Először is sajnálom, hogy csak ritkán hozom a részeket! De ígérem hozni fogom őket mindaddig, amíg nem lesz vége a történetnek. Sőt, már azt is tudom mi lesz a következő blog, hogyha ennek vége lesz.
Egy kis önreklámozás! :D
Kövessetek instagrammon: namelesspetra
twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx
- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemelő érzésnek. Ő is követett engem.
Lassan szuszogtam izmos, széles és izzadt hátán. Hajamba puszilt és magunkra húzta a takarót.
Valljuk meg őszintén tényleg nagyon szeretem Harry-t. Kötődök hozzá és iszonyatosan hiányozna ha nem lenne itt.
- Lemegyek csinálok egy kis vacsorát! - törte meg a csendet, rekedtes hangjával, majd kibújt alólam.
Olyan fejet vághattam, mint aki duzzog, hiszen hangosan felnevetett, ahogy vissza nézett rám. - Ha szeretnél akkor csinálhatjuk együtt is a vacsorát csak ne vágjál ilyen fancsali képet. - még mindig nevetett, miközben belebújt egy melegítő nadrágba.
Kipattantam az ágyból és követve példáját magamra kaptam a levetett cuccaimat.
- Mit akarsz enni? - kérdeztem meg, miközben magamra passzíroztam a nadrágomat.
- Azt hittem, én csinálom a vacsorát. - kapta fel a fejét, majd elindult lefele.
- Rosszul hitted Styles! - kiabáltam utána, mire kuncogását hallottam meg visszhangzani a folyosón.
Utána mentem. Elfáradtam, s bár igazából inkább aludnék egyet, megakarom mutatni, hogy tudok főzni is. Nem vagyok egy konyhatündér, de azért valamit mégis tudok.
Harold éppen a hűtőben matatott.
- Utat kérek! - löktem arrébb óvatosan, mire egy dünnyögés hagyta el a száját. - Üljél le! És ne mozdulj meg, míg kész nem vagyok. - mutattam rá a székre. Egy szemforgatás és egy féloldalas mosoly kíséretében végül tette amit kértem.
Körbe néztem. A hűtő nem volt éppen tele. De volt 3 liter tej otthon. Kinyitottam a felső szekrényt és megpillantottam a grízt. Már tudom is mit csinálok! Tejbegrízt.
Elővettem egy hatalmas tálat beleöntöttem a tejet, majd ráraktam a tűzhelyre és vártam, amíg felforr.
Kivettem két bögrét, többek között a régen nem látott, kedvenc angyalos bögrémet is.
- Khm. - krákogott fel Harry.
- Mondjad! - fordultam felé.
- Itt hajolgatsz Angyalkám öt perceként. Szerinted mi a bajom? - nevetett fel.
Én is felnevettem vele, majd hozzábújtam egy kicsit. Karját szorosan fonta körém,arcomat pedig a meztelen bőrébe bújtattam. Próbáltam kikerülni az öleléséből, még mielőtt a tej teljesen lekapott volna.
Kevergetni kezdtem, míg meg nem éreztem Harry mellkasát a hátamnak feszülni. Kezét rávezette az én kezemre és együtt kevergettük a forró tejet.
- Nem megmondtam, hogy maradjál ott? - nevettem fel.
- Dehogynem. De ne főnökösködjél. - lökött meg viccelődve egy kicsit.
- Akkor segíthetsz. Te öntöd a grízt én meg közben kevergetem.
Elengedett és elnyúlt az átlátszó kis üvegért, majd önteni kezdte.
- Mikor lesz elég? - bámult fel rám. Csak nézett és nézett azokkal a csodálatosan zöld szemeivel.
- Majd ha szólok, de még alig van a tálba, ugyanis a felét félre öntötted. - mutogattam.
Végül sikeresen elkészült, a teával együtt.
Éppen leültünk volna, mikor telefonja hangos csengésbe kezdett. Viccesen kezdtem riszálni a fenekemet a hangos zenére, mire Ő is eltáncolt mobiljáét.
- Ez Louis! - vette fel nagyon gyorsan.
- Szia szerelmem! - köszönt bele Harry a telefonba, amitől nekem hangosan nevetnem kellett. Hazza kihangosította a telefonját.
- Édesem. Ne beszélj, így mert a barátnőd féltékeny lesz. - Louis nevetett. Aranyos hangja volt telefonon keresztül.
- Igazad van. Majd titokban csináljuk. - kacsintott rám viccelődve barátom, mire én kinyújtottam a nyelvemet. - Egyébként mit szeretnél?
- Na végre, hogy rákérdeztél. Holnap lesz egy kis buli nálam. Amolyan kanbuli. Rajta vagy a listámon szóval jönnöd kell. - hadarta Lou.
- Loretta jöhet?
- Nem tudom mit nem értesz a kanbulin. - röhögött hangosan.
- Értem én. De nem akarom, hogy egyedül itthon legyen. Szóval...
Elcsöndesültek. Louis gondolkozott, hogy mi legyen velem, mire eszembe jutott valami.
- Harry! Hívd át hozzám a nővéredet. - csattantam fel.
- Akkor most már minden el van intézve. - nevetett fel Harry, majd percekkel később bontotta a kapcsolatot.
Másnap reggel Harry már nem volt mellettem. Egy apró papírt hagyott az ágyamon, hogy már reggel elment Louis-hoz és, hogy Gemma 14:00-kor érkezik.
Kikászálódtam az ágyból és valami reggelit akartam keresni a konyhában. Ám Harold friss gofrit készített és epret is rakott nekem mellé. Halkan faltam fel az egészet, majd a fürdőbe igyekeztem, ahogy kinyitottam az ajtót iszonyatosan meglepődtem. Louis ott állt a zuhany alatt. Gyorsan csaptam be az ajtót, majd barátom hangos nevetését hallottam meg hátam mögül.
- Mi ez az egész Mr. Styles? - csattantam fel.
- Elzárták a vezet Louis-nál, szóval átjött pancsolni.
- És mikor akartátok ezt közölni velem? Azt hittem, egyedül vagyok a lakásban.
- Nem akartuk veled közölni. Pontosan azt akartuk amit most csináltál. - nevetett miközben a hasát fogta.
- Cseszd meg! - ugrottam rá, mire rögtön elkapott.
- Rendben. - bólintott, majd ajkát az enyémnek nyomta. Édesen simogatta nyelve az enyémet. Hátamat a folyosó bordó falának nyomta, így a hideg fal és az Ő teste közé kerültem, miközben combomnál fogott és csókolt. Ujjaimat a göndör, még vizes hajába fűztem.
- Én ezt nem akarom látni. Menjetek szobára! - takarta el a szemét Louis, mikor becsukta maga mögött a fürdőajtót és elindult az egyik szoba felé. Harry mosolyogva tett vissza a földre.
- Most elmegyek fürödni. - makogtam.
- Menjél csak! - csapott rá a fenekemre, de mire ránéztem mire megbánta volna. Csak a földet figyelte, engem pedig elnyelt a fürdőszoba.
*Harry szemszöge*
- Louis nekem nem megy ez a vezető stílus. Olyan hülyén érzem magam. Lehet nem kéne rád hallgatom és nem kellett volna a fenekére csapnom. - az ágy szélén ültem és a tenyerembe temettem az arcomat, míg Lou öltözködött.
- Ne legyél már hülye. Csak egy kis seggre pacsi volt, amit adtál neki és kétlem, hogy Loretta most ezen sírna a fürdőben. Néhány lány bírja az ilyet. - fordult felém. Próbált meggyőzni, hogy nem csináltam hülyeséget, de akármit mondott csak még idiótábbnak éreztem magamat.
- Mi van, ha Ő pont nem bírja, az ilyen dolgokat. Akkor aztán most elástam magamat. - hanyatt döntöttem magamat az ágyon. Önsajnáltatásból, alighanem ötöst kapnék!
Louis rám ült és ideges tekintettel nézett rám.
- Hallod magadat Harry Styles? A tiéd a világ leggyönyörűbb nője. Csak a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz, mert szeret téged. Ráadásul az ágyban is lefogadom, hogy piszkosul jó. Neked meg ez az egész új. De a helyedben összetenném a két kezemet, ha lenne egy olyan barátnőm, mint Loretta. Szóval fogd be a pofádat és igenis hozzá lehet nyúlnod, anélkül, hogy utána ne kelljen bőgnöd, mintha menstruálnál. Szóval inkább örüljél neki, hogy rácsaphattál a fenekére! Világos voltam? - nézett rám. Nem szakította meg a szemkontaktust.
- Igen. De most már leszállhatnál rólam!
- Ígérd meg, hogy többé nem változol át valami hisztis picsává! - szállt le rólam nevetve.
- Megígérem. De te meg ígérd meg, hogy többet nem tepersz le. - nevettem fel vele.
- Ezt nem ígérhetem. - kacsintott rám, mint valami hülye.
Miután mindketten összekészültünk és már Loretta is végzett a körülbelül fél órás fürdésével, elindultunk Louis házához.
- Vigyázz magadra Loretta! - húztam magamhoz barátnőmet. Édesen mosolygott fel rám, miközben két aprócska kezét a vállamon pihentette meg. Lábujjhegyre állt, majd csókot nyomott ajkamra.
- Szerintem az autóban megvárlak Harry. - hallottam meg Louis hangját. - Legyen szép napod Loretta. - majd ki lépett a lakásból.
- Érezd jól magad. - mosolygott az ajtóból Lori.
- Te meg vigyázz magadra.
Puszit nyomtam homlokára, majd kimentem Louishoz és meg is indultunk a kan buliba.
*Loretta szemszöge*
Már régen töltöttem el éjszakát Harry nélkül,de örültem, hogy ma megismerhetem a nővérét. Miközben a kanapén a teámat szürcsölgettem, azon gondolkoztam, hogy főzhetnék valamit, amit Gemma is szeret. De fogalmam sincsen mit kedvelne. Meg kellett volna kérdeznem Harry-től, de most már késő bánat.
A lakást nem kell kitakarítani, mert folyamatos tisztaságban van.
Végül a megfelelő programnak egy kis vásárlás tűnt. Leginkább pár lányos, pizsibuli szerű dolgot szeretnék beszerezni. Chipset, pezsgőt, gumicukrot és mivel ez a lakás nem rendelkezett színes holmival arra gondoltam
feldobhatnánk a lakást valamilyen színnel. A nappaliban például a fehér dominál és mivel anno, még anyáéknál volt egy rózsaszínű pokrócom, fontosnak tartottam, hogy ma anélkül haza se jövök.
Minek után összekészültem a fürdőszobába és fel is öltöztem elindultam szét nézni. Gyalog mentem, mivel Harold kétlem, hogy örülne annak ha elvinném bármelyik nagy becsben őrzött autóját, busszal pedig ki nem állatok utazni. Nem telt sok időbe, mire megérkeztem a nagy bevásárló központ előtt.
Büszke voltam magamra, hiszen alig fél óra alatt sikerült mindent beszereznem. Még a rózsaszín pokrócot is. A nagy sétálgatás közepette megpillantottam egy számomra ismerős arcot.
- Loretta! De régen láttalak! - figyelt fel rám is Niall, aki hatalmas mosollyal az arcán közeledett hozzám és próbálta megszakítani a köztünk lévő egy méter távolságot.
- Niall ! - vigyorogtam rá én is.
- Csak nem vásárolni voltál? - pillantott rá a szatyraimra Horan.
- De. Hiányzott pár dolog a legénylakásból.
- Szóval mindenképpen be kellett szerezned egy pink pokrócot. - kukkantott bele a zsákba, majd hangosan felnevetett.
- Igen. Az nagyon kellett. - kuncogtam vele.
- Meghívhatlak egy kávéra, de mivel a kávézót éppen alakítják maximum hozzám tudsz feljönni.
- Hát. Jön ma hozzám Gemma. - túrtam bele aprót a hajamba.
- NA! Kérlek! Már úgyis olyan régen beszélgettünk normálisan, anélkül, hogy az urad ne jelent volna meg.
- Az uram? - nevettem fel. Válaszul inkább ő is hangosan röhögött.
- Szóval add ide nekem azokat a zsákokat és menjünk!
Kicsit örültem, hogy megszabadított a szatyroktól.
Ahogy beléptünk a lakásába meglepetten figyeltem fel a szinte mindenhol kék színű falakra és barna bútorokra.
- Szép lakás! - jelentettem ki.
- Hát nem olyan, mint Harryé, de lakni azért lehet benne. - dobta le a szatyrokat a konyhába. - Szóval akkor egy feketét?
- Igen. Az jól esne. - követtem a konyhába, majd leültem az ebédlő asztalhoz.
- Na és milyen az élet Mr. Styles-sal? - húzta fel a szemöldökét.
- Csodálatos. Mivel most élek először olyan emberrel aki érzéseket táplál felém, ezért felettébb jó. - magyaráztam.
- Harry jó srác. Pont hozzád való. Imád téged! - mosolygott fel rám Niall, miközben a tejszínhabot nyomta rá a kávémra.
- Én is őt. - sóhajtottam fel kissé kínosan.
A kellemes kávézás után Niall autóval vitt haza és így pontosan fél órám volt, hogy mindent összekészítsek mire Gemma ideér.
Nem volt sok időm, de hamar kész lettem a szendvicsekkel és az üdítőket is beraktam a hűtőbe, hogy ne egy húgy meleg inni valóval kínáljam meg a várva várt leányzót. A rózsaszín kiegészítőt pedig leterítettem a kanapéra. Ennek a lakásnak igazán jól állnak a színek...bár kétlem, hogy Harry mindennapivá tenné majd a kicsi pokróc használatát.
Éppen felraktam egy kis vizet forrni egy kis kávéhoz, mikor megszólalt a csengő. Sietősen rohantam, hogy ne várassam meg.
- Szia! Jó téged ruhába látni. - nevetett fel Gemma, mikor belépett, majd egy hatalmas öleléssel jutalmazott.
- Szia. - öleltem vissza.
Tudtam, hogy nem lesz egyszerű lemosni magamról, pontosabban inkább magunkról, hogy rajtakapott minket Harry-vel egy elég kínos szituban.
- Milyen napod volt? - kérdeztem meg miközben beljebb sétáltunk a lakásba.
- Nem túl mozgalmas. Felkeltem és jöttem ide. De majd most sokkal jobb kedvem lesz, hogy végre több időt eltölthetek veled.
- Igen. Remélem nem fogsz bennem csalódni.
- Szerintem benned nem igazán lehet. - kuncogott fel és felült a konyhapultra.
- Kérsz esetleg inni valamit?
- Édes vagy! Komolyan! De majd kiszolgálom magam, nem azért jöttem, hogy csicskáztassalak. - pattant le a pultról mosolyogva, majd kinyitotta a hűtőt és töltött magának egy kis narancs levet. - Nos milyen az élet az én idióta öcsémmel?
- Nagyon jó.
- Arra nem kérdezek rá, hogy a szex milyen vele, mert azt a saját szememmel láttam. - röhögött fel hangosan, amitől nekem is nevetnem kellett, bár fogadni mernék az arcom enyhén pirosassá változhatott.
Nagyon jót beszélgettünk Gemmával. Sokat mesélt, hogy milyen család voltak ők, mikor még Angyalként éltek az Angyalok között. Több sztorit elmesélt arról is, hogy Harry milyen két ballábas kis kölyök volt anno. Én is elmeséltem pár dolgot, bár az enyémek kevésbé voltak, olyan viccesek és vidámak, mint Gemma történetei.
Már volt bennünk a pezsgőből. Nem egy üvegnyi, hanem egyenesen kettőt ittunk meg kellemesen elkortyolgatva.
- Itt alhatok? - kérdezte meg kb éjfélkor. - Nem akarok hazamenni, mert szerintem az öcsém nője lett a legjobb barátnőm.
- Persze, hogy itt alhatsz! - pattantam fel a kanapéról kissé ingatagon.
Felszaladtunk a szobába, ahol én is Harry alszunk, majd onnan átkecmeregtünk Gemma eddig nem igazán használt szobájába. Bevetettünk magunkat az ágyba és el is nyomott minket az álom.
A következő rész 5 megjegyzéstől hozom :) Pez. x
Szerettem volna normális életet. De azt hiszem ez már sosem fog összejönni. ~
2014. február 20., csütörtök
2014. február 4., kedd
13. fejezet
- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
Kicsit elidőzött a tekintetünk. Csak bámultam zöld szembogarát,amely csodálatosan csillogott. Apró mosoly jelent meg ajkán, amitől kissé elpirultam. Arcával közeledett majd puha ajka az enyémet érintette.
Nem volt túl vad és hosszú sem. Sőt. Csak egy röpke csók volt. Rögtön tovább lépett és nyakamat ajándékozta meg puszikkal.
- Ha valami nem jó csak szóljál! - bukott fel feje a nyakamtól, egyenesen az arcomba. A göndör fürtök csikálták az arcomat.
- Harry! - ültem fel, így kicsúszva alóla.
- Tudtam,hogy elcseszem. - hajtotta le a fejét a térdére.
- Szó sincsen ilyesmiről te idióta! - amint kimondtam az utolsó szót felkapta a fejét. Megleptem. - Nagyon is jó vagy. Még akkor is,ha teljesen be vagy szarva. De ne gondolkozz! Csak csináld!
Óvatosan végig simogattam a hátán.
- Csinálok egy teát. - akartam felkelni a kanapéról, de keze elkapott és az ölébe húzott.
- Nem kell tea. Te kellesz!
Nem tartott sokáig, míg újra alatta feküdtem a kanapén. Puha ajka végig szántott mindenhol, a ruhák lassan, érzékien kerültek le rólam. Bőröm forrósodott. Amint nem ért hozzám, a testem sikított Érte. Csak az Ő érintése volt fontos. Csak az,hogy velem van.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
Kicsit elidőzött a tekintetünk. Csak bámultam zöld szembogarát,amely csodálatosan csillogott. Apró mosoly jelent meg ajkán, amitől kissé elpirultam. Arcával közeledett majd puha ajka az enyémet érintette.
Nem volt túl vad és hosszú sem. Sőt. Csak egy röpke csók volt. Rögtön tovább lépett és nyakamat ajándékozta meg puszikkal.
- Ha valami nem jó csak szóljál! - bukott fel feje a nyakamtól, egyenesen az arcomba. A göndör fürtök csikálták az arcomat.
- Harry! - ültem fel, így kicsúszva alóla.
- Tudtam,hogy elcseszem. - hajtotta le a fejét a térdére.
- Szó sincsen ilyesmiről te idióta! - amint kimondtam az utolsó szót felkapta a fejét. Megleptem. - Nagyon is jó vagy. Még akkor is,ha teljesen be vagy szarva. De ne gondolkozz! Csak csináld!
Óvatosan végig simogattam a hátán.
- Csinálok egy teát. - akartam felkelni a kanapéról, de keze elkapott és az ölébe húzott.
- Nem kell tea. Te kellesz!
Nem tartott sokáig, míg újra alatta feküdtem a kanapén. Puha ajka végig szántott mindenhol, a ruhák lassan, érzékien kerültek le rólam. Bőröm forrósodott. Amint nem ért hozzám, a testem sikított Érte. Csak az Ő érintése volt fontos. Csak az,hogy velem van.
Ujjaimat lassan vezettem göndör, mostmár izzadt hajába. Lélegzetvétele heves volt, miközben körmömmel pirosas csíkokat hagytam hátán. Keze bejárta a testemet. Hátam mögé nyúlva könnyedén pattintotta ki melltartóm fémét, majd a puha csipke, hatalmasat koppant a parkettán. Minden csókja égette az ajkamat. Hatalmas hideg, izzadt tenyere végig simított a derekamon, amitől a csípőm automatikusan az övé felé irányult. Ő volt a mágnes, míg én a vas, melyet hatalmas erővel vonzott magához. Ahogy az ágyéka hozzám ért egy férfias nyögés hagyta el ajkát.
- Hunyd le a szemed! - szuszogott Harry.
Tettem amit kért. Becsukott szemekkel feküdtem alatta.
Éreztem, ahogy teste már nem érinti az enyémet és a lakásban uralkodó hűvösség megcsapta a porcikáimat. Nem sokáig kellett várnom. Egyik karját könnyedén csúsztatta be alám míg másikat a térd hajlatom alá tuszakolta be. Egyszerű mozdulattal emelt fel, majd elindultunk.
Lépteivel a lépcsőn tartott. Arcomat mellkasába fúrtam és magamba szívtam a férfias illatát, ahogyan az keveredett a parfümével. Ő volt az én drogom, aki nélkül már pár óra is magányosságot, majd később halált jelentett volna. Reméltem,hogy ez sohasem fog bekövetkezni. Hangos ajtócsapkodás jelezte, hogy immáron egy szobában vagyunk.
- Még ne nyisd ki a szemedet és most ne mozdulj. - suttogta halkan fülembe,amitől teljesen kirázott a hideg.
Hátamat érintette a bordó, hideg selyem takaró. Bármire is készült Hazza, megérte rá várni. Egy pillanatra sem nyitottam ki a szememet. A kilincs hangosan kattant. Távozott a szobából.
Reménykedj benne, hogy nem hagy itt.
Mert amekkora barom vagy, hamar elhiszed,hogy szeretnek...aztan úgy jársz,mint Zaynnel.Jól megdug,aztán elhiteti veled,hogy mennyire is szeret.
Az elmém uralkodni kezdett felettem. Egyre jobban fáztam és aggodalom lett úrrá rajtam. Mi van ha tényleg itt hagy? Mi van ha csak kihasznál s, míg én teljesen odaadtam neki szívem egészét, Ő csak fogja magát és elviszi. Nem foglalkozva azzal, hogy egy hatalmas tátongó lyukat hagy,majd belsőmben. Hogy, miután azt,hiszem képes vagyok túl lépni majd, csak egy sebekkel, hegekkel és fájdalommal teli üresség marad nekem. Se több, se kevesebb.
Egy könnynek sikerült kiszöknie lehunyt szememből. Vagy 5 perce feküdhettem. Nem tudtam mit is tegyek. De hittem. Hittem benne, hogy nem hagyott itt. Hogy mindjárt visszatér.
A kilincs kattant. VISSZAJÖTT. Megnyugodtam. Itt van. Velem egy légtérben s nem hagyott itt.
- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig távol maradtam. - a kacér, rekedt hang simogatott kivül és belül. - Kinyithatod a szemedet!
A gyér fény is bántotta a szememet. Aprókat pislogtam, mire göndör barátomat teljesen láthattam.
Bal kezében pezsgős üveg, míg másikban eperrel teli tál pihent.
- Ha már én irányítok! - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében.
Vigyorogva felültem az ágyon. Magam köré csavartam a selymes anyagot, miközben Harry mellettem foglalt helyet. Kipattintotta a pezsgős dugót, majd a gyöngyöző folyadékot poharakba öntötte ki.
Ujjai közt egy eperrel nyúlt ajkam felé, majd egyet a számba rakott.
- Ne nyeld le! - mutató ujját a magasba emelte, miközben magyarázott. Csak bólintottam. A poharat a kezembe nyomta. - Igyál. Rá az eperre! - édesen mosolygott. Miközben én tettem, amit kért Ő is véghez vitte ugyanezt a folyamatot.
Nagyon finom volt, ahogyan az édes, ropogós eper összefonódott a száraz, buborékokkal teli pezsgővel.
Felém hajolva csókkal perzselte ajkamat. Nyelve utat tört számba, melynek az íze megegyezett az előbb elfogyasztott finomsággal. Bele nevetett a csókunkba.
Letette a tálat és a poharakat a földre, majd letekerte rólam a bordó takarót. Magunkra terítette, miközben felettem támasztotta magát a könyökén. Most vadabb volt, mint lent a nappaliban.
Nyakamon vörös foltot hagyott, ahogyan tökéletesen rózsaszín szájával kiszívta a puha bőrt. Csókjaival az egész testemet ellepte, majd kezével a belső combomat simogatta. Feje eltűnt a selyem alatt. Ujjammal megkerestem a fürtjeit.
Alhasamat puszikkal halmozta el. Fogát éreztem meg a csípőcsontomnál amivel elcsípte a fehérneműm anyagát, majd azzal húzta le. Teljesen elvarázsolt. Felült, ezzel megelve a fülledt takarót. A fekete csipkém utat nyert magának és a fekete szőnyegen hevert le Harry dobásának hála.
Mielőtt visszamászott volna az anyag alá egy csókban forrtunk össze, majd egy kacsintást villantott felém.
Hallottam, ahogy tenyerét összedörzsöli. Jól van Styles! Ne gondolkozz. Menni fog! Hallottam, ahogy mormog magában majd ujját éreztem meg magamon. Csiklómon körkörösen mozgatta mutató ujját. Felsóhajtottam a jól eső érzésre. Az ujját a szája váltotta fel, majd nyelvmozgásával könnyen jutatott a csúcs felé.
- Styles! - kiáltottam fel hangosan.
- Mi van? - ugrott ki a takaró alól aggodalmas tekintettel.
- Semmi. Jól vagyok. - szuszogtam hevesen.
- Akkor minek kiabálsz? - húzta a magasba a szemöldökét egy mocskos mosollyal.
Válaszul megragadtam a tarkóját és magamhoz ragadtam.
- Mindjárt te fogsz kiabálni. - forditottam helyzetünkön. Arcáról nem tudtam leolvasni, hogy nem érti miről beszélek vagy szimplán még mindig el van varázsolva tettétől. Bemásztam a takaró alá. Kezemmel a formás fenekébe markoltam, mire előre emelte csípőjét. Körmömmel végig cikáztam az izmos vádliján majd combján. Megemeltem boxerének szélét, majd lehúztam róla. Az én fehérneműm mellett végezte a szőnyegen. Végig simítottam büszkeségén, majd számmal kényesztettem. Hol gyorsan, hol lassan. Felnyögött, majd megtalálta hajamat és belevezette kezét. Óvatosan meghúzta barna tincsemet.
- Loretta! - kiáltott fel.
Elmosolyodtam, ahogy lenyeltem nedvét.
- Mondtam én, hogy kiabálni fogsz.
Hajamat fülem mögé tűrte. Újabb csókban olvadtunk össze. Nem tartott sokáig. Harry a combomnál fogva magára emelt. Meglepődve figyeltem fel rá.
- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemlő érzésnek. Ő is követett engem.
- Hunyd le a szemed! - szuszogott Harry.
Tettem amit kért. Becsukott szemekkel feküdtem alatta.
Éreztem, ahogy teste már nem érinti az enyémet és a lakásban uralkodó hűvösség megcsapta a porcikáimat. Nem sokáig kellett várnom. Egyik karját könnyedén csúsztatta be alám míg másikat a térd hajlatom alá tuszakolta be. Egyszerű mozdulattal emelt fel, majd elindultunk.
Lépteivel a lépcsőn tartott. Arcomat mellkasába fúrtam és magamba szívtam a férfias illatát, ahogyan az keveredett a parfümével. Ő volt az én drogom, aki nélkül már pár óra is magányosságot, majd később halált jelentett volna. Reméltem,hogy ez sohasem fog bekövetkezni. Hangos ajtócsapkodás jelezte, hogy immáron egy szobában vagyunk.
- Még ne nyisd ki a szemedet és most ne mozdulj. - suttogta halkan fülembe,amitől teljesen kirázott a hideg.
