12. fejezet

- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.

A másnap reggel könnyen ment. Kikecmeregtem az ágyból és megmertem volna esküdni rá, hogy Harry már lelépett dolgozni és direkt nem keltett fel, hogy még pihenjek. Letotyogtam a lépcsőn, majd bekanyarodtam a konyhába, ahol egy kisebb szívinfarktust kaptam.

- Te jó ég!- kaptam oda kezemet a mellkasomra.

- Jó reggelt. Jól vagy? - mért végig rajtam a göndörke, miközben a kávéját szürcsölgette neki dőlve a pultnak.

- Azt hittem nem vagy már itthon és egyedül vagyok a lakásban. Azt hittem visszatért hozzám a rémálmom. - dörzsöltem meg egy kicsit szememet, hogy elhiggyem ez tényleg Harold. De tényleg ő volt. Kezdtem paranoiás lenni.

- Csináltam neked is kávét hercegnő és nyugodj meg ide többé nem jön vissza a te kis rémálmod. - kezembe nyomott egy fehér bögre kávét, miközben puszit nyomott a homlokomra.

Lehuppantam a bárszékre és lábamat lóbálva próbáltam gondolkodni. Pontosabban fogalmazva inkább csak merengtem a távolba a mellettem lévő ablakból, amikor két tenyér elkapta a vállamat, ami nem lehetett Harry-é, hiszen ugyanúgy a pultnál támaszkodott. Megpördültem a bárszéken és egy számomra ismeretlen sráccal találtam magamat szembe.

- Hát te meg ki vagy? - kérdeztem meg meglepődve. Fogalmam sem volt ki ő.

Harry mellé lépett, majd átkarolta.

- Drágaságom Ő itt Louis Tomlinson, akivel ma szarrá verünk titeket fociban. - vigyorgott rám édesen Harold.

- Oh. Loretta Hells vagyok. - nyújtottam felé a kezemet, mire ő vállat vont és megölelt inkább. Finom illata volt.

- Te vagy maga a pokol, igaz? - nézett rám csodálatosan kék szemeivel.

- Nem igazán értelek. - nevettem fel, mire szeme megcsillant.

- Hells a neved,ami poklot jelent, ráadásul iszonyatosan forró a bőröd. Bár a nevetésed csengése meggyőzött arról, hogy nem vagy ördög. Igazán angyalian csengett a kacagásod. - mosolygott rám teljes erőből. Kedves srác volt. Olyannak tűnt, aki igazán tudja hogyan kell bókolni és azt is, hogy hogy ne fogja be a száját.

- Fogd magad vissza Lou. Ő itt az enyém. - bökte oldalba Louist, Harry,majd elém állva a kis fürtös megcsókolt. Nem tartott sokáig,hisz engem egy kissé zavart, hogy nézőnk is van.

- Elmegyek fürdeni. - nevettem fel, ahogyan arrébb raktam egy kicsit a kis fürtösömet, hogy letudjak szállni a székről.

Már a lépcsőnél álltam, mikor Tomlinson utánam kiáltott.
- Csak utánad ne menjek! - hallottam, ahogy hangosan nevet.
Tényleg vicces egy srác.

Fürdés előtt még felhívtam Bianca-t, aki rögtön benne volt a meccsben. Látszik, hogy Harold abszolút nem tud rólam túl sokat, hisz pár évvel ezelőtt a férfi focicsapat tagja voltam..én voltam az egyetlen lány a csapatban. De megérte. Jó játékos voltam!
A fürdésem közepette rájöttem, hogy ma munkanap van. Harry mégis itthon pöffeszkedik. Nem mintha baj lett volna, hiszen örültem neki, hogy megint együtt tölthetünk egy napot.


