Megindultam a takarító szekrény felé, hogy felsöpörhessem a törött bögrét. Útközben egy kis papír darabot véltem felfedezni a konyha pult sarkán. Nem voltam benne biztos, hogy Harry göcsörtös betűit látom, mindenesetre hasonlította az Ő kézírásához. Felkaptam a fecnit és olvasni kezdtem a rávésett szöveget.

" Sajnálom, hogy ilyen bunkó módon távozom, de már nincsen hozzád kedvem Loretta. Tudod tegnap, amikor Louiséknál voltam nagyon felszabadultnak éreztem magamat a társaságod nélkül. Ezt az egy hetet végig veled töltöttem és nem mondom, hogy nem volt rossz, mert az éjszakáin csodaszépek voltak, de én nem szeretnék hozzád fűződni érzelmileg. Nem tudnálak úgy szeretni, ahogy megígértem. 
Louisnak üzenném, hogy Ő se keressen. Nem véletlenül léptem le tőle az éjszaka közepén. Nem vágyom olyan barátra, aki megakarja húzni azokat a női lényeket, akik a közelemben vannak. A húgom meg volt neked, most meg a "nőmre" pályáztál. Milyen barát az ilyen? 
A lakás lehet a tiétek én elköltözök erről a helyről, mert minden erre a sok szarságra emlékeztetne. 
Csókol és ölel: Harry"

Kissé könnyes lett a tekintetem. Ennyi? Nem vagyok jó barát? Tény, hogy kanos vagyok és tény, hogy Gemma-val anno jobban összegabalyodtam, azt sem titkolom, hogy Loretta egy iszonyatosan jó nő, de ez miatt csak így képes lenne eldobni.
Nem fűződik Lorettához érzelmileg? Hiszen amióta csak megszülettek az Ő nevét hajtogatja.
Csak egy magyarázatot találtam. A levelet nem Ő írta.
Előkaptam a telefonomat és még egy smssel dobtam meg az idióta fejét.

"Mondd, hogy ez valami átverés és nem hagysz itt mindenkit. Nem te írtad a levelet, igaz? L. "
Bár eddig egyik üzenetemre sem érkezett válasz, erre szinte azonnal.
"Ennyire nem vagy képes felfogni, hogy nem akarom a társaságodat? Most már telefonszámot is változtatnom kell? Hagyjatok békén és éljetek boldogan együtt Lorettával. Nem vágyok egyikőtökre sem. H"

Nem hittem el. Nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy ez tényleg Harry. Márpedig az sms-re is érkezett válasz,tehát nem lehet más, mint Ő.
Lehajtott fejjel gyűrtem össze a levelet, amelyet a kezemben tartottam, majd a nadrágom zsebébe gyűrtem. El felejtettem mit is akartam, vagy hogy miért is indultam el valójában, így csak visszaléptem Lorettához.
Sírt. Csak ült a konyhapulton és sírt. Bámulta az angyalszárnyas bögre darabjait. A lelki szemeim előtt láttam, ahogyan az Ő szíve is úgy néz ki, mint az előtte pihenő szét hullott bögre. Darabokban volt. Nem tudtam mit tegyek. Mutassam meg neki a levelet? Vagy hazudozzak? Végül becsesebbnek láttam ha megmutatom neki a levelet.
- Lori. - szólaltam meg rekedtes hangon. Azonnal felkapta a fejét. Ujjaimmal próbáltam kiszedni a zsebebe gyömöszölt papírt. Remegő kézzel nyújtottam át a papírt és most már az én szememből is kiszökött egy apróbb könnycsepp.
Loretta összevont szemöldökkel olvasta végig a levelet, majd lepattant a pultról. Nyugodtnak tűnt, melyet én nem értettem. Kinyitotta a hűtő mellett lévő fiókot, melyben színes cetlik pihentek, rajta a bevásárolni valókkal. Előkapott egy zöld színű cédulát és oda tette az üzenet mellé. Bámulta a két lapot. Egyszer a kék kis papírt figyelte, majd utána az összegyűrten pihenő levelet.
- Louis. Ez nem Harry kézírása! - magyarázta hevesen. Neki is feltűnt. - Harold sosem fogalmazna így, még akkor sem ha valójában így érezne. - még mindig sírt, ugyanakkor próbált értelmes magyarázatot találni erre az értelmetlen dologra.
- Nekem is feltűnt, hogy ez  nem Harold írása, ezért írtam neki sms-t, amire ugyanilyen dühösen válaszolt.
Amilyen nyugodtnak tűnt az imént Loretta, annyira lett most újra szomorú. Homlokát a pultnak nyomta és újra bőgni kezdett.
Nem mertem odalépni hozzá. Jobbnak láttam, ha én is lerakom a fenekemet a bár székre és bármennyire is nem férfias de sírok. Nem mintha ezzel meglehetne oldani a dolgot.

Fél órával később Loretta rám emelte könnyes, vörös szemű és piros arcú tekintetét.
- Minden a te hibád! - kiabált rám, amire én összerezzentem. - Ha te nem akarnál megdugni mindent, ami mozog akkor most nem lenne ez. Megakartad változtatni, hogy legyen bátrabb felém és most olyan bátor lett, hogy meglépett. - újabb könnyek futottak végig az arcán.
- Nem az én hibám, hogy nem szeret téged! Mert nem tudott feléd szálakat fűzni. - kiabáltam vissza. - Biztos csak megakart dugni téged és nem akart már az elején sem semmi mást. - nem igazán gondolkoztam miket is ejtek ki a számon. Láttam Lorettán, hogy teljesen összetörik attól, amit mondtam. Pedig egy percre sem gondoltam komolyan a dolgot. - Szerintem jobb lesz ha én most megyek. - fordultam neki háttal majd megindulta a cipőmért.
- Tomlinson. - ejtette ki halkan a nevemet, mire megtorpantam és háttal, de megálltam hátha folytatja a mondatát. - Kérlek...ne menj el. - suttogta sírva.
Lehunytam a szememet és mélyen magamba szívtam a levegőt. Ez a lány tényleg olyan,mint amilyennek Harold eddig elmondta. Törékeny, még akkor sem ha nem így mutatja. Visszafordultam felé, mire egy apró mosoly kúszott fel arcára.
- Csinálok neked teát. - motyogtam és felültettem a bárszékre, mintha egy kislánya lenne.
Elrohantam a seprűért és ekkor jutott eszembe, hogy ezért indultam el, mikor rá találtam a levére. Összesöpörtem a bögre törmelékét.
- Louis!? - motyogta halkan újra a nevemet.
- Hm?
- Ha az egyik szilánkon meg van a szárnynak egy nagyobb darabja, akkor azt ne dobd ki.
Nem igazán nézett rám, csak az ujjait nézte és a tenyerét, amelyeken apró vágások pihentek a szilánkos akció miatt.
- Rendben van.
Félretettem a lapátot, amelyeken a kis darabkák feküdtek. Kivettem egy kék színű bögrét, majd elkészítettem Lori teáját, magamnak is csináltam egyet.
Elé toltam a forró anyagot, majd leültem vele szembe és kortyoltam egyet.
Ujjait ráfűzte a bögre fülére, majd azt megemelve megdöntötte és kortyolt ő is.


*Loretta szemszöge*

Összetörtem. Üres lettem. Elveszett minden, ami eddig boldogság volt számomra. Úgy éreztem magam, mint amikor először dobtak el, mert nem kellettem...a saját szüleimnek. Kezdem úgy érezni, hogy nem a szüleimet kell hibáztatnom,amiért eldobtak, hanem magamat. Minden az én hibám, hiszen ha jó lennék, akkor kellenék. De nem kellek.
Figyeltem, ahogy Louis az összes mozdulatomat nézte. Be kell vallanom, valahol bántottak a szavai, amiket mondott, s ha úgy is van, ahogyan mondta és Harry-nek is csak szexre kellettem, abban a pillanatban csak a düh beszélt belőle. Én sem gondoltam komolyan, hogy az egész az Ő hibája volna. A mobilom törte meg a csendet, amely a zsebemből hangosan csörgött. Kibogarásztam, majd felvettem.
- Igen? - kérdeztem elhaló hangon.
- Loretta! Itt sincsen. - hallottam meg Gemma szintén szomorkás hangját.
- Hol? - kérdeztem vissza. Valamiről lemaradtam.
- Holmes Chapelbe. Nem látogatta meg anyáékat. - sóhajtott fel.
- Elment. Elköltözött. Csak egy levelet hagyott. - böktem ki.
- Tessék?
- Nem szeret engem. Louist, pedig rossz barátnak titulálta, szóval itt hagyott.
- Ez mekkora idióta! Egy hülye pöcs az öcsém. Nyugodj meg! Ha megtalálom megfojtom. Szeretlek Loretta, majd beugrok valamikor. Ígérem.
Bontotta a vonalat, aminek kicsit örültem, mert nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni a számon.


Órákig ültünk egymással szemben. Gondolkoztam. Nem azon, hogy miért hagyott el, sokkal inkább azon, hogy vajon merre lehet. Megakartam keresni. Azt akartam hogy a szemembe mondja, hogy lássam az arcát, hogy lássam azt, ahogyan az arca fintorba fordul vagy csak, ahogyan bámul, s nem is néz a szemembe. Akartam látni, hogy miközben elmondja, hogy nem szeret a kezét ökölbe szorítja-e vagy csak lehunyná a szemét. Vajon bántaná-e, hogy miatta sírok, vagy érzelmek nélkül bámulná az arcomat.



Már két nap telt el így. Nem csináltam semmit csak bámultam ki az ablakon. Az időjárás hiába volt verő fényes valahogy még az sem tudott felvidítani.
- Loretta. Legalább egy kicsit menjünk ki a levegőre! Ha mást nem szeretnél, akkor legalább csak az udvarban lévő focipályán sétáljunk egy pár kört. - könyörgött már sokadszorra Louis. Azóta sem ment el. Sőt, úgy vigyázott rám, mintha lett volna értelme. Gemma tegnap meglátogatott, de nem voltam izgalmas társaság. Kereste az öccsét mindenütt, de sehol sem látták. Aggódtam. Tényleg ennyire nem hiányzok neki? Bezzeg Ő nekem...
Rávettem magamat, hogy egy kis levegő nem árthat. Felkeltem az ablak mellett lévő fotelből.
- Menjünk!
Louis egy pillanatig fel se fogta, hogy belementem a sétába és végre ki megyek a lakásból. Át kellett öltöznöm, hiszen mégsem lehetek pizsamában. Még akkor sem ha ez csak az udvar.
A tükörbe megpillantva magamat eléggé szánalmasan festettem. A hajam egy hatalmas csomóba volt összekötve...azt sem én, hanem Louis kötötte össze valamikor ma reggel. Az bőröm iszonyatosan fehér volt, a szemem körül pedig vörös volt a bőröm. Ez igen! Gyorsan kifésültem a hajamat és megigazítottam a copfomat, majd felkaptam egy cicanadrágot. Kinyitottam a szekrényt, hogy keressek egy pólót. Hiszen jó idő van. Amint teljesen kinyitottam az ajtaját kipotyogott belőle egy póló. A fekete póló. Az a póló, amit olyan gyakran vett fel Harry itthonra. Felkaptam és orromhoz emeltem. Ugyanolyan illata volt, mint amikor mellettem volt. A férfias és tipikusan Haroldos illat beleszökött a memóriámba és könnyeket csalt a szemembe. Felvettem. Ha Harry nem is, legalább a pólója simogatta a bőrömet. A sportcipőmet magamra erőltettem, majd csatlakoztam a már az ajtóban toporzékoló Lou-hoz.