Hátamat érintette a bordó, hideg selyem takaró. Bármire is készült Hazza, megérte rá várni. Egy pillanatra sem nyitottam ki a szememet. A kilincs hangosan kattant. Távozott a szobából.
Reménykedj benne, hogy nem hagy itt.
Mert amekkora barom vagy, hamar elhiszed,hogy szeretnek...aztan úgy jársz,mint Zaynnel.Jól megdug,aztán elhiteti veled,hogy mennyire is szeret.
Az elmém uralkodni kezdett felettem. Egyre jobban fáztam és aggodalom lett úrrá rajtam. Mi van ha tényleg itt hagy? Mi van ha csak kihasznál s, míg én teljesen odaadtam neki szívem egészét, Ő csak fogja magát és elviszi. Nem foglalkozva azzal, hogy egy hatalmas tátongó lyukat hagy,majd belsőmben. Hogy, miután azt,hiszem képes vagyok túl lépni majd, csak egy sebekkel, hegekkel és fájdalommal teli üresség marad nekem. Se több, se kevesebb.
Egy könnynek sikerült kiszöknie lehunyt szememből. Vagy 5 perce feküdhettem. Nem tudtam mit is tegyek. De hittem. Hittem benne, hogy nem hagyott itt. Hogy mindjárt visszatér.
A kilincs kattant. VISSZAJÖTT. Megnyugodtam. Itt van. Velem egy légtérben s nem hagyott itt.
- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig távol maradtam. - a kacér, rekedt hang simogatott kivül és belül. - Kinyithatod a szemedet!
A gyér fény is bántotta a szememet. Aprókat pislogtam, mire göndör barátomat teljesen láthattam.
Bal kezében pezsgős üveg, míg másikban eperrel teli tál pihent.
- Ha már én irányítok! - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében.
Vigyorogva felültem az ágyon. Magam köré csavartam a selymes anyagot, miközben Harry mellettem foglalt helyet. Kipattintotta a pezsgős dugót, majd a gyöngyöző folyadékot poharakba öntötte ki.
Ujjai közt egy eperrel nyúlt ajkam felé, majd egyet a számba rakott.
- Ne nyeld le! - mutató ujját a magasba emelte, miközben magyarázott. Csak bólintottam. A poharat a kezembe nyomta. - Igyál. Rá az eperre! - édesen mosolygott. Miközben én tettem, amit kért Ő is véghez vitte ugyanezt a folyamatot.
Nagyon finom volt, ahogyan az édes, ropogós eper összefonódott a száraz, buborékokkal teli pezsgővel.
Felém hajolva csókkal perzselte ajkamat. Nyelve utat tört számba, melynek az íze megegyezett az előbb elfogyasztott finomsággal. Bele nevetett a csókunkba.
Letette a tálat és a poharakat a földre, majd letekerte rólam a bordó takarót. Magunkra terítette, miközben felettem támasztotta magát a könyökén. Most vadabb volt, mint lent a nappaliban.
Nyakamon vörös foltot hagyott, ahogyan tökéletesen rózsaszín szájával kiszívta a puha bőrt. Csókjaival az egész testemet ellepte, majd kezével a belső combomat simogatta. Feje eltűnt a selyem alatt. Ujjammal megkerestem a fürtjeit.
Alhasamat puszikkal halmozta el. Fogát éreztem meg a csípőcsontomnál amivel elcsípte a fehérneműm anyagát, majd azzal húzta le. Teljesen elvarázsolt. Felült, ezzel megelve a fülledt takarót. A fekete csipkém utat nyert magának és a fekete szőnyegen hevert le Harry dobásának hála.
Mielőtt visszamászott volna az anyag alá egy csókban forrtunk össze, majd egy kacsintást villantott felém.
Hallottam, ahogy tenyerét összedörzsöli. Jól van Styles! Ne gondolkozz. Menni fog! Hallottam, ahogy mormog magában majd ujját éreztem meg magamon. Csiklómon körkörösen mozgatta mutató ujját. Felsóhajtottam a jól eső érzésre. Az ujját a szája váltotta fel, majd nyelvmozgásával könnyen jutatott a csúcs felé.
- Styles! - kiáltottam fel hangosan.
- Mi van? - ugrott ki a takaró alól aggodalmas tekintettel.
- Semmi. Jól vagyok. - szuszogtam hevesen.
- Akkor minek kiabálsz? - húzta a magasba a szemöldökét egy mocskos mosollyal.
Válaszul megragadtam a tarkóját és magamhoz ragadtam.
- Mindjárt te fogsz kiabálni. - forditottam helyzetünkön. Arcáról nem tudtam leolvasni, hogy nem érti miről beszélek vagy szimplán még mindig el van varázsolva tettétől. Bemásztam a takaró alá. Kezemmel a formás fenekébe markoltam, mire előre emelte csípőjét. Körmömmel végig cikáztam az izmos vádliján majd combján. Megemeltem boxerének szélét, majd lehúztam róla. Az én fehérneműm mellett végezte a szőnyegen. Végig simítottam büszkeségén, majd számmal kényesztettem. Hol gyorsan, hol lassan. Felnyögött, majd megtalálta hajamat és belevezette kezét. Óvatosan meghúzta barna tincsemet.
- Loretta! - kiáltott fel.
Elmosolyodtam, ahogy lenyeltem nedvét.
- Mondtam én, hogy kiabálni fogsz.
Hajamat fülem mögé tűrte. Újabb csókban olvadtunk össze. Nem tartott sokáig. Harry a combomnál fogva magára emelt. Meglepődve figyeltem fel rá.
- Szeretlek. - motyogta miközben csípőjével lökött egyet. Kezével fenekembe markolt, és még beljebb éreztem magamban. Egyre közelebb kerültem, ahhoz a bizonyos csodálatos érzéshez. Alhasam már bizsergett.
- Én is. - válaszoltam, miközben átadtam magamat a felemlő érzésnek. Ő is követett engem.
A következő rész 5 megjegyzés után következik. Nem tudom ti, hogyan fogjátok látni a megjelenést és elnézést szeretnék kérni a helyesírási hibákért és a csúszásért is, hiszen már napok óta esedékes lett volna az új rész. A laptopom elromlott, tehát telefonról hozom a részeket. Ezért lehetséges, hogy nem úgy fogjátok látni, ahogyan én látom.
Pez :)
2014. január 15., szerda
12. fejezet
- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.
A másnap reggel könnyen ment. Kikecmeregtem az ágyból és megmertem volna esküdni rá, hogy Harry már lelépett dolgozni és direkt nem keltett fel, hogy még pihenjek. Letotyogtam a lépcsőn, majd bekanyarodtam a konyhába, ahol egy kisebb szívinfarktust kaptam.
- Te jó ég!- kaptam oda kezemet a mellkasomra.
- Jó reggelt. Jól vagy? - mért végig rajtam a göndörke, miközben a kávéját szürcsölgette neki dőlve a pultnak.
- Azt hittem nem vagy már itthon és egyedül vagyok a lakásban. Azt hittem visszatért hozzám a rémálmom. - dörzsöltem meg egy kicsit szememet, hogy elhiggyem ez tényleg Harold. De tényleg ő volt. Kezdtem paranoiás lenni.
- Csináltam neked is kávét hercegnő és nyugodj meg ide többé nem jön vissza a te kis rémálmod. - kezembe nyomott egy fehér bögre kávét, miközben puszit nyomott a homlokomra.
Lehuppantam a bárszékre és lábamat lóbálva próbáltam gondolkodni. Pontosabban fogalmazva inkább csak merengtem a távolba a mellettem lévő ablakból, amikor két tenyér elkapta a vállamat, ami nem lehetett Harry-é, hiszen ugyanúgy a pultnál támaszkodott. Megpördültem a bárszéken és egy számomra ismeretlen sráccal találtam magamat szembe.
- Hát te meg ki vagy? - kérdeztem meg meglepődve. Fogalmam sem volt ki ő.
Harry mellé lépett, majd átkarolta.
- Drágaságom Ő itt Louis Tomlinson, akivel ma szarrá verünk titeket fociban. - vigyorgott rám édesen Harold.
- Oh. Loretta Hells vagyok. - nyújtottam felé a kezemet, mire ő vállat vont és megölelt inkább. Finom illata volt.
- Te vagy maga a pokol, igaz? - nézett rám csodálatosan kék szemeivel.
- Nem igazán értelek. - nevettem fel, mire szeme megcsillant.
- Hells a neved,ami poklot jelent, ráadásul iszonyatosan forró a bőröd. Bár a nevetésed csengése meggyőzött arról, hogy nem vagy ördög. Igazán angyalian csengett a kacagásod. - mosolygott rám teljes erőből. Kedves srác volt. Olyannak tűnt, aki igazán tudja hogyan kell bókolni és azt is, hogy hogy ne fogja be a száját.
- Fogd magad vissza Lou. Ő itt az enyém. - bökte oldalba Louist, Harry,majd elém állva a kis fürtös megcsókolt. Nem tartott sokáig,hisz engem egy kissé zavart, hogy nézőnk is van.
- Elmegyek fürdeni. - nevettem fel, ahogyan arrébb raktam egy kicsit a kis fürtösömet, hogy letudjak szállni a székről.
Már a lépcsőnél álltam, mikor Tomlinson utánam kiáltott.
- Csak utánad ne menjek! - hallottam, ahogy hangosan nevet.
Tényleg vicces egy srác.
Fürdés előtt még felhívtam Bianca-t, aki rögtön benne volt a meccsben. Látszik, hogy Harold abszolút nem tud rólam túl sokat, hisz pár évvel ezelőtt a férfi focicsapat tagja voltam..én voltam az egyetlen lány a csapatban. De megérte. Jó játékos voltam!
A fürdésem közepette rájöttem, hogy ma munkanap van. Harry mégis itthon pöffeszkedik. Nem mintha baj lett volna, hiszen örültem neki, hogy megint együtt tölthetünk egy napot.
Magamra vettem egy fekete rövidnadrágot és egy rózsaszínes trikót és felvettem a rejtegetett pink focicipőmet. Hajamat lófarokba kötöttem és készen álltam a nyereségre. Pár perccel később megszólalt a csengő és lerohantam a lépcsőn, hogy beengedjem barátnőmet.
- Én ide nyerni jöttem. - nevetett fel gonoszul, mikor Harry köszönteni akarta.
Komolyan vette a játékot..kicsit féltem, hogy túl komolyan.
Besétáltunk a konyhába, hogy csináljak egy kis limonádét.
- Ha ennyire jók lennének a focista lányok, ahogy te kinézel esküszöm nem hagytam volna abba a focit! - búgta fülembe Harry, miközben gyengéden átölelte a derekamat.
- Ne puncsolj. Nem hagylak nyerni.
- Nem puncsolok...inkább leveszlek a lábadról! - puszilt bele nyakamba, mire felkuncogtam.
Louis a mosdóban volt, Bianca pedig öltözött, tehát kettesben voltunk.
- Nem hagyom magamat olyan könnyen. - nevettem, miközben a vízbe öntöttem a citromlevet.
- Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! - fordított maga felé.
- A fogadás királya lett a barátom. - nevettem fel, mire ő is mosolygott. - De ha annyira fogadni akarsz, mert tudod, hogy fociba ma úgyis veszítesz, hát legyen. Ha te nyered meg azt a két percet, akkor este azt csinálunk, amit te szeretnél és úgy, ahogyan te szeretnéd, ha én nyerem meg a két percet, akkor minden nekem kedvez az éjjel.
- Legyen. Indulhat a két perc?! - húzta magasra a szemöldökét, arcára pedig féloldalas mosolyt festett.
- Felőlem! Tudom türtőztetni magamat két percig. - rántottam meg a vállamat.
A mögötte lévő pultnak dőlt, ahogyan én is a mögöttem lévőnek. Csak bámultuk egymást. Óvatosan ajkába harapott, majd beletúrt a göndör fürtjeibe. Szívem azonnal többet dobbant a kelleténél. A kis kaput viszont az tette be, ahogyan a kék pólója aljához ért, majd egyszerű mozdulattal levette magáról. Pislogtam. Nem tudtam mit tenni. Az órára pillantottam és csalódnom kellett, még csak pár másodperc telt el, az égi csodámból. A mellette lévő pohárért nyúlt, amiben a már kész limonádé pihent. Szét akartam szedni, amiért még az is szexi volt, ahogyan kortyolt. Ha ő játszhat velem így,akkor én is vele, nem?
"Véletlenül" lelöktem a pulton pihenő, puha szalvétát, amely könnyen kelt szárnyra egyenesen a parkettára. Lassan hajoltam le érte,ügyelve arra, hogy Harold igenis lássa a formás fenekemet. Miután eme küldetést végre hajtottam, csillogó szemekkel vizsgálta tovább az arcomat, mire én felnevettem. Hajgumimért nyúltam és kibontottam a hajamat, így a fürtjeim leomlottak a vállamon. Még volt egy perünk. Nem adta fel. Nyerni akart. Ő is "véletlenül" mellkasára öntötte a maradék citromos levet, ami csodásan kelt útra egészen a nadrágja széléig, ahol teljesen eltűnt. Annyira lenyalnám róla! Nem akartam veszíteni. Már csak másodperceink voltak hátra. Szinte fájt, hogy nem érhetek hozzá a forró, puha, teletetovált bőrhöz, ami szinte csak úgy vonzott magához. Elkábított a napbarnított test és felé léptem. Meg kellett érintenem. Ujjaim lassan szántották végig bőrét, melyet libabőr kísért végig. A pillangón áthaladva felnéztem a szemébe, tenyere a derekamra vándorolt és még közelebb vont magához. A levegőt is kiszorította kettőnk közül.
- Már azt hittem tényleg nyersz és én megőrülök a látványodba. - suttogott immáron ajkaimra, majd nekem nyomta a rózsaszín ajkait és vadul téptük egymásét.
Megemelt és felültett a pultra. Ujjaimmal a hajába túrtam.
*Louis szemszöge*
Hamar végeztem a mosdóban, hiszen csak hajlakkoztam a hajat. Éppen szaladtam volna le a lépcsőn, vissza a konyhába, mikor meghallottam drága, jó barátom rekedtes hangját, amivel éppen az őrületbe akarta kergetni barátnőjét. De az csak tűrt és tűrt, nem törődve semmivel.
"Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! " - hallottam meg Harold hangját. Tudta mit csinál. Tudta, hogy nyerni fog.
Kikukucskáltam és végig néztem az egész játékot. A göndör nagyon jól tudta, hogyan kell játszania ahhoz, hogy Loretta megőrüljön érte. De Lori is nagyon ügyes volt, sőt, ha én álltam volna előtte, akkor szerintem már az első pislogásnál a leányzót a pultra tettem volna.
Csak figyeltem, ahogy szépen lassan felfalják egymást. Már lekerült volna Lorettáról a trikója, amikor kinyitotta a szemét és lebuktam. Feltűnt neki, hogy figyelem őket. Elpirult és arrébb küldte Harry-t, aki zavartan fordult meg. Próbáltam elrejtőzni a fal mögé.
- Láttam Louis, hogy ott vagy! - hallottam meg Loretta édesen csengő hangját.
- Hát lebuktam. - emeltem fel a magasba a kezemet röhögve.
A barna hajú lány leugrott a pultról, s utoljára még nyomott egy csókot Harry ajkára, majd rákacsintott.
- Csak, hogy tudd lehet itt te nyertél, de garantálom, hogy a pályán nem ti fogtok. - szexin mondta és még bennem is felizzott valamit. Loretta felment Bianca-ért.
- Szerintem Harold te kurva szerencsés ember vagy. - magyaráztam miközben ittam egy kortyot a limonádéból.
- Miért is? - kérdezte úgy, mintha nem tudná miről is beszélek.
- Ez a nő tökéletes. Jó az alakja, vicces és ráadásul őrjítően szexi.
- Tomlinson! Kattanj le róla! - röhögött fel a legjobb barátom.
- Régen bezzeg osztoztunk a csajokon. - forgattam meg a szememet.
- Az nem osztozás, hogy én smároltam velük, te meg keményen megfektetted az összeset. - röhögött még mindig.
Harold olyan szintén védte magát a szex ellen, hogy hihetetlen volt. Pedig én mindent megpróbáltam. A világ legcsodásabb Angyalkáit vittem haza, hisz egy helyen laktunk, ám ha valamelyik egy csóknál többet akart Ő csak felkelt és elment sétálni. Nem kérdeztem tőle, hogy állt-e a farka mikor elment vagy csak szimplán asszexuális.
- Lorettával lefeküdtél már? - tettem fel a kérdésemet, mire ő krákogott egyet, majd még egyet. - Ez csak egy kérdés volt. Nem kell rögtön megfulladni. - nevettem fel.
- Igen. Le. - hajtotta le a fejét, mintha szégyellné.
- És miért csinálsz úgy, mint aki nyomban bőgni fog, mint egy menstruáló nő?!
- Nekem nem olyan egyszerű, mint neked. - emelte rám a tekintetét és éreztem egy kellemetlen beszélgetés fog következni.
- Ezt most, hogy érted? Sokat kell várni, amíg...tudod...át ÁLL a rendszer? - próbáltam óvatosabban fogalmazni, mégis lényegre akartam törni.
- Nem. Azzal nincsen problémám. - mosolyodott el egy kicsit de újra komoly lett az arca. - Félek, hogy nem vagyok elég jó, abban amit csinálok.
- Miért ne lennél jó?
- Nem tudom mit kell csinálnom. Mindig Loretta diktál és ez jó is így, de úgy érzem magam néha, mintha nem én lennék a pasi. Ő irányít..Ő rakja rá a kezemet a saját fenekére..Én meg be vagyok szarva. - végre kibukott belőle a lényeg.
- Nos. Én még nem voltam ilyen helyzetben ugye. Mert én mindig tökéletesen csinálom..- kezdtem bele de beleszólt.
- Attól, hogy magadat isteníted, attól még nekem nem lesz jobb. - kínosan nevetett fel.
- Ha nagyon komoly választ akarsz, akkor kérlek szépen, amikor ma este az van amit te akarsz legyél te a főnök. Ott fogd meg ahol te akarod, ott csókold ahol te akarod és ne hagyd, hogy fogdosson. Fogdosd először te. Mondanám, hogy kötözd ki de lehet, hogy mély sebeket tépnél fel Lorettában, szóval azt még hagyd ki inkább. - tudtam Lori múltjáról, hiszen én voltam Harry mellett, mikor ő csillagformában hallgatta, ahogy Loretta mesél neki. Fájdalmas, szívszaggató és undorító dolgokat, melyeket mások élveztek.
- Köszi Tomlinson. - ölelt át egy darabig.
Megérkeztem a lányok.
- Nem is mondtad Loretta, hogy buzik ellen fogunk játszani. - nevetett fel Bia, mire Lori vállba lökte.
- Nem is mondtad Harold, hogy két kis picsa ellen fogunk játszani.- vágtam vissza.
- Tomlinson. Ezt az után mondd, hogy tökön rúgtalak a labdával. - vigyorgott rám Loretta. Meglepődtem, hiszen eddig semmi jelét nem mutatta, hogy ő is tud pimaszul viselkedni.
Lassan kiértünk a puha fűre. Harry háza hatalmas volt, így az udvar szinte nagyobb volt, mint egy átlag focipálya.
- Mivel kevesen vagyunk nem lesz pontos kapus, aki amikor ott van kivédi.....- mondta Bianca határozottan.
- .... vagy nem védi ki és mi nyerünk! - fejeztem be a mondatot.
- Álmodozz csak Tomlinson! - kacsintott rám Loretta. Álmodozni fogok én! Csak nem a meccsről, hanem rólad! Szaladt ki majdnem a számon, de visszatartottam. Volt ebben a lányban valami, ami tényleg kellett minden férfinak. Már csak a látványa, olyat okozott a férfi szemnek, amit még a legdögösebb playboy címlaplány sem tudna elérni.
*Harry szemszöge*
Megkezdtük a játékot. Meglepve figyeltem, hogy a két lány tényleg nagyon tud játszani. Mégis 3-1-re álltunk és persze mi vezettünk Louissal. Aki minden erővel közelebb akart kerülni Lori-hoz. Már elég régóta ismerem a barátom ahhoz, hogy tudjam csak egy éjszakás kalandra kéne neki a barátnőm. Hiszen neki nem kellett sohasem a komoly kapcsolat. De ha kéne neki, akkor sem adnám neki azt aki az enyém.
Nagy merengésemben megfeledkeztem magamról és a játékról. A labda pedig felém repült és eltalált. Nem éppen egy kellemes helyen.
Megfogtam a sajgó pontot és eldőltem a puha fűbe.
Loretta a kezét az ajkához emelte és ijedten rohant felém.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem. Melyikőtök rúgott tökön? - összeszorítottam állkapcsomat, mintha ezzel nem fájna annyira.
- Én. - szorította össze a szemét Lori. - Ne haragudj.
- De legalább nem ment be a kapuba. - mosolyogtam fel fájóan.
Loretta végig simított az arcomon. Bár az ágyékom még mindig lüktetett feltápászkodtam.
- Mi lenne ha tartanánk egy 10 perc szünetet!? - szólalt fel Bianca.
- Felőlem. Úgyis nyerésre állunk! - magyarázta Tommo. Leültem a padra és töltöttem egy kis italt magamnak, amit nem én, hanem Loretta ivott meg.
- Ne haragudj. Tényleg nem akartalak megrúgni.
Kezemmel az ő kezéért nyúltam, majd az ölembe ültettem.
- Nem haragszom. Ez játék. Máskor is rúgtak már meg ott és még mindig élek. - kitűrtem az izzadt arcába tapadt hajszálakat.
- Lehet egy kérdésem? - nem pillantott rám, arca piroskássá változott.
- Kettő is. - vigyorogtam rá.
- Ugye ettől még működik? - láttam rajta, hogy tényleg egyre vörösebb lesz.
- Te még sosem rúgtál tökön senkit, igaz?
- Nem igazán. - rázta meg a fejét egy mosolyka kíséretében.
- Igen. Működni fog! Ha nem akkor majd segítesz rajta. - nevettem bele nyakába. Még így is finom volt az illata.
- Na már letelt a tíz perc, szóval ha abbahagytátok egymás szagolgatását és ha persze helyre jött a farkad Harry visszamehetnénk játszani. - lépett be elénk Bianca. - Nyerni akarok!
Felrángatta az ölemből Lorettát, aki röhögve pillantott rám vissza.
*Loretta szemszöge*
- Ne gondolj arra, hogy az a pasid és arra se, hogy a másik srác is kibaszottul szívdöglesztő. Alázzuk őket porig! - hajolt oda hozzám Bia.
Sosem adta fel. Még akkor sem amikor már rég veszített.
Az utolsó perceket játszottuk. Döntetlen volt az állás, amikor úgy döntöttem én akarom berúgni a nyertes gólt. Neki rohantam Louis, Haroldnak akarta passzolni a labdát de elvettem tőle és a kapura céloztam.....majd GÓL! El sem hittem, hogy tényleg nyertünk.
- Oh basszus Harry. Kicselezett egy lány! - rogyott le a fűbe Louis, miközben sírást szimulált.
Harold csak felnevetett.
- Legyőzött minket két lány. - huppant le Lou mellé a fűbe.
A két srác még a fűben fetrengett, míg mi összedobtunk pár szendvicset a konyhában. Amint kiértünk felültek.
- Mi nyerünk és mi csinálunk szendvicseket nektek! Szép. - nyomta a tányért Bianca, Louis kezébe.
- Szerintem jobban jártatok vele, hogy nem mi csináltuk őket! - harapott a szenvicsébe Lou.
Míg ezek ketten egymásnak szóltak vissza, addig én és Harold jókat nevettünk a két legjobb barátunkon.
- Nekem lassan mennem kell. Taylor már vár otthon. - magyarázta barátnőm és felkelt, hogy felmegy átöltözni.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy grill party-t valamelyik nap. Louis te is eljöhetnél, meg Bianca, meg az a pasija, aki péppé vert, vagyis én vertem péppé. - motyogta a barátom teli szájjal.
- Ez nem lenne rossz ötlet. - kontrázott rá Louis.
- Nekem meg mindegy. - rántottam meg a vállamat.
Kis félelem kapott el, ahogy eszembe jutott a nap, amikor minden megváltozott. Mikor szegény Harry-nek a fél arca vérzett. Szar nap volt az a nap, mégis a legcsodálatosabb volt nekem. De mi van akkor ha újra találkoznak és Tay megint neki esik a göndörömnek?! Akkor aztán minden mehet előröl.
Biancától elbúcsúztunk, majd Harry az órájára pillantott.
- Lori, be kell mennem a céghez. Egész nap nem voltam bent és megnézném a mai papírokat, amik elkészültek. - pattant fel mellőlem a barátom. - Louis! Te maradj itt addig és vigyázz rá! A vigyázni rá, nem azt jelenti, hogy amint kilépek ellopod a barátnőmet. - nevetett fel hangosan, miközben ujjal mutogatott Lou-ra.
- Egy ujjal sem érek hozzá ígérem. Maximum kettővel! - röhögött fel hangosan Tomlinson is.
Harold viccesen a hátára döntötte Louis, majd ráült.
- Srácok. Kérlek ne előttem éljétek ki a vágyaitokat! - takartam el a szememet viccesen, majd én is nevetgéltem egy kicsit.
- Szerintem simán csinálhatnánk egyszer hármasban. - adott ki nyögdécselő hangokat Louis a barátom alól.
- Mindenképpen. - poénkodtam.
Harry lezuhanyzott, majd belebújt az öltönyébe. A srác aki még pár perccel ezelőtt egy Nike, fehér térdnadrágban és egy kék pólóban focizott egy Nike cipőben, itt állt előttem fekete öltönyben, fehér ingben és egy pontosan megkötött fekete nyakkendőben.
- Siess haza. Tudod, hogy mi vár rád ma itthon! - kacsintottam rá az ajtóban.
- Nagyon jól tudom! Ma én mondom meg mit csinálunk.- vigyorgott rám.
- Kaphatok belőle ízelítőt, hogy mire gondoltál? - harapdáltam a számat.
Közelebb vont magához, majd megcsókolt és csókjával egyre lejjebb haladt egészen a nyakamig. Bőröm izzott és a gyomrom remegett, mintha csak egy hal úszkált volna körbe-körbe benne.
- Ha most nem állsz le, akkor nem engedlek bemenni dolgozni. - nevettem bele a következő csókjába.
Puszit hagyott a homlokomon majd ki sétált az ajtón.
- Nos mit csináljunk? - nézett rám Louis vizes hajjal.
Mindketten lezuhanyoztunk. Külön-külön persze.
- Mihez lenne kedved?
- Azt nem csinálhatjuk. -nevetett fel hangosan, amihez én is csatlakoztam.
- Mesélj a gyerekkorodról. - az enyém ugyanaz, mint Harry-é. Egymás mellett nőttünk fel. Nekem a mindenem. Bármennyire is buzisan hangzik. Nekem nincsenek szüleim, nekem nincsen olyan akire vigyázhatnék.
- Hogy-hogy nincsenek szüleid?