Magamra vettem egy fekete rövidnadrágot és egy rózsaszínes trikót és felvettem a rejtegetett pink focicipőmet. Hajamat lófarokba kötöttem és készen álltam a nyereségre. Pár perccel később megszólalt a csengő és lerohantam a lépcsőn, hogy beengedjem barátnőmet.
- Én ide nyerni jöttem. - nevetett fel gonoszul, mikor Harry köszönteni akarta.
Komolyan vette a játékot..kicsit féltem, hogy túl komolyan.
Besétáltunk a konyhába, hogy csináljak egy kis limonádét.
- Ha ennyire jók lennének a focista lányok, ahogy te kinézel esküszöm nem hagytam volna abba a focit! - búgta fülembe Harry, miközben gyengéden átölelte a derekamat.
- Ne puncsolj. Nem hagylak nyerni.
- Nem puncsolok...inkább leveszlek a lábadról! - puszilt bele nyakamba, mire felkuncogtam.
Louis a mosdóban volt, Bianca pedig öltözött, tehát kettesben voltunk.
- Nem hagyom magamat olyan könnyen. - nevettem, miközben a vízbe öntöttem a citromlevet.
- Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! - fordított maga felé.
- A fogadás királya lett a barátom. - nevettem fel, mire ő is mosolygott. - De ha annyira fogadni akarsz, mert tudod, hogy fociba ma úgyis veszítesz, hát legyen. Ha te nyered meg azt a két percet, akkor este azt csinálunk, amit te szeretnél és úgy, ahogyan te szeretnéd, ha én nyerem meg a két percet, akkor minden nekem kedvez az éjjel.
- Legyen. Indulhat a két perc?! - húzta magasra a szemöldökét, arcára pedig féloldalas mosolyt festett.
- Felőlem! Tudom türtőztetni magamat két percig. - rántottam meg a vállamat.
A mögötte lévő pultnak dőlt, ahogyan én is a mögöttem lévőnek. Csak bámultuk egymást. Óvatosan ajkába harapott, majd beletúrt a göndör fürtjeibe. Szívem azonnal többet dobbant a kelleténél. A kis kaput viszont az tette be, ahogyan a kék pólója aljához ért, majd egyszerű mozdulattal levette magáról. Pislogtam. Nem tudtam mit tenni. Az órára pillantottam és csalódnom kellett, még csak pár másodperc telt el, az égi csodámból. A mellette lévő pohárért nyúlt, amiben a már kész limonádé pihent. Szét akartam szedni, amiért még az is szexi volt, ahogyan kortyolt. Ha ő játszhat velem így,akkor én is vele, nem?
"Véletlenül" lelöktem a pulton pihenő, puha szalvétát, amely könnyen kelt szárnyra egyenesen a parkettára. Lassan hajoltam le érte,ügyelve arra, hogy Harold igenis lássa a formás fenekemet. Miután eme küldetést végre hajtottam, csillogó szemekkel vizsgálta tovább az arcomat, mire én felnevettem. Hajgumimért nyúltam és kibontottam a hajamat, így a fürtjeim leomlottak a vállamon. Még volt egy perünk. Nem adta fel. Nyerni akart. Ő is "véletlenül" mellkasára öntötte a maradék citromos levet, ami csodásan kelt útra egészen a nadrágja széléig, ahol teljesen eltűnt. Annyira lenyalnám róla! Nem akartam veszíteni. Már csak másodperceink voltak hátra. Szinte fájt, hogy nem érhetek hozzá a forró, puha, teletetovált bőrhöz, ami szinte csak úgy vonzott magához. Elkábított a napbarnított test és felé léptem. Meg kellett érintenem. Ujjaim lassan szántották végig bőrét, melyet libabőr kísért végig. A pillangón áthaladva felnéztem a szemébe, tenyere a derekamra vándorolt és még közelebb vont magához. A levegőt is kiszorította kettőnk közül.
- Már azt hittem tényleg nyersz és én megőrülök a látványodba. - suttogott immáron ajkaimra, majd nekem nyomta a rózsaszín ajkait és vadul téptük egymásét.
Megemelt és felültett a pultra. Ujjaimmal a hajába túrtam.