Ahogy kiléptem rá kellett jönnöm, hogy semmi sem változott. A szomszéd idős hölgy ugyanúgy odakint ült, kávét szürcsölt és nézte, ahogyan az unokái játszanak. Az újságárus fiú még mindig a szürke biciklijén hordta  a napilapokat. Minden a régi maradt. Csak én voltam az, aki belül saját magával harcolt és semmit sem fogott fel, amik körülötte történtek.
Hátra sétáltunk csendben a focipályára. Körbetekintettem. Még mindig ott feküdt a focilabda, ahol hagytuk a versenyen. Megmosolyogtatott a dolog.
- Nocsak. Te mosolyogtál? - kapta felém az arcát Louis, majd ő is egy mosollyal illetett.
- Köszönöm. - motyogtam.
- Mégis mit? - aprót vigyorgott, de nem értette mit köszönök neki.
- Hát, hogy nem hagytál itt. - hajtottam le a fejemet és a füvet bámultam.
- Semmiség. Nekem is szükségem volt valakire, mert nekem sincsen még egy olyan barátom amilyen Harold volt. -  most már ő is a füvet nézte.
- Nem értem miért mondta azt Harry, hogy rossz barát vagy. Szerintem..nálad jobb barátot el sem lehet képzelni. - ráemeltem a fejét és egy biztató mosollyal jutalmaztam.
- Harry egy hatalmas idióta volt. - röhögött fel Louis jó hangosan, mégis szörnyülködve. - Itt hagyott téged, aki tökéletes nő, nemcsak számára de bárkihez. Kedves vagy, erős, mégis törékeny. Vicces vagy, mégis romantikus...és tényleg tudsz szeretni. Itt hagyott engem, aki imádni való, kedves, és a szeretője voltam. Ráadásul vicces is vagyok. - emelte fel a magasba a kezét. Oldotta a feszültséget és tényleg nagyon humorosnak találtam. Vele együtt nevettem.
Megtettünk pár kört a pályán és igaza volt, tényleg sokkal jobban éreztem magamat. Már visszafelé tartottunk a házba, akikor rossz érzésem támadt. Bele is kapaszkodtam Louis karjába, mire felvont szemöldökkel nézett rám. Szorongattam a kezét, majd Ő is megszorongatta az enyémet. Körbe néztem, de sehol nem változott semmi. Paranoiás vagyok.
- Jól vagy? - pásztázott aggódva a kék tekintet.
- Igen, csak...semmi. Hagyjuk. - motyogtam, majd nyugtatásul magamhoz húztam Louis széles vállát.
Aprót nevetett a gesztusomon. Az elmúlt pár napban csak Ő ölelgetett engem és próbált belém lelket önteni, de sohasem öleltem vissza. Most viszont kellő képen megszorongattam. Újabb furcsa érzésem lett, mintha tényleg valaki figyelne. De senki sem volt ott és tudtam, hogy minden csak az idióta képzeletem szüleménye.




Ez egy elég hosszú és izgalmas rész lett szerintem. Bár nem tökéletes. A következő rész szokásosan 5 megjegyzéstől következik.
Ui.: légyszíves kövessetek be az oldalakon, amiket megadtam, mert sokat jelentene számomra..:)
Csók..Pez xx

1. díj

Hihetetlen nagy boldogsággal tölt el a blog legelső díja! Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan itt vagytok, olvastok, kommenteltek. Ha ti nem lennétek, akkor ez a blog sehol sem tartana.

11 dolog magamról: 

- Imádom a cicákat. Nekem is van egy, akit Haroldnak hívnak.

- Niall a kedvencem a bandából, hiába a legtöbb blogomon Harry a főszereplő.

- Tanulok spanyolul.

- Szeretnék elmenni Disney Land-be, hogy találkozhassak Donald kacsával és Mickey egérrel.

- Hatalmas álmom válna valóra ha színpadon énekelhetnék.

- Van egy Bradley nevű plüssmackóm.

- A kedvenc sütim a Tiramisu.

- 28-as a szerencseszámom.

- 148 centi magas vagyok. (magas?:D)

- 18 leszek ebben az évben.

- Humor Harold az iskolában a becenevem, a Pez mellett.

11 kérdésre a válasz: 

1. Mi a csillagjegyed?

- Skorpió.

2. Hány éves vagy?

-  18 leszek idén novemberbe. Szóval most 17 vagyok.

3. Mi a kedvenc hobbid?

- Vagy blogot írok, vagy pedig van egy ilyen napló szerű könyvem amibe rajzolgatok vagy angolul írogatok bele dolgokat.

4. Van háziállatod? Ha igen, mi? Ha nincs, mit szeretnél?

- Mivel panelban lakunk itt csak degunk van. A nagyimnál van egy imádni való cicám. De már régóta vágyok egy kutyusra. 

5. Milyen nyelvet/ket tanulsz?

- Tudok angolul és spanyolul tanulok.

6. Vajon léteznek természetfeletti erők?

- Ez a kérdés az összes közül a kedvencem! Ugyanis akármennyire is hülyeségnek tűnik én hiszek az angyalokban. (Ahogy ez a blogomban is megmutatkozik) 

7. Szerinted minek létezik a ValóVilág, mint műsor?

- Őszinte leszek. Fogalmam sincsen, de ha belenézek akkor én mindig jókat röhögök, hogy hogyan találtak ennyi idiótát egy műsorba. 

8. Mit ettél ma reggelire?

- Melegszendvicset és epres teát ittam hozzá.

9. Melyik a rosszabb? Egy nem tojó tyúk vagy egy nem ugató kutya?

- Szerintem mindkettő elég szar lehet. De talán a nem ugató kutya rosszabb, mint egy nem tojó tyúk.

10. Vannak poszterek a faladon? Ha igen, milyenek? 

- Van 8 darab One Direction poszterem, egy darab Justin Bieber poszterem, 4 Cara Delevingne poszterem és 2 Ellie Goulding poszterem. 

11. Rendszerető vagy vagy kupis típus?

- Sajnálatos módon a második. Nálam sosincs hatalmas rend meg stb. Nem szeretem, nem tudok azonusolni egy nagyon rendezett szobával.

Sajnos nem olvasok blogokat, vagyis amiket olvasok azok angolok. Így nem tudom kiknek tovább küldeni a díjat:( 

Nagyon szépen köszönöm még egyszer. Remélem még sokáig kitartotok mellettem. P.xx

14. fejezet

Először is sajnálom, hogy csak ritkán hozom a részeket! De ígérem hozni fogom őket mindaddig, amíg nem lesz vége a történetnek. Sőt, már azt is tudom mi lesz a következő blog, hogyha ennek vége lesz.
Egy kis önreklámozás! :D
Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemelő érzésnek. Ő is követett engem.
Lassan szuszogtam izmos, széles és izzadt hátán. Hajamba puszilt és magunkra húzta a takarót.
Valljuk meg őszintén tényleg nagyon szeretem Harry-t. Kötődök hozzá és iszonyatosan hiányozna ha nem lenne itt.
- Lemegyek csinálok egy kis vacsorát! - törte meg a csendet, rekedtes hangjával, majd kibújt alólam.
Olyan fejet vághattam, mint aki duzzog, hiszen hangosan felnevetett, ahogy vissza nézett rám. - Ha szeretnél akkor csinálhatjuk együtt is a vacsorát csak ne vágjál ilyen fancsali képet. - még mindig nevetett, miközben belebújt egy melegítő nadrágba.
Kipattantam az ágyból és követve példáját magamra kaptam a levetett cuccaimat.
- Mit akarsz enni? - kérdeztem meg, miközben magamra passzíroztam a nadrágomat.
- Azt hittem, én csinálom a vacsorát. - kapta fel a fejét, majd elindult lefele.
- Rosszul hitted Styles! - kiabáltam utána, mire kuncogását hallottam meg visszhangzani a folyosón.
Utána mentem. Elfáradtam, s bár igazából inkább aludnék egyet, megakarom mutatni, hogy tudok főzni is. Nem vagyok egy konyhatündér, de azért valamit mégis tudok.
Harold éppen a hűtőben matatott.
- Utat kérek! - löktem arrébb óvatosan, mire egy dünnyögés hagyta el a száját. - Üljél le! És ne mozdulj meg, míg kész nem vagyok. - mutattam rá a székre. Egy szemforgatás és egy féloldalas mosoly kíséretében végül tette amit kértem.
Körbe néztem. A hűtő nem volt éppen tele. De volt 3 liter tej otthon. Kinyitottam a felső szekrényt és megpillantottam a grízt. Már tudom is mit csinálok! Tejbegrízt.
Elővettem egy hatalmas tálat beleöntöttem a tejet, majd ráraktam a tűzhelyre és vártam, amíg felforr.
Kivettem két bögrét, többek között a régen nem látott, kedvenc angyalos bögrémet is.
- Khm. - krákogott fel Harry.
- Mondjad! - fordultam felé.
- Itt hajolgatsz Angyalkám öt perceként. Szerinted mi a bajom? - nevetett fel.
Én is felnevettem vele, majd hozzábújtam egy kicsit. Karját szorosan fonta körém,arcomat pedig a meztelen bőrébe bújtattam. Próbáltam kikerülni az öleléséből, még mielőtt a tej teljesen lekapott volna.
Kevergetni kezdtem, míg meg nem éreztem Harry mellkasát a hátamnak feszülni. Kezét rávezette az én kezemre és együtt kevergettük a forró tejet.
- Nem megmondtam, hogy maradjál ott? - nevettem fel.
- Dehogynem. De ne főnökösködjél. - lökött meg viccelődve egy kicsit.
- Akkor segíthetsz. Te öntöd a grízt én meg közben kevergetem.
Elengedett és elnyúlt az átlátszó kis üvegért, majd önteni kezdte.
- Mikor lesz elég? - bámult fel rám. Csak nézett és nézett azokkal a csodálatosan zöld szemeivel.
- Majd ha szólok, de még alig van a tálba, ugyanis a felét félre öntötted. - mutogattam.
Végül sikeresen elkészült, a teával együtt.
Éppen leültünk volna, mikor telefonja hangos csengésbe kezdett. Viccesen kezdtem riszálni a fenekemet a hangos zenére, mire Ő is eltáncolt mobiljáét.
- Ez Louis! - vette fel nagyon gyorsan.
- Szia szerelmem! - köszönt bele Harry a telefonba, amitől nekem hangosan nevetnem kellett. Hazza kihangosította a telefonját.
- Édesem. Ne beszélj, így mert a barátnőd féltékeny lesz. - Louis nevetett. Aranyos hangja volt telefonon keresztül.
- Igazad van. Majd titokban csináljuk. - kacsintott rám viccelődve barátom, mire én kinyújtottam a nyelvemet. - Egyébként mit szeretnél?
- Na végre, hogy rákérdeztél. Holnap lesz egy kis buli nálam. Amolyan kanbuli. Rajta vagy a listámon szóval jönnöd kell. - hadarta Lou.
- Loretta jöhet?
- Nem tudom mit nem értesz a kanbulin. - röhögött hangosan.
- Értem én. De nem akarom, hogy egyedül itthon legyen. Szóval...
Elcsöndesültek. Louis gondolkozott, hogy mi legyen velem, mire eszembe jutott valami.
- Harry! Hívd át hozzám a nővéredet. - csattantam fel.
- Akkor most már minden el van intézve. - nevetett fel Harry, majd percekkel később bontotta a kapcsolatot.