- Hát. A szüleim mindketten angyalok voltak, de nem kellettem nekik. Fiatalok voltak még egy kölyökhöz. Szóval otthagytak egy ajtó előtt, ami szimpatikus volt nekik. Ez pedig Anne ajtaja volt. Gemma akkor volt 12 éves, Harold 9 volt, ahogyan én is. Igazából iszonyatosan örülök, hogy ahhoz az ajtóhoz tettek le. Úgy neveltek mintha csak az övék lennék. Szüleimként tekintek Anne-re és Robin-ra. Harry pedig a bátyám, akit imádok!
- És Gemma?
- Gemma...- felnevetett egy kicsit. - Vele nem igazán voltam testvéries. 13 voltam amikor ő 16 és...én már akkor is jól néztem ki, Gem pedig már akkor gyönyörű volt. Szóval megdugtam.
Kinevettem. Nagyon könnyen beszélt erről a témáról.
- Min nevetsz? - mosolygott fel rám.
- Semmin. - ráztam meg a fejemet, mire ő vállat rántott még mindig nevetgélve.
- De ha jól tudom, neked is szülő mentes életed volt.
- Nagyon jól tudod. De kérlek erről ne beszéljünk. - néztem rá. Gyönyörűen csillogó kék szeme volt. Gyémántosan ragyogott.
Besötétedett. Harry hazaért, Louis pedig távozott, bár megígérte, hogy a héten még átnéz valamikor.
- Na milyen társaság volt a haverom? - sétáltunk át a konyhába.
- Jó. Nagyon jót beszélgettem vele. - magyaráztam. - Kérsz vacsorát?
- Nem. Nem vagyok éhes. - rázta meg a fejét.
Csak csend. Ennyi volt. Semmi más. Néztük egymást. Nem volt kínos, sokkal inkább jól eső. Melegséggel töltött el, hogy csak nézem.
- Annyira szeretlek. - csúszott ki a számon, mire közel lépett hozzám és gyengéden átölelt. Nem is kellett több.
Lassan kézen fogva vánszorogtunk át a nappali kanapéjához. Letoltam róla a zakóját, miközben az arcát figyeltem. Féloldalas mosoly pihent rajta. Ajkát már majdnem az enyémnek érintette.
- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
A követkő rész 5 megjegyzéstől következik :) Pez .xx
- Csak utánad ne menjek! - hallottam, ahogy hangosan nevet.
Tényleg vicces egy srác.
Fürdés előtt még felhívtam Bianca-t, aki rögtön benne volt a meccsben. Látszik, hogy Harold abszolút nem tud rólam túl sokat, hisz pár évvel ezelőtt a férfi focicsapat tagja voltam..én voltam az egyetlen lány a csapatban. De megérte. Jó játékos voltam!
A fürdésem közepette rájöttem, hogy ma munkanap van. Harry mégis itthon pöffeszkedik. Nem mintha baj lett volna, hiszen örültem neki, hogy megint együtt tölthetünk egy napot.
Magamra vettem egy fekete rövidnadrágot és egy rózsaszínes trikót és felvettem a rejtegetett pink focicipőmet. Hajamat lófarokba kötöttem és készen álltam a nyereségre. Pár perccel később megszólalt a csengő és lerohantam a lépcsőn, hogy beengedjem barátnőmet.
- Én ide nyerni jöttem. - nevetett fel gonoszul, mikor Harry köszönteni akarta.
Komolyan vette a játékot..kicsit féltem, hogy túl komolyan.
Besétáltunk a konyhába, hogy csináljak egy kis limonádét.
- Ha ennyire jók lennének a focista lányok, ahogy te kinézel esküszöm nem hagytam volna abba a focit! - búgta fülembe Harry, miközben gyengéden átölelte a derekamat.
- Ne puncsolj. Nem hagylak nyerni.
- Nem puncsolok...inkább leveszlek a lábadról! - puszilt bele nyakamba, mire felkuncogtam.
Louis a mosdóban volt, Bianca pedig öltözött, tehát kettesben voltunk.
- Nem hagyom magamat olyan könnyen. - nevettem, miközben a vízbe öntöttem a citromlevet.
- Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! - fordított maga felé.
- A fogadás királya lett a barátom. - nevettem fel, mire ő is mosolygott. - De ha annyira fogadni akarsz, mert tudod, hogy fociba ma úgyis veszítesz, hát legyen. Ha te nyered meg azt a két percet, akkor este azt csinálunk, amit te szeretnél és úgy, ahogyan te szeretnéd, ha én nyerem meg a két percet, akkor minden nekem kedvez az éjjel.
- Legyen. Indulhat a két perc?! - húzta magasra a szemöldökét, arcára pedig féloldalas mosolyt festett.
- Felőlem! Tudom türtőztetni magamat két percig. - rántottam meg a vállamat.
A mögötte lévő pultnak dőlt, ahogyan én is a mögöttem lévőnek. Csak bámultuk egymást. Óvatosan ajkába harapott, majd beletúrt a göndör fürtjeibe. Szívem azonnal többet dobbant a kelleténél. A kis kaput viszont az tette be, ahogyan a kék pólója aljához ért, majd egyszerű mozdulattal levette magáról. Pislogtam. Nem tudtam mit tenni. Az órára pillantottam és csalódnom kellett, még csak pár másodperc telt el, az égi csodámból. A mellette lévő pohárért nyúlt, amiben a már kész limonádé pihent. Szét akartam szedni, amiért még az is szexi volt, ahogyan kortyolt. Ha ő játszhat velem így,akkor én is vele, nem?
"Véletlenül" lelöktem a pulton pihenő, puha szalvétát, amely könnyen kelt szárnyra egyenesen a parkettára. Lassan hajoltam le érte,ügyelve arra, hogy Harold igenis lássa a formás fenekemet. Miután eme küldetést végre hajtottam, csillogó szemekkel vizsgálta tovább az arcomat, mire én felnevettem. Hajgumimért nyúltam és kibontottam a hajamat, így a fürtjeim leomlottak a vállamon. Még volt egy perünk. Nem adta fel. Nyerni akart. Ő is "véletlenül" mellkasára öntötte a maradék citromos levet, ami csodásan kelt útra egészen a nadrágja széléig, ahol teljesen eltűnt. Annyira lenyalnám róla! Nem akartam veszíteni. Már csak másodperceink voltak hátra. Szinte fájt, hogy nem érhetek hozzá a forró, puha, teletetovált bőrhöz, ami szinte csak úgy vonzott magához. Elkábított a napbarnított test és felé léptem. Meg kellett érintenem. Ujjaim lassan szántották végig bőrét, melyet libabőr kísért végig. A pillangón áthaladva felnéztem a szemébe, tenyere a derekamra vándorolt és még közelebb vont magához. A levegőt is kiszorította kettőnk közül.
- Már azt hittem tényleg nyersz és én megőrülök a látványodba. - suttogott immáron ajkaimra, majd nekem nyomta a rózsaszín ajkait és vadul téptük egymásét.
Megemelt és felültett a pultra. Ujjaimmal a hajába túrtam.
*Louis szemszöge*
Hamar végeztem a mosdóban, hiszen csak hajlakkoztam a hajat. Éppen szaladtam volna le a lépcsőn, vissza a konyhába, mikor meghallottam drága, jó barátom rekedtes hangját, amivel éppen az őrületbe akarta kergetni barátnőjét. De az csak tűrt és tűrt, nem törődve semmivel.
"Mibe fogadunk, hogy két percen belül nyerek és leveszlek a lábadról anélkül, hogy hozzád érnék? A csókomért fogsz könyörögni! " - hallottam meg Harold hangját. Tudta mit csinál. Tudta, hogy nyerni fog.
Kikukucskáltam és végig néztem az egész játékot. A göndör nagyon jól tudta, hogyan kell játszania ahhoz, hogy Loretta megőrüljön érte. De Lori is nagyon ügyes volt, sőt, ha én álltam volna előtte, akkor szerintem már az első pislogásnál a leányzót a pultra tettem volna.
Csak figyeltem, ahogy szépen lassan felfalják egymást. Már lekerült volna Lorettáról a trikója, amikor kinyitotta a szemét és lebuktam. Feltűnt neki, hogy figyelem őket. Elpirult és arrébb küldte Harry-t, aki zavartan fordult meg. Próbáltam elrejtőzni a fal mögé.
- Láttam Louis, hogy ott vagy! - hallottam meg Loretta édesen csengő hangját.
- Hát lebuktam. - emeltem fel a magasba a kezemet röhögve.
A barna hajú lány leugrott a pultról, s utoljára még nyomott egy csókot Harry ajkára, majd rákacsintott.
- Csak, hogy tudd lehet itt te nyertél, de garantálom, hogy a pályán nem ti fogtok. - szexin mondta és még bennem is felizzott valamit. Loretta felment Bianca-ért.
- Szerintem Harold te kurva szerencsés ember vagy. - magyaráztam miközben ittam egy kortyot a limonádéból.
- Miért is? - kérdezte úgy, mintha nem tudná miről is beszélek.
- Ez a nő tökéletes. Jó az alakja, vicces és ráadásul őrjítően szexi.
- Tomlinson! Kattanj le róla! - röhögött fel a legjobb barátom.
- Régen bezzeg osztoztunk a csajokon. - forgattam meg a szememet.
- Az nem osztozás, hogy én smároltam velük, te meg keményen megfektetted az összeset. - röhögött még mindig.
Harold olyan szintén védte magát a szex ellen, hogy hihetetlen volt. Pedig én mindent megpróbáltam. A világ legcsodásabb Angyalkáit vittem haza, hisz egy helyen laktunk, ám ha valamelyik egy csóknál többet akart Ő csak felkelt és elment sétálni. Nem kérdeztem tőle, hogy állt-e a farka mikor elment vagy csak szimplán asszexuális.
- Lorettával lefeküdtél már? - tettem fel a kérdésemet, mire ő krákogott egyet, majd még egyet. - Ez csak egy kérdés volt. Nem kell rögtön megfulladni. - nevettem fel.
- Igen. Le. - hajtotta le a fejét, mintha szégyellné.
- És miért csinálsz úgy, mint aki nyomban bőgni fog, mint egy menstruáló nő?!
- Nekem nem olyan egyszerű, mint neked. - emelte rám a tekintetét és éreztem egy kellemetlen beszélgetés fog következni.
- Ezt most, hogy érted? Sokat kell várni, amíg...tudod...át ÁLL a rendszer? - próbáltam óvatosabban fogalmazni, mégis lényegre akartam törni.
- Nem. Azzal nincsen problémám. - mosolyodott el egy kicsit de újra komoly lett az arca. - Félek, hogy nem vagyok elég jó, abban amit csinálok.
- Miért ne lennél jó?
- Nem tudom mit kell csinálnom. Mindig Loretta diktál és ez jó is így, de úgy érzem magam néha, mintha nem én lennék a pasi. Ő irányít..Ő rakja rá a kezemet a saját fenekére..Én meg be vagyok szarva. - végre kibukott belőle a lényeg.
- Nos. Én még nem voltam ilyen helyzetben ugye. Mert én mindig tökéletesen csinálom..- kezdtem bele de beleszólt.
- Attól, hogy magadat isteníted, attól még nekem nem lesz jobb. - kínosan nevetett fel.
- Ha nagyon komoly választ akarsz, akkor kérlek szépen, amikor ma este az van amit te akarsz legyél te a főnök. Ott fogd meg ahol te akarod, ott csókold ahol te akarod és ne hagyd, hogy fogdosson. Fogdosd először te. Mondanám, hogy kötözd ki de lehet, hogy mély sebeket tépnél fel Lorettában, szóval azt még hagyd ki inkább. - tudtam Lori múltjáról, hiszen én voltam Harry mellett, mikor ő csillagformában hallgatta, ahogy Loretta mesél neki. Fájdalmas, szívszaggató és undorító dolgokat, melyeket mások élveztek.
- Köszi Tomlinson. - ölelt át egy darabig.
Megérkeztem a lányok.
- Nem is mondtad Loretta, hogy buzik ellen fogunk játszani. - nevetett fel Bia, mire Lori vállba lökte.
- Nem is mondtad Harold, hogy két kis picsa ellen fogunk játszani.- vágtam vissza.
- Tomlinson. Ezt az után mondd, hogy tökön rúgtalak a labdával. - vigyorgott rám Loretta. Meglepődtem, hiszen eddig semmi jelét nem mutatta, hogy ő is tud pimaszul viselkedni.
Lassan kiértünk a puha fűre. Harry háza hatalmas volt, így az udvar szinte nagyobb volt, mint egy átlag focipálya.
- Mivel kevesen vagyunk nem lesz pontos kapus, aki amikor ott van kivédi.....- mondta Bianca határozottan.
- .... vagy nem védi ki és mi nyerünk! - fejeztem be a mondatot.
- Álmodozz csak Tomlinson! - kacsintott rám Loretta. Álmodozni fogok én! Csak nem a meccsről, hanem rólad! Szaladt ki majdnem a számon, de visszatartottam. Volt ebben a lányban valami, ami tényleg kellett minden férfinak. Már csak a látványa, olyat okozott a férfi szemnek, amit még a legdögösebb playboy címlaplány sem tudna elérni.
*Harry szemszöge*
Megkezdtük a játékot. Meglepve figyeltem, hogy a két lány tényleg nagyon tud játszani. Mégis 3-1-re álltunk és persze mi vezettünk Louissal. Aki minden erővel közelebb akart kerülni Lori-hoz. Már elég régóta ismerem a barátom ahhoz, hogy tudjam csak egy éjszakás kalandra kéne neki a barátnőm. Hiszen neki nem kellett sohasem a komoly kapcsolat. De ha kéne neki, akkor sem adnám neki azt aki az enyém.
Nagy merengésemben megfeledkeztem magamról és a játékról. A labda pedig felém repült és eltalált. Nem éppen egy kellemes helyen.
Megfogtam a sajgó pontot és eldőltem a puha fűbe.
Loretta a kezét az ajkához emelte és ijedten rohant felém.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem. Melyikőtök rúgott tökön? - összeszorítottam állkapcsomat, mintha ezzel nem fájna annyira.
- Én. - szorította össze a szemét Lori. - Ne haragudj.
- De legalább nem ment be a kapuba. - mosolyogtam fel fájóan.
Loretta végig simított az arcomon. Bár az ágyékom még mindig lüktetett feltápászkodtam.
- Mi lenne ha tartanánk egy 10 perc szünetet!? - szólalt fel Bianca.
- Felőlem. Úgyis nyerésre állunk! - magyarázta Tommo. Leültem a padra és töltöttem egy kis italt magamnak, amit nem én, hanem Loretta ivott meg.
- Ne haragudj. Tényleg nem akartalak megrúgni.
Kezemmel az ő kezéért nyúltam, majd az ölembe ültettem.
- Nem haragszom. Ez játék. Máskor is rúgtak már meg ott és még mindig élek. - kitűrtem az izzadt arcába tapadt hajszálakat.
- Lehet egy kérdésem? - nem pillantott rám, arca piroskássá változott.
- Kettő is. - vigyorogtam rá.
- Ugye ettől még működik? - láttam rajta, hogy tényleg egyre vörösebb lesz.
- Te még sosem rúgtál tökön senkit, igaz?
- Nem igazán. - rázta meg a fejét egy mosolyka kíséretében.
- Igen. Működni fog! Ha nem akkor majd segítesz rajta. - nevettem bele nyakába. Még így is finom volt az illata.
- Na már letelt a tíz perc, szóval ha abbahagytátok egymás szagolgatását és ha persze helyre jött a farkad Harry visszamehetnénk játszani. - lépett be elénk Bianca. - Nyerni akarok!
Felrángatta az ölemből Lorettát, aki röhögve pillantott rám vissza.
*Loretta szemszöge*
- Ne gondolj arra, hogy az a pasid és arra se, hogy a másik srác is kibaszottul szívdöglesztő. Alázzuk őket porig! - hajolt oda hozzám Bia.
Sosem adta fel. Még akkor sem amikor már rég veszített.
Az utolsó perceket játszottuk. Döntetlen volt az állás, amikor úgy döntöttem én akarom berúgni a nyertes gólt. Neki rohantam Louis, Haroldnak akarta passzolni a labdát de elvettem tőle és a kapura céloztam.....majd GÓL! El sem hittem, hogy tényleg nyertünk.
- Oh basszus Harry. Kicselezett egy lány! - rogyott le a fűbe Louis, miközben sírást szimulált.
Harold csak felnevetett.
- Legyőzött minket két lány. - huppant le Lou mellé a fűbe.
A két srác még a fűben fetrengett, míg mi összedobtunk pár szendvicset a konyhában. Amint kiértünk felültek.
- Mi nyerünk és mi csinálunk szendvicseket nektek! Szép. - nyomta a tányért Bianca, Louis kezébe.
- Szerintem jobban jártatok vele, hogy nem mi csináltuk őket! - harapott a szenvicsébe Lou.
Míg ezek ketten egymásnak szóltak vissza, addig én és Harold jókat nevettünk a két legjobb barátunkon.
- Nekem lassan mennem kell. Taylor már vár otthon. - magyarázta barátnőm és felkelt, hogy felmegy átöltözni.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy grill party-t valamelyik nap. Louis te is eljöhetnél, meg Bianca, meg az a pasija, aki péppé vert, vagyis én vertem péppé. - motyogta a barátom teli szájjal.
- Ez nem lenne rossz ötlet. - kontrázott rá Louis.
- Nekem meg mindegy. - rántottam meg a vállamat.
Kis félelem kapott el, ahogy eszembe jutott a nap, amikor minden megváltozott. Mikor szegény Harry-nek a fél arca vérzett. Szar nap volt az a nap, mégis a legcsodálatosabb volt nekem. De mi van akkor ha újra találkoznak és Tay megint neki esik a göndörömnek?! Akkor aztán minden mehet előröl.
Biancától elbúcsúztunk, majd Harry az órájára pillantott.
- Lori, be kell mennem a céghez. Egész nap nem voltam bent és megnézném a mai papírokat, amik elkészültek. - pattant fel mellőlem a barátom. - Louis! Te maradj itt addig és vigyázz rá! A vigyázni rá, nem azt jelenti, hogy amint kilépek ellopod a barátnőmet. - nevetett fel hangosan, miközben ujjal mutogatott Lou-ra.
- Egy ujjal sem érek hozzá ígérem. Maximum kettővel! - röhögött fel hangosan Tomlinson is.
Harold viccesen a hátára döntötte Louis, majd ráült.
- Srácok. Kérlek ne előttem éljétek ki a vágyaitokat! - takartam el a szememet viccesen, majd én is nevetgéltem egy kicsit.
- Szerintem simán csinálhatnánk egyszer hármasban. - adott ki nyögdécselő hangokat Louis a barátom alól.
- Mindenképpen. - poénkodtam.
Harry lezuhanyzott, majd belebújt az öltönyébe. A srác aki még pár perccel ezelőtt egy Nike, fehér térdnadrágban és egy kék pólóban focizott egy Nike cipőben, itt állt előttem fekete öltönyben, fehér ingben és egy pontosan megkötött fekete nyakkendőben.
- Siess haza. Tudod, hogy mi vár rád ma itthon! - kacsintottam rá az ajtóban.
- Nagyon jól tudom! Ma én mondom meg mit csinálunk.- vigyorgott rám.
- Kaphatok belőle ízelítőt, hogy mire gondoltál? - harapdáltam a számat.
Közelebb vont magához, majd megcsókolt és csókjával egyre lejjebb haladt egészen a nyakamig. Bőröm izzott és a gyomrom remegett, mintha csak egy hal úszkált volna körbe-körbe benne.
- Ha most nem állsz le, akkor nem engedlek bemenni dolgozni. - nevettem bele a következő csókjába.
Puszit hagyott a homlokomon majd ki sétált az ajtón.
- Nos mit csináljunk? - nézett rám Louis vizes hajjal.
Mindketten lezuhanyoztunk. Külön-külön persze.
- Mihez lenne kedved?
- Azt nem csinálhatjuk. -nevetett fel hangosan, amihez én is csatlakoztam.
- Mesélj a gyerekkorodról. - az enyém ugyanaz, mint Harry-é. Egymás mellett nőttünk fel. Nekem a mindenem. Bármennyire is buzisan hangzik. Nekem nincsenek szüleim, nekem nincsen olyan akire vigyázhatnék.
- Hogy-hogy nincsenek szüleid?
- Hát. A szüleim mindketten angyalok voltak, de nem kellettem nekik. Fiatalok voltak még egy kölyökhöz. Szóval otthagytak egy ajtó előtt, ami szimpatikus volt nekik. Ez pedig Anne ajtaja volt. Gemma akkor volt 12 éves, Harold 9 volt, ahogyan én is. Igazából iszonyatosan örülök, hogy ahhoz az ajtóhoz tettek le. Úgy neveltek mintha csak az övék lennék. Szüleimként tekintek Anne-re és Robin-ra. Harry pedig a bátyám, akit imádok!
- És Gemma?
- Gemma...- felnevetett egy kicsit. - Vele nem igazán voltam testvéries. 13 voltam amikor ő 16 és...én már akkor is jól néztem ki, Gem pedig már akkor gyönyörű volt. Szóval megdugtam.
Kinevettem. Nagyon könnyen beszélt erről a témáról.
- Min nevetsz? - mosolygott fel rám.
- Semmin. - ráztam meg a fejemet, mire ő vállat rántott még mindig nevetgélve.
- De ha jól tudom, neked is szülő mentes életed volt.
- Nagyon jól tudod. De kérlek erről ne beszéljünk. - néztem rá. Gyönyörűen csillogó kék szeme volt. Gyémántosan ragyogott.
Besötétedett. Harry hazaért, Louis pedig távozott, bár megígérte, hogy a héten még átnéz valamikor.
- Na milyen társaság volt a haverom? - sétáltunk át a konyhába.
- Jó. Nagyon jót beszélgettem vele. - magyaráztam. - Kérsz vacsorát?
- Nem. Nem vagyok éhes. - rázta meg a fejét.
Csak csend. Ennyi volt. Semmi más. Néztük egymást. Nem volt kínos, sokkal inkább jól eső. Melegséggel töltött el, hogy csak nézem.
- Annyira szeretlek. - csúszott ki a számon, mire közel lépett hozzám és gyengéden átölelt. Nem is kellett több.
Lassan kézen fogva vánszorogtunk át a nappali kanapéjához. Letoltam róla a zakóját, miközben az arcát figyeltem. Féloldalas mosoly pihent rajta. Ajkát már majdnem az enyémnek érintette.
- Ma én vagyok a főnök. - beszélte bele a számba. Rekedtes hangja belülről töltött meg élettel, és ahogy az keveredett a kijelentésével végig cikázott minden porcikámon.
- Akkor gyerünk Harry....- mosolyogtam bele ajkába.
A követkő rész 5 megjegyzéstől következik :) Pez .xx
2014. január 5., vasárnap
11. fejezet
A földön ülve, egy pár üveg bor mellett és a kínai kaják között ünnepeltük meg a ma történteket, miközben vicces történeket meséltünk az életünkből egymásnak. Nekem jóval több volt, mint neki. De amiket mondott, azok mind viccesek voltak.
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha! - komolyan gondoltam ezt az egy szót. Jól éreztem magam mellette, még ha néha kellemetlen is volt számomra néhány szituáció.
Leszállt rólam és a pálcája közé tett pár szál tésztát.
- Min gondolkozol okoska? - bámult rám miközben feltápászkodtam ülő helyzetbe.
Mondjam el neki?
- Hát tudod...néha olyan furcsán érzem magam melletted. Eddig egy visszafogott, nőkre nem gerjedő srác voltam. Aztán most, hogy veled vagyok minden más. Nem bírok ki pillanatokat, hogy ne bámuljalak percekig és olyankor teljesen megőrjítesz, még akkor is ha csak alszol, fogat mosol vagy főzöl. Nem kell tegyél semmit sem, akkor is imádlak.
A dobozban lévő tésztákat bámultam. Még mindig egy nyúl vagy!!!! Legalább nézz már rá! - sugallta a belsőm és hallgattam rá. Felnéztem. Bámult rám. Kezében megállt a kis pálca, ami a dobozban pihent.
- Hallottam valamit Nialltől! - suttogta jóval inkább a tésztájának, mintsem nekem. Egy pillanatra sokkot kaptam. Mit mondhatott neki a szöszi, amit így akar közölni.
- Mégis mit? - hangom remegett.
- Te nem voltál boldog, míg én nem jöttem. Igaz, ez? - a barna szemei elkapták a tekintetemet. Elvesztem a mogyoróbarna tengerben.
- Igen...- motyogtam. Mosoly rajzolódott ki az arcán.
- És most boldog vagy? - még mindig engem fürkészett és nem hagyta, hogy megtörjem a szemkontaktust. Megbabonázott.
- Azt hiszem, igen. Az vagyok! Melletted megtaláltam a boldogságomat. - hangom visszatért a rendes kerékvágásba és egy mosoly terült el az arcomon.
*Loretta szemszöge*
Befeküdtünk az ágyba. Halkan dúdolt a fülembe és az édesen csengő, rekedtes hangjától a testemen végig futott a hideg. Ujja végig futott a csupasz karomon, majd vissza fel. Ezt az utat többször is megtette és minden egyes vonalnál libabőr kísérte végig a mozzanatait. Közelebb bújtam hozzá, így megérezve testének melegét. A dal amit dúdolt megrészegített. Közben végig éreztem a nyakam környékén a lélegzetét, amely melengette a bőrömet. Így akartam maradni! Örökre! Mellette!
- Ez melyik dal? - suttogtam oda felé.
- Fogalmam sincsen. Csak emlékszem erre a ritmusra. Ez a dal szólt, mikor leöntöttelek a kávéddal. - mormogta fülembe. Érdes és szerény hangja számomra hatalmas szívveréseket okozott. Megfordultam, hogy szembe találjam magam vele.
- Olyan érzésem van, mintha ez csak egy kibaszott álom lenne, amiből nem akarok sohasem felébredni. - arcomat a fehér pólójába rejtettem és beszívtam az illatát.
- De ez most a valóság és most mész az álomvilágba. Holnap pedig korán kelünk! - mosolygott rám. - Aludj szépen Angyalkám! - csókolt meg, majd visszabújtam a mellkasához és elaludtam.
*Loretta szemszöge*
- Kincsem! Ébredj fel! - rángatta meg a vállamat a csodálatos fürtös fiú. Szemeim kipattantak. Nem éreztem jól magam. - Loretta szerintem lázad van! Nagyon forró a bőröd. - állapította meg, majd eltűnt percekre. A hideg rázott, miközben a szobában a radiátor égette a bőrömet. Visszatért Harry a szobába, kezében egy pohár vizet szorongatott, másikban pedig lázmérőt és egy kis pirulát.
Kitakaróztam és csak vártunk és vártunk, hogy pittyegjen a kis kütyü.
- 38,2 ! - olvasta fel Harold a számlálót, majd a kezembe adta a gyógyszert.
Hamar lenyeltem.
- Holnap reggel nem keltelek fel és ne is gyere be dolgozni. - suttogta és puszit nyomott a homlokomra.
- Jobban leszek! Bemegyek!
- Nem! Mint a főnököd parancsolom, hogy itthon maradsz! - tuszkolt vissza az ágyba, majd visszabújt mellém. - Amíg nem alszol el, addig itt maradok. - mosolygott rám.
Behunytam a szememet és kiélveztem az érintéseit. Simogatott, puszilgatott, míg el nem aludtam.
Felébredtem. Az ágy mellettem üres volt és csak egy kis papírdarab pihent Harry párnáján. Kézírása olvasható volt.