*Louis szemszöge*

Hamar végeztem a mosdóban, hiszen csak hajlakkoztam a hajat. Éppen szaladtam volna le a lépcsőn, vissza a konyhába, mikor meghallottam drága, jó barátom rekedtes hangját, amivel éppen az őrületbe akarta kergetni barátnőjét. De az csak tűrt és tűrt, nem törődve semmivel.
"Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! " - hallottam meg Harold hangját. Tudta mit csinál. Tudta, hogy nyerni fog.
Kikukucskáltam és végig néztem az egész játékot. A göndör nagyon jól tudta, hogyan kell játszania ahhoz, hogy Loretta megőrüljön érte. De Lori is nagyon ügyes volt, sőt, ha én álltam volna előtte, akkor szerintem már az első pislogásnál a leányzót a pultra tettem volna.
Csak figyeltem, ahogy szépen lassan felfalják egymást. Már lekerült volna Lorettáról a trikója, amikor kinyitotta a szemét és lebuktam. Feltűnt neki, hogy figyelem őket. Elpirult és arrébb küldte Harry-t, aki zavartan fordult meg. Próbáltam elrejtőzni a fal mögé.
- Láttam Louis, hogy ott vagy! - hallottam meg Loretta édesen csengő hangját.
- Hát lebuktam. - emeltem fel a magasba a kezemet röhögve.
A barna hajú lány leugrott a pultról, s utoljára még nyomott egy csókot Harry ajkára, majd rákacsintott.
- Csak, hogy tudd lehet itt te nyertél, de garantálom, hogy a pályán nem ti fogtok. - szexin mondta és még bennem is felizzott valamit. Loretta felment Bianca-ért.
- Szerintem Harold te kurva szerencsés ember vagy. - magyaráztam miközben ittam egy kortyot a limonádéból.
- Miért is? - kérdezte úgy, mintha nem tudná miről is beszélek.
- Ez a nő tökéletes. Jó az alakja, vicces és ráadásul őrjítően szexi.
- Tomlinson! Kattanj le róla! - röhögött fel a legjobb barátom.
- Régen bezzeg osztoztunk a csajokon. - forgattam meg a szememet.
- Az nem osztozás, hogy én smároltam velük, te meg keményen megfektetted az összeset. - röhögött még mindig.
Harold olyan szintén védte magát a szex ellen, hogy hihetetlen volt. Pedig én mindent megpróbáltam. A világ legcsodásabb Angyalkáit vittem haza, hisz egy helyen laktunk, ám ha valamelyik egy csóknál többet akart Ő csak felkelt és elment sétálni. Nem kérdeztem tőle, hogy állt-e a farka mikor elment vagy csak szimplán asszexuális.
- Lorettával lefeküdtél már? - tettem fel a kérdésemet, mire ő krákogott egyet, majd még egyet. - Ez csak egy kérdés volt. Nem kell rögtön megfulladni. - nevettem fel.
- Igen. Le. - hajtotta le a fejét, mintha szégyellné.
- És miért csinálsz úgy, mint aki nyomban bőgni fog, mint egy menstruáló nő?!
- Nekem nem olyan egyszerű, mint neked. - emelte rám a tekintetét és éreztem egy kellemetlen beszélgetés fog következni.
- Ezt most, hogy érted? Sokat kell várni, amíg...tudod...át ÁLL a rendszer? - próbáltam óvatosabban fogalmazni, mégis lényegre akartam törni.
- Nem. Azzal nincsen problémám. - mosolyodott el egy kicsit de újra komoly lett az arca. - Félek, hogy nem vagyok elég jó, abban amit csinálok.
- Miért ne lennél jó?
- Nem tudom mit kell csinálnom. Mindig Loretta diktál és ez jó is így, de úgy érzem magam néha, mintha nem én lennék a pasi. Ő irányít..Ő rakja rá a kezemet a saját fenekére..Én meg be vagyok szarva. - végre kibukott belőle a lényeg.
- Nos. Én még nem voltam ilyen helyzetben ugye. Mert én mindig tökéletesen csinálom..- kezdtem bele de beleszólt.
- Attól, hogy magadat isteníted, attól még nekem nem lesz jobb. - kínosan nevetett fel.
- Ha nagyon komoly választ akarsz, akkor kérlek szépen, amikor ma este az van amit te akarsz legyél te a főnök. Ott fogd meg ahol te akarod, ott csókold ahol te akarod és ne hagyd, hogy fogdosson. Fogdosd először te. Mondanám, hogy kötözd ki de lehet, hogy mély sebeket tépnél fel Lorettában, szóval azt még hagyd ki inkább. - tudtam Lori múltjáról, hiszen én voltam Harry mellett, mikor ő csillagformában hallgatta, ahogy Loretta mesél neki. Fájdalmas, szívszaggató és undorító dolgokat, melyeket mások élveztek.
- Köszi Tomlinson. - ölelt át egy darabig.
Megérkeztem a lányok.
- Nem is mondtad Loretta, hogy buzik ellen fogunk játszani. - nevetett fel Bia, mire Lori vállba lökte.
- Nem is mondtad Harold, hogy két kis picsa ellen fogunk játszani.- vágtam vissza.
- Tomlinson. Ezt az után mondd, hogy tökön rúgtalak a labdával. - vigyorgott rám Loretta. Meglepődtem, hiszen eddig semmi jelét nem mutatta, hogy ő is tud pimaszul viselkedni.
Lassan kiértünk a puha fűre. Harry háza hatalmas volt, így az udvar szinte nagyobb volt, mint egy átlag focipálya.
- Mivel kevesen vagyunk nem lesz pontos kapus, aki amikor ott van kivédi.....- mondta Bianca határozottan.
- .... vagy nem védi ki és mi nyerünk! - fejeztem be a mondatot.
- Álmodozz csak Tomlinson! - kacsintott rám Loretta. Álmodozni fogok én! Csak nem a meccsről, hanem rólad! Szaladt ki majdnem a számon, de visszatartottam. Volt ebben a lányban valami, ami tényleg kellett minden férfinak. Már csak a látványa, olyat okozott a férfi szemnek, amit még a legdögösebb playboy címlaplány sem tudna elérni.