Másnap reggel Harry már nem volt mellettem. Egy apró papírt hagyott az ágyamon, hogy már reggel elment Louis-hoz és, hogy Gemma 14:00-kor érkezik.
Kikászálódtam az ágyból és valami reggelit akartam keresni a konyhában. Ám Harold friss gofrit készített és epret is rakott nekem mellé. Halkan faltam fel az egészet, majd a fürdőbe igyekeztem, ahogy kinyitottam az ajtót iszonyatosan meglepődtem. Louis ott állt a zuhany alatt. Gyorsan csaptam be az ajtót, majd barátom hangos nevetését hallottam meg hátam mögül.
- Mi ez az egész Mr. Styles? - csattantam fel.
- Elzárták a vezet Louis-nál, szóval átjött pancsolni.
- És mikor akartátok ezt közölni velem? Azt hittem, egyedül vagyok a lakásban.
- Nem akartuk veled közölni. Pontosan azt akartuk amit most csináltál. - nevetett miközben a hasát fogta.
- Cseszd meg! - ugrottam rá, mire rögtön elkapott.
- Rendben. - bólintott, majd ajkát az enyémnek nyomta. Édesen simogatta nyelve az enyémet. Hátamat a folyosó bordó falának nyomta, így a hideg fal és az Ő teste közé kerültem, miközben combomnál fogott és csókolt. Ujjaimat a göndör, még vizes hajába fűztem.
- Én ezt nem akarom látni. Menjetek szobára! - takarta el a szemét Louis, mikor becsukta maga mögött a fürdőajtót és elindult az egyik szoba felé. Harry mosolyogva tett vissza a földre.
- Most elmegyek fürödni. - makogtam.
- Menjél csak! - csapott rá a fenekemre, de mire ránéztem mire megbánta volna. Csak a földet figyelte, engem pedig elnyelt a fürdőszoba.


*Harry szemszöge*

- Louis nekem nem megy ez a vezető stílus. Olyan hülyén érzem magam. Lehet nem kéne rád hallgatom és nem kellett volna a fenekére csapnom. - az ágy szélén ültem és a tenyerembe temettem az arcomat, míg Lou öltözködött.
- Ne legyél már hülye. Csak egy kis seggre pacsi volt, amit adtál neki és kétlem, hogy Loretta most ezen sírna a fürdőben. Néhány lány bírja az ilyet. - fordult felém. Próbált meggyőzni, hogy nem csináltam hülyeséget, de akármit mondott csak még idiótábbnak éreztem magamat.
- Mi van, ha Ő pont nem bírja, az ilyen dolgokat. Akkor aztán most elástam magamat. - hanyatt döntöttem magamat az ágyon. Önsajnáltatásból, alighanem ötöst kapnék!
Louis rám ült és ideges tekintettel nézett rám.
- Hallod magadat Harry Styles? A tiéd a világ leggyönyörűbb nője. Csak a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz, mert szeret téged. Ráadásul az ágyban is lefogadom, hogy piszkosul jó. Neked meg ez az egész új. De a helyedben összetenném a két kezemet, ha lenne egy olyan barátnőm, mint Loretta. Szóval fogd be a pofádat és igenis hozzá lehet nyúlnod, anélkül, hogy utána ne kelljen bőgnöd, mintha menstruálnál. Szóval inkább örüljél neki, hogy rácsaphattál a fenekére! Világos voltam? - nézett rám. Nem szakította meg a szemkontaktust.
- Igen. De most már leszállhatnál rólam!
- Ígérd meg, hogy többé nem változol át valami hisztis picsává! - szállt le rólam nevetve.
- Megígérem. De te meg ígérd meg, hogy többet nem tepersz le. - nevettem fel vele.
- Ezt nem ígérhetem. - kacsintott rám, mint valami hülye.


Miután mindketten összekészültünk és már Loretta is végzett a körülbelül fél órás fürdésével, elindultunk Louis házához.
- Vigyázz magadra Loretta! - húztam magamhoz barátnőmet. Édesen mosolygott fel rám, miközben két aprócska kezét a vállamon pihentette meg. Lábujjhegyre állt, majd csókot nyomott ajkamra.
- Szerintem az autóban megvárlak Harry. - hallottam meg Louis hangját. - Legyen szép napod Loretta. - majd ki lépett a lakásból.
- Érezd jól magad. - mosolygott az ajtóból Lori.
- Te meg vigyázz magadra.
Puszit nyomtam homlokára, majd kimentem Louishoz és meg is indultunk a kan buliba.


*Loretta szemszöge*

Már régen töltöttem el éjszakát Harry nélkül,de örültem, hogy ma megismerhetem a nővérét. Miközben a kanapén a teámat szürcsölgettem, azon gondolkoztam, hogy főzhetnék valamit, amit Gemma is szeret. De fogalmam sincsen mit kedvelne. Meg kellett volna kérdeznem Harry-től, de most már késő bánat.
A lakást nem kell kitakarítani, mert folyamatos tisztaságban van.
Végül a megfelelő programnak egy kis vásárlás tűnt. Leginkább pár lányos, pizsibuli szerű dolgot szeretnék beszerezni. Chipset, pezsgőt, gumicukrot és mivel ez a lakás nem rendelkezett színes holmival arra gondoltam
feldobhatnánk a lakást valamilyen színnel. A nappaliban például a fehér dominál és mivel anno, még anyáéknál volt egy rózsaszínű pokrócom, fontosnak tartottam, hogy ma anélkül haza se jövök.

Minek után összekészültem a fürdőszobába és fel is öltöztem elindultam szét nézni. Gyalog mentem, mivel Harold kétlem, hogy örülne annak ha elvinném bármelyik nagy becsben őrzött autóját, busszal pedig ki nem állatok utazni. Nem telt sok időbe, mire megérkeztem a nagy bevásárló központ előtt.


Büszke voltam magamra, hiszen alig fél óra alatt sikerült mindent beszereznem. Még a rózsaszín pokrócot is. A nagy sétálgatás közepette megpillantottam egy számomra ismerős arcot.
- Loretta! De régen láttalak! - figyelt fel rám is Niall, aki hatalmas mosollyal az arcán közeledett hozzám és próbálta megszakítani a köztünk lévő egy méter távolságot.
- Niall ! - vigyorogtam rá én is.
- Csak nem vásárolni voltál? - pillantott rá a szatyraimra Horan.
- De. Hiányzott pár dolog a legénylakásból.
- Szóval mindenképpen be kellett szerezned egy pink pokrócot. - kukkantott bele a zsákba, majd hangosan felnevetett.
- Igen. Az nagyon kellett. - kuncogtam vele.
- Meghívhatlak egy kávéra, de mivel a kávézót éppen alakítják maximum hozzám tudsz feljönni.
- Hát. Jön ma hozzám Gemma. - túrtam bele aprót a hajamba.
- NA! Kérlek! Már úgyis olyan régen beszélgettünk normálisan, anélkül, hogy az urad ne jelent volna meg.
- Az uram? - nevettem fel. Válaszul inkább ő is hangosan röhögött.
- Szóval add ide nekem azokat a zsákokat és menjünk!
Kicsit örültem, hogy megszabadított a szatyroktól.




Ahogy beléptünk a lakásába meglepetten figyeltem fel a szinte mindenhol kék színű falakra és barna bútorokra.
- Szép lakás! - jelentettem ki.
- Hát nem olyan, mint Harryé, de lakni azért lehet benne. - dobta le a szatyrokat a konyhába. - Szóval akkor egy feketét?
- Igen. Az jól esne. - követtem a konyhába, majd leültem az ebédlő asztalhoz.
- Na és milyen az élet Mr. Styles-sal? - húzta fel a szemöldökét.
- Csodálatos. Mivel most élek először olyan emberrel aki érzéseket táplál felém, ezért felettébb jó. - magyaráztam.
- Harry jó srác. Pont hozzád való. Imád téged! - mosolygott fel rám Niall, miközben a tejszínhabot nyomta rá a kávémra.
- Én is őt. - sóhajtottam fel kissé kínosan.

A kellemes kávézás után Niall autóval vitt haza és így pontosan fél órám volt, hogy mindent összekészítsek mire Gemma ideér.
Nem volt sok időm, de hamar kész lettem a szendvicsekkel és az üdítőket is beraktam a hűtőbe, hogy ne egy húgy meleg inni valóval kínáljam meg a várva várt leányzót. A rózsaszín kiegészítőt pedig leterítettem a kanapéra. Ennek a lakásnak igazán jól állnak a színek...bár kétlem, hogy Harry mindennapivá tenné majd a kicsi pokróc használatát.
Éppen felraktam egy kis vizet forrni egy kis kávéhoz, mikor megszólalt a csengő. Sietősen rohantam, hogy ne várassam meg.
- Szia! Jó téged ruhába látni. - nevetett fel Gemma, mikor belépett, majd egy hatalmas öleléssel jutalmazott.
- Szia. - öleltem vissza.
Tudtam, hogy nem lesz egyszerű lemosni magamról, pontosabban inkább magunkról, hogy rajtakapott minket Harry-vel egy elég kínos szituban.
- Milyen napod volt? - kérdeztem meg miközben beljebb sétáltunk a lakásba.
- Nem túl mozgalmas. Felkeltem és jöttem ide. De majd most sokkal jobb kedvem lesz, hogy végre több időt eltölthetek veled.
- Igen. Remélem nem fogsz bennem csalódni.
- Szerintem benned nem igazán lehet. - kuncogott fel és felült a konyhapultra.
- Kérsz esetleg inni valamit?
- Édes vagy! Komolyan! De majd kiszolgálom magam, nem azért jöttem, hogy csicskáztassalak. - pattant le a pultról mosolyogva, majd kinyitotta a hűtőt és töltött magának egy kis narancs levet. - Nos milyen az élet az én idióta öcsémmel?
- Nagyon jó.
- Arra nem kérdezek rá, hogy a szex milyen vele, mert azt a saját szememmel láttam. - röhögött fel hangosan, amitől nekem is nevetnem kellett, bár fogadni mernék az arcom enyhén pirosassá változhatott.



Nagyon jót beszélgettünk Gemmával. Sokat mesélt, hogy milyen család voltak ők, mikor még Angyalként éltek az Angyalok között. Több sztorit elmesélt arról is, hogy Harry milyen két ballábas kis kölyök volt anno. Én is elmeséltem pár dolgot, bár az enyémek kevésbé voltak, olyan viccesek és vidámak, mint Gemma történetei.
Már volt bennünk a pezsgőből. Nem egy üvegnyi, hanem egyenesen kettőt ittunk meg kellemesen elkortyolgatva.
- Itt alhatok? - kérdezte meg kb éjfélkor. - Nem akarok hazamenni, mert szerintem az öcsém nője lett a legjobb barátnőm.
- Persze, hogy itt alhatsz! - pattantam fel a kanapéról kissé ingatagon.
Felszaladtunk a szobába, ahol én is Harry alszunk, majd onnan átkecmeregtünk Gemma eddig nem igazán használt szobájába. Bevetettünk magunkat az ágyba és el is nyomott minket az álom.