"Pihenjél míg haza nem érek! Az ebéddel ne foglalkozz, hozok haza valami kaját. Igyekszem haza! Csókol: Harry x"
Kilibbentem a puha ágyból. A végtagjaim fájtak és a fejem is éppenséggel lángolt, de megbirkóztam a feladattal és levánszorogtam a lépcsőn. Nem voltam éhes, így egy pohár narancslével kezdtem a napomat.
Most vagyok először egyedül ebben a lakásban és fogalmam sincs mit csinálhatnék. Takarítsak? Nem kell, hiszen minden a pontos helyén van. Főzzek? Meg lett tiltva. Felhívni Bianca-t? Nem tehetem...
Végül a legjobb döntésem az volt, hogy leheveredtem a fehér kanapéra és idiótábbnál, idiótább műsorokat néztem végig. A nagy csendet a kapucsengő hangos zaja zavarta meg.
Felpattantam, majd odaloholtam. Az ajtózár kattant, ahogy elfordítottam a kulcsot.
Amikor az ajtót már teljesen kitártam, a szívem kihagyott milliónyi dobbanást. Sokkot kaptam.
- Mit keresel te itt? - motyogtam halkan.
- Hát nem a fürtös kis buzit! - csapott bele Zayn az ajtóba.
Beakartam csapni a faajtót, de nem tudtam. Mindig is erősebb volt nálam. Lábával erőszakosan arrébb lökött, majd magunk mögé zárt a lakásba.
- Menj innen! - próbáltam nyugodt maradni, már amennyire a helyzet diktálta.
- Hülyének nézel? Hetek óta utánad kutatok és szerinted, mikor megtalállak majd itt hagylak?! Iszonyatosan nagy bolond vagy. Inkább kínálj meg kávéval. - a szokásos pökhendi stílusát most sem hagyta otthon.
- Ebben a házban te semmit nem kapsz! - szitkozódtam.
Beljebb mászott és leült a kanapéra.
- Mégis mit képzelsz? Egyáltalán miért jöttél ide? - immár kiabáltam vele.
- Nyugodj meg szépen! Az idegesség árt a szépségednek, márpedig arra szükségünk van még ugyebár! Nálad jobb kurvánk sosem volt még.
- Nyugodtan lehetek ideges, mert kiléptem és nincsen semmi amiért visszamennék oda!
Az egész utca dőlünk zengett.
- Még, hogy nincsen. - az ördögi nevetését már napok óta nem hallottam, de most minden eddiginél hangosabb volt. - Kimondta, hogy magadtól fogsz velem jönni? Tudod jól, hogy bármire képes vagyok.
- Nem viszel engem sehova sem!
- És mégis ki fog megállítani? Ha jól tudom a kis szaros jelenleg nincsen itthon. Nem tud megvédeni. Védtelenül vagy itt és kibaszottul egyedül. Senki sem tud megállítani bármit is akarnék csinálni. - felkelt a kanapéról és minden egyes mondatánál közelebb jött hozzám. Próbáltam hátrálni, de a komód nem sokáig engedte, hogy a távolság megmaradjon kettőnk között.
- Harry lassan hazaér...és...és tudod jól, hogy akkor nem tehetsz semmit sem. - még órák voltak hátra, hogy Harold megérkezzen...de muszáj volt valamivel meggyőznöm.
- Mindig is szerettelek és ez most sem változott! -halkan suttogta. Tudta, hogy ezzel akármikor letud venni a lábamról.
- HAZUDSZ! - a legnagyobb erőmmel löktem távolabb magamtól. Könnyeim záporoztak. Láttam, ahogy szemében méreg gyűlik össze és iszonyatosan dühösen feltápászkodott a szőnyeg padlóról.
Futni kezdtem. Felszaladtam a lépcsőn és egyenesen a hálónkba igyekeztem. Hiába sprinteltem nem volt elég időm...mögöttem termett egy szempillantás alatt.
- Jó helyre szaladtál! - kacsintott rám egy kaján mosoly kíséretében. - Itt foglak megdugni.
- Nem! Nem érhetsz hozzám! Hagyjál békén. - kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért...de nem mentem sokra. Leterített az ágyra. Kapálóztam, még a távirányítót is felkaptam, hogy fejbe csapjam vele. De nem értem el vele semmit. Harry ingének a gombjai, amelyben aludtam, csakúgy záporoztak le, ahogy széttépte. Kezemmel próbáltam magamról lelökni, de szarra se mentem.
- Még mindig formában vagy! - motyogta miközben engem bámult.
Egyedül voltam. Tehetetlenül. Vele.
Arcával az enyém felé igyekezett. Sikerült megmenekülnöm csókjától, de karjával arcomért kapott és szorongatta, míg nem kerültem vele szembe. Ajka megérintette az enyémet, s már a hányás kerülgetett. Zokogni kezdtem. Hiába nem csókoltam vissza, ő csak azért is tépte a számat.
Levette magáról a pólóját, majd kikapcsolta az övét.
- NE! - sikítottam. De senki sem hallott.
- Csak fogd be a szádat! Lehet jobban jársz vele!
Állkapcsát erősen szorította össze, majd nyakamat kezdte el csókolni. Nem éreztem semmiféle bizsergést, semmi érzéseket.
- Tedd meg velem azokat a dolgokat, amiket azokkal az ismeretlenekkel megtettél! Szexeljél úgy, hogy nincsenek érzéseid. Legyen a lényeg csak a szex....semmi érzelemmel! - lihegte a fülembe.
- Nem.
Ez volt az egyetlen szó, ami abban a háromnegyed órában folyamatosan elhagyta a számat. Arcomat már marta a könny, szememen pedig ki sem láttam. Ott feküdtem alatta. Meztelenül és már tudtam, hogy semmit sem tehetek. Megtörténik a rémálmom, amit a múltkor álmodtam, amikor Harry édesen próbált vigasztalni.
Már elment. Itt hagyott. A ruhák amelyek rajtam voltak, széttépve hevernek a padlón. A hajam kusza. Az arcomon pedig a könnyeim folynak, míg az egyik lefolyik a következő máris utat nyer magának. Nem mozdulok...bámulom a plafont. Megerőszakolt és elment.
Hangos kiabálást hallottam meg lentről.
- Loretta! Megjöttem! - hallottam a számomra legédesebb hangot, amit csak lehetett.
Pucéran, könnyesen és szétzilálva szaladtam le a lépcsőn. Ráugrottam Harry-re. Hatalmas meglepetésemre nem volt egyedül. Bianca ott állt mellette, meglepetten és szomorúan.
- Mi a baj? Mi történt? Hol vannak a ruháid? - kérdezte miközben elsétált velem a kanapéhoz és leült. Ott ültem az ölében.
- Itt volt. - gügyögtem.
- Ki volt itt? És mit csinált? - kérdezte és semmit nem értett.
- Zayn...- hajtottam rá vállára az arcomat és csak bőgtem. Nem tudtam kimondani, hogy mit csinált. Egyszerűen nem ment.
- Uramisten! Jól vagy? - guggolt le mellém Bia.
- Nem nem vagyok jól! Úgy nézek én ki, mint aki marhára jól van?! Mikor a srác, aki sosem szeretett és mindig csak szexelt velem bejön, leteper és csak úgy megfektet...Úgy nézek én ki, mint aki teljesen jól van?! - ordítottam torkom szakadtából.
Harry ledobott magáról és felkapta a már levetett zakóját.
- Bianca! Vigyázz rá kérlek szépen! Nekem van egy kis dolgom. - magyarázta, mire Bia bólogatott egyet és Harold már itt sem volt.
- Hozok le neked valami ruhát. Vagy gyere és segítek lefürdeni. - kezét az enyémbe tette és könnyes arcával rám nézett.
- Te meg minek vagy itt? Hiszen velem mindig csak a baj van....- ránéztem. Nem tudtam kontrollálni magamat.
- Hülyeség volt, amit akkor mondtam. De most gyere! - felállt és sétáltam vele. Megengedte a kádat vízzel, míg én csak ültem a wc tetején és a kezeimet néztem. - Szállj be! - mutatott rá a habbal teli kádba.
Nem éreztem, hogy lépek, mintha csak repültem volna. Beleléptem a forró vízbe, ami simogatta a bőrömet.
- Bent maradjak? - kérdezett rá halkan, mire én csak bólogattam. - Ne haragudj rám, azért amit akkor mondtam. Nem gondoltam komolyan. De tudod én iszonyatosan szeretem Taylor-t és aznap mikor te elmentél, mi is elmenekültünk Zayntől. Sosem voltál csak probléma a számomra.
Felemeltem a fejemet.
- Nem haragszom. - motyogtam.
- Utálom magamat. Ha akkor veled maradok, akkor most nincsen ez az egész.
- Ne hibáztasd magad. Ez itt nem az első eset, hogy Zayn úgy kefélt meg, hogy én ne akartam volna.
- Tessék? - fejét felkapta a kezéből.
- Mindennapos volt. Nem véletlenül próbáltam menekülni. Elhittem, hogy szeret. Elhitette velem! De amikor Harry-vel találkoztam, az olyan más volt. Nem próbált megdugni az első napon. Óvatosan ért hozzám és szépeket mondott nekem. Olyat amiket más sohasem. Mellett érzem, hogy szeretve vagyok.
Mivel nem ez volt az első eset tudtam, hogy lassan elmúlik a rossz kedvem...bár egy ideig nem leszek felelőtlenül boldog.
- Miért nem mondtad soha?
- Azt hittem, hogy szeret legalább.
Csend állt be. Bianca kiment, hogy megmelegíti a Harry által hozott kaját, hisz eddig semmit sem ettem még. És a kedvenc teámból is csinál nekem.
Halk kopogás zavart meg, majd az ajtó kinyílt és ott állt Harold.
- Jobban vagy? - kérdezte meg halkan miközben leguggolt mellém.
- Csak egy kicsit. - nem mertem ránézni. Nem akartam, hogy így lásson.
- Megtaláltam ne félj!
- Mit csináltál vele?
- Nem öltem meg. De ide mostanában nem fog visszajönni!
- Harry én szeretlek téged! - a könnyek most már a vizembe szaladtak.
- Hé! Ne sírjál! Én is szeretlek téged és én nem csak úgy mondom. - keze végig szaladt az arcomon és letörölte a könnycseppeket.
- Nem vagyok elég jó neked. - vettem hatalmas levegőt.
- Azt majd én eldöntöm, hogy mi jó nekem.Te pedig tökéletes vagy számomra. - nem puszilt meg, nem csókolt meg. Csak a hajamhoz hajolt és arcát a hajamba merítette, miközben erősen ölelte át fejemet. Távozott én pedig magamra csavartam a törölközőt.
- Ne siránkozz. Mindennap így basztalak meg és akkor sem volt bajod vele! - Zayn utolsó szavai beleégtek az elmémbe.
*Bianca szemszöge*
- Jobban van? - kérdeztem meg Harry-t, ahogy leért a konyhába.
- Remélem.
- Megkérhetlek valamire? - zavartan néztem rá a göndör srácra.
- Mi lenne az? - nem nézett rám, jóval inkább Lori teáját kevergette.
- Egy kicsit nézz rám!
Felém fordult és hallgatott.
- Mondhatnám, hogy könyörgök ha nem szereted, akkor inkább hagyd elmenni és, hogy nem akarom, hogy vele legyen még valaki, aki csak kihasználja. DE látszik, hogy szereted. Ide hoztál engem, hogy ne sírjon többet és elvitted Zayn-től is a múltkor, pedig kb két napja ismerted. A lényeg az, hogy vigyázz rá nagyon és legyél mellette, ha lehet mindig. Amikor bekerültem az árvaházba, Loretta csak a csillagokkal beszélt. Elmondta, hogy az egyikhez nagyon ragaszkodik és reménykedik, hogy engedélyezni fogják, hogy hozzámenjen egy csillaghoz, mint, ahogy abban is reménykedik, hogy a melegházasságot engedélyezzék. Jobban bízott abban a csillagban, mint bármiben. Lehet, hogy idiótán hangzik, de szerintem az a csillaga te lettél! Ne hagyd el! - ahogy visszaemlékeztem Loretta kisebb énjére, ahogy láttam magam előtt a kislányt, aki a fűben ülve virágból készít koszorút, majd a már kevésbé kislányt, aki ott állt a tűz közepén, amikor Zayn érte rohan. Bár én rohantam volna érte!
- Megígérem soha sem fogom elhagyni! - ennyi volt Harry mondata, mégis oly meggyőző volt és olyan érzésekkel mondta, hogy hittem neki.
*Harry szemszöge*
Loretta lesétált a köntösömben és lehuppant a bárszékre, magába tömte az ebédet. Hihetetlen gyorsasággal evett.
Mire észbe kapott, hogy a mi kajánk még melegszik, az ő tányérja üres volt.
- Ne haragudjatok! Én csak nagyon éhes voltam. - motyogta zavarodottan.
- Semmi baj. Látom éhes voltál! - rámosolyogtam, hátha megnyugtatom egy kicsit. Úgy tűnik sikerült is, hiszen egy kisebb mosolyra húzódott a szája.
- Én megyek is! - kapta fel a pulóverét Bianca.
- Ne menj még! - kiáltott fel kétségbe esve Loretta. - Legalább beszélgessünk egy kicsit...
Bia visszatette a pulcsit, majd leült Lori mellé.
- Azt hiszem én magatokra hagylak benneteket, hogy csajos beszélgetés legyen. Addig visszanézek egy focimeccset már ha nem bánod Loretta.
- Kik játszanak?
- Derby vs Chelsea. - motyogtam értelmetlenül. Miért is mondom ezt el neki...mintha annyira értene a focihoz. Magamba kinevettem magamat.
- Kinek szurkolsz? - húzta fel a szemöldökét egy sejtelmes mosoly mellett.
- Chelsea! - nevettem fel.
- Én Derby drukker vagyok. Tudom, hogy nem játszanak olyan jól, de akkor is! - csapott rá játékosan az asztalra. - Ne most nézd meg! Nézzük meg együtt este!
- Ahogy csak akarod Angyalom. Akkor addig lefoglalom magam valamivel.
*Loretta szemszöge*
Miután Harold távozott, alig vártam, hogy beszélgethessek.
- Szóval hova költöztetek Taylorral? - tettem fel rögtön az első kérdést.
- Hát. Egy erdős, családi házba. Pénzünk az volt rá...mondjuk úgy! De Tay-nek most van munkája egy autó szerelőműlyeben, én pedig még keresek.
- Milyen a környék? - kíváncsi voltam.
- Szép. Zöld. Általában süt a nap, de ha hűvös van sem olyan vészes. - rántotta meg a vállát, majd rám mosolygott egy kicsit. - Na és mi van veled meg a fürtössel?!
- Nos. Megvagyunk...Nekem is van munkás, egy management cégnél és ha Zayn nem rondít el mindent akkor csodálatosan élünk.
Nem akartam újra sírni.
- Zayn nem fog többé idejönni. - Bianca ráhelyezte a kezét az enyémre, majd nyugtatóan rám nézett.
- Remélem is!
Bianca-nak hamar mennie kellet, hiszen otthon már várják.
- Találkozhatnánk még valamikor! - fordult vissza a bejárati ajtóból.
- Holnap? Az N&H kávézóban?
- Rendben. Akkor ott 3kor!
Felszaladtam a búcsúzás után. Harold a párnák közt feküdt, miközben valamelyik híradót nézte.
- Minden rendben van? - kérdezte miközben felült az ágyon.
- Igen. Minden oké. Köszönhetően neked és Bianca-nak! - motyogtam, de nem mertem az ágyra feküdni.
- Nem ülsz le?
Csak ingattam a fejemet. Beugrottak a történtek, amelyek azon az ágyon mentek végbe. Az ingem gombjai még ott feküdtek a padlón és éreztem, ahogy újra összetörök. Harold felállt és megölelt. Erő nélkül de visszaöleltem.
-Menjünk át egy másik szobába! - apró mosollyal beszélt hozzám. Megnyugtatott.
Lassan lavíroztunk át a nővére szobájába.
- Itt már jó lesz. Köszönöm. - ültem le az ágy szélére. Fogtam Harry kezét, aki csak bámult engem.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz elhagyni! - gügyögtem.
- Megígérem, hogy itt leszek veled mindörökké és sohasem foglak elhagyni! - olyan édesen mondta és hihetően,hogy az már fájt. Rá kellett jönnöm, hogy észre kellett volna vennem, hogy Zayn nem szeret...Soha nem mondott nekem ilyet. Még a szeretlek szó is egy hazugság volt.
- Akkor megnézzük azt a meccset? - kérdeztem meg egy apró nevetéssel.
- Igen. De mivel lány vagy néha vázolom a szabályokat. - magyarázta kacagva, miközben a tv-hez lépett.
- Oh. Csak mert lány vagyok ne becsülj le. Ha igazából játszanánk akkor is én nyernék.
- Megnézném én azt!
- Ha harc hát legyen harc édesem! - viccelődtem.
- Na?! Mégis hogy gondoltad? - huppant le mellém és már benyomta a tv-t.
- Holnap délután hívd el egy haverodat, akivel játszol. Bianca meg én pedig lealázunk titeket.
- Mit kap a nyertes?! Vagyis mit kapok én és Louis?
- Legyen meglepetés. És ne hidd el annyira, hogy nyersz! Ki az a Louis? - nevettem, a sok ostobaságon.
- Egy angyal haverom, aki kitűnő focista, szóval azt hiszem gondolkozhatsz mit nyerek. - karját átdobta a vállamon.
- Meglátjuk Harold...ne igyál előre a medve bőrére.
- Ezért is szeretlek! Bolond vagy még akkor is, amikor más ember már a sírját ásná. - simította meg karomat én pedig közelebb ültem hozzá, hogy hozzábújhassak.
- Emlékszel az első csókra? Most én kérem, hogy csókolj meg! - fejemet az ölébe hajtottam.
Lassan hajolt le hozzám, kezével simogatta a hajamat, majd megcsókolt. Lassan és szenvedélyesen. Ő volt a minden és nem számított semmit. Percekig csak összeolvadtunk az ajkainkon keresztül.
- Csakhogy tudd 1-0-ra vezet a Chelsea. - motyogta bele a számba, egy édes nevetés kíséretében.
- Szarok rá. - nevettem fel vele, majd az ölében fekve néztük végig a meccset. Kisebb viták kíséretében, ugyanis teljesen biztos vagyok benne, hogy csaltak és a Derbynek kellett volna nyernie.
- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.
5 megjegyzés után jön a következő rész :)
Először véletlenül csak a fele került fel....sajnálom...:))) P .xx
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha! - komolyan gondoltam ezt az egy szót. Jól éreztem magam mellette, még ha néha kellemetlen is volt számomra néhány szituáció.
Leszállt rólam és a pálcája közé tett pár szál tésztát.
- Min gondolkozol okoska? - bámult rám miközben feltápászkodtam ülő helyzetbe.
Mondjam el neki?
- Hát tudod...néha olyan furcsán érzem magam melletted. Eddig egy visszafogott, nőkre nem gerjedő srác voltam. Aztán most, hogy veled vagyok minden más. Nem bírok ki pillanatokat, hogy ne bámuljalak percekig és olyankor teljesen megőrjítesz, még akkor is ha csak alszol, fogat mosol vagy főzöl. Nem kell tegyél semmit sem, akkor is imádlak.
A dobozban lévő tésztákat bámultam. Még mindig egy nyúl vagy!!!! Legalább nézz már rá! - sugallta a belsőm és hallgattam rá. Felnéztem. Bámult rám. Kezében megállt a kis pálca, ami a dobozban pihent.
- Hallottam valamit Nialltől! - suttogta jóval inkább a tésztájának, mintsem nekem. Egy pillanatra sokkot kaptam. Mit mondhatott neki a szöszi, amit így akar közölni.
- Mégis mit? - hangom remegett.
- Te nem voltál boldog, míg én nem jöttem. Igaz, ez? - a barna szemei elkapták a tekintetemet. Elvesztem a mogyoróbarna tengerben.
- Igen...- motyogtam. Mosoly rajzolódott ki az arcán.
- És most boldog vagy? - még mindig engem fürkészett és nem hagyta, hogy megtörjem a szemkontaktust. Megbabonázott.
- Azt hiszem, igen. Az vagyok! Melletted megtaláltam a boldogságomat. - hangom visszatért a rendes kerékvágásba és egy mosoly terült el az arcomon.
*Loretta szemszöge*
Befeküdtünk az ágyba. Halkan dúdolt a fülembe és az édesen csengő, rekedtes hangjától a testemen végig futott a hideg. Ujja végig futott a csupasz karomon, majd vissza fel. Ezt az utat többször is megtette és minden egyes vonalnál libabőr kísérte végig a mozzanatait. Közelebb bújtam hozzá, így megérezve testének melegét. A dal amit dúdolt megrészegített. Közben végig éreztem a nyakam környékén a lélegzetét, amely melengette a bőrömet. Így akartam maradni! Örökre! Mellette!
- Ez melyik dal? - suttogtam oda felé.
- Fogalmam sincsen. Csak emlékszem erre a ritmusra. Ez a dal szólt, mikor leöntöttelek a kávéddal. - mormogta fülembe. Érdes és szerény hangja számomra hatalmas szívveréseket okozott. Megfordultam, hogy szembe találjam magam vele.
- Olyan érzésem van, mintha ez csak egy kibaszott álom lenne, amiből nem akarok sohasem felébredni. - arcomat a fehér pólójába rejtettem és beszívtam az illatát.
- De ez most a valóság és most mész az álomvilágba. Holnap pedig korán kelünk! - mosolygott rám. - Aludj szépen Angyalkám! - csókolt meg, majd visszabújtam a mellkasához és elaludtam.
*Loretta szemszöge*
- Kincsem! Ébredj fel! - rángatta meg a vállamat a csodálatos fürtös fiú. Szemeim kipattantak. Nem éreztem jól magam. - Loretta szerintem lázad van! Nagyon forró a bőröd. - állapította meg, majd eltűnt percekre. A hideg rázott, miközben a szobában a radiátor égette a bőrömet. Visszatért Harry a szobába, kezében egy pohár vizet szorongatott, másikban pedig lázmérőt és egy kis pirulát.
Kitakaróztam és csak vártunk és vártunk, hogy pittyegjen a kis kütyü.
- 38,2 ! - olvasta fel Harold a számlálót, majd a kezembe adta a gyógyszert.
Hamar lenyeltem.
- Holnap reggel nem keltelek fel és ne is gyere be dolgozni. - suttogta és puszit nyomott a homlokomra.
- Jobban leszek! Bemegyek!
- Nem! Mint a főnököd parancsolom, hogy itthon maradsz! - tuszkolt vissza az ágyba, majd visszabújt mellém. - Amíg nem alszol el, addig itt maradok. - mosolygott rám.
Behunytam a szememet és kiélveztem az érintéseit. Simogatott, puszilgatott, míg el nem aludtam.
Felébredtem. Az ágy mellettem üres volt és csak egy kis papírdarab pihent Harry párnáján. Kézírása olvasható volt.
"Pihenjél míg haza nem érek! Az ebéddel ne foglalkozz, hozok haza valami kaját. Igyekszem haza! Csókol: Harry x"
Kilibbentem a puha ágyból. A végtagjaim fájtak és a fejem is éppenséggel lángolt, de megbirkóztam a feladattal és levánszorogtam a lépcsőn. Nem voltam éhes, így egy pohár narancslével kezdtem a napomat.
Most vagyok először egyedül ebben a lakásban és fogalmam sincs mit csinálhatnék. Takarítsak? Nem kell, hiszen minden a pontos helyén van. Főzzek? Meg lett tiltva. Felhívni Bianca-t? Nem tehetem...
Végül a legjobb döntésem az volt, hogy leheveredtem a fehér kanapéra és idiótábbnál, idiótább műsorokat néztem végig. A nagy csendet a kapucsengő hangos zaja zavarta meg.
Felpattantam, majd odaloholtam. Az ajtózár kattant, ahogy elfordítottam a kulcsot.
Amikor az ajtót már teljesen kitártam, a szívem kihagyott milliónyi dobbanást. Sokkot kaptam.
- Mit keresel te itt? - motyogtam halkan.
- Hát nem a fürtös kis buzit! - csapott bele Zayn az ajtóba.
Beakartam csapni a faajtót, de nem tudtam. Mindig is erősebb volt nálam. Lábával erőszakosan arrébb lökött, majd magunk mögé zárt a lakásba.
- Menj innen! - próbáltam nyugodt maradni, már amennyire a helyzet diktálta.
- Hülyének nézel? Hetek óta utánad kutatok és szerinted, mikor megtalállak majd itt hagylak?! Iszonyatosan nagy bolond vagy. Inkább kínálj meg kávéval. - a szokásos pökhendi stílusát most sem hagyta otthon.
- Ebben a házban te semmit nem kapsz! - szitkozódtam.
Beljebb mászott és leült a kanapéra.
- Mégis mit képzelsz? Egyáltalán miért jöttél ide? - immár kiabáltam vele.
- Nyugodj meg szépen! Az idegesség árt a szépségednek, márpedig arra szükségünk van még ugyebár! Nálad jobb kurvánk sosem volt még.
- Nyugodtan lehetek ideges, mert kiléptem és nincsen semmi amiért visszamennék oda!
Az egész utca dőlünk zengett.
- Még, hogy nincsen. - az ördögi nevetését már napok óta nem hallottam, de most minden eddiginél hangosabb volt. - Kimondta, hogy magadtól fogsz velem jönni? Tudod jól, hogy bármire képes vagyok.
- Nem viszel engem sehova sem!
- És mégis ki fog megállítani? Ha jól tudom a kis szaros jelenleg nincsen itthon. Nem tud megvédeni. Védtelenül vagy itt és kibaszottul egyedül. Senki sem tud megállítani bármit is akarnék csinálni. - felkelt a kanapéról és minden egyes mondatánál közelebb jött hozzám. Próbáltam hátrálni, de a komód nem sokáig engedte, hogy a távolság megmaradjon kettőnk között.
- Harry lassan hazaér...és...és tudod jól, hogy akkor nem tehetsz semmit sem. - még órák voltak hátra, hogy Harold megérkezzen...de muszáj volt valamivel meggyőznöm.
- Mindig is szerettelek és ez most sem változott! -halkan suttogta. Tudta, hogy ezzel akármikor letud venni a lábamról.
- HAZUDSZ! - a legnagyobb erőmmel löktem távolabb magamtól. Könnyeim záporoztak. Láttam, ahogy szemében méreg gyűlik össze és iszonyatosan dühösen feltápászkodott a szőnyeg padlóról.
Futni kezdtem. Felszaladtam a lépcsőn és egyenesen a hálónkba igyekeztem. Hiába sprinteltem nem volt elég időm...mögöttem termett egy szempillantás alatt.
- Jó helyre szaladtál! - kacsintott rám egy kaján mosoly kíséretében. - Itt foglak megdugni.
- Nem! Nem érhetsz hozzám! Hagyjál békén. - kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért...de nem mentem sokra. Leterített az ágyra. Kapálóztam, még a távirányítót is felkaptam, hogy fejbe csapjam vele. De nem értem el vele semmit. Harry ingének a gombjai, amelyben aludtam, csakúgy záporoztak le, ahogy széttépte. Kezemmel próbáltam magamról lelökni, de szarra se mentem.