*Harry szemszöge*

Megkezdtük a játékot. Meglepve figyeltem, hogy a két lány tényleg nagyon tud játszani. Mégis 3-1-re álltunk és persze mi vezettünk Louissal. Aki minden erővel közelebb akart kerülni Lori-hoz. Már elég régóta ismerem a barátom ahhoz, hogy tudjam csak egy éjszakás kalandra kéne neki a barátnőm. Hiszen neki nem kellett sohasem a komoly kapcsolat. De ha kéne neki, akkor sem adnám neki azt aki az enyém.
Nagy merengésemben megfeledkeztem magamról és a játékról. A labda pedig felém repült és eltalált. Nem éppen egy kellemes helyen.
Megfogtam a sajgó pontot és eldőltem a puha fűbe.
Loretta a kezét az ajkához emelte és ijedten rohant felém.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem. Melyikőtök rúgott tökön? - összeszorítottam állkapcsomat, mintha ezzel nem fájna annyira.
- Én. - szorította össze a szemét Lori. - Ne haragudj.
- De legalább nem ment be a kapuba. - mosolyogtam fel fájóan.
Loretta végig simított az arcomon. Bár az ágyékom még mindig lüktetett feltápászkodtam.
- Mi lenne ha tartanánk egy 10 perc szünetet!? - szólalt fel Bianca.
- Felőlem. Úgyis nyerésre állunk! - magyarázta Tommo. Leültem a padra és töltöttem egy kis italt magamnak, amit nem én, hanem Loretta ivott meg.
- Ne haragudj. Tényleg nem akartalak megrúgni.
Kezemmel az ő kezéért nyúltam, majd az ölembe ültettem.
- Nem haragszom. Ez játék. Máskor is rúgtak már meg ott és még mindig élek. - kitűrtem az izzadt arcába tapadt hajszálakat.
- Lehet egy kérdésem? - nem pillantott rám, arca piroskássá változott.
- Kettő is. - vigyorogtam rá.
- Ugye ettől még működik? - láttam rajta, hogy tényleg egyre vörösebb lesz.
- Te még sosem rúgtál tökön senkit, igaz?
- Nem igazán. - rázta meg a fejét egy mosolyka kíséretében.
- Igen. Működni fog! Ha nem akkor majd segítesz rajta. - nevettem bele nyakába. Még így is finom volt az illata.
- Na már letelt a tíz perc, szóval ha abbahagytátok egymás szagolgatását és ha persze helyre jött a farkad Harry visszamehetnénk játszani. - lépett be elénk Bianca. - Nyerni akarok!
Felrángatta az ölemből Lorettát, aki röhögve pillantott rám vissza.



