Harmadik fejezet. ~

Sosem tudtam milyen azt érezni, mikor nem kell feszülten felébredned. Csak élvezed, ahogy a hajad szétterül egy alattad fekvő csodálatos férfin,aki felfűt miközben rajta fekszel. Amikor nem kell hajnalok hajnalán lelépned egy olyan éjszaka után, amikor csak szexre kellettél..amikor tényleg azért vagy ott mert valami oda köt, hozzáfűz egy érzés, hogy talán nem is akarod elengedni. Csak mellette akarsz lenni. Mindig.

Amint felébredtem és kipattantak a szemeim, Harold mellkasán lévő tetoválásokon találtam a tekintetemet. A szobát gyengéd sötétség ölelte át, épphogy láttam kirajzolódni az íróasztalt. Kezemet rácsúsztattam a kidolgozott felsőtestre ami alattam pihent. Nyugodtan mozgott fejem alattam fel-le a teste, ahogyan a levegőt vette. Fejemet arcára szegeztem. Arca nyugodt volt, haja kócos, mégis angyalian nézett ki. Percek óta csak bámultam a nyugodt arcot, mikor egyszer csak azon egy kis mosoly jelent meg.
- Jó reggelt szépségem! - a nagyon rekedtes hangja még jobban elvarázsolt. Csodálatos zene volt fülemnek.
Megtaláltam a fiút, aki talán meg fog védeni minden ostobaságtól amit még el akarok követni.
- Jó reggelt. - motyogtam kissé félénken.
Kezét rávezette a derekamra és közelebb húzott magához. Azt hittem ez lehetetlen, hiszen már így is felettébb közel volt hozzám a teste. De neki sikerült még közelebb vonnia magához.
- Kérsz reggelit? - kérdeztem meg és felültem az ágyában. Éreztem, hogy éppen úgy festek, mint aki frissen van baszva. Hajam mindenfelé állt, Harry inge pedig rám több mérettel is nagyobb volt.
- Csak nem tudsz főzni is? - könyökölt fel.
- Hát. Nem vagyok egy szakács, de megpróbálhatok összeütni valamit. Van itthon tojásod? - kérdeztem meg teljesen magabiztosan. A rántottám állítólag isteni és talán letudnám nyűgözni.
Ám a válasza hangos nevetés volt és visszadobta magát a párnák közé.
- Most mi olyan vicces? - kérdeztem meg érthetetlenül.
- Igen Loretta. Vannak itthon tojásaim. - kuncogott még mindig. Ekkor esett le nekem is a kétértelmű kérdésem.
Csak egyszer próbálj már meg úgy beszélni, hogy ne legyél teljesen szexmániás édes szívem. - szólalt meg a belső istennőm durcásan.
- Ne haragudj. Nem akartam. Sőt, tényleg reggelit fogok csinálni és megmutatom neked, hogy igenis jó vagyok! - mondtam akaratosan és leléptem az ágyról.
- Jaj! Ne menj még! Még csak 7 óra van. Bújj vissza mellém. - ajkait lebiggyesztette és úgy formálta a szavakat.
Csak bámultam a zöld szemeibe. Nem is tudtam mit tegyek. Bújjak vissza vagy menjek le és üssek össze egy reggelit.
Persze jobban meggyőzött egy félmeztelen pasi, mint egy rakás olaj, tojás és serpenyő.
- Tudtam, hogy engem választasz! - bújt hozzám. - Tudod....a tegnapi csókod óta nem tudok nagyon másra gondolni. Ez baj? - kérdezte meg miközben próbálta arcát a takaróba dugni.
Csak nem ő is elpirult? Kétlem...
- Nem. Nem hinném, hogy baj. Hiszen te....te tegnap csókolóztál először. - mondtam ki kellemetlenül. Még mindig nem fogom fel, hogy ő még soha sem csinált semmit nővel. Vajon férfival? Jutott eszembe az idióta kérdés.