- Még mindig formában vagy! - motyogta miközben engem bámult.
Egyedül voltam. Tehetetlenül. Vele.
Arcával az enyém felé igyekezett. Sikerült megmenekülnöm csókjától, de karjával arcomért kapott és szorongatta, míg nem kerültem vele szembe. Ajka megérintette az enyémet, s már a hányás kerülgetett. Zokogni kezdtem. Hiába nem csókoltam vissza, ő csak azért is tépte a számat.
Levette magáról a pólóját, majd kikapcsolta az övét.
- NE! - sikítottam. De senki sem hallott.
- Csak fogd be a szádat! Lehet jobban jársz vele!
Állkapcsát erősen szorította össze, majd nyakamat kezdte el csókolni. Nem éreztem semmiféle bizsergést, semmi érzéseket.
- Tedd meg velem azokat a dolgokat, amiket azokkal az ismeretlenekkel megtettél! Szexeljél úgy, hogy nincsenek érzéseid. Legyen a lényeg csak a szex....semmi érzelemmel! - lihegte a fülembe.
- Nem.
Ez volt az egyetlen szó, ami abban a háromnegyed órában folyamatosan elhagyta a számat. Arcomat már marta a könny, szememen pedig ki sem láttam. Ott feküdtem alatta. Meztelenül és már tudtam, hogy semmit sem tehetek. Megtörténik a rémálmom, amit a múltkor álmodtam, amikor Harry édesen próbált vigasztalni.
Már elment. Itt hagyott. A ruhák amelyek rajtam voltak, széttépve hevernek a padlón. A hajam kusza. Az arcomon pedig a könnyeim folynak, míg az egyik lefolyik a következő máris utat nyer magának. Nem mozdulok...bámulom a plafont. Megerőszakolt és elment.
Hangos kiabálást hallottam meg lentről.
- Loretta! Megjöttem! - hallottam a számomra legédesebb hangot, amit csak lehetett.
Pucéran, könnyesen és szétzilálva szaladtam le a lépcsőn. Ráugrottam Harry-re. Hatalmas meglepetésemre nem volt egyedül. Bianca ott állt mellette, meglepetten és szomorúan.
- Mi a baj? Mi történt? Hol vannak a ruháid? - kérdezte miközben elsétált velem a kanapéhoz és leült. Ott ültem az ölében.
- Itt volt. - gügyögtem.
- Ki volt itt? És mit csinált? - kérdezte és semmit nem értett.
- Zayn...- hajtottam rá vállára az arcomat és csak bőgtem. Nem tudtam kimondani, hogy mit csinált. Egyszerűen nem ment.
- Uramisten! Jól vagy? - guggolt le mellém Bia.
- Nem nem vagyok jól! Úgy nézek én ki, mint aki marhára jól van?! Mikor a srác, aki sosem szeretett és mindig csak szexelt velem bejön, leteper és csak úgy megfektet...Úgy nézek én ki, mint aki teljesen jól van?! - ordítottam torkom szakadtából.
Harry ledobott magáról és felkapta a már levetett zakóját.
- Bianca! Vigyázz rá kérlek szépen! Nekem van egy kis dolgom. - magyarázta, mire Bia bólogatott egyet és Harold már itt sem volt.
- Hozok le neked valami ruhát. Vagy gyere és segítek lefürdeni. - kezét az enyémbe tette és könnyes arcával rám nézett.
- Te meg minek vagy itt? Hiszen velem mindig csak a baj van....- ránéztem. Nem tudtam kontrollálni magamat.
- Hülyeség volt, amit akkor mondtam. De most gyere! - felállt és sétáltam vele. Megengedte a kádat vízzel, míg én csak ültem a wc tetején és a kezeimet néztem. - Szállj be! - mutatott rá a habbal teli kádba.
Nem éreztem, hogy lépek, mintha csak repültem volna. Beleléptem a forró vízbe, ami simogatta a bőrömet.
- Bent maradjak? - kérdezett rá halkan, mire én csak bólogattam. - Ne haragudj rám, azért amit akkor mondtam. Nem gondoltam komolyan. De tudod én iszonyatosan szeretem Taylor-t és aznap mikor te elmentél, mi is elmenekültünk Zayntől. Sosem voltál csak probléma a számomra.
Felemeltem a fejemet.
- Nem haragszom. - motyogtam.
- Utálom magamat. Ha akkor veled maradok, akkor most nincsen ez az egész.
- Ne hibáztasd magad. Ez itt nem az első eset, hogy Zayn úgy kefélt meg, hogy én ne akartam volna.
- Tessék? - fejét felkapta a kezéből.
- Mindennapos volt. Nem véletlenül próbáltam menekülni. Elhittem, hogy szeret. Elhitette velem! De amikor Harry-vel találkoztam, az olyan más volt. Nem próbált megdugni az első napon. Óvatosan ért hozzám és szépeket mondott nekem. Olyat amiket más sohasem. Mellett érzem, hogy szeretve vagyok.
Mivel nem ez volt az első eset tudtam, hogy lassan elmúlik a rossz kedvem...bár egy ideig nem leszek felelőtlenül boldog.
- Miért nem mondtad soha?
- Azt hittem, hogy szeret legalább.
Csend állt be. Bianca kiment, hogy megmelegíti a Harry által hozott kaját, hisz eddig semmit sem ettem még. És a kedvenc teámból is csinál nekem.
Halk kopogás zavart meg, majd az ajtó kinyílt és ott állt Harold.
- Jobban vagy? - kérdezte meg halkan miközben leguggolt mellém.
- Csak egy kicsit. - nem mertem ránézni. Nem akartam, hogy így lásson.
- Megtaláltam ne félj!
- Mit csináltál vele?
- Nem öltem meg. De ide mostanában nem fog visszajönni!
- Harry én szeretlek téged! - a könnyek most már a vizembe szaladtak.
- Hé! Ne sírjál! Én is szeretlek téged és én nem csak úgy mondom. - keze végig szaladt az arcomon és letörölte a könnycseppeket.
- Nem vagyok elég jó neked. - vettem hatalmas levegőt.
- Azt majd én eldöntöm, hogy mi jó nekem.Te pedig tökéletes vagy számomra. - nem puszilt meg, nem csókolt meg. Csak a hajamhoz hajolt és arcát a hajamba merítette, miközben erősen ölelte át fejemet. Távozott én pedig magamra csavartam a törölközőt.
- Ne siránkozz. Mindennap így basztalak meg és akkor sem volt bajod vele! - Zayn utolsó szavai beleégtek az elmémbe.
*Bianca szemszöge*
- Jobban van? - kérdeztem meg Harry-t, ahogy leért a konyhába.
- Remélem.
- Megkérhetlek valamire? - zavartan néztem rá a göndör srácra.
- Mi lenne az? - nem nézett rám, jóval inkább Lori teáját kevergette.
- Egy kicsit nézz rám!
Felém fordult és hallgatott.
- Mondhatnám, hogy könyörgök ha nem szereted, akkor inkább hagyd elmenni és, hogy nem akarom, hogy vele legyen még valaki, aki csak kihasználja. DE látszik, hogy szereted. Ide hoztál engem, hogy ne sírjon többet és elvitted Zayn-től is a múltkor, pedig kb két napja ismerted. A lényeg az, hogy vigyázz rá nagyon és legyél mellette, ha lehet mindig. Amikor bekerültem az árvaházba, Loretta csak a csillagokkal beszélt. Elmondta, hogy az egyikhez nagyon ragaszkodik és reménykedik, hogy engedélyezni fogják, hogy hozzámenjen egy csillaghoz, mint, ahogy abban is reménykedik, hogy a melegházasságot engedélyezzék. Jobban bízott abban a csillagban, mint bármiben. Lehet, hogy idiótán hangzik, de szerintem az a csillaga te lettél! Ne hagyd el! - ahogy visszaemlékeztem Loretta kisebb énjére, ahogy láttam magam előtt a kislányt, aki a fűben ülve virágból készít koszorút, majd a már kevésbé kislányt, aki ott állt a tűz közepén, amikor Zayn érte rohan. Bár én rohantam volna érte!
- Megígérem soha sem fogom elhagyni! - ennyi volt Harry mondata, mégis oly meggyőző volt és olyan érzésekkel mondta, hogy hittem neki.
*Harry szemszöge*
Loretta lesétált a köntösömben és lehuppant a bárszékre, magába tömte az ebédet. Hihetetlen gyorsasággal evett.
Mire észbe kapott, hogy a mi kajánk még melegszik, az ő tányérja üres volt.
- Ne haragudjatok! Én csak nagyon éhes voltam. - motyogta zavarodottan.
- Semmi baj. Látom éhes voltál! - rámosolyogtam, hátha megnyugtatom egy kicsit. Úgy tűnik sikerült is, hiszen egy kisebb mosolyra húzódott a szája.
- Én megyek is! - kapta fel a pulóverét Bianca.
- Ne menj még! - kiáltott fel kétségbe esve Loretta. - Legalább beszélgessünk egy kicsit...
Bia visszatette a pulcsit, majd leült Lori mellé.
- Azt hiszem én magatokra hagylak benneteket, hogy csajos beszélgetés legyen. Addig visszanézek egy focimeccset már ha nem bánod Loretta.
- Kik játszanak?
- Derby vs Chelsea. - motyogtam értelmetlenül. Miért is mondom ezt el neki...mintha annyira értene a focihoz. Magamba kinevettem magamat.
- Kinek szurkolsz? - húzta fel a szemöldökét egy sejtelmes mosoly mellett.
- Chelsea! - nevettem fel.
- Én Derby drukker vagyok. Tudom, hogy nem játszanak olyan jól, de akkor is! - csapott rá játékosan az asztalra. - Ne most nézd meg! Nézzük meg együtt este!
- Ahogy csak akarod Angyalom. Akkor addig lefoglalom magam valamivel.
*Loretta szemszöge*
Miután Harold távozott, alig vártam, hogy beszélgethessek.
- Szóval hova költöztetek Taylorral? - tettem fel rögtön az első kérdést.
- Hát. Egy erdős, családi házba. Pénzünk az volt rá...mondjuk úgy! De Tay-nek most van munkája egy autó szerelőműlyeben, én pedig még keresek.
- Milyen a környék? - kíváncsi voltam.
- Szép. Zöld. Általában süt a nap, de ha hűvös van sem olyan vészes. - rántotta meg a vállát, majd rám mosolygott egy kicsit. - Na és mi van veled meg a fürtössel?!
- Nos. Megvagyunk...Nekem is van munkás, egy management cégnél és ha Zayn nem rondít el mindent akkor csodálatosan élünk.
Nem akartam újra sírni.
- Zayn nem fog többé idejönni. - Bianca ráhelyezte a kezét az enyémre, majd nyugtatóan rám nézett.
- Remélem is!
Bianca-nak hamar mennie kellet, hiszen otthon már várják.
- Találkozhatnánk még valamikor! - fordult vissza a bejárati ajtóból.
- Holnap? Az N&H kávézóban?
- Rendben. Akkor ott 3kor!
Felszaladtam a búcsúzás után. Harold a párnák közt feküdt, miközben valamelyik híradót nézte.
- Minden rendben van? - kérdezte miközben felült az ágyon.
- Igen. Minden oké. Köszönhetően neked és Bianca-nak! - motyogtam, de nem mertem az ágyra feküdni.
- Nem ülsz le?
Csak ingattam a fejemet. Beugrottak a történtek, amelyek azon az ágyon mentek végbe. Az ingem gombjai még ott feküdtek a padlón és éreztem, ahogy újra összetörök. Harold felállt és megölelt. Erő nélkül de visszaöleltem.
-Menjünk át egy másik szobába! - apró mosollyal beszélt hozzám. Megnyugtatott.
Lassan lavíroztunk át a nővére szobájába.
- Itt már jó lesz. Köszönöm. - ültem le az ágy szélére. Fogtam Harry kezét, aki csak bámult engem.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz elhagyni! - gügyögtem.
- Megígérem, hogy itt leszek veled mindörökké és sohasem foglak elhagyni! - olyan édesen mondta és hihetően,hogy az már fájt. Rá kellett jönnöm, hogy észre kellett volna vennem, hogy Zayn nem szeret...Soha nem mondott nekem ilyet. Még a szeretlek szó is egy hazugság volt.
- Akkor megnézzük azt a meccset? - kérdeztem meg egy apró nevetéssel.
- Igen. De mivel lány vagy néha vázolom a szabályokat. - magyarázta kacagva, miközben a tv-hez lépett.
- Oh. Csak mert lány vagyok ne becsülj le. Ha igazából játszanánk akkor is én nyernék.
- Megnézném én azt!
- Ha harc hát legyen harc édesem! - viccelődtem.
- Na?! Mégis hogy gondoltad? - huppant le mellém és már benyomta a tv-t.
- Holnap délután hívd el egy haverodat, akivel játszol. Bianca meg én pedig lealázunk titeket.
- Mit kap a nyertes?! Vagyis mit kapok én és Louis?
- Legyen meglepetés. És ne hidd el annyira, hogy nyersz! Ki az a Louis? - nevettem, a sok ostobaságon.
- Egy angyal haverom, aki kitűnő focista, szóval azt hiszem gondolkozhatsz mit nyerek. - karját átdobta a vállamon.
- Meglátjuk Harold...ne igyál előre a medve bőrére.
- Ezért is szeretlek! Bolond vagy még akkor is, amikor más ember már a sírját ásná. - simította meg karomat én pedig közelebb ültem hozzá, hogy hozzábújhassak.
- Emlékszel az első csókra? Most én kérem, hogy csókolj meg! - fejemet az ölébe hajtottam.
Lassan hajolt le hozzám, kezével simogatta a hajamat, majd megcsókolt. Lassan és szenvedélyesen. Ő volt a minden és nem számított semmit. Percekig csak összeolvadtunk az ajkainkon keresztül.
- Csakhogy tudd 1-0-ra vezet a Chelsea. - motyogta bele a számba, egy édes nevetés kíséretében.
- Szarok rá. - nevettem fel vele, majd az ölében fekve néztük végig a meccset. Kisebb viták kíséretében, ugyanis teljesen biztos vagyok benne, hogy csaltak és a Derbynek kellett volna nyernie.
- Jó éjszakát foci királynő! - suttogta a fülembe a puha párnák között. Olyan közel volt, hogy éreztem a fürtjeit, ahogyan csikizték a nyakamat.
- Neked is meccs bajnok! - válaszoltam és egy utolsó csókot hintettem az ajkára.
5 megjegyzés után jön a következő rész :)
Először véletlenül csak a fele került fel....sajnálom...:))) P .xx
2013. december 16., hétfő
10. fejezet ~
Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.
Finom simogatás érte az arcomat, majd egy puszi követte.
- Ébredj fel Angyalom. Indulnunk kell dolgozni! - suttogta rekedt hangon a fülembe Harry. Már ettől kirázott a hideg. Még a korán reggeli hangja is irtó szexi. Arcomra azonnal egy ezerwattos mosoly húzódott, majd azonnal ráfordultam a karjára, hogy vállán pihentessem meg a fejemet.
- Jó reggelt. - vigyorogtam fel rá.
- Milyen jó kedved van. Mi az oka? - arcát féloldalas mosoly festette, miközben arcán látszódott, hogy tudja Ő az oka a kedvemnek.
- Hát. Biztos nem a korán kelés miatt van jó kedvem. - ültem fel az ágyon. Harold hangosan nevetett, majd kikelt és felhúzta a redőnyt.
- De van egy jó hírem. Az idő ma tökéletes! - mutatott ki a napsütéses udvarra.
- Ez fantasztikus. Nekem is van egy jó hírem. - keltem fel. Elé lépve tenyerét azonnal a csípőmre helyezte és hüvelykujjával körkörös mozdulatokkal simogatta azt.
- Mi lenne az gyönyörűm?
- Megszületett bennem a csodálatos ötlet a kávézó stílusához. - magyaráztam.
- Ennek nagyon örülök ugyanis ma miután egyeztettél Niall-el, marketing gyűlés lesz. Szereplésed lesz Loretta! El kell mondanod, majd részletesen a terveket. Mindent...A-tól Z-ig!
Elragadott az izgalom. És nem azért, mert ma jelenésem lesz egy kupac öltönyben ülő pacákkal, hanem azért mert iszonyatosan beindított, ahogy Harry a munkáról beszélt. Szexi hangja és céltudatossága ahogy párosult, bennem egyre nagyobb érzelmeket váltott ki. Éppen a konferencia terem ülésrendjét magyarázta, mikor kezemet felvezettem mellkasán. Rögtön elhallgatott és kaján mosoly terült el arcán. Lábujjhegyre álltam és ajkáért kaptam. Lassan, szenvedélyesen csókolt, miközben nyelve simogatta az enyémet. Csókunkat meg nem szakítva kezdett el az ágyhoz tolni, majd mikor már hanyatt terültem rám nézett.
- Annyira hihetetlen vagy. - szuszogta, miközben rám ült. Lábaival körülölelte csípőmet. Ajkaink újra dominanciáért küzdöttek. - Ha most nem állunk le...- csókolt meg újra...- elkésel az első munkanapodról.
- De mivel te vagy a főnököm és te is elkésel....-újabb csók, és egy újabb percekig félbe maradt mondat csüngött a levegőben.- nem rúghatsz ki.
Ujjainkat összekulcsolva nagy nehezen lekászálódott rólam, majd a konyhába véve az irányt csinált nekem teát. Közben én azon gondolkoztam, hogy Harold miben lehet jó még, hiszen tökéletesen főz, főnök egy cégnél, érzelmes és szereti kimutatni az érzéseit és az sem utolsó szempont, hogy eddig az ágyban is tökéletesen teljesített, még akkor is ha neki ezek voltak az első alkalmak.
- Kész is van!!! - tolt elém egy kékes bögrét benne a gőzölgő zöld teámmal.
- Köszönöm. Hol van az angyalos bögre? - kérdeztem meg kortyolásom előtt.
- Valamikor azt is el kell mosogatni. Ráadásul nem akarom, hogy ráunjál sem a bögrére sem pedig másra. - kacsintott rám.
- Ráunni? Sem rád, sem a bögrére nem fogok ráunni. Sőt.....inkább folyamatosan rákapok, mintsem lemondanék róla. - haraptam be ajkamat.
- Te komolyan megakarsz ölni ma reggel. - nevetett fel hangosan.
- Nem én kezdtem Mr. Kacsintás! - nevettem vele, majd gyors puszit nyomott a homlokomra és eltűnt a fürdőszobában.
Míg Ő odabent készülődött valami hivatalosabb ruhát kerestem. Végül egy magas derekú szoknyát, egy fehér inget és egy fekete magassarkút választottam egy fekete táskával. Megfordulva a szekrényemtől, az ajtóban megpillantottam az Angyalkámat. Fehér törölköző volt megkötve a derekán. Hajában vízcseppek foglalták el helyüket, de a bátrabbak útnak indultak a kreol bőrén egyenesen a törölköző felé, ahol szépen eltűntek. Nagyot nyeltem.
- Akkor most ki kínoz kit? - gügyögtem, miközben még mindig nem tudtam levenni a szememet róla.
- Csak ki ne essél a szemeden. - túrt bele a hajába és rám vigyorgott.
- Szerintem...én most lefürdök. - motyogtam és levettem róla a szememet. Szinte rohantam kezemben a vörös törölközővel a fürdőszoba felé. Az ajtót becsaptam, talán egy kicsit hangosabban mint gondoltam.
"Belezúgtál! Belezúgtál! " - kiáltotta szinte nyávogva a belső istennőm, miközben kinyújtotta rám a nyelvét, így tudatva velem, hogy Ő már az elején megmondta.
Gondolkozás helyett inkább bevágtam magamat a zuhany alá.
Felöltözve ballagtam le a lépcsőn Harry-hez, aki rám várva olvasta az e-mailjeit.
- Azt a rohadt. - potyogtak ki a szavak a száján és rögtön lecsukta a laptopot. Csak mosolyogtam rá. - Hát, azt hiszem az összes ügyfélnek el fogod nyerni a tetszését, én pedig majd büszkén mondom, hogy "Igen, Ő az Én Kedvesem!" - karjával elkapta a derekamat és megcsókolt. Tetszett, hogy nem barátnőmnek, nőmnek, csajomnak vagy szerelmemnek hívott, hanem kedvesemnek. Ez a szó szebbnek tűnt számomra az összesnél.
- Én pedig majd büszkén mondom, hogy a főnökkel járok. - ujjam köré becsavartam az egyik göndör fürtjét.
Elindultunk. Harry kirakott a kávézó előtt, majd integetve beléptem a meleg és friss kávé illatú helységbe. Üres volt, hiszen már két napja bezárva áll csakis arra várva, hogy vázoljam az újításokat. A szöszi azonnal megjelent, ahogy a csengőt meghallotta.
- Loretta! - pattant ki a pult mögül, majd megállt előttem. - Csodálatos vagy! - mutatott végig rajtam. - Lefőztem egy kis kávét, hogy miközben elmeséled milyen is legyen ez a hely, jól érezzük magunkat.
- Szia Niall ! - röhögtem fel. Akárhányszor találkozok vele, neki mindig szófosása van.
Leültem és elővettem a papírokat, míg Nialler meg nem jelent egy tálcányi finomsággal.
- Szóval mire gondoltál gyönyörűség?! Vagy már nem hívhatlak így ha te vagy a főnököm? - huppant le közel mellém.
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz. - vigyorogtam fel rá, majd újra a papírokat böngésztem.
- Hívhatlak drágámnak is? Vagy Angyalomnak? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét.
- Az angyalomon kívül akárhogyan hívhatsz. - mosolyogtam fel rá.
Angyalomnak egyedül és kizárólag csak Harry hívhat. Senki más!
- Nos térjünk is a lényegre. Arra gondoltam ez a hely lehetne itt a szerelmesek helye. - kezdtem bele a mondandómba. - Mivel itt van a város közepén, ahol sok ember jár kel többen betérnének ide, ha a külsején is lenne változtatás. A mindent belátó üveg ablak nem mindig nyerő. - magyaráztam és felnéztem rá. - Eddig tetszik? Mert ha nem akkor nem folytatom tovább feleslegesen a mondandómat.
- Nekem bejön. - rántotta meg a vállát és a rajzokra pillantott, amiken megpróbáltam szemléltetni a kávézó vadi új kinézetét. Mivel nem vagyok rajz mester, több illetve kevesebb sikerrel tudtam papírra vetni.
- The Blondish? Ez lenne a kávézó új neve? - húzta fel a szemöldökét, ahogy az ajtó felett lévő felrajzolt táblára mutatott.
- Igen. De ha van jobb ötleted mondd csak! - kaptam fel rá a tekintetemet.
- Nem. Nem kell ez nagyon tetszik. Miért pont ez?
- Hát. Eddig csak téged láttalak a pultban is és felszolgálni is. Te pedig szőke vagy! Innen gondoltam erre, de elég hülyén hangzik így..- nevettem fel hangosan, majd kortyoltam egyet a kávémba.
- Tetszik. - villantotta meg tökéletes fogsorát.
Míg a papírokkal voltam elfoglalva és magyaráztam a belső felépítést egy tenyérre lettem figyelmes, ami a combomon pihent meg. Arcom pirosassá változott és felnéztem a szőke pultos srácra.
- Kérlek! - szóltam hozzá halkan és kezét óvatosan lelöktem a lábamról. Csak felsóhajtott.
- Te és Mr. Styles? Szóval együtt vagytok? - nézett rám szinte üres tekintettel.
- Úgy néz ki, hogy igen. - akármennyire is próbáltam visszafogni az érzéseimet mosoly szaladt az arcomra.
- Örülök. - mormogta és felkelt mellőlem. - Hozok egy kis sütit.
Vajon most megbántottam? Én nem akartam. Szimplán nem táplálok iránta semmi fajta érzést. Nem is ismerem annyira.
Mindenbe beleegyezett és tetszettek neki az ötletek.
- Akkor én most megyek is. - nyújtottam felé a kezemet.
- Maradj még egy kicsit. Beszélgessünk! - adott pacsit a kezembe.
- Maximum egy fél órám van. - adtam tudtára de maradtam.
- Szóval..mivel foglalkoztál mielőtt egy profi cég vezetőjéhez kerültél? - kérdezte és megkóstolta az általa készült capuccinoját. Feltette a legrosszabb kérdést.
- Hát. Semmivel. - hazudtam. Utálok hazudni, de jobb mintha azt mondtam volna, hogy "Képzeld kurva voltam..."
- Hol tanultál?
-Az árvaházban ahol felnőttem.
- Értem. - hajtotta le a fejét. Nem is tudtam, hogy nem beszéltem még neki erről az árvaházas dologról. - Na és te? Hol végeztél?
- Itt a helyi egyetemen. Felszolgáló szakon. - kacagott fel hangosan. - Nem fogom vele túl sokra vinni. - rántotta meg a vállát.
- Majd én segítek.
- Abban biztos vagyok. Amihez te hozzáérsz az arannyá változik! Amióta Harry-vel itt találkoztatok, tudtommal először, akkor láttam évek óta újra nevetni. Pedig minden reggel hozzám járt kávézni mióta megnyílt ez a hely, de ő soha nem mosolygott. Téged meg csak leönt, ránéztél és már boldog lett. - szemembe nézve felfedeztem szemének csodálatosan kék csillogását.
- Sosem volt boldog?
- Nélküled szerintem nem.
Amint ezt kimondta megjelent az emlegetett szamár.
- Ugye bejöhetek attól még mert zárva vagy Niall? - nevetett fel és lehajolt megcsókolni, majd a másik oldalamra ült.
- Már bent vagy! - együtt nevettek.
Összeszedtem a papírokat, amíg Nialler egy kávét töltött ki Haroldnak.
- Na és mire jutottatok? - kapta kezébe a fehér csészét a fürtös.
- Mindenbe belementem. Ez a nő tud valamit! - mutogatott rám Niall.
- Nem valamit...MINDENT! - kacsintott rá a szöszire Hazza.
- Na mesélj! - ült hozzá közelebb.
- Ha tudnád, hogy rántja a tojást! Megőrülnél.
Kezdtem furcsán érezni magamat.
- Srácok! Én is itt vagyok. -tettem fel magasra a kezemet jelezve, hogy legyen vége a tojás rántási módszerem kifecsegésével.
- Mármint még mielőtt félreértenéd Niall. - krákogott egyet nevetve. - Nagyon jó reggelit tud csinálni Lori.
- Azt mindjárt gondoltam. Be is állhatna ide a pult mögé, hogy néha kirántsa a tojásokat, így reggelire.
Ezt már én is viccesnek találtam és kibukott belőlem a nevetés.
- Azt hiszem rögtön több ember járna be ide Loretta tojásaiért! - poénkodott Harry is.
- Persze, aztán a reggeli tojás rántásokból az lenne, hogy én 0-24-ben tojás rántottát készítenék. - motyogtam, miközben levegőt vettem két nevetés közben. A fiúknak már szinte a könnye fojt a nevetéstől, nekem pedig a gyomrom görcsölt.
- Na jó. Mennünk kell mert lekésünk a meetingről! - kapta össze magát Harold és derekamnál átkarolva felsegített a puha bőrfotelből.