*Loretta szemszöge*
- Ne gondolj arra, hogy az a pasid és arra se, hogy a másik srác is kibaszottul szívdöglesztő. Alázzuk őket porig! - hajolt oda hozzám Bia.
Sosem adta fel. Még akkor sem amikor már rég veszített.

Az utolsó perceket játszottuk. Döntetlen volt az állás, amikor úgy döntöttem én akarom berúgni a nyertes gólt. Neki rohantam Louis, Haroldnak akarta passzolni a labdát de elvettem tőle és a kapura céloztam.....majd GÓL! El sem hittem, hogy tényleg nyertünk.
- Oh basszus Harry. Kicselezett egy lány! - rogyott le a fűbe Louis, miközben sírást szimulált.
Harold csak felnevetett.
- Legyőzött minket két lány. - huppant le Lou mellé a fűbe.

A két srác még a fűben fetrengett, míg mi összedobtunk pár szendvicset a konyhában. Amint kiértünk felültek.
- Mi nyerünk és mi csinálunk szendvicseket nektek! Szép. - nyomta a tányért Bianca, Louis kezébe.
- Szerintem jobban jártatok vele, hogy nem mi csináltuk őket! - harapott a szenvicsébe Lou.
Míg ezek ketten egymásnak szóltak vissza, addig én és Harold jókat nevettünk a két legjobb barátunkon.


- Nekem lassan mennem kell. Taylor már vár otthon. - magyarázta barátnőm és felkelt, hogy felmegy átöltözni.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy grill party-t valamelyik nap. Louis te is eljöhetnél, meg Bianca, meg az a pasija, aki péppé vert, vagyis én vertem péppé. - motyogta a barátom teli szájjal.
- Ez nem lenne rossz ötlet. - kontrázott rá Louis.
- Nekem meg mindegy. - rántottam meg a vállamat.
Kis félelem kapott el, ahogy eszembe jutott a nap, amikor minden megváltozott. Mikor szegény Harry-nek a fél arca vérzett. Szar nap volt az a nap, mégis a legcsodálatosabb volt nekem. De mi van akkor ha újra találkoznak és Tay megint neki esik a göndörömnek?! Akkor aztán minden mehet előröl.