A következő rész 5 megjegyzéstől hozom :) Pez. x

13. fejezet

- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
Kicsit elidőzött a tekintetünk. Csak bámultam zöld szembogarát,amely csodálatosan csillogott. Apró mosoly jelent meg ajkán, amitől kissé elpirultam. Arcával közeledett majd puha ajka az enyémet érintette.
Nem volt túl vad és hosszú sem. Sőt. Csak egy röpke csók volt. Rögtön tovább lépett és nyakamat ajándékozta meg puszikkal.
- Ha valami nem jó csak szóljál! - bukott fel feje a nyakamtól, egyenesen az arcomba. A göndör fürtök csikálták az arcomat.
- Harry! - ültem fel, így kicsúszva alóla.
- Tudtam,hogy elcseszem. - hajtotta le a fejét a térdére.
- Szó sincsen ilyesmiről te idióta! - amint kimondtam az utolsó szót felkapta a fejét. Megleptem. - Nagyon is jó vagy. Még akkor is,ha teljesen be vagy szarva. De ne gondolkozz! Csak csináld!
Óvatosan végig simogattam a hátán.
- Csinálok egy teát. - akartam felkelni a kanapéról, de keze elkapott és az ölébe húzott.
- Nem kell tea. Te kellesz!
Nem tartott sokáig, míg újra alatta feküdtem a kanapén. Puha ajka végig szántott mindenhol, a ruhák lassan, érzékien kerültek le rólam. Bőröm forrósodott. Amint nem ért hozzám, a testem sikított Érte. Csak az Ő érintése volt fontos. Csak az,hogy velem van.

Ujjaimat lassan vezettem göndör, mostmár izzadt hajába. Lélegzetvétele heves volt, miközben körmömmel pirosas csíkokat hagytam hátán. Keze bejárta a testemet. Hátam mögé nyúlva könnyedén pattintotta ki melltartóm fémét, majd a puha csipke, hatalmasat koppant a parkettán. Minden csókja égette az ajkamat. Hatalmas hideg, izzadt tenyere végig simított a derekamon, amitől a csípőm automatikusan az övé felé irányult. Ő volt a mágnes, míg én a vas, melyet hatalmas erővel vonzott magához. Ahogy az ágyéka hozzám ért egy férfias nyögés hagyta el ajkát.
- Hunyd le a szemed! - szuszogott Harry.
Tettem amit kért. Becsukott szemekkel feküdtem alatta.
Éreztem, ahogy teste már nem érinti az enyémet és a lakásban uralkodó hűvösség megcsapta a porcikáimat. Nem sokáig kellett várnom. Egyik karját könnyedén csúsztatta be alám míg másikat a térd hajlatom alá tuszakolta be. Egyszerű mozdulattal emelt fel, majd elindultunk.
Lépteivel a lépcsőn tartott. Arcomat mellkasába fúrtam és magamba szívtam a férfias illatát, ahogyan az keveredett a parfümével. Ő volt az én drogom, aki nélkül már pár óra is magányosságot, majd később halált jelentett volna. Reméltem,hogy ez sohasem fog bekövetkezni. Hangos ajtócsapkodás jelezte, hogy immáron egy szobában vagyunk.
- Még ne nyisd ki a szemedet és most ne mozdulj. - suttogta halkan fülembe,amitől teljesen kirázott a hideg.
Hátamat érintette a bordó, hideg selyem takaró. Bármire is készült Hazza, megérte rá várni. Egy pillanatra sem nyitottam ki a szememet. A kilincs hangosan kattant. Távozott a szobából.
Reménykedj benne, hogy nem hagy itt.
Mert amekkora barom vagy, hamar elhiszed,hogy szeretnek...aztan úgy jársz,mint Zaynnel.Jól megdug,aztán elhiteti veled,hogy mennyire is szeret.
Az elmém uralkodni kezdett felettem. Egyre jobban fáztam és aggodalom lett úrrá rajtam. Mi van ha tényleg itt hagy? Mi van ha csak kihasznál s, míg én teljesen odaadtam neki szívem egészét, Ő csak fogja magát és elviszi. Nem foglalkozva azzal, hogy egy hatalmas tátongó lyukat hagy,majd belsőmben. Hogy, miután azt,hiszem képes vagyok túl lépni majd, csak egy sebekkel, hegekkel és fájdalommal teli üresség marad nekem. Se több, se kevesebb.
Egy könnynek sikerült kiszöknie lehunyt szememből. Vagy 5 perce feküdhettem. Nem tudtam mit is tegyek. De hittem. Hittem benne, hogy nem hagyott itt. Hogy mindjárt visszatér.
A kilincs kattant. VISSZAJÖTT. Megnyugodtam. Itt van. Velem egy légtérben s nem hagyott itt.
- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig távol maradtam. -  a kacér, rekedt hang simogatott kivül és belül. - Kinyithatod a szemedet!
A gyér fény is bántotta a szememet. Aprókat pislogtam, mire göndör barátomat teljesen láthattam.
Bal kezében pezsgős üveg, míg másikban eperrel teli tál pihent.
- Ha már én irányítok! - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében.
Vigyorogva felültem az ágyon. Magam köré csavartam a selymes anyagot, miközben Harry mellettem foglalt helyet. Kipattintotta a pezsgős dugót, majd a gyöngyöző folyadékot poharakba öntötte ki.
Ujjai közt egy eperrel nyúlt ajkam felé, majd egyet a számba rakott.
- Ne nyeld le! - mutató ujját a magasba emelte, miközben magyarázott. Csak bólintottam. A poharat a kezembe nyomta. - Igyál. Rá az eperre! - édesen mosolygott. Miközben én tettem, amit kért Ő is véghez vitte ugyanezt a folyamatot.
Nagyon finom volt, ahogyan az édes, ropogós eper összefonódott a száraz, buborékokkal teli pezsgővel.
Felém hajolva csókkal perzselte ajkamat. Nyelve utat tört számba, melynek az íze megegyezett az előbb elfogyasztott finomsággal. Bele nevetett a csókunkba.
Letette a tálat és a poharakat a földre, majd letekerte rólam a bordó takarót. Magunkra terítette, miközben felettem támasztotta magát a könyökén. Most vadabb volt, mint lent a nappaliban.
Nyakamon vörös foltot hagyott, ahogyan tökéletesen rózsaszín szájával kiszívta a puha bőrt. Csókjaival az egész testemet ellepte, majd kezével a belső combomat simogatta. Feje eltűnt a selyem alatt. Ujjammal megkerestem a fürtjeit.
Alhasamat puszikkal halmozta el. Fogát éreztem meg a csípőcsontomnál amivel elcsípte a fehérneműm anyagát, majd azzal húzta le. Teljesen elvarázsolt. Felült, ezzel megelve a fülledt takarót. A fekete csipkém utat nyert magának és a fekete szőnyegen hevert le Harry dobásának hála.
Mielőtt visszamászott volna az anyag alá egy csókban forrtunk össze, majd egy kacsintást villantott felém.
Hallottam, ahogy tenyerét összedörzsöli. Jól van Styles! Ne gondolkozz. Menni fog! Hallottam, ahogy mormog magában majd ujját éreztem meg magamon. Csiklómon körkörösen mozgatta mutató ujját. Felsóhajtottam a jól eső érzésre. Az ujját a szája váltotta fel, majd nyelvmozgásával könnyen jutatott a csúcs felé.
- Styles! - kiáltottam fel hangosan.
- Mi van? - ugrott ki a takaró alól aggodalmas tekintettel.
- Semmi. Jól vagyok. - szuszogtam hevesen.
- Akkor minek kiabálsz? - húzta a magasba a szemöldökét egy mocskos mosollyal.
Válaszul megragadtam a tarkóját és magamhoz ragadtam.
- Mindjárt te fogsz kiabálni. - forditottam helyzetünkön. Arcáról nem tudtam leolvasni, hogy nem érti miről beszélek vagy szimplán még mindig el van varázsolva tettétől. Bemásztam a takaró alá. Kezemmel a formás fenekébe markoltam, mire előre emelte csípőjét. Körmömmel végig cikáztam az izmos vádliján majd combján. Megemeltem boxerének szélét, majd lehúztam róla. Az én fehérneműm mellett végezte a szőnyegen. Végig simítottam büszkeségén, majd számmal kényesztettem. Hol gyorsan, hol lassan. Felnyögött, majd megtalálta hajamat és belevezette kezét. Óvatosan meghúzta barna tincsemet.
- Loretta! - kiáltott fel.
Elmosolyodtam, ahogy lenyeltem nedvét.
- Mondtam én, hogy kiabálni fogsz.
Hajamat fülem mögé tűrte. Újabb csókban olvadtunk össze. Nem tartott sokáig. Harry a combomnál fogva magára emelt. Meglepődve figyeltem fel rá.
- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemlő érzésnek. Ő is követett engem.

A következő rész 5 megjegyzés után következik. Nem tudom ti, hogyan fogjátok látni a megjelenést és elnézést szeretnék kérni a helyesírási hibákért és a csúszásért is, hiszen már napok óta esedékes lett volna az új rész. A laptopom elromlott, tehát telefonról hozom a részeket. Ezért lehetséges, hogy nem úgy fogjátok látni, ahogyan én látom.

Pez :)

12. fejezet

- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.

A másnap reggel könnyen ment. Kikecmeregtem az ágyból és megmertem volna esküdni rá, hogy Harry már lelépett dolgozni és direkt nem keltett fel, hogy még pihenjek. Letotyogtam a lépcsőn, majd bekanyarodtam a konyhába, ahol egy kisebb szívinfarktust kaptam.

- Te jó ég!- kaptam oda kezemet a mellkasomra.

- Jó reggelt. Jól vagy? - mért végig rajtam a göndörke, miközben a kávéját szürcsölgette neki dőlve a pultnak.

- Azt hittem nem vagy már itthon és egyedül vagyok a lakásban. Azt hittem visszatért hozzám a rémálmom. - dörzsöltem meg egy kicsit szememet, hogy elhiggyem ez tényleg Harold. De tényleg ő volt. Kezdtem paranoiás lenni.

- Csináltam neked is kávét hercegnő és nyugodj meg ide többé nem jön vissza a te kis rémálmod. - kezembe nyomott egy fehér bögre kávét, miközben puszit nyomott a homlokomra.

Lehuppantam a bárszékre és lábamat lóbálva próbáltam gondolkodni. Pontosabban fogalmazva inkább csak merengtem a távolba a mellettem lévő ablakból, amikor két tenyér elkapta a vállamat, ami nem lehetett Harry-é, hiszen ugyanúgy a pultnál támaszkodott. Megpördültem a bárszéken és egy számomra ismeretlen sráccal találtam magamat szembe.

- Hát te meg ki vagy? - kérdeztem meg meglepődve. Fogalmam sem volt ki ő.

Harry mellé lépett, majd átkarolta.

- Drágaságom Ő itt Louis Tomlinson, akivel ma szarrá verünk titeket fociban. - vigyorgott rám édesen Harold.