- Jól van. Aztán sok sikert! - ölelt át a szöszi. Viszonoztam az ölelést, majd a fürtös összekulcsolta az ujjainkat és kisétáltunk.
Az autóba beülve elragadott a hév, hogy mégis csak félek az öltönyös pacákoktól.
-Sápadt vagy. Minden oké? - bámult rám vezetés közben Hazza.
- Igen. Azt hiszem minden rendben van. - vettem egy nagy levegőt és lehúztam az ablakot.
- Nem úgy nézel ki, mint akinél minden oké.
- Csak félek. Mi van ha egy szót sem tudok, majd kimondani és csak állok ott, mint valami faszkalap? Beégek. Mi van ha már alapból nem fogok tetszeni nekik?
- Amelyiknek nem fogsz tetszeni az nagy valószínűséggel vagy vak, vagy süket, netán meleg és én jövök majd be neki. - megnyugtatásul meleg kezét a combomon pihenő kezemre tette és megszorongatta egy picit. - Ha meg nem tudsz beszélni, mert félsz, akkor majd oldom a feszültséget valami bevételi díj sztorival. Az általában beválik minden feszültségben. - apró mosolyt villantott felém. -
Kéz a kézben sétáltunk be a hatalmas épületbe. Lifttel felmentünk a 34. emeletre, majd Harold bevezetett az innentől már közös irodánkba.
- Nos Mrs. Hells, az ott az ön asztala. - mutatott rá egy fekete fa asztalra, amelyen egy arany színű tábla állt rajta a nevemmel.
- Oh köszönöm szépen Mr. Styles.
Lehuppantam a kényelmes bőr fotelbe, majd előkészítettem a tartandó előadásomat. Próbáltam rögzíteni a fejembe a szöveget és csukott szemekkel mondtam magamban a dolgokat. Felpillantva észrevettem, ahogy Harry már kigombolta a rászabott ingének a felső három gombját, a nyakkendőjén is lazított egy kicsit. Csukott szemmel pihent hátra döntve a fejét a bőr kanapén ami az iroda közepén állt.
Akció indul!
Lerúgtam a magassarkúmat és halk léptekkel igyekeztem felé. Letérdeltem mellette. Szerencsére nem vett észre. Előre hajolva csókot nyomtam a meztelen mellkasára, mire kipattantak a szemei.
- Te jó ég! Megleptél! - ijedten bámult felém.
- Az volt a szándékom. - mosolyogtam felé és megcsókoltam. Felült a kanapén és terpeszbe tett lábai között elhelyezkedve csókolt tovább. Kezével egy kicsit arrébb tolt, felállt és homlokát az enyémnek nyomta.
- Nagyon...szeretlek! - suttogta.
- Én is téged! - öleltem át.
Sokkal meghittebb volt ez a pár perc, mint életem bármelyik nélküle töltött pillanata. Ez volt az egyike annak a dolognak, amire mindig emlékezni fogok. Kopogás zavarta meg a meghitt pillanatot, majd egy szemüveges, öltönyös fickó jelent meg az ajtóban.
- Elnézést kérek a zavarásért! 10 perc múlva megbeszélés van, a 7-es teremben. - vigyorgott ránk, majd becsukta az ajtót. Harold a vállamra hajtotta a fejét és nevetni kezdett.
- Most min nevetsz? - kuncogtam fel vele.
- Itt állok kigombolt inggel, laza nyakkendővel és a hajam olyan, mintha most ébredtem volna fel. George benyit, te meg itt állsz előttem. - magyarázta. - Tudod. Ez most elég furcsa nekik, hisz eddig azt hitték meleg vagyok. Sosem voltam nővel.
- Akkor most már biztosra tudják, hogy nem vagy meleg. - pöcköltem meg az orrát.
- Igen. De tudod, ha így viselkedsz velem és pöckölöd az orromat én meg a hajadat simogatom, akkor jogosan fogják azt hinni, hogy a legjobb barátnőm vagy és tényleg homoszexuális vagyok. - nevetett fel hangosan.
- Nyugi. Nem mondom el senkinek, hogy együtt vagy Niall-el. Kilakkozzam este a körmödet? - ugrattam egy kicsit, amire hangos nevetés volt a válasz.
- Minden álmom, hogy kilakkozzad! De csak akkor, ha az vörös! - mutogatta oda nekem kezeit.
- Szó sincs róla. Neked rózsaszín kell! - kacsintottam rá.
- Istenem, hogy te mekkora bolond vagy. - kapott fel kezébe és csókkal jutalmazott.
- Te meg nem vagy meleg. - nevettem fel karjaiba.
- Imádlak és hidd el ha kéne még órákig tartogatnálak itt, de van kerek 5 percünk.
A konferencia teremben én ültem az egyik asztalfőn, míg Harry a másikon. Így elég messze került tőlem.
- Jó napot kívánok! Nos a mai téma a régi kávézó felújítása, amit Loretta Hells, az új főnök asszisztens vett kezeibe. Szóval hallgassuk végig a terveit és a végén jellezzék, hogy egyet értenek-e vagy sem. - magyarázta Harold.
- Melyik kávézóról volna szó? - szólalt fel egy magas, szőkés-barna hajú pasi.
- Hagyjuk szóhoz jutni Miss. Hells-t és mindent megfognak tudni. - ült vissza fotelébe a göndör.
- Nos. Loretta Hells vagyok. A főutcában lévő jelenleg N&H néven futó kávézóról lenne szó. Sajnos az elmúlt hónapokban nem sok bevétele volt, de az a cég is hozzánk tartozik. Úgy döntöttünk, hogy itt lenne az ideje a felújításának. - komolyan beszéltem, kezemet összekulcsolva tartottam az államnál fogva a fejemet. - A vadonatúj épület felépítését mindjárt kivetítem. Az új neve a The Blondish lenne, amit még egyik cég sem foglalt le, így tudjuk használni. - bekapcsoltam az interaktív táblát és megmutattam az ötleteket. - Lehetne ez a szerelmes párok, a fiatalok és az idősebbek megszokott helye. Hiszen a környéke gyönyörű és ha egy szebb csomagolást kapna, többen tennék be a lábukat az épületbe. Az étlappal semmi gond nincsen, hiszen a kávéjuk is jó és a péksütemények is mindig frissek, tehát ezeken nem kell változtatnunk. Ezek az én ötleteim és a tulajdonosnak tetszik. Van esetleg valami kérdés? - néztem fel a kivetítőről az öltönyösökre.
Az egyik kilökte a székét és felállt, majd a többi is követte. Megijedtem. Hangos tapsvihar következett. Harry is felkelt és büszke, csillogó tekintetével találkoztam. Ő is tapsolni kezdett.
- Azt hiszem, ahhoz képest, hogy kezdő profin végezte a munkáját Miss Hells. - nyújtotta felém a mellettem ülő Benett. Sajnos a neveket fejből nem tudtam, de az asztalon pihenő kártyák sokat segítettek.
- Maga valami fantasztikus! Nem is tudom, hogy Ön tanul-e tőlünk vagy mi Öntől! - szólalt fel Patrick.
- Akkor belevághatunk? - tettem össze magam előtt a tenyeremet és a boldogságom mérhetetlen volt.
- Még szép! - mondták szinkronban.
Lassan mindenki elcsendesült, aláírásra kerültek a papírok, majd összepakolták a cuccaikat és távoztak. Kettesben maradtunk a hatalmas teremben Harry-vel.
- Le vagyok nyűgözve Angyalom! Profi voltál. És azon kívül, hogy akárhányszor háttal álltál a fenekedet nézték a kollégák, tetszett nekik a prezentációd is. - kelt fel a bőrfotelből és felém lépett. Kikapcsoltam a laptopot és a pendriwe-ot a zakójának a zsebébe csúsztattam. - Otthon kapsz valami jutalmat. - nyomott puszit számra. - Nekem még el kell mennem a következő emeletre beszélgetni Benett-el. De találkozunk az irodába, aztán hazamegyünk és kiötlünk valami jó kis programot.
- Rendben. Siess vissza. Nem akarok sokáig egyedül maradni. - húztam közel magamhoz gallérjánál fogva. Ajkamat birtokába vette.
Végig mentem egyedül az asztalok között, ahol a többi kolléganő csücsült. Halk sustorgás követte végig lépteimet, azon kívül, hogy a cipőm kopogott.
- Miss Hells! - szólt utánam az egyik hosszú, fekete hajú lány.
- Jó napot! - fordultam oda felé.
- A nevem Rose Posmen. - nyújtotta felém kezét.
- Loretta Hells!
- Nincs kedve kávézni velünk? - biccentett a 10 fős asztalhoz, ahol a többi munkatárs ült.
- Végül is van időm. - mosolyogtam rá, majd követtem a kávé sarokhoz.
Leültünk és rögtön az összes bemutatkozott.
- Nem ígérem, hogy mindenkiét megjegyzem. - magyaráztam mosolyogva és kivettem a műanyag poharat az automatából.
- Nem baj. Mi megjegyezzük a magáét. - biccentett felém az egyetlen szőke lány, emlékeim szerint Wendy.
- Nem lesz nehéz, hiszen Ő egy..mi meg vagyunk 15-en. - kuncogott Rose.
- Sebaj. Egy olyan két héten belül, már álmomból felkeltve fogom mondani a neveket. - nevettem fel a lányokkal.
- És majd gondolom abból az álomból Mr. Styles fogja magát felébreszteni. -törte meg a nevetést az egyik barna, rövid hajú lány, akinek már most elfelejtettem a nevét.
- Igen. Valószínű. Szóval Miss Hells és Mr. Styles....hmm szóval önök egy párt alkotnak igaz? - emelte fel a poharát Wendy.
Arcom piros színt vett fel és furcsán éreztem magamat, hogy pár lánnyal, akiknek még a nevét sem tudom meséljem ki az életemet. De szerencsére megjött a hősöm.
- Hölgyeim! - bicentett oda Harry a női kupac felé, akik szinte körül ültek engem. - Ha nem haragszanak meg elvinném Miss Hells-t most maguktól. De ha megharagszanak, akkor is elviszem.
- Vigye csak nyugodtan. De csak miután válaszolt a kérdésünkre! - erőszakos lány ez a Wendy.
- Miért mi volt a kérdés? - ölelte át derekamat.
- Azt kérdeztük, hogy Ön és Miss Hells egy pár-e. De először nem mukkant meg, majd maga megzavarta a válaszban. Nos?
- Én és Loretta szeretjük egymást! Igen. Azt hiszem egy pár vagyunk. - magabiztosan mondta Harry, mégis éreztem ahogyan a szíve 50-ről, 100-ra vált.
- Akkor sok boldogságot! - csapta le a szalvétát az eddig szótlan lány, majd távozott.
- Milyen kedves....- motyogta a göndör. - Nos...a kávészünetnek ezennel vége, irány vissza az asztalok mögé. El kell készíteni a havi jelentést és a legújabb, legfrissebb, leghíresebb reklámarcok anyagait. Szóval nincs több pihenés. - váltott át komoly hangnemre.
Átsétáltunk az irodába, majd felvettem a táskámat és távoztunk.
*Harry szemszöge*
Napok óta hallgatom a különböző kérdéseket arról, hogy én és Loretta együtt vagyunk-e. Mivel még kettőnk között nem lett kijelentve a dolog - ami persze nyilvánvaló,hogy együtt vagyunk - nem mertem mondani semmit. Nem akartam végül koppani, hogy inkább csak játékszer vagyok, mintsem a párja. De amikor nem mert megszólalni világossá vált, hogy Ő sem tudja, hogy hányadán állunk.
- Felteszek egy kérdést! - közöltem vele, miközben bekapcsolta a biztonsági övét.
- Mondjad drága! - kapta fel rám barna tekintetét.
- Szóval...nagyon remélem, hogy nem ittam előre a medve bőrére, de akkor te meg én...szóval...leszel a barátnőm igaz? - kapkodtam a tekintetemet jobbra-balra, mint egy tehetetlen kis óvodás, akit a szülei a boltban elhagytak 10 percre a polcok között.
Arcán hatalmas mosoly terült el, kezét rátette a váltón lévő kezemre.
- Még szép! - ahogy ezt kimondta a szilárd cukorból, ami voltam folyékony sziruppá változtam.
- Akkor ma már két dolgot kell ünnepelnünk. - indítottam be a csodajárgányt.
- Nekem van is ötletem. - csendült fel hangja.
- Hallgatlak.
Éppen belekezdett volna, de a telefonom csörögni kezdett és megjelent Niall neve a kijelzőn.
- Egy pillanat és hallgatlak. - motyogtam és felvettem.
- Igen?
- Haló. Itt Niall.
- Mondjad!
- Lorettáról van szó! - csuklott egyet így levágtam, hogy éppen részeg.
- Igen?
- Én beleszerettem..és tudod jól, hogy előbb, mint te. Nekem járna ki az az isteni csoda, aki most a tiéd. De ha már a sors nem így akarta, akkor egyre megkérlek! Amikor rád néz hagyd, hogy elnyeljenek a barna szemei, lásd a lelkét is ne csak a felszínt. Amikor megcsókolod élvezd, élvezd ki, ahogy összeolvadtok a rózsaszín ajkain keresztül. Amikor a nevedet mondja ki, verjen a szíved erősen. Amikor fogod a kezét kérlek fogd szorosan, mert a világomat tartod a kezedben. Amikor szeretkezel vele, akkor szeretkezzél és ne szexeljél! Add meg neki azt, amit én nem adhatok meg neki. Mert rá kellett jönnöm a mai napon, hogy téged nagyon szeret és rajong érted, úgy ahogy te érte. Semmi esélyem nincsen. Tudom. De ezeket tedd meg....mind. - nem tudtam eldönteni, hogy valóban sír-e vagy csak a vonal rossz.
- Jól van. Pihenj le és majd holnap beszélünk. Ne aggódjál kérlek...és nyugodj meg, majd egyszer neked is lesz egy ilyened. - nem akartam, hogy Loretta rájöjjön, hogy róla van szó.
- Ott van melletted, igaz?
- Igen.
- Odaadod egy kicsit?
- Szó sem lehet róla. Holnap eljövünk és beszélhettek.
- Rendben. Szeretlek Harry.
- Jól van Niall. Én is. Szia.
Bontottam a kapcsolatot.
- Niall volt? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen.
- Mit szeretett volna?
- Csak szomorkodik egy kicsit. De majd felépül, ahogyan minden héten eljátssza.
- Mi a baja?
- Az, hogy egyedül van. Nem szeret szingli lenni. Ő tipikusan a kapcsolatban való életnek született. - motyogtam. Egyáltalán nem Ő volt, aki először beleszeretett Lori-ba, hiszen mióta megszülettem azóta táplálok érzéseket ebbe a csodálatos lányba, míg Ő egyszer meglátta és már szerette.
- Tudom, hogy érezheti most magát. - sóhajtott fel. - Amikor a szüleim elhagytak rá az a fél év szörnyű volt egyedül. Bianca megmentett.
Elcsendesült minden. Nem tudtam mit mondjak. Csak vezettem hazáig és leparkoltam, majd segítettem neki kiszállni az autóból.
- Hiányzik. Igaz? - kérdeztem meg halkan, amim mégis hangosnak tűnt a visszhangzó garázsban.
- Igen. Nagyon. Ha ő nincsen, akkor én belehülyültem volna a magányba! - magához húzott és ingembe engedte a könnyeit.
- Beszéljek vele? - kérdeztem meg és megsimogattam a fejét.
- Megtennéd? Én félek..mi van ha tényleg komolyan gondolta, hogy csak a baj van velem. - lehajtotta a fejét, amit én megemeltem a kezemmel.
- Beszélek vele holnap. Megígérem! - pusziltam homlokon.
Rossz volt látni, hogy könnyek ezrei gördülnek le arcán.
- Imádlak Harold! - ugrott a nyakamba.
A földön ülve, egy pár üveg bor mellett és a kínai kaják között ünnepeltük meg a ma történteket, miközben vicces történeket meséltünk az életünkből egymásnak. Nekem jóval több volt, mint neki. De amiket mondott, azok mind viccesek voltak.
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha!
A következő rész 5 megjegyzés után következik :) Pez
Finom simogatás érte az arcomat, majd egy puszi követte.
- Ébredj fel Angyalom. Indulnunk kell dolgozni! - suttogta rekedt hangon a fülembe Harry. Már ettől kirázott a hideg. Még a korán reggeli hangja is irtó szexi. Arcomra azonnal egy ezerwattos mosoly húzódott, majd azonnal ráfordultam a karjára, hogy vállán pihentessem meg a fejemet.
- Jó reggelt. - vigyorogtam fel rá.
- Milyen jó kedved van. Mi az oka? - arcát féloldalas mosoly festette, miközben arcán látszódott, hogy tudja Ő az oka a kedvemnek.
- Hát. Biztos nem a korán kelés miatt van jó kedvem. - ültem fel az ágyon. Harold hangosan nevetett, majd kikelt és felhúzta a redőnyt.
- De van egy jó hírem. Az idő ma tökéletes! - mutatott ki a napsütéses udvarra.
- Ez fantasztikus. Nekem is van egy jó hírem. - keltem fel. Elé lépve tenyerét azonnal a csípőmre helyezte és hüvelykujjával körkörös mozdulatokkal simogatta azt.
- Mi lenne az gyönyörűm?
- Megszületett bennem a csodálatos ötlet a kávézó stílusához. - magyaráztam.
- Ennek nagyon örülök ugyanis ma miután egyeztettél Niall-el, marketing gyűlés lesz. Szereplésed lesz Loretta! El kell mondanod, majd részletesen a terveket. Mindent...A-tól Z-ig!
Elragadott az izgalom. És nem azért, mert ma jelenésem lesz egy kupac öltönyben ülő pacákkal, hanem azért mert iszonyatosan beindított, ahogy Harry a munkáról beszélt. Szexi hangja és céltudatossága ahogy párosult, bennem egyre nagyobb érzelmeket váltott ki. Éppen a konferencia terem ülésrendjét magyarázta, mikor kezemet felvezettem mellkasán. Rögtön elhallgatott és kaján mosoly terült el arcán. Lábujjhegyre álltam és ajkáért kaptam. Lassan, szenvedélyesen csókolt, miközben nyelve simogatta az enyémet. Csókunkat meg nem szakítva kezdett el az ágyhoz tolni, majd mikor már hanyatt terültem rám nézett.
- Annyira hihetetlen vagy. - szuszogta, miközben rám ült. Lábaival körülölelte csípőmet. Ajkaink újra dominanciáért küzdöttek. - Ha most nem állunk le...- csókolt meg újra...- elkésel az első munkanapodról.
- De mivel te vagy a főnököm és te is elkésel....-újabb csók, és egy újabb percekig félbe maradt mondat csüngött a levegőben.- nem rúghatsz ki.
Ujjainkat összekulcsolva nagy nehezen lekászálódott rólam, majd a konyhába véve az irányt csinált nekem teát. Közben én azon gondolkoztam, hogy Harold miben lehet jó még, hiszen tökéletesen főz, főnök egy cégnél, érzelmes és szereti kimutatni az érzéseit és az sem utolsó szempont, hogy eddig az ágyban is tökéletesen teljesített, még akkor is ha neki ezek voltak az első alkalmak.
- Kész is van!!! - tolt elém egy kékes bögrét benne a gőzölgő zöld teámmal.
- Köszönöm. Hol van az angyalos bögre? - kérdeztem meg kortyolásom előtt.
- Valamikor azt is el kell mosogatni. Ráadásul nem akarom, hogy ráunjál sem a bögrére sem pedig másra. - kacsintott rám.
- Ráunni? Sem rád, sem a bögrére nem fogok ráunni. Sőt.....inkább folyamatosan rákapok, mintsem lemondanék róla. - haraptam be ajkamat.
- Te komolyan megakarsz ölni ma reggel. - nevetett fel hangosan.
- Nem én kezdtem Mr. Kacsintás! - nevettem vele, majd gyors puszit nyomott a homlokomra és eltűnt a fürdőszobában.
Míg Ő odabent készülődött valami hivatalosabb ruhát kerestem. Végül egy magas derekú szoknyát, egy fehér inget és egy fekete magassarkút választottam egy fekete táskával. Megfordulva a szekrényemtől, az ajtóban megpillantottam az Angyalkámat. Fehér törölköző volt megkötve a derekán. Hajában vízcseppek foglalták el helyüket, de a bátrabbak útnak indultak a kreol bőrén egyenesen a törölköző felé, ahol szépen eltűntek. Nagyot nyeltem.
- Akkor most ki kínoz kit? - gügyögtem, miközben még mindig nem tudtam levenni a szememet róla.
- Csak ki ne essél a szemeden. - túrt bele a hajába és rám vigyorgott.
- Szerintem...én most lefürdök. - motyogtam és levettem róla a szememet. Szinte rohantam kezemben a vörös törölközővel a fürdőszoba felé. Az ajtót becsaptam, talán egy kicsit hangosabban mint gondoltam.
"Belezúgtál! Belezúgtál! " - kiáltotta szinte nyávogva a belső istennőm, miközben kinyújtotta rám a nyelvét, így tudatva velem, hogy Ő már az elején megmondta.
Gondolkozás helyett inkább bevágtam magamat a zuhany alá.
Felöltözve ballagtam le a lépcsőn Harry-hez, aki rám várva olvasta az e-mailjeit.
- Azt a rohadt. - potyogtak ki a szavak a száján és rögtön lecsukta a laptopot. Csak mosolyogtam rá. - Hát, azt hiszem az összes ügyfélnek el fogod nyerni a tetszését, én pedig majd büszkén mondom, hogy "Igen, Ő az Én Kedvesem!" - karjával elkapta a derekamat és megcsókolt. Tetszett, hogy nem barátnőmnek, nőmnek, csajomnak vagy szerelmemnek hívott, hanem kedvesemnek. Ez a szó szebbnek tűnt számomra az összesnél.
- Én pedig majd büszkén mondom, hogy a főnökkel járok. - ujjam köré becsavartam az egyik göndör fürtjét.
Elindultunk. Harry kirakott a kávézó előtt, majd integetve beléptem a meleg és friss kávé illatú helységbe. Üres volt, hiszen már két napja bezárva áll csakis arra várva, hogy vázoljam az újításokat. A szöszi azonnal megjelent, ahogy a csengőt meghallotta.
- Loretta! - pattant ki a pult mögül, majd megállt előttem. - Csodálatos vagy! - mutatott végig rajtam. - Lefőztem egy kis kávét, hogy miközben elmeséled milyen is legyen ez a hely, jól érezzük magunkat.
- Szia Niall ! - röhögtem fel. Akárhányszor találkozok vele, neki mindig szófosása van.
Leültem és elővettem a papírokat, míg Nialler meg nem jelent egy tálcányi finomsággal.
- Szóval mire gondoltál gyönyörűség?! Vagy már nem hívhatlak így ha te vagy a főnököm? - huppant le közel mellém.
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz. - vigyorogtam fel rá, majd újra a papírokat böngésztem.
- Hívhatlak drágámnak is? Vagy Angyalomnak? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét.
- Az angyalomon kívül akárhogyan hívhatsz. - mosolyogtam fel rá.
Angyalomnak egyedül és kizárólag csak Harry hívhat. Senki más!
- Nos térjünk is a lényegre. Arra gondoltam ez a hely lehetne itt a szerelmesek helye. - kezdtem bele a mondandómba. - Mivel itt van a város közepén, ahol sok ember jár kel többen betérnének ide, ha a külsején is lenne változtatás. A mindent belátó üveg ablak nem mindig nyerő. - magyaráztam és felnéztem rá. - Eddig tetszik? Mert ha nem akkor nem folytatom tovább feleslegesen a mondandómat.
- Nekem bejön. - rántotta meg a vállát és a rajzokra pillantott, amiken megpróbáltam szemléltetni a kávézó vadi új kinézetét. Mivel nem vagyok rajz mester, több illetve kevesebb sikerrel tudtam papírra vetni.
- The Blondish? Ez lenne a kávézó új neve? - húzta fel a szemöldökét, ahogy az ajtó felett lévő felrajzolt táblára mutatott.
- Igen. De ha van jobb ötleted mondd csak! - kaptam fel rá a tekintetemet.
- Nem. Nem kell ez nagyon tetszik. Miért pont ez?
- Hát. Eddig csak téged láttalak a pultban is és felszolgálni is. Te pedig szőke vagy! Innen gondoltam erre, de elég hülyén hangzik így..- nevettem fel hangosan, majd kortyoltam egyet a kávémba.
- Tetszik. - villantotta meg tökéletes fogsorát.
Míg a papírokkal voltam elfoglalva és magyaráztam a belső felépítést egy tenyérre lettem figyelmes, ami a combomon pihent meg. Arcom pirosassá változott és felnéztem a szőke pultos srácra.
- Kérlek! - szóltam hozzá halkan és kezét óvatosan lelöktem a lábamról. Csak felsóhajtott.
- Te és Mr. Styles? Szóval együtt vagytok? - nézett rám szinte üres tekintettel.
- Úgy néz ki, hogy igen. - akármennyire is próbáltam visszafogni az érzéseimet mosoly szaladt az arcomra.
- Örülök. - mormogta és felkelt mellőlem. - Hozok egy kis sütit.
Vajon most megbántottam? Én nem akartam. Szimplán nem táplálok iránta semmi fajta érzést. Nem is ismerem annyira.
Mindenbe beleegyezett és tetszettek neki az ötletek.
- Akkor én most megyek is. - nyújtottam felé a kezemet.
- Maradj még egy kicsit. Beszélgessünk! - adott pacsit a kezembe.
- Maximum egy fél órám van. - adtam tudtára de maradtam.
- Szóval..mivel foglalkoztál mielőtt egy profi cég vezetőjéhez kerültél? - kérdezte és megkóstolta az általa készült capuccinoját. Feltette a legrosszabb kérdést.
- Hát. Semmivel. - hazudtam. Utálok hazudni, de jobb mintha azt mondtam volna, hogy "Képzeld kurva voltam..."
- Hol tanultál?
-Az árvaházban ahol felnőttem.
- Értem. - hajtotta le a fejét. Nem is tudtam, hogy nem beszéltem még neki erről az árvaházas dologról. - Na és te? Hol végeztél?
- Itt a helyi egyetemen. Felszolgáló szakon. - kacagott fel hangosan. - Nem fogom vele túl sokra vinni. - rántotta meg a vállát.
- Majd én segítek.
- Abban biztos vagyok. Amihez te hozzáérsz az arannyá változik! Amióta Harry-vel itt találkoztatok, tudtommal először, akkor láttam évek óta újra nevetni. Pedig minden reggel hozzám járt kávézni mióta megnyílt ez a hely, de ő soha nem mosolygott. Téged meg csak leönt, ránéztél és már boldog lett. - szemembe nézve felfedeztem szemének csodálatosan kék csillogását.
- Sosem volt boldog?
- Nélküled szerintem nem.
Amint ezt kimondta megjelent az emlegetett szamár.
- Ugye bejöhetek attól még mert zárva vagy Niall? - nevetett fel és lehajolt megcsókolni, majd a másik oldalamra ült.
- Már bent vagy! - együtt nevettek.
Összeszedtem a papírokat, amíg Nialler egy kávét töltött ki Haroldnak.
- Na és mire jutottatok? - kapta kezébe a fehér csészét a fürtös.
- Mindenbe belementem. Ez a nő tud valamit! - mutogatott rám Niall.