Biancától elbúcsúztunk, majd Harry az órájára pillantott.
- Lori, be kell mennem a céghez. Egész nap nem voltam bent és megnézném a mai papírokat, amik elkészültek. - pattant fel mellőlem a barátom. - Louis! Te maradj itt addig és vigyázz rá! A vigyázni rá, nem azt jelenti, hogy amint kilépek ellopod a barátnőmet. - nevetett fel hangosan, miközben ujjal mutogatott Lou-ra.
- Egy ujjal sem érek hozzá ígérem. Maximum kettővel! - röhögött fel hangosan Tomlinson is.
Harold viccesen a hátára döntötte Louis, majd ráült.
- Srácok. Kérlek ne előttem éljétek ki a vágyaitokat! - takartam el a szememet viccesen, majd én is nevetgéltem egy kicsit.
- Szerintem simán csinálhatnánk egyszer hármasban. - adott ki nyögdécselő hangokat Louis a barátom alól.
- Mindenképpen. - poénkodtam.
Harry lezuhanyzott, majd belebújt az öltönyébe. A srác aki még pár perccel ezelőtt egy Nike, fehér térdnadrágban és egy kék pólóban focizott egy Nike cipőben, itt állt előttem fekete öltönyben, fehér ingben és egy pontosan megkötött fekete nyakkendőben.
- Siess haza. Tudod, hogy mi vár rád ma itthon! - kacsintottam rá az ajtóban.
- Nagyon jól tudom! Ma én mondom meg mit csinálunk.- vigyorgott rám.
- Kaphatok belőle ízelítőt, hogy mire gondoltál? - harapdáltam a számat.
Közelebb vont magához, majd megcsókolt és csókjával egyre lejjebb haladt egészen a nyakamig. Bőröm izzott és a gyomrom remegett, mintha csak egy hal úszkált volna körbe-körbe benne.
- Ha most nem állsz le, akkor nem engedlek bemenni dolgozni. - nevettem bele a következő csókjába.
Puszit hagyott a homlokomon majd ki sétált az ajtón.

- Nos mit csináljunk? - nézett rám Louis vizes hajjal.
Mindketten lezuhanyoztunk. Külön-külön persze.
- Mihez lenne kedved?
- Azt nem csinálhatjuk. -nevetett fel hangosan, amihez én is csatlakoztam.
- Mesélj a gyerekkorodról. - az enyém ugyanaz, mint Harry-é. Egymás mellett nőttünk fel. Nekem a mindenem. Bármennyire is buzisan hangzik. Nekem nincsenek szüleim, nekem nincsen olyan akire vigyázhatnék.
- Hogy-hogy nincsenek szüleid?
- Hát. A szüleim mindketten angyalok voltak, de nem kellettem nekik. Fiatalok voltak még egy kölyökhöz. Szóval otthagytak egy ajtó előtt, ami szimpatikus volt nekik. Ez pedig Anne ajtaja volt. Gemma akkor volt 12 éves, Harold 9 volt, ahogyan én is. Igazából iszonyatosan örülök, hogy ahhoz az ajtóhoz tettek le. Úgy neveltek mintha csak az övék lennék. Szüleimként tekintek Anne-re és Robin-ra. Harry pedig a bátyám, akit imádok!
- És Gemma?
- Gemma...- felnevetett egy kicsit. - Vele nem igazán voltam testvéries. 13 voltam amikor ő 16 és...én már akkor is jól néztem ki, Gem pedig már akkor gyönyörű volt. Szóval megdugtam.
Kinevettem. Nagyon könnyen beszélt erről a témáról.
- Min nevetsz? - mosolygott fel rám.
- Semmin. - ráztam meg a fejemet, mire ő vállat rántott még mindig nevetgélve.
- De ha jól tudom, neked is szülő mentes életed volt.
- Nagyon jól tudod. De kérlek erről ne beszéljünk. - néztem rá. Gyönyörűen csillogó kék szeme volt. Gyémántosan ragyogott.




Besötétedett. Harry hazaért, Louis pedig távozott, bár megígérte, hogy a héten még átnéz valamikor.
- Na milyen társaság volt a haverom? - sétáltunk át a konyhába.
- Jó. Nagyon jót beszélgettem vele. - magyaráztam. - Kérsz vacsorát?
- Nem. Nem vagyok éhes. - rázta meg a fejét.
Csak csend. Ennyi volt. Semmi más. Néztük egymást. Nem volt kínos, sokkal inkább jól eső. Melegséggel töltött el, hogy csak nézem.
- Annyira szeretlek. - csúszott ki a számon, mire közel lépett hozzám és gyengéden átölelt. Nem is kellett több.
Lassan kézen fogva vánszorogtunk át a nappali kanapéjához. Letoltam róla a zakóját, miközben az arcát figyeltem. Féloldalas mosoly pihent rajta. Ajkát már majdnem az enyémnek érintette.
- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.




A követkő rész 5 megjegyzéstől következik :) Pez .xx