- Oh. Loretta Hells vagyok. - nyújtottam felé a kezemet, mire ő vállat vont és megölelt inkább. Finom illata volt.

- Te vagy maga a pokol, igaz? - nézett rám csodálatosan kék szemeivel.

- Nem igazán értelek. - nevettem fel, mire szeme megcsillant.

- Hells a neved,ami poklot jelent, ráadásul iszonyatosan forró a bőröd. Bár a nevetésed csengése meggyőzött arról, hogy nem vagy ördög. Igazán angyalian csengett a kacagásod. - mosolygott rám teljes erőből. Kedves srác volt. Olyannak tűnt, aki igazán tudja hogyan kell bókolni és azt is, hogy hogy ne fogja be a száját.

- Fogd magad vissza Lou. Ő itt az enyém. - bökte oldalba Louist, Harry,majd elém állva a kis fürtös megcsókolt. Nem tartott sokáig,hisz engem egy kissé zavart, hogy nézőnk is van.

- Elmegyek fürdeni. - nevettem fel, ahogyan arrébb raktam egy kicsit a kis fürtösömet, hogy letudjak szállni a székről.

Már a lépcsőnél álltam, mikor Tomlinson utánam kiáltott.
- Csak utánad ne menjek! - hallottam, ahogy hangosan nevet.
Tényleg vicces egy srác.

Fürdés előtt még felhívtam Bianca-t, aki rögtön benne volt a meccsben. Látszik, hogy Harold abszolút nem tud rólam túl sokat, hisz pár évvel ezelőtt a férfi focicsapat tagja voltam..én voltam az egyetlen lány a csapatban. De megérte. Jó játékos voltam!
A fürdésem közepette rájöttem, hogy ma munkanap van. Harry mégis itthon pöffeszkedik. Nem mintha baj lett volna, hiszen örültem neki, hogy megint együtt tölthetünk egy napot.


Magamra vettem egy fekete rövidnadrágot és egy rózsaszínes trikót és felvettem a rejtegetett pink focicipőmet. Hajamat lófarokba kötöttem és készen álltam a nyereségre. Pár perccel később megszólalt a csengő és lerohantam a lépcsőn, hogy beengedjem barátnőmet.
- Én ide nyerni jöttem. - nevetett fel gonoszul, mikor Harry köszönteni akarta.
Komolyan vette a játékot..kicsit féltem, hogy túl komolyan.
Besétáltunk a konyhába, hogy csináljak egy kis limonádét.
- Ha ennyire jók lennének a focista lányok, ahogy te kinézel esküszöm nem hagytam volna abba a focit! - búgta fülembe Harry, miközben gyengéden átölelte a derekamat.
- Ne puncsolj. Nem hagylak nyerni.
- Nem puncsolok...inkább leveszlek a lábadról! - puszilt bele nyakamba, mire felkuncogtam.
Louis a mosdóban volt, Bianca pedig öltözött, tehát kettesben voltunk.
- Nem hagyom magamat olyan könnyen. - nevettem, miközben a vízbe öntöttem a citromlevet.
- Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! - fordított maga felé.
- A fogadás királya lett a barátom. - nevettem fel, mire ő is mosolygott. - De ha annyira fogadni akarsz, mert tudod, hogy fociba ma úgyis veszítesz, hát legyen. Ha te nyered meg azt a két percet, akkor este azt csinálunk, amit te szeretnél és úgy, ahogyan te szeretnéd, ha én nyerem meg a két percet, akkor minden nekem kedvez az éjjel.
- Legyen. Indulhat a két perc?! - húzta magasra a szemöldökét, arcára pedig féloldalas mosolyt festett.
- Felőlem! Tudom türtőztetni magamat két percig. - rántottam meg a vállamat.
A mögötte lévő pultnak dőlt, ahogyan én is a mögöttem lévőnek. Csak bámultuk egymást. Óvatosan ajkába harapott, majd beletúrt a göndör fürtjeibe. Szívem azonnal többet dobbant a kelleténél. A kis kaput viszont az tette be, ahogyan a kék pólója aljához ért, majd egyszerű mozdulattal levette magáról. Pislogtam. Nem tudtam mit tenni. Az órára pillantottam és csalódnom kellett, még csak pár másodperc telt el, az égi csodámból. A mellette lévő pohárért nyúlt, amiben a már kész limonádé pihent. Szét akartam szedni, amiért még az is szexi volt, ahogyan kortyolt. Ha ő játszhat velem így,akkor én is vele, nem?
"Véletlenül" lelöktem a pulton pihenő, puha szalvétát, amely könnyen kelt szárnyra egyenesen a parkettára. Lassan hajoltam le érte,ügyelve arra, hogy Harold igenis lássa a formás fenekemet. Miután eme küldetést végre hajtottam, csillogó szemekkel vizsgálta tovább az arcomat, mire én felnevettem. Hajgumimért nyúltam és kibontottam a hajamat, így a fürtjeim leomlottak a vállamon. Még volt egy perünk. Nem adta fel. Nyerni akart. Ő is "véletlenül" mellkasára öntötte a maradék citromos levet, ami csodásan kelt útra egészen a nadrágja széléig, ahol teljesen eltűnt. Annyira lenyalnám róla! Nem akartam veszíteni. Már csak másodperceink voltak hátra. Szinte fájt, hogy nem érhetek hozzá a forró, puha, teletetovált bőrhöz, ami szinte csak úgy vonzott magához. Elkábított a napbarnított test és felé léptem. Meg kellett érintenem. Ujjaim lassan szántották végig bőrét, melyet libabőr kísért végig. A pillangón áthaladva felnéztem a szemébe, tenyere a derekamra vándorolt és még közelebb vont magához. A levegőt is kiszorította kettőnk közül.
- Már azt hittem tényleg nyersz és én megőrülök a látványodba. - suttogott immáron ajkaimra, majd nekem nyomta a rózsaszín ajkait és vadul téptük egymásét.
Megemelt és felültett a pultra. Ujjaimmal a hajába túrtam.


*Louis szemszöge*

Hamar végeztem a mosdóban, hiszen csak hajlakkoztam a hajat. Éppen szaladtam volna le a lépcsőn, vissza a konyhába, mikor meghallottam drága, jó barátom rekedtes hangját, amivel éppen az őrületbe akarta kergetni barátnőjét. De az csak tűrt és tűrt, nem törődve semmivel.
"Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! " - hallottam meg Harold hangját. Tudta mit csinál. Tudta, hogy nyerni fog.
Kikukucskáltam és végig néztem az egész játékot. A göndör nagyon jól tudta, hogyan kell játszania ahhoz, hogy Loretta megőrüljön érte. De Lori is nagyon ügyes volt, sőt, ha én álltam volna előtte, akkor szerintem már az első pislogásnál a leányzót a pultra tettem volna.
Csak figyeltem, ahogy szépen lassan felfalják egymást. Már lekerült volna Lorettáról a trikója, amikor kinyitotta a szemét és lebuktam. Feltűnt neki, hogy figyelem őket. Elpirult és arrébb küldte Harry-t, aki zavartan fordult meg. Próbáltam elrejtőzni a fal mögé.
- Láttam Louis, hogy ott vagy! - hallottam meg Loretta édesen csengő hangját.
- Hát lebuktam. - emeltem fel a magasba a kezemet röhögve.
A barna hajú lány leugrott a pultról, s utoljára még nyomott egy csókot Harry ajkára, majd rákacsintott.
- Csak, hogy tudd lehet itt te nyertél, de garantálom, hogy a pályán nem ti fogtok. - szexin mondta és még bennem is felizzott valamit. Loretta felment Bianca-ért.
- Szerintem Harold te kurva szerencsés ember vagy. - magyaráztam miközben ittam egy kortyot a limonádéból.
- Miért is? - kérdezte úgy, mintha nem tudná miről is beszélek.
- Ez a nő tökéletes. Jó az alakja, vicces és ráadásul őrjítően szexi.
- Tomlinson! Kattanj le róla! - röhögött fel a legjobb barátom.
- Régen bezzeg osztoztunk a csajokon. - forgattam meg a szememet.
- Az nem osztozás, hogy én smároltam velük, te meg keményen megfektetted az összeset. - röhögött még mindig.
Harold olyan szintén védte magát a szex ellen, hogy hihetetlen volt. Pedig én mindent megpróbáltam. A világ legcsodásabb Angyalkáit vittem haza, hisz egy helyen laktunk, ám ha valamelyik egy csóknál többet akart Ő csak felkelt és elment sétálni. Nem kérdeztem tőle, hogy állt-e a farka mikor elment vagy csak szimplán asszexuális.
- Lorettával lefeküdtél már? - tettem fel a kérdésemet, mire ő krákogott egyet, majd még egyet. - Ez csak egy kérdés volt. Nem kell rögtön megfulladni. - nevettem fel.
- Igen. Le. - hajtotta le a fejét, mintha szégyellné.
- És miért csinálsz úgy, mint aki nyomban bőgni fog, mint egy menstruáló nő?!
- Nekem nem olyan egyszerű, mint neked. - emelte rám a tekintetét és éreztem egy kellemetlen beszélgetés fog következni.
- Ezt most, hogy érted? Sokat kell várni, amíg...tudod...át ÁLL a rendszer? - próbáltam óvatosabban fogalmazni, mégis lényegre akartam törni.
- Nem. Azzal nincsen problémám. - mosolyodott el egy kicsit de újra komoly lett az arca. - Félek, hogy nem vagyok elég jó, abban amit csinálok.
- Miért ne lennél jó?
- Nem tudom mit kell csinálnom. Mindig Loretta diktál és ez jó is így, de úgy érzem magam néha, mintha nem én lennék a pasi. Ő irányít..Ő rakja rá a kezemet a saját fenekére..Én meg be vagyok szarva. - végre kibukott belőle a lényeg.
- Nos. Én még nem voltam ilyen helyzetben ugye. Mert én mindig tökéletesen csinálom..- kezdtem bele de beleszólt.
- Attól, hogy magadat isteníted, attól még nekem nem lesz jobb. - kínosan nevetett fel.
- Ha nagyon komoly választ akarsz, akkor kérlek szépen, amikor ma este az van amit te akarsz legyél te a főnök. Ott fogd meg ahol te akarod, ott csókold ahol te akarod és ne hagyd, hogy fogdosson. Fogdosd először te. Mondanám, hogy kötözd ki de lehet, hogy mély sebeket tépnél fel Lorettában, szóval azt még hagyd ki inkább. - tudtam Lori múltjáról, hiszen én voltam Harry mellett, mikor ő csillagformában hallgatta, ahogy Loretta mesél neki. Fájdalmas, szívszaggató és undorító dolgokat, melyeket mások élveztek.
- Köszi Tomlinson. - ölelt át egy darabig.
Megérkeztem a lányok.
- Nem is mondtad Loretta, hogy buzik ellen fogunk játszani. - nevetett fel Bia, mire Lori vállba lökte.
- Nem is mondtad Harold, hogy két kis picsa ellen fogunk játszani.- vágtam vissza.
- Tomlinson. Ezt az után mondd, hogy tökön rúgtalak a labdával. - vigyorgott rám Loretta. Meglepődtem, hiszen eddig semmi jelét nem mutatta, hogy ő is tud pimaszul viselkedni.
Lassan kiértünk a puha fűre. Harry háza hatalmas volt, így az udvar szinte nagyobb volt, mint egy átlag focipálya.
- Mivel kevesen vagyunk nem lesz pontos kapus, aki amikor ott van kivédi.....- mondta Bianca határozottan.
- .... vagy nem védi ki és mi nyerünk! - fejeztem be a mondatot.
- Álmodozz csak Tomlinson! - kacsintott rám Loretta. Álmodozni fogok én! Csak nem a meccsről, hanem rólad! Szaladt ki majdnem a számon, de visszatartottam. Volt ebben a lányban valami, ami tényleg kellett minden férfinak. Már csak a látványa, olyat okozott a férfi szemnek, amit még a legdögösebb playboy címlaplány sem tudna elérni.