- Nem valamit...MINDENT! - kacsintott rá a szöszire Hazza.
- Na mesélj! - ült hozzá közelebb.
- Ha tudnád, hogy rántja a tojást! Megőrülnél.
Kezdtem furcsán érezni magamat.
- Srácok! Én is itt vagyok. -tettem fel magasra a kezemet jelezve, hogy legyen vége a tojás rántási módszerem kifecsegésével.
- Mármint még mielőtt félreértenéd Niall. - krákogott egyet nevetve. - Nagyon jó reggelit tud csinálni Lori.
- Azt mindjárt gondoltam. Be is állhatna ide a pult mögé, hogy néha kirántsa a tojásokat, így reggelire.
Ezt már én is viccesnek találtam és kibukott belőlem a nevetés.
- Azt hiszem rögtön több ember járna be ide Loretta tojásaiért! - poénkodott Harry is.
- Persze, aztán a reggeli tojás rántásokból az lenne, hogy én 0-24-ben tojás rántottát készítenék. - motyogtam, miközben levegőt vettem két nevetés közben. A fiúknak már szinte a könnye fojt a nevetéstől, nekem pedig a gyomrom görcsölt.
- Na jó. Mennünk kell mert lekésünk a meetingről! - kapta össze magát Harold és derekamnál átkarolva felsegített a puha bőrfotelből.
- Jól van. Aztán sok sikert! - ölelt át a szöszi. Viszonoztam az ölelést, majd a fürtös összekulcsolta az ujjainkat és kisétáltunk.
Az autóba beülve elragadott a hév, hogy mégis csak félek az öltönyös pacákoktól.
-Sápadt vagy. Minden oké? - bámult rám vezetés közben Hazza.
- Igen. Azt hiszem minden rendben van. - vettem egy nagy levegőt és lehúztam az ablakot.
- Nem úgy nézel ki, mint akinél minden oké.
- Csak félek. Mi van ha egy szót sem tudok, majd kimondani és csak állok ott, mint valami faszkalap? Beégek. Mi van ha már alapból nem fogok tetszeni nekik?
- Amelyiknek nem fogsz tetszeni az nagy valószínűséggel vagy vak, vagy süket, netán meleg és én jövök majd be neki. - megnyugtatásul meleg kezét a combomon pihenő kezemre tette és megszorongatta egy picit. - Ha meg nem tudsz beszélni, mert félsz, akkor majd oldom a feszültséget valami bevételi díj sztorival. Az általában beválik minden feszültségben. - apró mosolyt villantott felém. -
Kéz a kézben sétáltunk be a hatalmas épületbe. Lifttel felmentünk a 34. emeletre, majd Harold bevezetett az innentől már közös irodánkba.
- Nos Mrs. Hells, az ott az ön asztala. - mutatott rá egy fekete fa asztalra, amelyen egy arany színű tábla állt rajta a nevemmel.
- Oh köszönöm szépen Mr. Styles.
Lehuppantam a kényelmes bőr fotelbe, majd előkészítettem a tartandó előadásomat. Próbáltam rögzíteni a fejembe a szöveget és csukott szemekkel mondtam magamban a dolgokat. Felpillantva észrevettem, ahogy Harry már kigombolta a rászabott ingének a felső három gombját, a nyakkendőjén is lazított egy kicsit. Csukott szemmel pihent hátra döntve a fejét a bőr kanapén ami az iroda közepén állt.
Akció indul!
Lerúgtam a magassarkúmat és halk léptekkel igyekeztem felé. Letérdeltem mellette. Szerencsére nem vett észre. Előre hajolva csókot nyomtam a meztelen mellkasára, mire kipattantak a szemei.
- Te jó ég! Megleptél! - ijedten bámult felém.
- Az volt a szándékom. - mosolyogtam felé és megcsókoltam. Felült a kanapén és terpeszbe tett lábai között elhelyezkedve csókolt tovább. Kezével egy kicsit arrébb tolt, felállt és homlokát az enyémnek nyomta.
- Nagyon...szeretlek! - suttogta.
- Én is téged! - öleltem át.
Sokkal meghittebb volt ez a pár perc, mint életem bármelyik nélküle töltött pillanata. Ez volt az egyike annak a dolognak, amire mindig emlékezni fogok. Kopogás zavarta meg a meghitt pillanatot, majd egy szemüveges, öltönyös fickó jelent meg az ajtóban.
- Elnézést kérek a zavarásért! 10 perc múlva megbeszélés van, a 7-es teremben. - vigyorgott ránk, majd becsukta az ajtót. Harold a vállamra hajtotta a fejét és nevetni kezdett.
- Most min nevetsz? - kuncogtam fel vele.
- Itt állok kigombolt inggel, laza nyakkendővel és a hajam olyan, mintha most ébredtem volna fel. George benyit, te meg itt állsz előttem. - magyarázta. - Tudod. Ez most elég furcsa nekik, hisz eddig azt hitték meleg vagyok. Sosem voltam nővel.
- Akkor most már biztosra tudják, hogy nem vagy meleg. - pöcköltem meg az orrát.
- Igen. De tudod, ha így viselkedsz velem és pöckölöd az orromat én meg a hajadat simogatom, akkor jogosan fogják azt hinni, hogy a legjobb barátnőm vagy és tényleg homoszexuális vagyok. - nevetett fel hangosan.
- Nyugi. Nem mondom el senkinek, hogy együtt vagy Niall-el. Kilakkozzam este a körmödet? - ugrattam egy kicsit, amire hangos nevetés volt a válasz.
- Minden álmom, hogy kilakkozzad! De csak akkor, ha az vörös! - mutogatta oda nekem kezeit.
- Szó sincs róla. Neked rózsaszín kell! - kacsintottam rá.
- Istenem, hogy te mekkora bolond vagy. - kapott fel kezébe és csókkal jutalmazott.
- Te meg nem vagy meleg. - nevettem fel karjaiba.
- Imádlak és hidd el ha kéne még órákig tartogatnálak itt, de van kerek 5 percünk.
A konferencia teremben én ültem az egyik asztalfőn, míg Harry a másikon. Így elég messze került tőlem.
- Jó napot kívánok! Nos a mai téma a régi kávézó felújítása, amit Loretta Hells, az új főnök asszisztens vett kezeibe. Szóval hallgassuk végig a terveit és a végén jellezzék, hogy egyet értenek-e vagy sem. - magyarázta Harold.
- Melyik kávézóról volna szó? - szólalt fel egy magas, szőkés-barna hajú pasi.
- Hagyjuk szóhoz jutni Miss. Hells-t és mindent megfognak tudni. - ült vissza fotelébe a göndör.
- Nos. Loretta Hells vagyok. A főutcában lévő jelenleg N&H néven futó kávézóról lenne szó. Sajnos az elmúlt hónapokban nem sok bevétele volt, de az a cég is hozzánk tartozik. Úgy döntöttünk, hogy itt lenne az ideje a felújításának. - komolyan beszéltem, kezemet összekulcsolva tartottam az államnál fogva a fejemet. - A vadonatúj épület felépítését mindjárt kivetítem. Az új neve a The Blondish lenne, amit még egyik cég sem foglalt le, így tudjuk használni. - bekapcsoltam az interaktív táblát és megmutattam az ötleteket. - Lehetne ez a szerelmes párok, a fiatalok és az idősebbek megszokott helye. Hiszen a környéke gyönyörű és ha egy szebb csomagolást kapna, többen tennék be a lábukat az épületbe. Az étlappal semmi gond nincsen, hiszen a kávéjuk is jó és a péksütemények is mindig frissek, tehát ezeken nem kell változtatnunk. Ezek az én ötleteim és a tulajdonosnak tetszik. Van esetleg valami kérdés? - néztem fel a kivetítőről az öltönyösökre.
Az egyik kilökte a székét és felállt, majd a többi is követte. Megijedtem. Hangos tapsvihar következett. Harry is felkelt és büszke, csillogó tekintetével találkoztam. Ő is tapsolni kezdett.
- Azt hiszem, ahhoz képest, hogy kezdő profin végezte a munkáját Miss Hells. - nyújtotta felém a mellettem ülő Benett. Sajnos a neveket fejből nem tudtam, de az asztalon pihenő kártyák sokat segítettek.
- Maga valami fantasztikus! Nem is tudom, hogy Ön tanul-e tőlünk vagy mi Öntől! - szólalt fel Patrick.
- Akkor belevághatunk? - tettem össze magam előtt a tenyeremet és a boldogságom mérhetetlen volt.
- Még szép! - mondták szinkronban.
Lassan mindenki elcsendesült, aláírásra kerültek a papírok, majd összepakolták a cuccaikat és távoztak. Kettesben maradtunk a hatalmas teremben Harry-vel.
- Le vagyok nyűgözve Angyalom! Profi voltál. És azon kívül, hogy akárhányszor háttal álltál a fenekedet nézték a kollégák, tetszett nekik a prezentációd is. - kelt fel a bőrfotelből és felém lépett. Kikapcsoltam a laptopot és a pendriwe-ot a zakójának a zsebébe csúsztattam. - Otthon kapsz valami jutalmat. - nyomott puszit számra. - Nekem még el kell mennem a következő emeletre beszélgetni Benett-el. De találkozunk az irodába, aztán hazamegyünk és kiötlünk valami jó kis programot.
- Rendben. Siess vissza. Nem akarok sokáig egyedül maradni. - húztam közel magamhoz gallérjánál fogva. Ajkamat birtokába vette.
Végig mentem egyedül az asztalok között, ahol a többi kolléganő csücsült. Halk sustorgás követte végig lépteimet, azon kívül, hogy a cipőm kopogott.
- Miss Hells! - szólt utánam az egyik hosszú, fekete hajú lány.
- Jó napot! - fordultam oda felé.
- A nevem Rose Posmen. - nyújtotta felém kezét.
- Loretta Hells!
- Nincs kedve kávézni velünk? - biccentett a 10 fős asztalhoz, ahol a többi munkatárs ült.
- Végül is van időm. - mosolyogtam rá, majd követtem a kávé sarokhoz.
Leültünk és rögtön az összes bemutatkozott.
- Nem ígérem, hogy mindenkiét megjegyzem. - magyaráztam mosolyogva és kivettem a műanyag poharat az automatából.
- Nem baj. Mi megjegyezzük a magáét. - biccentett felém az egyetlen szőke lány, emlékeim szerint Wendy.
- Nem lesz nehéz, hiszen Ő egy..mi meg vagyunk 15-en. - kuncogott Rose.
- Sebaj. Egy olyan két héten belül, már álmomból felkeltve fogom mondani a neveket. - nevettem fel a lányokkal.
- És majd gondolom abból az álomból Mr. Styles fogja magát felébreszteni. -törte meg a nevetést az egyik barna, rövid hajú lány, akinek már most elfelejtettem a nevét.
- Igen. Valószínű. Szóval Miss Hells és Mr. Styles....hmm szóval önök egy párt alkotnak igaz? - emelte fel a poharát Wendy.
Arcom piros színt vett fel és furcsán éreztem magamat, hogy pár lánnyal, akiknek még a nevét sem tudom meséljem ki az életemet. De szerencsére megjött a hősöm.
- Hölgyeim! - bicentett oda Harry a női kupac felé, akik szinte körül ültek engem. - Ha nem haragszanak meg elvinném Miss Hells-t most maguktól. De ha megharagszanak, akkor is elviszem.
- Vigye csak nyugodtan. De csak miután válaszolt a kérdésünkre! - erőszakos lány ez a Wendy.
- Miért mi volt a kérdés? - ölelte át derekamat.
- Azt kérdeztük, hogy Ön és Miss Hells egy pár-e. De először nem mukkant meg, majd maga megzavarta a válaszban. Nos?
- Én és Loretta szeretjük egymást! Igen. Azt hiszem egy pár vagyunk. - magabiztosan mondta Harry, mégis éreztem ahogyan a szíve 50-ről, 100-ra vált.
- Akkor sok boldogságot! - csapta le a szalvétát az eddig szótlan lány, majd távozott.
- Milyen kedves....- motyogta a göndör. - Nos...a kávészünetnek ezennel vége, irány vissza az asztalok mögé. El kell készíteni a havi jelentést és a legújabb, legfrissebb, leghíresebb reklámarcok anyagait. Szóval nincs több pihenés. - váltott át komoly hangnemre.
Átsétáltunk az irodába, majd felvettem a táskámat és távoztunk.
*Harry szemszöge*
Napok óta hallgatom a különböző kérdéseket arról, hogy én és Loretta együtt vagyunk-e. Mivel még kettőnk között nem lett kijelentve a dolog - ami persze nyilvánvaló,hogy együtt vagyunk - nem mertem mondani semmit. Nem akartam végül koppani, hogy inkább csak játékszer vagyok, mintsem a párja. De amikor nem mert megszólalni világossá vált, hogy Ő sem tudja, hogy hányadán állunk.
- Felteszek egy kérdést! - közöltem vele, miközben bekapcsolta a biztonsági övét.
- Mondjad drága! - kapta fel rám barna tekintetét.
- Szóval...nagyon remélem, hogy nem ittam előre a medve bőrére, de akkor te meg én...szóval...leszel a barátnőm igaz? - kapkodtam a tekintetemet jobbra-balra, mint egy tehetetlen kis óvodás, akit a szülei a boltban elhagytak 10 percre a polcok között.
Arcán hatalmas mosoly terült el, kezét rátette a váltón lévő kezemre.
- Még szép! - ahogy ezt kimondta a szilárd cukorból, ami voltam folyékony sziruppá változtam.
- Akkor ma már két dolgot kell ünnepelnünk. - indítottam be a csodajárgányt.
- Nekem van is ötletem. - csendült fel hangja.
- Hallgatlak.
Éppen belekezdett volna, de a telefonom csörögni kezdett és megjelent Niall neve a kijelzőn.
- Egy pillanat és hallgatlak. - motyogtam és felvettem.
- Igen?
- Haló. Itt Niall.
- Mondjad!
- Lorettáról van szó! - csuklott egyet így levágtam, hogy éppen részeg.
- Igen?
- Én beleszerettem..és tudod jól, hogy előbb, mint te. Nekem járna ki az az isteni csoda, aki most a tiéd. De ha már a sors nem így akarta, akkor egyre megkérlek! Amikor rád néz hagyd, hogy elnyeljenek a barna szemei, lásd a lelkét is ne csak a felszínt. Amikor megcsókolod élvezd, élvezd ki, ahogy összeolvadtok a rózsaszín ajkain keresztül. Amikor a nevedet mondja ki, verjen a szíved erősen. Amikor fogod a kezét kérlek fogd szorosan, mert a világomat tartod a kezedben. Amikor szeretkezel vele, akkor szeretkezzél és ne szexeljél! Add meg neki azt, amit én nem adhatok meg neki. Mert rá kellett jönnöm a mai napon, hogy téged nagyon szeret és rajong érted, úgy ahogy te érte. Semmi esélyem nincsen. Tudom. De ezeket tedd meg....mind. - nem tudtam eldönteni, hogy valóban sír-e vagy csak a vonal rossz.
- Jól van. Pihenj le és majd holnap beszélünk. Ne aggódjál kérlek...és nyugodj meg, majd egyszer neked is lesz egy ilyened. - nem akartam, hogy Loretta rájöjjön, hogy róla van szó.
- Ott van melletted, igaz?
- Igen.
- Odaadod egy kicsit?
- Szó sem lehet róla. Holnap eljövünk és beszélhettek.
- Rendben. Szeretlek Harry.
- Jól van Niall. Én is. Szia.
Bontottam a kapcsolatot.
- Niall volt? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen.
- Mit szeretett volna?
- Csak szomorkodik egy kicsit. De majd felépül, ahogyan minden héten eljátssza.
- Mi a baja?
- Az, hogy egyedül van. Nem szeret szingli lenni. Ő tipikusan a kapcsolatban való életnek született. - motyogtam. Egyáltalán nem Ő volt, aki először beleszeretett Lori-ba, hiszen mióta megszülettem azóta táplálok érzéseket ebbe a csodálatos lányba, míg Ő egyszer meglátta és már szerette.
- Tudom, hogy érezheti most magát. - sóhajtott fel. - Amikor a szüleim elhagytak rá az a fél év szörnyű volt egyedül. Bianca megmentett.
Elcsendesült minden. Nem tudtam mit mondjak. Csak vezettem hazáig és leparkoltam, majd segítettem neki kiszállni az autóból.
- Hiányzik. Igaz? - kérdeztem meg halkan, amim mégis hangosnak tűnt a visszhangzó garázsban.
- Igen. Nagyon. Ha ő nincsen, akkor én belehülyültem volna a magányba! - magához húzott és ingembe engedte a könnyeit.
- Beszéljek vele? - kérdeztem meg és megsimogattam a fejét.
- Megtennéd? Én félek..mi van ha tényleg komolyan gondolta, hogy csak a baj van velem. - lehajtotta a fejét, amit én megemeltem a kezemmel.
- Beszélek vele holnap. Megígérem! - pusziltam homlokon.
Rossz volt látni, hogy könnyek ezrei gördülnek le arcán.
- Imádlak Harold! - ugrott a nyakamba.
A földön ülve, egy pár üveg bor mellett és a kínai kaják között ünnepeltük meg a ma történteket, miközben vicces történeket meséltünk az életünkből egymásnak. Nekem jóval több volt, mint neki. De amiket mondott, azok mind viccesek voltak.
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha!
A következő rész 5 megjegyzés után következik :) Pez
2013. december 4., szerda
Kilencedik fejezet ~
- Csókolj meg! - suttogtam oda neki. Mire ő vigyorogva felém hajolt és már majdnem megcsókolt, amikor visszatért a nőverem.
- GEMMA! - kiáltottunk rá immáron ketten. Miután nővérem rájött, hogy igazán zavar bennünket eltűnt a lépcsőn.
- Most már megcsókolhatlak? - nézett rám édes, vigyorgó arccal. Szerettem, amikor ez a ragyogó mosoly csakis engem ajándékoz meg és azt is, ahogy a barna szemeivel az én zöldjeimet pásztázta. Aprót bólintottam, végül a puha, rózsaszínes ajkai rátaláltak a számra. Lassan toltam át nyelvemet szájába majd egy lassú tánc után elváltak ajkaink.
- Mit szólnál egy jó kis filmhez? - öleltem át.
- Harold még mielőtt elfelejtenéd a nővéred is itt van. De én benne vagyok egy hármas film nézésbe! - motyogta majd belebújt a kék színű köntösömbe.
Úgy döntöttem itt az ideje, hogy felmenjek és leordítsam Gemma fejét, hogy ki tudja mennyi ideje figyelt bennünket. Felbattyogtam a lépcsőn, átmentem a szobámon és kinyitottam a barna fa ajtót. Nővérem az ágy szélén ülve figyelte az egyik tv-ben játszódó sorozatot. Beléptem a televízió elé és kikapcsoltam.
- Hé..épp most jön a kedvenc részem!
- Nem érdekel jelenleg.- rántottam meg a vállamat és felé fordultam.
- Igazad van. Az előbb egy sokkal izgalmasabb műsort láttam odalent a kanapén. - vigyoráról simán le lehetett olvasni mennyire is találja viccesnek a dolgot.
- Gemma kérlek! Én sosem néztem végig, ahogy a barátoddal szeretkezel, de te egy perverz állat vagy és nem is tudom mennyit láttál abból a....szóval tudod jól miből. - rogytam le mellé az ágyra és csapkodni kezdtem a puha matracot.
- Harry megnyugodhatsz. Éppen akkor léptem be, amikor Loretta a nevedet sikította és tudtam mit is műveltek. Nem sok mindent láttam. Sajnos...- nézett rám és a kezemet megfogva nyugtatott meg.
- Többet inkább ne gyere péntekenként. - böktem ki végül.
- Egyáltalán? - húzta fel szemöldökét az egekbe.
- Majd csak ha előre egyeztetjük!
Szeretem a nővéremet és a vele együtt töltött időket is szeretem, de most van valaki aki mellől egyszerűen nem akarok elmozdulni.
- Akkor eléggé komoly ez az ügy közted és Lori között, igaz? - mosolygott rám szerényen.
- Hát. Remélem, hogy Ő is komolyan gondolja. - éreztem, ahogy arcom talán pirosasra változik.
- Harold Edward Styles, hiszen te szerelmes vagy! - ujjongott fel Gemma.
- Jaj istenem! Fogd már be azt a hatalmas szádat!
- Szóval szereted? - suttogta oda nekem.
- Azt hiszem...nem is tudom. - rántottam meg a vállamat és lehajtottam a fejemet.
Igen szeretem, de amit érzek az sokkal több holmi szeretetnél. Ilyet még sosem tapasztaltam.
- Amikor vele vagyok akkor remegve könyörgök még több közös időért, mint a heroin-függő az adagjáért, mert talán ő tett függővé engem, hiszen olyan nekem, mint a drog, amire szükségem van a nap minden percében és órájában. Kell a közelsége, az érintése, a mosolya, a hangja, arcának lágy vonásai, a szívének a dobbanásai, aminek hallgatása nélkül talán sosem tudnék nyugovóra térni, ami egyszerűen biztonságot nyújt számomra. Valójában az egész lénye nélkül nem tudnék már élni. - a szavak lassan hagyták el a számat, miközben a lila, bolyhos szőnyeget kémleltem megfeledkezve a mellettem ülő húgomról. Mikor rá kaptam a tekintetemet egy könnycsepp hullott végig a fehér bőrén amelyet a kezével hamar le is törölt.
- Öcsi..te szereted! - nyúlt el még egy zsebkendőért is. - Menj le hozzá. Hiszen már vagy egy negyed órája lent vár és inkább rád, mint rám! Én haza megyek. - simított bele göndör hajamba, majd puszit nyomott az arcomra. Kimentem a szobából és mielőtt visszamentem volna Lorihoz a mosdóba mentem.
Mióta elmondtam Gemma-nak mit is érzek a lent rám váró leányzó iránt a szívem hevesebben dobogott, mint általában. Ezek szerint én valóban szerelmes vagyok. Miért nem éreztem eddig még ilyet? Olyan csodás volt ez, ami uralkodott rajtam, hogy sosem akartam elengedni magamtól. Mindig ezt akartam érezni és csakis Ő iránta.
Jól van te nyálas, szerelmes a nőd odalent vár,szóval andalgás helyett inkább menjél már le! - ébresztett fel a belsőm és már kinyitottam is ki a fürdőajtót. Leszaladtam a lépcsőn. Loretta az ingemben csücsült a DVD-s polc előtt. Nem mentem oda hozzá. A lépcső legutolsó fokáról bámultam Őt. Haját a füle mögé tűrte, majd kivett egy dobozt. Elolvasta a tartalmat, majd inkább visszatolta. A követező viszont meggyőzte és kirakta az üvegasztalra. A szanaszét dobált ruhákat gondosan összehajtogatta és lerakta a fotelba. Mielőtt a konyhába ment volna leléptem a lépcsőről. Fejét felém kapta és mosollyal jutalmazott meg. Szívem - már ha ez lehetséges - még inkább verni kezdett.
- Göndörke mit szólsz a Kedves John-hoz? - kérdezte meg félénken, amilyennek még sosem láttam.
- Nekem tökéletes.
- Gemma szereti?
- Hazamegy!
- Miért? - lepődött meg hirtelen. Erre hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Mondjam azt neki, hogy "hát elmondtam neki, hogy mennyire beléd zúgtam. Ő pedig nem akar zavarni". Csak álltam ott, mint aki megdermedt. - Minden oké Harold? - aggodalmas képet vágott.
- Igen. Persze. - és ekkor a nővérem megjelent az ajtóban.
- Sziasztok szerelmesek! - röhögött be az ajtón.
És még én vagyok a fiatal és gyerekes?!
- Miért mész el? Felőlem maradhatsz! - szólt oda neki Loretta. Nővérem meglepetten nézett rá. Mondjuk úgy neki nem igen voltak barátai sem, hiszen nem volt egy barátkozós típus.
- Nem akarok zavarni. - hajtotta le a fejét.
- Nem zavarsz, mint ahogy azt nagyon jól láttad már..befejeztük. - pirult bele a mondatába a csodálatos leányzó.
- Maradok ha Harry-t sem zavarom! - magyarázta.
- Gemma te nem vagy eszednél. Felőlem is maradhatsz.
- Egy feltétellel maradok! - mutatta fel mutató ujját az egekbe. Megforgattam a szememet. Mikor még egy lakásban laktunk mindig ezt csinálta.
- Mi az a feltétel? - nevetett fel Loretta.
- Harry! El kell mondanod, amit odafent nekem elmondtál! - dobta le a táskáját. Nagyot nyeltem. Beszari vagyok. Tudom én ezt nagyon jól.
- Mit kell elmondanod? - ijedt meg hirtelen Lori.
- Magatokra hagylak titeket egy 10 percre, ameddig ezt elintézed öcskös. Addig felmentem átöltözni! - szívódott fel Gemm.
- Nos? - huppant le a fotel karfájára Loretta.
- Hát. Szóval. Előre szólok lehetséges, hogy irtó gáznak fogod ítélni, amit mondok és tényleg elhúzol innen a jó büdös francba. De jobb lenne, ha tényleg elmondanám...- húztam az időt.
- Hazza. Nem akarok elmenni tőled, akármiről is legyen szó.
Nagy levegőt vettem és szívemet melengette az egyetlen mondata.
- Azt hiszem...én beléd szerettem. - inkább bámultam a lábamat, mintsem a gyönyörű mogyoróbarna szemeket. - Nem szeretnék nélküled eltölteni több reggelt, sem délutánt. Imádom a hangodat, ami melengeti és megmosolyogtatja a szívemet, a szemeidet, amelyek gyönyörűen csillognak, az érintéseidet, amikkel lázba hozol, a reggeli kómás mosolyodat, amivel mindig elvarázsolsz. Én csak szeretlek!
Nem mertem felnézni.
*Loretta szemszöge*
Csak ültem ledermedten a karfán, miközben az előttem álló göndör angyalka éppen szerelmet vallott. Visszhangzott bennem az összes szó, ami elhagyta a száját. Rekedtes hangja még inkább elvarázsolt és a tudat, hogy ezeket érzi irántam boldogsággal töltött el. A srác, akit egy hét alatt megszerettem.
Nem nézett fel rám. Vettem a bátorságomat és dübörgő szívvel elé sétáltam. Észre sem vett, csak akkor mikor már magamhoz öleltem. Karjával körbevette a derekamat és lágyan a hajamba puszilt. Sosem voltam a szavak embere, főleg nem akkor ha a szeretetről van szó. Engem sosem szerettek és én sosem tudtam milyen érzés valakit viszont szeretni.
- Nem szeretnék nélküled elaludni anélkül, hogy lopva rád nem pillantanék. Szeretném még látni az elpirult kis pofidat, akárhányszor csak valami számodra érdekeset teszek és szeretnék belebámulni a smaragdzöld szemeidbe miközben édesen mondod a nevemet. - motyogtam bele mellkasába. Karja erősebben szorított saját magához.
- Szóval...- elhalkult nem mondott mást.
- Igen? - emeltem fel fejemet és a szemeibe néztem. Még szebben ragyogtak mint eddig.
- Tehát te is szeretsz engem? - hunyta be szemét erősen, mintha félne a választól.
