Kilencedik fejezet ~

- Csókolj meg! - suttogtam oda neki. Mire ő vigyorogva felém hajolt és már majdnem megcsókolt, amikor visszatért a nőverem.
- GEMMA! - kiáltottunk rá immáron ketten. Miután nővérem rájött, hogy igazán zavar bennünket eltűnt a lépcsőn.
- Most már megcsókolhatlak? - nézett rám édes, vigyorgó arccal. Szerettem, amikor ez a ragyogó mosoly csakis engem ajándékoz meg és azt is, ahogy a barna szemeivel az én zöldjeimet pásztázta. Aprót bólintottam, végül a puha, rózsaszínes ajkai rátaláltak a számra. Lassan toltam át nyelvemet szájába majd egy lassú tánc után elváltak ajkaink.
- Mit szólnál egy jó kis filmhez? - öleltem át.
- Harold még mielőtt elfelejtenéd a nővéred is itt van. De én benne vagyok egy hármas film nézésbe! - motyogta majd belebújt a kék színű köntösömbe.
Úgy döntöttem itt az ideje, hogy felmenjek és leordítsam Gemma fejét, hogy ki tudja mennyi ideje figyelt bennünket. Felbattyogtam a lépcsőn, átmentem a szobámon és kinyitottam a barna fa ajtót. Nővérem az ágy szélén ülve figyelte az egyik tv-ben játszódó sorozatot. Beléptem a televízió elé és kikapcsoltam.
- Hé..épp most jön a kedvenc részem!
- Nem érdekel jelenleg.- rántottam meg a vállamat és felé fordultam.
- Igazad van. Az előbb egy sokkal izgalmasabb műsort láttam odalent a kanapén. - vigyoráról simán le lehetett olvasni mennyire is találja viccesnek a dolgot.
- Gemma kérlek! Én sosem néztem végig, ahogy a barátoddal szeretkezel, de te egy perverz állat vagy és nem is tudom mennyit láttál abból a....szóval tudod jól miből. - rogytam le mellé az ágyra és csapkodni kezdtem a puha matracot.
- Harry megnyugodhatsz. Éppen akkor léptem be, amikor Loretta a nevedet sikította és tudtam mit is műveltek. Nem sok mindent láttam. Sajnos...- nézett rám és a kezemet megfogva nyugtatott meg.
- Többet inkább ne gyere péntekenként. - böktem ki végül.
- Egyáltalán? - húzta fel szemöldökét az egekbe.
- Majd csak ha előre egyeztetjük!
Szeretem a nővéremet és a vele együtt töltött időket is szeretem, de most van valaki aki mellől egyszerűen nem akarok elmozdulni.
- Akkor eléggé komoly ez az ügy közted és Lori között, igaz? - mosolygott rám szerényen.
- Hát. Remélem, hogy Ő is komolyan gondolja. - éreztem, ahogy arcom talán pirosasra változik.
- Harold Edward Styles, hiszen te szerelmes vagy! - ujjongott fel Gemma.
- Jaj istenem! Fogd már be azt a hatalmas szádat!
- Szóval szereted? - suttogta oda nekem.
- Azt hiszem...nem is tudom. - rántottam meg a vállamat és lehajtottam a fejemet.
Igen szeretem, de amit érzek az sokkal több holmi szeretetnél. Ilyet még sosem tapasztaltam.
- Amikor vele vagyok akkor remegve könyörgök még több közös időért, mint a heroin-függő az adagjáért, mert talán ő tett függővé engem, hiszen olyan nekem, mint a drog, amire szükségem van a nap minden percében és órájában. Kell a közelsége, az érintése, a mosolya, a hangja, arcának lágy vonásai, a szívének a dobbanásai, aminek hallgatása nélkül talán sosem tudnék nyugovóra térni, ami egyszerűen biztonságot nyújt számomra. Valójában az egész lénye nélkül nem tudnék már élni. - a szavak lassan hagyták el a számat, miközben a lila, bolyhos szőnyeget kémleltem megfeledkezve a mellettem ülő húgomról. Mikor rá kaptam a tekintetemet egy könnycsepp hullott végig a fehér bőrén amelyet a kezével hamar le is törölt.