*Harry szemszöge*

Megkezdtük a játékot. Meglepve figyeltem, hogy a két lány tényleg nagyon tud játszani. Mégis 3-1-re álltunk és persze mi vezettünk Louissal. Aki minden erővel közelebb akart kerülni Lori-hoz. Már elég régóta ismerem a barátom ahhoz, hogy tudjam csak egy éjszakás kalandra kéne neki a barátnőm. Hiszen neki nem kellett sohasem a komoly kapcsolat. De ha kéne neki, akkor sem adnám neki azt aki az enyém.
Nagy merengésemben megfeledkeztem magamról és a játékról. A labda pedig felém repült és eltalált. Nem éppen egy kellemes helyen.
Megfogtam a sajgó pontot és eldőltem a puha fűbe.
Loretta a kezét az ajkához emelte és ijedten rohant felém.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem. Melyikőtök rúgott tökön? - összeszorítottam állkapcsomat, mintha ezzel nem fájna annyira.
- Én. - szorította össze a szemét Lori. - Ne haragudj.
- De legalább nem ment be a kapuba. - mosolyogtam fel fájóan.
Loretta végig simított az arcomon. Bár az ágyékom még mindig lüktetett feltápászkodtam.
- Mi lenne ha tartanánk egy 10 perc szünetet!? - szólalt fel Bianca.
- Felőlem. Úgyis nyerésre állunk! - magyarázta Tommo. Leültem a padra és töltöttem egy kis italt magamnak, amit nem én, hanem Loretta ivott meg.
- Ne haragudj. Tényleg nem akartalak megrúgni.
Kezemmel az ő kezéért nyúltam, majd az ölembe ültettem.
- Nem haragszom. Ez játék. Máskor is rúgtak már meg ott és még mindig élek. - kitűrtem az izzadt arcába tapadt hajszálakat.
- Lehet egy kérdésem? - nem pillantott rám, arca piroskássá változott.
- Kettő is. - vigyorogtam rá.
- Ugye ettől még működik? - láttam rajta, hogy tényleg egyre vörösebb lesz.
- Te még sosem rúgtál tökön senkit, igaz?
- Nem igazán. - rázta meg a fejét egy mosolyka kíséretében.
- Igen. Működni fog! Ha nem akkor majd segítesz rajta. - nevettem bele nyakába. Még így is finom volt az illata.
- Na már letelt a tíz perc, szóval ha abbahagytátok egymás szagolgatását és ha persze helyre jött a farkad Harry visszamehetnénk játszani. - lépett be elénk Bianca. - Nyerni akarok!
Felrángatta az ölemből Lorettát, aki röhögve pillantott rám vissza.



*Loretta szemszöge*
- Ne gondolj arra, hogy az a pasid és arra se, hogy a másik srác is kibaszottul szívdöglesztő. Alázzuk őket porig! - hajolt oda hozzám Bia.
Sosem adta fel. Még akkor sem amikor már rég veszített.

Az utolsó perceket játszottuk. Döntetlen volt az állás, amikor úgy döntöttem én akarom berúgni a nyertes gólt. Neki rohantam Louis, Haroldnak akarta passzolni a labdát de elvettem tőle és a kapura céloztam.....majd GÓL! El sem hittem, hogy tényleg nyertünk.
- Oh basszus Harry. Kicselezett egy lány! - rogyott le a fűbe Louis, miközben sírást szimulált.
Harold csak felnevetett.
- Legyőzött minket két lány. - huppant le Lou mellé a fűbe.

A két srác még a fűben fetrengett, míg mi összedobtunk pár szendvicset a konyhában. Amint kiértünk felültek.
- Mi nyerünk és mi csinálunk szendvicseket nektek! Szép. - nyomta a tányért Bianca, Louis kezébe.
- Szerintem jobban jártatok vele, hogy nem mi csináltuk őket! - harapott a szenvicsébe Lou.
Míg ezek ketten egymásnak szóltak vissza, addig én és Harold jókat nevettünk a két legjobb barátunkon.


- Nekem lassan mennem kell. Taylor már vár otthon. - magyarázta barátnőm és felkelt, hogy felmegy átöltözni.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy grill party-t valamelyik nap. Louis te is eljöhetnél, meg Bianca, meg az a pasija, aki péppé vert, vagyis én vertem péppé. - motyogta a barátom teli szájjal.
- Ez nem lenne rossz ötlet. - kontrázott rá Louis.
- Nekem meg mindegy. - rántottam meg a vállamat.
Kis félelem kapott el, ahogy eszembe jutott a nap, amikor minden megváltozott. Mikor szegény Harry-nek a fél arca vérzett. Szar nap volt az a nap, mégis a legcsodálatosabb volt nekem. De mi van akkor ha újra találkoznak és Tay megint neki esik a göndörömnek?! Akkor aztán minden mehet előröl.

Biancától elbúcsúztunk, majd Harry az órájára pillantott.
- Lori, be kell mennem a céghez. Egész nap nem voltam bent és megnézném a mai papírokat, amik elkészültek. - pattant fel mellőlem a barátom. - Louis! Te maradj itt addig és vigyázz rá! A vigyázni rá, nem azt jelenti, hogy amint kilépek ellopod a barátnőmet. - nevetett fel hangosan, miközben ujjal mutogatott Lou-ra.
- Egy ujjal sem érek hozzá ígérem. Maximum kettővel! - röhögött fel hangosan Tomlinson is.
Harold viccesen a hátára döntötte Louis, majd ráült.
- Srácok. Kérlek ne előttem éljétek ki a vágyaitokat! - takartam el a szememet viccesen, majd én is nevetgéltem egy kicsit.
- Szerintem simán csinálhatnánk egyszer hármasban. - adott ki nyögdécselő hangokat Louis a barátom alól.
- Mindenképpen. - poénkodtam.
Harry lezuhanyzott, majd belebújt az öltönyébe. A srác aki még pár perccel ezelőtt egy Nike, fehér térdnadrágban és egy kék pólóban focizott egy Nike cipőben, itt állt előttem fekete öltönyben, fehér ingben és egy pontosan megkötött fekete nyakkendőben.
- Siess haza. Tudod, hogy mi vár rád ma itthon! - kacsintottam rá az ajtóban.
- Nagyon jól tudom! Ma én mondom meg mit csinálunk.- vigyorgott rám.
- Kaphatok belőle ízelítőt, hogy mire gondoltál? - harapdáltam a számat.
Közelebb vont magához, majd megcsókolt és csókjával egyre lejjebb haladt egészen a nyakamig. Bőröm izzott és a gyomrom remegett, mintha csak egy hal úszkált volna körbe-körbe benne.
- Ha most nem állsz le, akkor nem engedlek bemenni dolgozni. - nevettem bele a következő csókjába.
Puszit hagyott a homlokomon majd ki sétált az ajtón.

- Nos mit csináljunk? - nézett rám Louis vizes hajjal.
Mindketten lezuhanyoztunk. Külön-külön persze.
- Mihez lenne kedved?
- Azt nem csinálhatjuk. -nevetett fel hangosan, amihez én is csatlakoztam.
- Mesélj a gyerekkorodról. - az enyém ugyanaz, mint Harry-é. Egymás mellett nőttünk fel. Nekem a mindenem. Bármennyire is buzisan hangzik. Nekem nincsenek szüleim, nekem nincsen olyan akire vigyázhatnék.
- Hogy-hogy nincsenek szüleid?
- Hát. A szüleim mindketten angyalok voltak, de nem kellettem nekik. Fiatalok voltak még egy kölyökhöz. Szóval otthagytak egy ajtó előtt, ami szimpatikus volt nekik. Ez pedig Anne ajtaja volt. Gemma akkor volt 12 éves, Harold 9 volt, ahogyan én is. Igazából iszonyatosan örülök, hogy ahhoz az ajtóhoz tettek le. Úgy neveltek mintha csak az övék lennék. Szüleimként tekintek Anne-re és Robin-ra. Harry pedig a bátyám, akit imádok!
- És Gemma?
- Gemma...- felnevetett egy kicsit. - Vele nem igazán voltam testvéries. 13 voltam amikor ő 16 és...én már akkor is jól néztem ki, Gem pedig már akkor gyönyörű volt. Szóval megdugtam.
Kinevettem. Nagyon könnyen beszélt erről a témáról.
- Min nevetsz? - mosolygott fel rám.
- Semmin. - ráztam meg a fejemet, mire ő vállat rántott még mindig nevetgélve.
- De ha jól tudom, neked is szülő mentes életed volt.
- Nagyon jól tudod. De kérlek erről ne beszéljünk. - néztem rá. Gyönyörűen csillogó kék szeme volt. Gyémántosan ragyogott.




Besötétedett. Harry hazaért, Louis pedig távozott, bár megígérte, hogy a héten még átnéz valamikor.
- Na milyen társaság volt a haverom? - sétáltunk át a konyhába.
- Jó. Nagyon jót beszélgettem vele. - magyaráztam. - Kérsz vacsorát?
- Nem. Nem vagyok éhes. - rázta meg a fejét.
Csak csend. Ennyi volt. Semmi más. Néztük egymást. Nem volt kínos, sokkal inkább jól eső. Melegséggel töltött el, hogy csak nézem.
- Annyira szeretlek. - csúszott ki a számon, mire közel lépett hozzám és gyengéden átölelt. Nem is kellett több.
Lassan kézen fogva vánszorogtunk át a nappali kanapéjához. Letoltam róla a zakóját, miközben az arcát figyeltem. Féloldalas mosoly pihent rajta. Ajkát már majdnem az enyémnek érintette.
- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.




A követkő rész 5 megjegyzéstől következik :) Pez .xx

11. fejezet

A földön ülve, egy pár üveg bor mellett és a kínai kaják között ünnepeltük meg a ma történteket, miközben vicces történeket meséltünk az életünkből egymásnak. Nekem jóval több volt, mint neki. De amiket mondott, azok mind viccesek voltak.
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha! - komolyan gondoltam ezt az egy szót. Jól éreztem magam mellette, még ha néha kellemetlen is volt számomra néhány szituáció.