Csendben maradtam. Az életben csak neki mondtam eddig, hogy szeretem, de még sosem ennyire gyengéden, mint ahogyan most ez az egyetlen szó kiakart csúszni a számon.
- Harry! Én iszonyatosan szeretlek téged! - hangom megremegett, mégis lágyan csengett. Szeme kipattant, arcára féloldalas mosoly ült ki. Ujjaival végig simított az arcomon, amitől egész testem bizseregni kezdett. A kis pillangók pedig hihetetlenül csapkodtak. Hajamba állapodott meg a keze, fejét pedig egyre közelebb hozta az enyémhez. Csak pár centi választott el az ajkaitól és bármit megtettem volna, hogy birtokomba vehessem őket. Bámultam a szája vonulatát, ahogyan annak vége egy csöpp vigyorra kunkorodik.
- Akkor megnézzük a Kedves John-t, Gemmával vagy még állunk itt egy kicsit? - kérdezte, de eközben testét az enyémnek simította. Mintha ez lett volna a válasz.
- Vagy...csak hadd csókoljalak meg! - megbabonázott, ahogy szájával még beszélt is a gödröcskés mosolya mellett. Hangosan felnevetett, majd engedte, hogy birtokoljam száját. Érzékien simultunk egymásba. A szája tökéletes illett az enyémhez. Elváltunk egymástól de homlokunk még mindig összeért.
- Csinálok teát, meg magamnak vacsit! Ti meg egyétek meg egymást vacsorára! - jelent meg Gemma.
Kinevettem a nővérét. Már értem honnan ilyen vicces Harold, már amikor tényleg viccelődik és nem csak azt hiszi, hogy vicces volt, amiről beszélt.
- Én is éhes vagyok ám! - rohantam le Gemma-t.
- Oh! Harry-re? - kacsintott rám.
Ketten maradtunk a konyhában, míg Harold a filmmel vacakolt és a DVD-t próbálta beüzemelni.
Elpirultam a vörös leányzó kérdésére. Hajamat próbáltam pajzsként alkalmazni, de nem vált be. Észrevette pirosas pofimat.
- Tudod. Mivel Harry már régóta figyel téged már két hónapja rólad beszél. Minden áldott pénteken át kellett jönnöm, hogy megbeszélhesse velem te mit műveltél itt és milyen kedves voltál ott és stb. Nagyon beléd volt esve. Végül vette a bátorságot és elment a kávéházba. Tudta, hogy aznap te oda belépsz. Mondjuk arra nem számított, hogy nyakon önt forró kávéval, de a lényeg, hogy amikor meglátott, azt mondta sokkal rosszabb volt, mint mikor csak nézett.- mesélte miközben a bögrébe öntötte a vizet s azt mikróba tette.
- Miért? Talán csúnyább vagyok, mint ahonnan nézett? - támaszkodtam meg a pulton. Hangos nevetés volt az első válasza.
- Hülye vagy Loretta! Csodálatos vagy még így élőben is. Arról van szó, hogy Hazza a születése óta táplálja irántad az érzéseit, hiszen így vagyunk kódolva, de amikor találkozik is a személlyel az teljesen más, az leírhatatlan. Neked embernek mondjuk olyan érzés, mint amikor leugrasz a repülőből ejtőernyővel. Izgalmas mégis ijesztő, a szíved hevesen ver, az adrenalinod a magasban van és élvezed, hogy szabad vagy. Nos Ő melletted ugyanezeket érzi. - magyarázta lassan és áthatóan.
- Neked is meg van a párod már? - tettem fel a számomra teljesen fontos kérdést. Hisz olyan csodálatosan beszélt erről az érzésről.
- Meg! Nekem is meg van! Ashton-nak hívják a srácot és Ő annyira emberi, hogy az valami észveszejtő.
- Ashton Irwin? - kérdeztem vissza az első nevet, aki eszembe jutott.
- Igen. Honnan tudtad? - ráncolta össze homlokát mosolyogva.
- Két évvel idősebb nálam, így Ő két évvel hamarabb távozott az Árvaházból.
- Oh igen. Már majdnem elfelejtettem, hogy egy helyen éltetek egy darabig.
Elkészültünk a vacsorával és a teákkal is. Kezemben az angyalszárnyas,fehér bögrével huppantam le a göndör mellé a kanapéra. Hatalmas tenyerét a combomra simította, míg másikkal elnyúlt a kanapé végében fekvő pokrócért. Betakarta vele kettőnket. Gemma is leült mellénk de Ő nem kért a takaróból.
A bögréinkkel a kezünkben néztük végig a filmet. Fejemet Harold vállán pihentettem. Akárhányszor ránéztem Ő sosem a filmet nézte, hanem jóval inkább engem. Megmosolyogtam a pillanatot.
A filmnek vége lett. Gemma úgy döntött, hogy Ashton-nál tölti az éjszakát, ha már megnézte a romantikus filmet velünk.
- Kiülünk az erkélyre? - kérdeztem meg, miközben fejemet Hazza ölében pihentettem. Hajammal játszott.
- Miért?
- Szeretem nézni veled a csillagokat! Tetszenek a történetek, amiket mesélsz. - vigyorogtam rá boldogan. Igen ez az ami eddig gyökerestül hiányzott az életemből. A boldogság. Az érzelmes. A szeretet.
Ki feküdtünk a hintaágyba magunkkal hozva a pokrócot. Hideg volt a londoni est. Csípősen hideg.
- Melyik sztorit szeretnéd hallani? - fordította felém a fejét.
- Akármelyiket. - rántottam meg vállamat.
- Akkor elmesélem neked a megszületésemet, hisz az úgyis egy érdekes történet.
- Na hadd halljam!
- Anyukám, Anne és édesapám, Des egypár voltak. Emberi párok. Nem csillagok, nem angyalok..pusztán emberek. Tökéletes adottságokkal. Des-től van Gemma is, ugyanolyan úton jöttünk létre, mint mondjuk te. Ám egyik reggel nem otthon ébredtünk hárman, apa nélkül. - magyarázta. - Hunyd le a szemed!
Úgy tettem,ahogy mondta lehunytam.
- Képzelj el egy helyet, ahol minden tiszta és tökéletes. Az ég tiszta kék, a nap pedig erősen süt. Meleg az időjárás és nem ilyen hideg. Felébredsz egy luxus helyen. Kinézel a hatalmas üvegajtón, ahol ott áll egy kibaszott nagy medence. A házat körülölelik a dombok, virágokkal és dús zöld fűvel. A fákon mindenütt virágok vannak. De eközben fogalmad sincs mi folyik körülötted. Ekkor derült ki a fájó de mégis gyönyörű igazság. Anya félig angyal, hiszen az ő édesanyja is angyal volt. Hónapokba telt, míg hozzászoktunk a környezethez. Attól még persze ugyanúgy iskolába kellett járnom csak máshova. Olyan helyre, ahol mindenki olyasmi mint én.
- De akkor te is csak félig vagy angyal? - szaladt ki a számon.
- Nem. Én teljes egészében Angyal vagyok. - suttogta vissza. A levegőt láttam, ahogy kijön a szájából, hála a hidegnek. - Folytathatom? - kérdezte és hideg keze megtalálta az enyémeket, amelyek szintén nem voltak túl melegek. Ujjait gyengén az enyémek közé fűzte.
- Igen.
- Mindent kezdtem megszokni. Nem kellett túl sokat tanulni sem és mivel azt a keveset is jól végeztem hamar megkaptam, azt aki védelmeznem kellett. Ez pedig te voltál. Az elején sokat bénáztam. Furcsa volt, hogy míg én nézlek te nem látsz. Úgy éreztem magamat, mint James Bond! - nevetett fel és én is vele kacagtam. - Szóval onnantól kezdve egyre jobban megtetszettél. Ahogy bénáztál, ahogy nagy volt a szád vagy ahogy sírtál minden éjjel, miközben tudtodon kívül de velem beszélgettél, az esthajnal csillag képében. Jól esett, mikor azt mondtad én vagyok az egyetlen, akiben megbízol. Bár kissé őrültnek gondoltalak, hogy egy csillagnak ilyet mondasz. - hüvelykujjával kis köröket rajzolt a kézfejemre. Hasára gördültem.
- Nagyon tetszett ez a történet is. - pusziltam meg ajkait.
- Itt lesz az ideje aludni Angyalom! Ugyanis holnap én dolgozok. Neked pedig be kéne menned egyeztetni a terveket Horan-nel. - magyarázta de a simogatást nem hagyta abba.
- Rendben van. Amúgy is kezdtem átfagyni. - mosolyogtam fel rá.
Felkelt és már én is felültem volna, ha karját nem dugja be térdhajlatomhoz és nem simítja karját a hátamnak. Felemelt, olyan egyszerűen, mintha egy puha párna volnék. Beléptünk a melegbe és kezében velem de becsukta az erkélyajtót. A lépcsőkön lassabban sétált fel. Mintha csak azt akarta volna elérni, hogy a karjaiban aludjak el.
Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.
- GEMMA! - kiáltottunk rá immáron ketten. Miután nővérem rájött, hogy igazán zavar bennünket eltűnt a lépcsőn.
- Most már megcsókolhatlak? - nézett rám édes, vigyorgó arccal. Szerettem, amikor ez a ragyogó mosoly csakis engem ajándékoz meg és azt is, ahogy a barna szemeivel az én zöldjeimet pásztázta. Aprót bólintottam, végül a puha, rózsaszínes ajkai rátaláltak a számra. Lassan toltam át nyelvemet szájába majd egy lassú tánc után elváltak ajkaink.
- Mit szólnál egy jó kis filmhez? - öleltem át.
- Harold még mielőtt elfelejtenéd a nővéred is itt van. De én benne vagyok egy hármas film nézésbe! - motyogta majd belebújt a kék színű köntösömbe.
Úgy döntöttem itt az ideje, hogy felmenjek és leordítsam Gemma fejét, hogy ki tudja mennyi ideje figyelt bennünket. Felbattyogtam a lépcsőn, átmentem a szobámon és kinyitottam a barna fa ajtót. Nővérem az ágy szélén ülve figyelte az egyik tv-ben játszódó sorozatot. Beléptem a televízió elé és kikapcsoltam.
- Hé..épp most jön a kedvenc részem!
- Nem érdekel jelenleg.- rántottam meg a vállamat és felé fordultam.
- Igazad van. Az előbb egy sokkal izgalmasabb műsort láttam odalent a kanapén. - vigyoráról simán le lehetett olvasni mennyire is találja viccesnek a dolgot.
- Gemma kérlek! Én sosem néztem végig, ahogy a barátoddal szeretkezel, de te egy perverz állat vagy és nem is tudom mennyit láttál abból a....szóval tudod jól miből. - rogytam le mellé az ágyra és csapkodni kezdtem a puha matracot.
- Harry megnyugodhatsz. Éppen akkor léptem be, amikor Loretta a nevedet sikította és tudtam mit is műveltek. Nem sok mindent láttam. Sajnos...- nézett rám és a kezemet megfogva nyugtatott meg.
- Többet inkább ne gyere péntekenként. - böktem ki végül.
- Egyáltalán? - húzta fel szemöldökét az egekbe.
- Majd csak ha előre egyeztetjük!
Szeretem a nővéremet és a vele együtt töltött időket is szeretem, de most van valaki aki mellől egyszerűen nem akarok elmozdulni.
- Akkor eléggé komoly ez az ügy közted és Lori között, igaz? - mosolygott rám szerényen.
- Hát. Remélem, hogy Ő is komolyan gondolja. - éreztem, ahogy arcom talán pirosasra változik.
- Harold Edward Styles, hiszen te szerelmes vagy! - ujjongott fel Gemma.
- Jaj istenem! Fogd már be azt a hatalmas szádat!
- Szóval szereted? - suttogta oda nekem.
- Azt hiszem...nem is tudom. - rántottam meg a vállamat és lehajtottam a fejemet.
Igen szeretem, de amit érzek az sokkal több holmi szeretetnél. Ilyet még sosem tapasztaltam.
- Amikor vele vagyok akkor remegve könyörgök még több közös időért, mint a heroin-függő az adagjáért, mert talán ő tett függővé engem, hiszen olyan nekem, mint a drog, amire szükségem van a nap minden percében és órájában. Kell a közelsége, az érintése, a mosolya, a hangja, arcának lágy vonásai, a szívének a dobbanásai, aminek hallgatása nélkül talán sosem tudnék nyugovóra térni, ami egyszerűen biztonságot nyújt számomra. Valójában az egész lénye nélkül nem tudnék már élni. - a szavak lassan hagyták el a számat, miközben a lila, bolyhos szőnyeget kémleltem megfeledkezve a mellettem ülő húgomról. Mikor rá kaptam a tekintetemet egy könnycsepp hullott végig a fehér bőrén amelyet a kezével hamar le is törölt.
- Öcsi..te szereted! - nyúlt el még egy zsebkendőért is. - Menj le hozzá. Hiszen már vagy egy negyed órája lent vár és inkább rád, mint rám! Én haza megyek. - simított bele göndör hajamba, majd puszit nyomott az arcomra. Kimentem a szobából és mielőtt visszamentem volna Lorihoz a mosdóba mentem.
Mióta elmondtam Gemma-nak mit is érzek a lent rám váró leányzó iránt a szívem hevesebben dobogott, mint általában. Ezek szerint én valóban szerelmes vagyok. Miért nem éreztem eddig még ilyet? Olyan csodás volt ez, ami uralkodott rajtam, hogy sosem akartam elengedni magamtól. Mindig ezt akartam érezni és csakis Ő iránta.
Jól van te nyálas, szerelmes a nőd odalent vár,szóval andalgás helyett inkább menjél már le! - ébresztett fel a belsőm és már kinyitottam is ki a fürdőajtót. Leszaladtam a lépcsőn. Loretta az ingemben csücsült a DVD-s polc előtt. Nem mentem oda hozzá. A lépcső legutolsó fokáról bámultam Őt. Haját a füle mögé tűrte, majd kivett egy dobozt. Elolvasta a tartalmat, majd inkább visszatolta. A követező viszont meggyőzte és kirakta az üvegasztalra. A szanaszét dobált ruhákat gondosan összehajtogatta és lerakta a fotelba. Mielőtt a konyhába ment volna leléptem a lépcsőről. Fejét felém kapta és mosollyal jutalmazott meg. Szívem - már ha ez lehetséges - még inkább verni kezdett.
- Göndörke mit szólsz a Kedves John-hoz? - kérdezte meg félénken, amilyennek még sosem láttam.
- Nekem tökéletes.
- Gemma szereti?
- Hazamegy!
- Miért? - lepődött meg hirtelen. Erre hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Mondjam azt neki, hogy "hát elmondtam neki, hogy mennyire beléd zúgtam. Ő pedig nem akar zavarni". Csak álltam ott, mint aki megdermedt. - Minden oké Harold? - aggodalmas képet vágott.
- Igen. Persze. - és ekkor a nővérem megjelent az ajtóban.
- Sziasztok szerelmesek! - röhögött be az ajtón.
És még én vagyok a fiatal és gyerekes?!
- Miért mész el? Felőlem maradhatsz! - szólt oda neki Loretta. Nővérem meglepetten nézett rá. Mondjuk úgy neki nem igen voltak barátai sem, hiszen nem volt egy barátkozós típus.
- Nem akarok zavarni. - hajtotta le a fejét.
- Nem zavarsz, mint ahogy azt nagyon jól láttad már..befejeztük. - pirult bele a mondatába a csodálatos leányzó.
- Maradok ha Harry-t sem zavarom! - magyarázta.
- Gemma te nem vagy eszednél. Felőlem is maradhatsz.
- Egy feltétellel maradok! - mutatta fel mutató ujját az egekbe. Megforgattam a szememet. Mikor még egy lakásban laktunk mindig ezt csinálta.
- Mi az a feltétel? - nevetett fel Loretta.
- Harry! El kell mondanod, amit odafent nekem elmondtál! - dobta le a táskáját. Nagyot nyeltem. Beszari vagyok. Tudom én ezt nagyon jól.
- Mit kell elmondanod? - ijedt meg hirtelen Lori.
- Magatokra hagylak titeket egy 10 percre, ameddig ezt elintézed öcskös. Addig felmentem átöltözni! - szívódott fel Gemm.
- Nos? - huppant le a fotel karfájára Loretta.
- Hát. Szóval. Előre szólok lehetséges, hogy irtó gáznak fogod ítélni, amit mondok és tényleg elhúzol innen a jó büdös francba. De jobb lenne, ha tényleg elmondanám...- húztam az időt.
- Hazza. Nem akarok elmenni tőled, akármiről is legyen szó.
Nagy levegőt vettem és szívemet melengette az egyetlen mondata.
- Azt hiszem...én beléd szerettem. - inkább bámultam a lábamat, mintsem a gyönyörű mogyoróbarna szemeket. - Nem szeretnék nélküled eltölteni több reggelt, sem délutánt. Imádom a hangodat, ami melengeti és megmosolyogtatja a szívemet, a szemeidet, amelyek gyönyörűen csillognak, az érintéseidet, amikkel lázba hozol, a reggeli kómás mosolyodat, amivel mindig elvarázsolsz. Én csak szeretlek!
Nem mertem felnézni.
*Loretta szemszöge*
Csak ültem ledermedten a karfán, miközben az előttem álló göndör angyalka éppen szerelmet vallott. Visszhangzott bennem az összes szó, ami elhagyta a száját. Rekedtes hangja még inkább elvarázsolt és a tudat, hogy ezeket érzi irántam boldogsággal töltött el. A srác, akit egy hét alatt megszerettem.
Nem nézett fel rám. Vettem a bátorságomat és dübörgő szívvel elé sétáltam. Észre sem vett, csak akkor mikor már magamhoz öleltem. Karjával körbevette a derekamat és lágyan a hajamba puszilt. Sosem voltam a szavak embere, főleg nem akkor ha a szeretetről van szó. Engem sosem szerettek és én sosem tudtam milyen érzés valakit viszont szeretni.
- Nem szeretnék nélküled elaludni anélkül, hogy lopva rád nem pillantanék. Szeretném még látni az elpirult kis pofidat, akárhányszor csak valami számodra érdekeset teszek és szeretnék belebámulni a smaragdzöld szemeidbe miközben édesen mondod a nevemet. - motyogtam bele mellkasába. Karja erősebben szorított saját magához.
- Szóval...- elhalkult nem mondott mást.
- Igen? - emeltem fel fejemet és a szemeibe néztem. Még szebben ragyogtak mint eddig.
- Tehát te is szeretsz engem? - hunyta be szemét erősen, mintha félne a választól.
Csendben maradtam. Az életben csak neki mondtam eddig, hogy szeretem, de még sosem ennyire gyengéden, mint ahogyan most ez az egyetlen szó kiakart csúszni a számon.
- Harry! Én iszonyatosan szeretlek téged! - hangom megremegett, mégis lágyan csengett. Szeme kipattant, arcára féloldalas mosoly ült ki. Ujjaival végig simított az arcomon, amitől egész testem bizseregni kezdett. A kis pillangók pedig hihetetlenül csapkodtak. Hajamba állapodott meg a keze, fejét pedig egyre közelebb hozta az enyémhez. Csak pár centi választott el az ajkaitól és bármit megtettem volna, hogy birtokomba vehessem őket. Bámultam a szája vonulatát, ahogyan annak vége egy csöpp vigyorra kunkorodik.
- Akkor megnézzük a Kedves John-t, Gemmával vagy még állunk itt egy kicsit? - kérdezte, de eközben testét az enyémnek simította. Mintha ez lett volna a válasz.
- Vagy...csak hadd csókoljalak meg! - megbabonázott, ahogy szájával még beszélt is a gödröcskés mosolya mellett. Hangosan felnevetett, majd engedte, hogy birtokoljam száját. Érzékien simultunk egymásba. A szája tökéletes illett az enyémhez. Elváltunk egymástól de homlokunk még mindig összeért.
- Csinálok teát, meg magamnak vacsit! Ti meg egyétek meg egymást vacsorára! - jelent meg Gemma.
Kinevettem a nővérét. Már értem honnan ilyen vicces Harold, már amikor tényleg viccelődik és nem csak azt hiszi, hogy vicces volt, amiről beszélt.
- Én is éhes vagyok ám! - rohantam le Gemma-t.
- Oh! Harry-re? - kacsintott rám.
Ketten maradtunk a konyhában, míg Harold a filmmel vacakolt és a DVD-t próbálta beüzemelni.
Elpirultam a vörös leányzó kérdésére. Hajamat próbáltam pajzsként alkalmazni, de nem vált be. Észrevette pirosas pofimat.
- Tudod. Mivel Harry már régóta figyel téged már két hónapja rólad beszél. Minden áldott pénteken át kellett jönnöm, hogy megbeszélhesse velem te mit műveltél itt és milyen kedves voltál ott és stb. Nagyon beléd volt esve. Végül vette a bátorságot és elment a kávéházba. Tudta, hogy aznap te oda belépsz. Mondjuk arra nem számított, hogy nyakon önt forró kávéval, de a lényeg, hogy amikor meglátott, azt mondta sokkal rosszabb volt, mint mikor csak nézett.- mesélte miközben a bögrébe öntötte a vizet s azt mikróba tette.
- Miért? Talán csúnyább vagyok, mint ahonnan nézett? - támaszkodtam meg a pulton. Hangos nevetés volt az első válasza.
- Hülye vagy Loretta! Csodálatos vagy még így élőben is. Arról van szó, hogy Hazza a születése óta táplálja irántad az érzéseit, hiszen így vagyunk kódolva, de amikor találkozik is a személlyel az teljesen más, az leírhatatlan. Neked embernek mondjuk olyan érzés, mint amikor leugrasz a repülőből ejtőernyővel. Izgalmas mégis ijesztő, a szíved hevesen ver, az adrenalinod a magasban van és élvezed, hogy szabad vagy. Nos Ő melletted ugyanezeket érzi. - magyarázta lassan és áthatóan.
- Neked is meg van a párod már? - tettem fel a számomra teljesen fontos kérdést. Hisz olyan csodálatosan beszélt erről az érzésről.
- Meg! Nekem is meg van! Ashton-nak hívják a srácot és Ő annyira emberi, hogy az valami észveszejtő.
- Ashton Irwin? - kérdeztem vissza az első nevet, aki eszembe jutott.
- Igen. Honnan tudtad? - ráncolta össze homlokát mosolyogva.
- Két évvel idősebb nálam, így Ő két évvel hamarabb távozott az Árvaházból.
- Oh igen. Már majdnem elfelejtettem, hogy egy helyen éltetek egy darabig.
Elkészültünk a vacsorával és a teákkal is. Kezemben az angyalszárnyas,fehér bögrével huppantam le a göndör mellé a kanapéra. Hatalmas tenyerét a combomra simította, míg másikkal elnyúlt a kanapé végében fekvő pokrócért. Betakarta vele kettőnket. Gemma is leült mellénk de Ő nem kért a takaróból.
A bögréinkkel a kezünkben néztük végig a filmet. Fejemet Harold vállán pihentettem. Akárhányszor ránéztem Ő sosem a filmet nézte, hanem jóval inkább engem. Megmosolyogtam a pillanatot.
A filmnek vége lett. Gemma úgy döntött, hogy Ashton-nál tölti az éjszakát, ha már megnézte a romantikus filmet velünk.
- Kiülünk az erkélyre? - kérdeztem meg, miközben fejemet Hazza ölében pihentettem. Hajammal játszott.
- Miért?
- Szeretem nézni veled a csillagokat! Tetszenek a történetek, amiket mesélsz. - vigyorogtam rá boldogan. Igen ez az ami eddig gyökerestül hiányzott az életemből. A boldogság. Az érzelmes. A szeretet.
Ki feküdtünk a hintaágyba magunkkal hozva a pokrócot. Hideg volt a londoni est. Csípősen hideg.
- Melyik sztorit szeretnéd hallani? - fordította felém a fejét.
- Akármelyiket. - rántottam meg vállamat.
- Akkor elmesélem neked a megszületésemet, hisz az úgyis egy érdekes történet.
- Na hadd halljam!
- Anyukám, Anne és édesapám, Des egypár voltak. Emberi párok. Nem csillagok, nem angyalok..pusztán emberek. Tökéletes adottságokkal. Des-től van Gemma is, ugyanolyan úton jöttünk létre, mint mondjuk te. Ám egyik reggel nem otthon ébredtünk hárman, apa nélkül. - magyarázta. - Hunyd le a szemed!
Úgy tettem,ahogy mondta lehunytam.
- Képzelj el egy helyet, ahol minden tiszta és tökéletes. Az ég tiszta kék, a nap pedig erősen süt. Meleg az időjárás és nem ilyen hideg. Felébredsz egy luxus helyen. Kinézel a hatalmas üvegajtón, ahol ott áll egy kibaszott nagy medence. A házat körülölelik a dombok, virágokkal és dús zöld fűvel. A fákon mindenütt virágok vannak. De eközben fogalmad sincs mi folyik körülötted. Ekkor derült ki a fájó de mégis gyönyörű igazság. Anya félig angyal, hiszen az ő édesanyja is angyal volt. Hónapokba telt, míg hozzászoktunk a környezethez. Attól még persze ugyanúgy iskolába kellett járnom csak máshova. Olyan helyre, ahol mindenki olyasmi mint én.
- De akkor te is csak félig vagy angyal? - szaladt ki a számon.
- Nem. Én teljes egészében Angyal vagyok. - suttogta vissza. A levegőt láttam, ahogy kijön a szájából, hála a hidegnek. - Folytathatom? - kérdezte és hideg keze megtalálta az enyémeket, amelyek szintén nem voltak túl melegek. Ujjait gyengén az enyémek közé fűzte.
- Igen.
- Mindent kezdtem megszokni. Nem kellett túl sokat tanulni sem és mivel azt a keveset is jól végeztem hamar megkaptam, azt aki védelmeznem kellett. Ez pedig te voltál. Az elején sokat bénáztam. Furcsa volt, hogy míg én nézlek te nem látsz. Úgy éreztem magamat, mint James Bond! - nevetett fel és én is vele kacagtam. - Szóval onnantól kezdve egyre jobban megtetszettél. Ahogy bénáztál, ahogy nagy volt a szád vagy ahogy sírtál minden éjjel, miközben tudtodon kívül de velem beszélgettél, az esthajnal csillag képében. Jól esett, mikor azt mondtad én vagyok az egyetlen, akiben megbízol. Bár kissé őrültnek gondoltalak, hogy egy csillagnak ilyet mondasz. - hüvelykujjával kis köröket rajzolt a kézfejemre. Hasára gördültem.
- Nagyon tetszett ez a történet is. - pusziltam meg ajkait.
- Itt lesz az ideje aludni Angyalom! Ugyanis holnap én dolgozok. Neked pedig be kéne menned egyeztetni a terveket Horan-nel. - magyarázta de a simogatást nem hagyta abba.
- Rendben van. Amúgy is kezdtem átfagyni. - mosolyogtam fel rá.
Felkelt és már én is felültem volna, ha karját nem dugja be térdhajlatomhoz és nem simítja karját a hátamnak. Felemelt, olyan egyszerűen, mintha egy puha párna volnék. Beléptünk a melegbe és kezében velem de becsukta az erkélyajtót. A lépcsőkön lassabban sétált fel. Mintha csak azt akarta volna elérni, hogy a karjaiban aludjak el.
Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)