- Hát igen. - sóhajtott fel és a hátára gördült. Csak bámulta a plafont. - De kár, hogy eddig kihagytam.
- Miért nem értél eddig nőhöz? - szaladt ki a számon. Oh, hogy nem tudsz lakatot rakni a szádra te buta liba. - korholt le belsőm.
- Nem volt meg az a nő, akinél úgy éreztem, hogy "igen. őt megakarom csókolni". Nem volt meg az érzés, hogy hozzá bújjak és vele aludjak. Nem tudom. Csak...nem találtam rá megfelelőt.
- De hiszen te tökéletes vagy.
- Ez baromság. Nem vagyok az! - forgatta meg a szemeit.
- Én tudom, hogy az vagy. - fordítottam felé a fejemet, majd ő is rám nézett. Tekintete elkalandozott rajtam. Egy apró mosolyt festettem az arcomra, mielőtt az ő keze az államhoz ért volna.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte meg, miközben már a homlokát az enyémnek döntötte. Hallottam mély lélegzetvételét.
- Nem kell megkérdezned! - mondtam ki immáron én is hevesem légzéssel.
Orrát az enyémnek dörgölte, miközben kezével megkereste a kezemet és ujjait az enyémek közé fúrta. Ajka súrolta az enyémet, majd csókolni kezdett. Rózsaszín ajkai tökéletesen simogatták számat. Nyelve átcsusszant az enyémbe, majd lassan mégis szenvedéllyel simogatta meg az én nyelvemet. Ráharapott a számra. Mintha már vagy ezerszer csinálta volna, annyira profi volt. Belemosolyogtam a csókba, erre elhúzódott.
- Elrontottam valamit? - nézett rám aggódva.
- Dehogyis. Miért?
- Mert mosolyogtál...- hajtotta le fejét és a kezünket nézte.
- Nem azért mosolyogtam. Csak....olyan.....jól csináltad, mintha már vagy millió nő ajkán próbáltad volna előtte.
Erre a mondatomra rögtön csillogó szemekkel kapta fel rám tekintetét.
- Tényleg?
- Igen. De ne akard már, hogy folyton halába dicsérjelek.
- Pedig jól esik. - mosolygott rám.
- Nekem is sok minden jól esik, mégsem kérem. - húztam fel a vállamat egy sejtelmes vigyorral az arcomon.
-Hm. Tudni akarom mire gondolsz? - harapott rá ajkára egy édes mosoly mellett.
- Igen. Egy jó kis tojásrántottára.- nevettem fel hangosan, mire ő is nevetni kezdett.
- Akkor menj le angyalom csináld meg a reggelit én pedig addig lefürdök. - nyomott puszit az arcomra, majd elengedte a kezemet és kisétált a szobából a kezében egy törölközővel. Csak bámultam a nyomát, ahol végig lépkedett. A hátán az izom csodálatosan kirajzolódott, ahogy elhagyta a szobát.
Hanyatt dobtam magam és fejemre húztam Harold párnáját.
Te már megint beleszeretsz valakibe? Honnan tudod, hogy ez neked jó lesz? Honnan tudod, hogy majd ő lesz az aki megvéd és melletted lesz? Honnan tudod, hogy nem csak addig tart meg amíg lefekszik veled? Hiszen elmondta, csak te vagy az a lány, akinek képes lenne odaadni magát elsőre. Na és másodjára? Szerinted veled akar kefélni egész életében? Vagy csak az első menetre lennél neki elég! Szeretni fog? - merültek fel bennem a kérdések.
- Basszus.....- motyogtam, majd inkább kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam egy ablakot a fülledten meleg szobában, majd a konyhába sétáltam. Út közben hallottam, ahogy Harry énekel a zuhany alatt.

Van olyan amibe ez a srác nem jó? Megment attól, hogy az éjszakát idegenek ágyában töltsem, tökéletesen csókol és még a hangja is varázslatos.