Leszállt rólam és a pálcája közé tett pár szál tésztát.
- Min gondolkozol okoska? - bámult rám miközben feltápászkodtam ülő helyzetbe.
Mondjam el neki?
- Hát tudod...néha olyan furcsán érzem magam melletted. Eddig egy visszafogott, nőkre nem gerjedő srác voltam. Aztán most, hogy veled vagyok minden más. Nem bírok ki pillanatokat, hogy ne bámuljalak percekig és olyankor teljesen megőrjítesz, még akkor is ha csak alszol, fogat mosol vagy főzöl. Nem kell tegyél semmit sem, akkor is imádlak.
A dobozban lévő tésztákat bámultam. Még mindig egy nyúl vagy!!!! Legalább nézz már rá! - sugallta a belsőm és hallgattam rá. Felnéztem. Bámult rám. Kezében megállt a kis pálca, ami a dobozban pihent.
- Hallottam valamit Nialltől! - suttogta jóval inkább a tésztájának, mintsem nekem. Egy pillanatra sokkot kaptam. Mit mondhatott neki a szöszi, amit így akar közölni.
- Mégis mit? - hangom remegett.
- Te nem voltál boldog, míg én nem jöttem. Igaz, ez? - a barna szemei elkapták a tekintetemet. Elvesztem a mogyoróbarna tengerben.
- Igen...- motyogtam. Mosoly rajzolódott ki az arcán.
- És most boldog vagy? - még mindig engem fürkészett és nem hagyta, hogy megtörjem a szemkontaktust. Megbabonázott.
- Azt hiszem, igen. Az vagyok! Melletted megtaláltam a boldogságomat. - hangom visszatért a rendes kerékvágásba és egy mosoly terült el az arcomon.




*Loretta szemszöge*

Befeküdtünk az ágyba. Halkan dúdolt a fülembe és az édesen csengő, rekedtes hangjától a testemen végig futott a hideg. Ujja végig futott a csupasz karomon, majd vissza fel. Ezt az utat többször is megtette és minden egyes vonalnál libabőr kísérte végig a mozzanatait. Közelebb bújtam hozzá, így megérezve testének melegét. A dal amit dúdolt megrészegített. Közben végig éreztem a nyakam környékén a lélegzetét, amely melengette a bőrömet. Így akartam maradni! Örökre! Mellette!
- Ez melyik dal? - suttogtam oda felé.
- Fogalmam sincsen. Csak emlékszem erre a ritmusra. Ez a dal szólt, mikor leöntöttelek a kávéddal. - mormogta fülembe. Érdes és szerény hangja számomra hatalmas szívveréseket okozott. Megfordultam, hogy szembe találjam magam vele.
- Olyan érzésem van, mintha ez csak egy kibaszott álom lenne, amiből nem akarok sohasem felébredni. - arcomat a fehér pólójába rejtettem és beszívtam az illatát.
- De ez most a valóság és most mész az álomvilágba. Holnap pedig korán kelünk! - mosolygott rám. - Aludj szépen Angyalkám! - csókolt meg, majd visszabújtam a mellkasához és elaludtam.


*Loretta szemszöge*

- Kincsem! Ébredj fel! - rángatta meg a vállamat a csodálatos fürtös fiú. Szemeim kipattantak. Nem éreztem jól magam. - Loretta szerintem lázad van! Nagyon forró a bőröd. - állapította meg, majd eltűnt percekre. A hideg rázott, miközben a szobában a radiátor égette a bőrömet. Visszatért Harry a szobába, kezében egy pohár vizet szorongatott, másikban pedig lázmérőt és egy kis pirulát.
Kitakaróztam és csak vártunk és vártunk, hogy pittyegjen a kis kütyü.

- 38,2 ! - olvasta fel Harold a számlálót, majd a kezembe adta a gyógyszert.
Hamar lenyeltem.
- Holnap reggel nem keltelek fel és ne is gyere be dolgozni. - suttogta és puszit nyomott a homlokomra.
- Jobban leszek! Bemegyek!
- Nem! Mint a főnököd parancsolom, hogy itthon maradsz! - tuszkolt vissza az ágyba, majd visszabújt mellém. - Amíg nem alszol el, addig itt maradok. - mosolygott rám.
Behunytam a szememet és kiélveztem az érintéseit. Simogatott, puszilgatott, míg el nem aludtam.


Felébredtem. Az ágy mellettem üres volt és csak egy kis papírdarab pihent Harry párnáján. Kézírása olvasható volt.
"Pihenjél míg haza nem érek! Az ebéddel ne foglalkozz, hozok haza valami kaját. Igyekszem haza! Csókol: Harry x"

Kilibbentem a puha ágyból. A végtagjaim fájtak és a fejem is éppenséggel lángolt, de megbirkóztam a feladattal és levánszorogtam a lépcsőn. Nem voltam éhes, így egy pohár narancslével kezdtem a napomat.
Most vagyok először egyedül ebben a lakásban és fogalmam sincs mit csinálhatnék. Takarítsak? Nem kell, hiszen minden a pontos helyén van. Főzzek? Meg lett tiltva. Felhívni Bianca-t? Nem tehetem...
Végül a legjobb döntésem az volt, hogy leheveredtem a fehér kanapéra és idiótábbnál, idiótább műsorokat néztem végig. A nagy csendet a kapucsengő hangos zaja zavarta meg.
Felpattantam, majd odaloholtam. Az ajtózár kattant, ahogy elfordítottam a kulcsot.
Amikor az ajtót már teljesen kitártam, a szívem kihagyott milliónyi dobbanást. Sokkot kaptam.
- Mit keresel te itt? - motyogtam halkan.
- Hát nem a fürtös kis buzit! - csapott bele Zayn az ajtóba.
Beakartam csapni a faajtót, de nem tudtam. Mindig is erősebb volt nálam. Lábával erőszakosan arrébb lökött, majd magunk mögé zárt a lakásba.
- Menj innen! - próbáltam nyugodt maradni, már amennyire a helyzet diktálta.
- Hülyének nézel? Hetek óta utánad kutatok és szerinted, mikor megtalállak majd itt hagylak?! Iszonyatosan nagy bolond vagy. Inkább kínálj meg kávéval. - a szokásos pökhendi stílusát most sem hagyta otthon.
- Ebben a házban te semmit nem kapsz! - szitkozódtam.
Beljebb mászott és leült a kanapéra.
- Mégis mit képzelsz? Egyáltalán miért jöttél ide? - immár kiabáltam vele.
- Nyugodj meg szépen! Az idegesség árt a szépségednek, márpedig arra szükségünk van még ugyebár! Nálad jobb kurvánk sosem volt még.
- Nyugodtan lehetek ideges, mert kiléptem és nincsen semmi amiért visszamennék oda!
Az egész utca dőlünk zengett.
- Még, hogy nincsen. - az ördögi nevetését már napok óta nem hallottam, de most minden eddiginél hangosabb volt. - Kimondta, hogy magadtól fogsz velem jönni? Tudod jól, hogy bármire képes vagyok.
- Nem viszel engem sehova sem!
- És mégis ki fog megállítani? Ha jól tudom a kis szaros jelenleg nincsen itthon. Nem tud megvédeni. Védtelenül vagy itt és kibaszottul egyedül. Senki sem tud megállítani bármit is akarnék csinálni. - felkelt a kanapéról és minden egyes mondatánál közelebb jött hozzám. Próbáltam hátrálni, de a komód nem sokáig engedte, hogy a távolság megmaradjon kettőnk között.
- Harry lassan hazaér...és...és tudod jól, hogy akkor nem tehetsz semmit sem. - még órák voltak hátra, hogy Harold megérkezzen...de muszáj volt valamivel meggyőznöm.
- Mindig is szerettelek és ez most sem változott! -halkan suttogta. Tudta, hogy ezzel akármikor letud venni a lábamról.
- HAZUDSZ! - a legnagyobb erőmmel löktem távolabb magamtól. Könnyeim záporoztak. Láttam, ahogy szemében méreg gyűlik össze és iszonyatosan dühösen feltápászkodott a szőnyeg padlóról.
Futni kezdtem. Felszaladtam a lépcsőn és egyenesen a hálónkba igyekeztem. Hiába sprinteltem nem volt elég időm...mögöttem termett egy szempillantás alatt.

- Jó helyre szaladtál! - kacsintott rám egy kaján mosoly kíséretében. - Itt foglak megdugni.
- Nem! Nem érhetsz hozzám! Hagyjál békén. - kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért...de nem mentem sokra. Leterített az ágyra. Kapálóztam, még a távirányítót is felkaptam, hogy fejbe csapjam vele. De nem értem el vele semmit. Harry ingének a gombjai, amelyben aludtam, csakúgy záporoztak le, ahogy széttépte. Kezemmel próbáltam magamról lelökni, de szarra se mentem.
- Még mindig formában vagy! - motyogta miközben engem bámult.
Egyedül voltam. Tehetetlenül. Vele.
Arcával az enyém felé igyekezett. Sikerült megmenekülnöm csókjától, de karjával arcomért kapott és szorongatta, míg nem kerültem vele szembe. Ajka megérintette az enyémet, s már a hányás kerülgetett. Zokogni kezdtem. Hiába nem csókoltam vissza, ő csak azért is tépte a számat.
Levette magáról a pólóját, majd kikapcsolta az övét.
- NE! - sikítottam. De senki sem hallott.
- Csak fogd be a szádat! Lehet jobban jársz vele!
Állkapcsát erősen szorította össze, majd nyakamat kezdte el csókolni. Nem éreztem semmiféle bizsergést, semmi érzéseket.


- Tedd meg velem azokat a dolgokat, amiket azokkal az ismeretlenekkel megtettél! Szexeljél úgy, hogy nincsenek érzéseid. Legyen a lényeg csak a szex....semmi érzelemmel! - lihegte a fülembe.
- Nem.
Ez volt az egyetlen szó, ami abban a háromnegyed órában folyamatosan elhagyta a számat. Arcomat már marta a könny, szememen pedig ki sem láttam. Ott feküdtem alatta. Meztelenül és már tudtam, hogy semmit sem tehetek. Megtörténik a rémálmom, amit a múltkor álmodtam, amikor Harry édesen próbált vigasztalni.