- Öcsi..te szereted! - nyúlt el még egy zsebkendőért is. - Menj le hozzá. Hiszen már vagy egy negyed órája lent vár és inkább rád, mint rám! Én haza megyek. - simított bele göndör hajamba, majd puszit nyomott az arcomra. Kimentem a szobából és mielőtt visszamentem volna Lorihoz a mosdóba mentem.
Mióta elmondtam Gemma-nak mit is érzek a lent rám váró leányzó iránt a szívem hevesebben dobogott, mint általában. Ezek szerint én valóban szerelmes vagyok. Miért nem éreztem eddig még ilyet? Olyan csodás volt ez, ami uralkodott rajtam, hogy sosem akartam elengedni magamtól. Mindig ezt akartam érezni és csakis Ő iránta.
Jól van te nyálas, szerelmes a nőd odalent vár,szóval andalgás helyett inkább menjél már le! - ébresztett fel a belsőm és már kinyitottam is ki a fürdőajtót. Leszaladtam a lépcsőn. Loretta az ingemben csücsült a DVD-s polc előtt. Nem mentem oda hozzá. A lépcső legutolsó fokáról bámultam Őt. Haját a füle mögé tűrte, majd kivett egy dobozt. Elolvasta a tartalmat, majd inkább visszatolta. A követező viszont meggyőzte és kirakta az üvegasztalra. A szanaszét dobált ruhákat gondosan összehajtogatta és lerakta a fotelba. Mielőtt a konyhába ment volna leléptem a lépcsőről. Fejét felém kapta és mosollyal jutalmazott meg. Szívem - már ha ez lehetséges - még inkább verni kezdett.
- Göndörke mit szólsz a Kedves John-hoz? - kérdezte meg félénken, amilyennek még sosem láttam.
- Nekem tökéletes.
- Gemma szereti?
- Hazamegy!
- Miért? - lepődött meg hirtelen. Erre hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Mondjam azt neki, hogy "hát elmondtam neki, hogy mennyire beléd zúgtam. Ő pedig nem akar zavarni". Csak álltam ott, mint aki megdermedt. - Minden oké Harold? - aggodalmas képet vágott.
- Igen. Persze. - és ekkor a nővérem megjelent az ajtóban.
- Sziasztok szerelmesek! - röhögött be az ajtón.
És még én vagyok a fiatal és gyerekes?!
- Miért mész el? Felőlem maradhatsz! - szólt oda neki Loretta. Nővérem meglepetten nézett rá. Mondjuk úgy neki nem igen voltak barátai sem, hiszen nem volt egy barátkozós típus.
- Nem akarok zavarni. - hajtotta le a fejét.
- Nem zavarsz, mint ahogy azt nagyon jól láttad már..befejeztük. - pirult bele a mondatába a csodálatos leányzó.
- Maradok ha Harry-t sem zavarom! - magyarázta.
- Gemma te nem vagy eszednél. Felőlem is maradhatsz.
- Egy feltétellel maradok! - mutatta fel mutató ujját az egekbe. Megforgattam a szememet. Mikor még egy lakásban laktunk mindig ezt csinálta.
- Mi az a feltétel? - nevetett fel Loretta.
- Harry! El kell mondanod, amit odafent nekem elmondtál! - dobta le a táskáját. Nagyot nyeltem. Beszari vagyok. Tudom én ezt nagyon jól.
- Mit kell elmondanod? - ijedt meg hirtelen Lori.
- Magatokra hagylak titeket egy 10 percre, ameddig ezt elintézed öcskös. Addig felmentem átöltözni! - szívódott fel Gemm.