Már elment. Itt hagyott. A ruhák amelyek rajtam voltak, széttépve hevernek a padlón. A hajam kusza. Az arcomon pedig a könnyeim folynak, míg az egyik lefolyik a következő máris utat nyer magának. Nem mozdulok...bámulom a plafont. Megerőszakolt és elment.
Hangos kiabálást hallottam meg lentről.
- Loretta! Megjöttem! - hallottam a számomra legédesebb hangot, amit csak lehetett.
Pucéran, könnyesen és szétzilálva szaladtam le a lépcsőn. Ráugrottam Harry-re. Hatalmas meglepetésemre nem volt egyedül. Bianca ott állt mellette, meglepetten és szomorúan.
- Mi a baj? Mi történt? Hol vannak a ruháid? - kérdezte miközben elsétált velem a kanapéhoz és leült. Ott ültem az ölében.
- Itt volt. - gügyögtem.
- Ki volt itt? És mit csinált? - kérdezte és semmit nem értett.
- Zayn...- hajtottam rá vállára az arcomat és csak bőgtem. Nem tudtam kimondani, hogy mit csinált. Egyszerűen nem ment.
- Uramisten! Jól vagy? - guggolt le mellém Bia.
- Nem nem vagyok jól! Úgy nézek én ki, mint aki marhára jól van?! Mikor a srác, aki sosem szeretett és mindig csak szexelt velem bejön, leteper és csak úgy megfektet...Úgy nézek én ki, mint aki teljesen jól van?! - ordítottam torkom szakadtából.
Harry ledobott magáról és felkapta a már levetett zakóját.
- Bianca! Vigyázz rá kérlek szépen! Nekem van egy kis dolgom. - magyarázta, mire Bia bólogatott egyet és Harold már itt sem volt.
- Hozok le neked valami ruhát. Vagy gyere és segítek lefürdeni. - kezét az enyémbe tette és könnyes arcával rám nézett.
- Te meg minek vagy itt? Hiszen velem mindig csak a baj van....- ránéztem. Nem tudtam kontrollálni magamat.
- Hülyeség volt, amit akkor mondtam. De most gyere! - felállt és sétáltam vele. Megengedte a kádat vízzel, míg én csak ültem a wc tetején és a kezeimet néztem. - Szállj be! - mutatott rá a habbal teli kádba.
Nem éreztem, hogy lépek, mintha csak repültem volna. Beleléptem a forró vízbe, ami simogatta a bőrömet.
- Bent maradjak? - kérdezett rá halkan, mire én csak bólogattam. - Ne haragudj rám, azért amit akkor mondtam. Nem gondoltam komolyan. De tudod én iszonyatosan szeretem Taylor-t és aznap mikor te elmentél, mi is elmenekültünk Zayntől. Sosem voltál csak probléma a számomra.
Felemeltem a fejemet.
- Nem haragszom. - motyogtam.
- Utálom magamat. Ha akkor veled maradok, akkor most nincsen ez az egész.
- Ne hibáztasd magad. Ez itt nem az első eset, hogy Zayn úgy kefélt meg, hogy én ne akartam volna.
- Tessék? - fejét felkapta a kezéből.
- Mindennapos volt. Nem véletlenül próbáltam menekülni. Elhittem, hogy szeret. Elhitette velem! De amikor Harry-vel találkoztam, az olyan más volt. Nem próbált megdugni az első napon. Óvatosan ért hozzám és szépeket mondott nekem. Olyat amiket más sohasem. Mellett érzem, hogy szeretve vagyok.
Mivel nem ez volt az első eset tudtam, hogy lassan elmúlik a rossz kedvem...bár egy ideig nem leszek felelőtlenül boldog.
- Miért nem mondtad soha?
- Azt hittem, hogy szeret legalább.
Csend állt be. Bianca kiment, hogy megmelegíti a Harry által hozott kaját, hisz eddig semmit sem ettem még. És a kedvenc teámból is csinál nekem.
Halk kopogás zavart meg, majd az ajtó kinyílt és ott állt Harold.
- Jobban vagy? - kérdezte meg halkan miközben leguggolt mellém.
- Csak egy kicsit. - nem mertem ránézni. Nem akartam, hogy így lásson.
- Megtaláltam ne félj!
- Mit csináltál vele?
- Nem öltem meg. De ide mostanában nem fog visszajönni!
- Harry én szeretlek téged! - a könnyek most már a vizembe szaladtak.
- Hé! Ne sírjál! Én is szeretlek téged és én nem csak úgy mondom. - keze végig szaladt az arcomon és letörölte a könnycseppeket.
- Nem vagyok elég jó neked. - vettem hatalmas levegőt.
- Azt majd én eldöntöm, hogy mi jó nekem.Te pedig tökéletes vagy számomra. - nem puszilt meg, nem csókolt meg. Csak a hajamhoz hajolt és arcát a hajamba merítette, miközben erősen ölelte át fejemet. Távozott én pedig magamra csavartam a törölközőt.
- Ne siránkozz. Mindennap így basztalak meg és akkor sem volt bajod vele! - Zayn utolsó szavai beleégtek az elmémbe.


*Bianca szemszöge*
- Jobban van? - kérdeztem meg Harry-t, ahogy leért a konyhába.
- Remélem.
- Megkérhetlek valamire? - zavartan néztem rá a göndör srácra.
- Mi lenne az? - nem nézett rám, jóval inkább Lori teáját kevergette.
- Egy kicsit nézz rám!
Felém fordult és hallgatott.
- Mondhatnám, hogy könyörgök ha nem szereted, akkor inkább hagyd elmenni és, hogy nem akarom, hogy vele legyen még valaki, aki csak kihasználja. DE látszik, hogy szereted. Ide hoztál engem, hogy ne sírjon többet és elvitted Zayn-től is a múltkor, pedig kb két napja ismerted. A lényeg az, hogy vigyázz rá nagyon és legyél mellette, ha lehet mindig. Amikor bekerültem az árvaházba, Loretta csak a csillagokkal beszélt. Elmondta, hogy az egyikhez nagyon ragaszkodik és reménykedik, hogy engedélyezni fogják, hogy hozzámenjen egy csillaghoz, mint, ahogy abban is reménykedik, hogy a melegházasságot engedélyezzék. Jobban bízott abban a csillagban, mint bármiben. Lehet, hogy idiótán hangzik, de szerintem az a csillaga te lettél! Ne hagyd el! - ahogy visszaemlékeztem Loretta kisebb énjére, ahogy láttam magam előtt a kislányt, aki a fűben ülve virágból készít koszorút, majd a már kevésbé kislányt, aki ott állt a tűz közepén, amikor Zayn érte rohan. Bár én rohantam volna érte!
- Megígérem soha sem fogom elhagyni! - ennyi volt Harry mondata, mégis oly meggyőző volt és olyan érzésekkel mondta, hogy hittem neki.

*Harry szemszöge*

Loretta lesétált a köntösömben és lehuppant a bárszékre, magába tömte az ebédet. Hihetetlen gyorsasággal evett.
Mire észbe kapott, hogy a mi kajánk még melegszik, az ő tányérja üres volt.
- Ne haragudjatok! Én csak nagyon éhes voltam. - motyogta zavarodottan.
- Semmi baj. Látom éhes voltál! - rámosolyogtam, hátha megnyugtatom egy kicsit. Úgy tűnik sikerült is, hiszen egy kisebb mosolyra húzódott a szája.
- Én megyek is! - kapta fel a pulóverét Bianca.
- Ne menj még! - kiáltott fel kétségbe esve Loretta. - Legalább beszélgessünk egy kicsit...
Bia visszatette a pulcsit, majd leült Lori mellé.
- Azt hiszem én magatokra hagylak benneteket, hogy csajos beszélgetés legyen. Addig visszanézek egy focimeccset már ha nem bánod Loretta.
- Kik játszanak?
- Derby vs Chelsea. - motyogtam értelmetlenül. Miért is mondom ezt el neki...mintha annyira értene a focihoz. Magamba kinevettem magamat.
- Kinek szurkolsz? - húzta fel a szemöldökét egy sejtelmes mosoly mellett.
- Chelsea! - nevettem fel.
- Én Derby drukker vagyok. Tudom, hogy nem játszanak olyan jól, de akkor is! - csapott rá játékosan az asztalra. - Ne most nézd meg! Nézzük meg együtt este!
- Ahogy csak akarod Angyalom. Akkor addig lefoglalom magam valamivel.


*Loretta szemszöge*
Miután Harold távozott, alig vártam, hogy beszélgethessek.
- Szóval hova költöztetek Taylorral? - tettem fel rögtön az első kérdést.
- Hát. Egy erdős, családi házba. Pénzünk az volt rá...mondjuk úgy! De Tay-nek most van munkája egy autó szerelőműlyeben, én pedig még keresek.
- Milyen a környék? - kíváncsi voltam.
- Szép. Zöld. Általában süt a nap, de ha hűvös van sem olyan vészes. - rántotta meg a vállát, majd rám mosolygott egy kicsit. - Na és mi van veled meg a fürtössel?!
- Nos. Megvagyunk...Nekem is van munkás, egy management cégnél és ha Zayn nem rondít el mindent akkor csodálatosan élünk.
Nem akartam újra sírni.
- Zayn nem fog többé idejönni. - Bianca ráhelyezte a kezét az enyémre, majd nyugtatóan rám nézett.
- Remélem is!



Bianca-nak hamar mennie kellet, hiszen otthon már várják.
- Találkozhatnánk még valamikor! - fordult vissza a bejárati ajtóból.
- Holnap? Az N&H kávézóban?
- Rendben. Akkor ott 3kor!


Felszaladtam a búcsúzás után. Harold a párnák közt feküdt, miközben valamelyik híradót nézte.
- Minden rendben van? - kérdezte miközben felült az ágyon.
- Igen. Minden oké. Köszönhetően neked és Bianca-nak! - motyogtam, de nem mertem az ágyra feküdni.
- Nem ülsz le?
Csak ingattam a fejemet. Beugrottak a történtek, amelyek azon az ágyon mentek végbe. Az ingem gombjai még ott feküdtek a padlón és éreztem, ahogy újra összetörök. Harold felállt és megölelt. Erő nélkül de visszaöleltem.
-Menjünk át egy másik szobába! - apró mosollyal beszélt hozzám. Megnyugtatott.
Lassan lavíroztunk át a nővére szobájába.
- Itt már jó lesz. Köszönöm. - ültem le az ágy szélére. Fogtam Harry kezét, aki csak bámult engem.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz elhagyni! - gügyögtem.
- Megígérem, hogy itt leszek veled mindörökké és sohasem foglak elhagyni! - olyan édesen mondta és hihetően,hogy az már fájt. Rá kellett jönnöm, hogy észre kellett volna vennem, hogy Zayn nem szeret...Soha nem mondott nekem ilyet. Még a szeretlek szó is egy hazugság volt.
- Akkor megnézzük azt a meccset? - kérdeztem meg egy apró nevetéssel.
- Igen. De mivel lány vagy néha vázolom a szabályokat. - magyarázta kacagva, miközben a tv-hez lépett.
- Oh. Csak mert lány vagyok ne becsülj le. Ha igazából játszanánk akkor is én nyernék.
- Megnézném én azt!
- Ha harc hát legyen harc édesem! - viccelődtem.
- Na?! Mégis hogy gondoltad? - huppant le mellém és már benyomta a tv-t.
- Holnap délután hívd el egy haverodat, akivel játszol. Bianca meg én pedig lealázunk titeket.
- Mit kap a nyertes?! Vagyis mit kapok én és Louis?
- Legyen meglepetés. És ne hidd el annyira, hogy nyersz! Ki az a Louis? - nevettem, a sok ostobaságon.
- Egy angyal haverom, aki kitűnő focista, szóval azt hiszem gondolkozhatsz mit nyerek. - karját átdobta a vállamon.
- Meglátjuk Harold...ne igyál előre a medve bőrére.
- Ezért is szeretlek! Bolond vagy még akkor is, amikor más ember már a sírját ásná. - simította meg karomat én pedig közelebb ültem hozzá, hogy hozzábújhassak.
- Emlékszel az első csókra? Most én kérem, hogy csókolj meg! - fejemet az ölébe hajtottam.
Lassan hajolt le hozzám, kezével simogatta a hajamat, majd megcsókolt. Lassan és szenvedélyesen. Ő volt a minden és nem számított semmit. Percekig csak összeolvadtunk az ajkainkon keresztül.
- Csakhogy tudd 1-0-ra vezet a Chelsea. - motyogta bele a számba, egy édes nevetés kíséretében.
- Szarok rá. - nevettem fel vele, majd az ölében fekve néztük végig a meccset. Kisebb viták kíséretében, ugyanis teljesen biztos vagyok benne, hogy csaltak és a Derbynek kellett volna nyernie.


- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.


5 megjegyzés után jön a következő rész :)
Először véletlenül csak a fele került fel....sajnálom...:))) P .xx