- Nos? - huppant le a fotel karfájára Loretta.
- Hát. Szóval. Előre szólok lehetséges, hogy irtó gáznak fogod ítélni, amit mondok és tényleg elhúzol innen a jó büdös francba. De jobb lenne, ha tényleg elmondanám...- húztam az időt.
- Hazza. Nem akarok elmenni tőled, akármiről is legyen szó.
Nagy levegőt vettem és szívemet melengette az egyetlen mondata.
- Azt hiszem...én beléd szerettem. - inkább bámultam a lábamat, mintsem a gyönyörű mogyoróbarna szemeket. - Nem szeretnék nélküled eltölteni több reggelt, sem délutánt. Imádom a hangodat, ami melengeti és megmosolyogtatja a szívemet, a szemeidet, amelyek gyönyörűen csillognak, az érintéseidet, amikkel lázba hozol, a reggeli kómás mosolyodat, amivel mindig elvarázsolsz. Én csak szeretlek!
Nem mertem felnézni.


*Loretta szemszöge*

Csak ültem ledermedten a karfán, miközben az előttem álló göndör angyalka éppen szerelmet vallott. Visszhangzott bennem az összes szó, ami elhagyta a száját. Rekedtes hangja még inkább elvarázsolt és a tudat, hogy ezeket érzi irántam boldogsággal töltött el. A srác, akit egy hét alatt megszerettem.
Nem nézett fel rám. Vettem a bátorságomat és dübörgő szívvel elé sétáltam. Észre sem vett, csak akkor mikor már magamhoz öleltem. Karjával körbevette a derekamat és lágyan a hajamba puszilt. Sosem voltam a szavak embere, főleg nem akkor ha a szeretetről van szó. Engem sosem szerettek és én sosem tudtam milyen érzés valakit viszont szeretni.
- Nem szeretnék nélküled elaludni anélkül, hogy lopva rád nem pillantanék. Szeretném még látni az elpirult kis pofidat, akárhányszor csak valami számodra érdekeset teszek és szeretnék belebámulni a smaragdzöld szemeidbe miközben édesen mondod a nevemet. - motyogtam bele mellkasába. Karja erősebben szorított saját magához.
- Szóval...- elhalkult nem mondott mást.
- Igen? - emeltem fel fejemet és a szemeibe néztem. Még szebben ragyogtak mint eddig.
- Tehát te is szeretsz engem? - hunyta be szemét erősen, mintha félne a választól.
Csendben maradtam. Az életben csak neki mondtam eddig, hogy szeretem, de még sosem ennyire gyengéden, mint ahogyan most ez az egyetlen szó kiakart csúszni a számon.
- Harry! Én iszonyatosan szeretlek téged! - hangom megremegett, mégis lágyan csengett. Szeme kipattant, arcára féloldalas mosoly ült ki. Ujjaival végig simított az arcomon, amitől egész testem bizseregni kezdett. A kis pillangók pedig hihetetlenül csapkodtak. Hajamba állapodott meg a keze, fejét pedig egyre közelebb hozta az enyémhez. Csak pár centi választott el az ajkaitól és bármit megtettem volna, hogy birtokomba vehessem őket. Bámultam a szája vonulatát, ahogyan annak vége egy csöpp vigyorra kunkorodik.
- Akkor megnézzük a Kedves John-t, Gemmával vagy még állunk itt egy kicsit? - kérdezte, de eközben testét az enyémnek simította. Mintha ez lett volna a válasz.
- Vagy...csak hadd csókoljalak meg! - megbabonázott, ahogy szájával még beszélt is a gödröcskés mosolya mellett. Hangosan felnevetett, majd engedte, hogy birtokoljam száját. Érzékien simultunk egymásba. A szája tökéletes illett az enyémhez. Elváltunk egymástól de homlokunk még mindig összeért.
- Csinálok teát, meg magamnak vacsit! Ti meg egyétek meg egymást vacsorára! - jelent meg Gemma.
Kinevettem a nővérét. Már értem honnan ilyen vicces Harold, már amikor tényleg viccelődik és nem csak azt hiszi, hogy vicces volt, amiről beszélt.
- Én is éhes vagyok ám! - rohantam le Gemma-t.
- Oh! Harry-re? - kacsintott rám.
Ketten maradtunk a konyhában, míg Harold a filmmel vacakolt és a DVD-t próbálta beüzemelni.
Elpirultam a vörös leányzó kérdésére. Hajamat próbáltam pajzsként alkalmazni, de nem vált be. Észrevette pirosas pofimat.
- Tudod. Mivel Harry már régóta figyel téged már két hónapja rólad beszél. Minden áldott pénteken át kellett jönnöm, hogy megbeszélhesse velem te mit műveltél itt és milyen kedves voltál ott és stb. Nagyon beléd volt esve. Végül vette a bátorságot és elment a kávéházba. Tudta, hogy aznap te oda belépsz. Mondjuk arra nem számított, hogy nyakon önt forró kávéval, de a lényeg, hogy amikor meglátott, azt mondta sokkal rosszabb volt, mint mikor csak nézett.- mesélte miközben a bögrébe öntötte a vizet s azt mikróba tette.
- Miért? Talán csúnyább vagyok, mint ahonnan nézett? - támaszkodtam meg a pulton. Hangos nevetés volt az első válasza.
- Hülye vagy Loretta! Csodálatos vagy még így élőben is. Arról van szó, hogy Hazza a születése óta táplálja irántad az érzéseit, hiszen így vagyunk kódolva, de amikor találkozik is a személlyel az teljesen más, az leírhatatlan. Neked embernek mondjuk olyan érzés, mint amikor leugrasz a repülőből ejtőernyővel. Izgalmas mégis ijesztő, a szíved hevesen ver, az adrenalinod a magasban van és élvezed, hogy szabad vagy. Nos Ő melletted ugyanezeket érzi. - magyarázta lassan és áthatóan.
- Neked is meg van a párod már? - tettem fel a számomra teljesen fontos kérdést. Hisz olyan csodálatosan beszélt erről az érzésről.
- Meg! Nekem is meg van! Ashton-nak hívják a srácot és Ő annyira emberi, hogy az valami észveszejtő.
- Ashton Irwin? - kérdeztem vissza az első nevet, aki eszembe jutott.
- Igen. Honnan tudtad? - ráncolta össze homlokát mosolyogva.
- Két évvel idősebb nálam, így Ő két évvel hamarabb távozott az Árvaházból.
- Oh igen. Már majdnem elfelejtettem, hogy egy helyen éltetek egy darabig.
Elkészültünk a vacsorával és a teákkal is. Kezemben az angyalszárnyas,fehér bögrével huppantam le a göndör mellé a kanapéra. Hatalmas tenyerét a combomra simította, míg másikkal elnyúlt a kanapé végében fekvő pokrócért. Betakarta vele kettőnket. Gemma is leült mellénk de Ő nem kért a takaróból.
A bögréinkkel a kezünkben néztük végig a filmet. Fejemet Harold vállán pihentettem. Akárhányszor ránéztem Ő sosem a filmet nézte, hanem jóval inkább engem. Megmosolyogtam a pillanatot.


A filmnek vége lett. Gemma úgy döntött, hogy Ashton-nál tölti az éjszakát, ha már megnézte a romantikus filmet velünk.
- Kiülünk az erkélyre? - kérdeztem meg, miközben fejemet Hazza ölében pihentettem. Hajammal játszott.
- Miért?
- Szeretem nézni veled a csillagokat! Tetszenek a történetek, amiket mesélsz. - vigyorogtam rá boldogan. Igen ez az ami eddig gyökerestül hiányzott az életemből. A boldogság. Az érzelmes. A szeretet.

Ki feküdtünk a hintaágyba magunkkal hozva a pokrócot. Hideg volt a londoni est. Csípősen hideg.
- Melyik sztorit szeretnéd hallani? - fordította felém a fejét.
- Akármelyiket. - rántottam meg vállamat.
- Akkor elmesélem neked a megszületésemet, hisz az úgyis egy érdekes történet.
- Na hadd halljam!
- Anyukám, Anne és édesapám, Des egypár voltak. Emberi párok. Nem csillagok, nem angyalok..pusztán emberek. Tökéletes adottságokkal. Des-től van Gemma is, ugyanolyan úton jöttünk létre, mint mondjuk te. Ám egyik reggel nem otthon ébredtünk hárman, apa nélkül. - magyarázta. - Hunyd le a szemed!
Úgy tettem,ahogy mondta lehunytam.
- Képzelj el egy helyet, ahol minden tiszta és tökéletes. Az ég tiszta kék, a nap pedig erősen süt. Meleg az időjárás és nem ilyen hideg. Felébredsz egy luxus helyen. Kinézel a hatalmas üvegajtón, ahol ott áll egy kibaszott nagy medence. A házat körülölelik a dombok, virágokkal és dús zöld fűvel. A fákon mindenütt virágok vannak. De eközben fogalmad sincs mi folyik körülötted. Ekkor derült ki a fájó de mégis gyönyörű igazság. Anya félig angyal, hiszen az ő édesanyja is angyal volt. Hónapokba telt, míg hozzászoktunk a környezethez. Attól még persze ugyanúgy iskolába kellett járnom csak máshova. Olyan helyre, ahol mindenki olyasmi mint én.
- De akkor te is csak félig vagy angyal? - szaladt ki a számon.
- Nem. Én teljes egészében Angyal vagyok. - suttogta vissza. A levegőt láttam, ahogy kijön a szájából, hála a hidegnek. - Folytathatom? - kérdezte és hideg keze megtalálta az enyémeket, amelyek szintén nem voltak túl melegek. Ujjait gyengén az enyémek közé fűzte.
- Igen.
- Mindent kezdtem megszokni. Nem kellett túl sokat tanulni sem és mivel azt a keveset is jól végeztem hamar megkaptam, azt aki védelmeznem kellett. Ez pedig te voltál. Az elején sokat bénáztam. Furcsa volt, hogy míg én nézlek te nem látsz. Úgy éreztem magamat, mint James Bond! - nevetett fel és én is vele kacagtam. - Szóval onnantól kezdve egyre jobban megtetszettél. Ahogy bénáztál, ahogy nagy volt a szád vagy ahogy sírtál minden éjjel, miközben tudtodon kívül de velem beszélgettél, az esthajnal csillag képében. Jól esett, mikor azt mondtad én vagyok az egyetlen, akiben megbízol. Bár kissé őrültnek gondoltalak, hogy egy csillagnak ilyet mondasz. - hüvelykujjával kis köröket rajzolt a kézfejemre. Hasára gördültem.
- Nagyon tetszett ez a történet is. - pusziltam meg ajkait.
- Itt lesz az ideje aludni Angyalom! Ugyanis holnap én dolgozok. Neked pedig be kéne menned egyeztetni a terveket Horan-nel. - magyarázta de a simogatást nem hagyta abba.
- Rendben van. Amúgy is kezdtem átfagyni. - mosolyogtam fel rá.
Felkelt és már én is felültem volna, ha karját nem dugja be térdhajlatomhoz és nem simítja karját a hátamnak. Felemelt, olyan egyszerűen, mintha egy puha párna volnék. Beléptünk a melegbe és kezében velem de becsukta az erkélyajtót. A lépcsőkön lassabban sétált fel. Mintha csak azt akarta volna elérni, hogy a karjaiban aludjak el.

Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.