Kinyitottam a hűtőt és előpakoltam 6 tojást. Előmelegítettem a sütőt és neki láttam a reggeli készítésnek.
Megpillantva a rádiót bekapcsoltam. Így már kevésbé volt csend körülöttem.
Már éppen az asztalra pakoltam ki két tányért, amikor Hazza megjelent a kék köntösében.
- Hm. Finomak az illatok! - mosolygott rám, majd leült az asztalhoz.
Oh. Ha tudná, hogy az ő illata milyen finom, így frissen a tusolóból.
- Remélem finom is! - nevettem fel és elé tettem a teli tányért.
- Kérsz hozzá zöldséget? Van bent paradicsom és paprika is. - motyogta már teli szájjal.
- Nem köszönöm.

A reggeli befejeztével én is a zuhany alá vonultam. Így volt időm átgondolni egy-két dolgot. Mégpedig azt, hogy haza kéne mennem. Ott van a barátnőm is, aki talán hiányzol már. Zayn pedig valószínű már tiszta ideg, hogy merre vagyok. Magamra vettem a köntöst, ami az előbb még Haroldon volt. Bár rám pár mérettel nagyobb volt.

- Raktam ki neked ruhát. A nőveremnek volt itt pár gönce. Talán még a méretetek is megegyezik. - mutatott rá az ágyon kirakott ruhára.
- Köszönöm. Utána pedig hazamennék. - motyogtam. De nem mertem a szemébe nézni. Márpedig éreztem, ahogy tekintetét éppen zavartan legelteti rajtam.
- Nem. Mész. Sehova. - mondta összeszorított fogakkal és ökölbe vont kezekkel.
- De. Engem várnak otthon.
- Várnak? Kihasználnak téged érted? A tested kell nekik. Nem pedig az ami valójában vagy. Nem kell nekik az aranyos tojásrántottát zabáló lány, aki éhesen ébred fel és enni akar. Nem kell nekik a mosolygás, ami az arcodon van vagy a csillogás a barna szemeidbe. Nem ezekért vannak oda. Hanem, hogy hazaviszel jó sok pénzt csak azért, mert pár gusztustalan kiéhezett férfi rajtad éli ki a vágyait, amíg az asszony éppen az egyik szeretőjével hetyeg, vagy mert magányos és senkije sincsen. Annak a Malik gyereknek nem az kell, hogy reggel hozzábújjál és simogasd a mellkasát vagy, hogy kaphasson egy csókot...csak az érdekli, hogy a finom és törékeny kis testedet olyanok vegyék meg egy éjszakára, akiknek jó sok pénze van. - miközben ezeket a szavakat lassan és lágyan nekem szegezte, kezeivel az enyémeket fogta meg. - Csak kérlek szépen. Maradj itt velem. Mellettem. Vigyázok rád megígérem.
- De..nekem nincsen pénzem. Se munkám. Jó formán semmim sincsen.- biccentettem egyet a fejemmel.
- Megoldjuk. A kávézóba, ahol találkoztunk pultost keresnek és nem hinném, hogy oda hatalmas végzettség kéne. Lesz NORMÁLIS munkás és lesz pénzed.
Átgondolva, így ahogy mondja nem lenne annyira rossz a dolog mint most.
- Jó. Legyen így. Csak a ruháimért had menjünk el és szeretnék elköszönni a barátnőmtől.
- Rendben elviszlek és nem fogok mozdulni mellőled, még mielőtt az a szemét utoljára megdugna!
- Ki fog akadni! - hajtottam le fejemet és lábainkat néztem. Jóval nagyobb volt az övé.
- Nem érdekel. Az se ha megüt. A barátnőd nem akar velünk jönni? - ült le az ágy szélére.
- Nem tudom. Megkérdezem tőle majd. De most kimennél, mert felöltöznék!
Felkelt az ágyról, amire épp hogy csak ráült és vigyorogva kiment. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Bár kétlem, hogy egy szűz srác fog belépni éppen, mikor pucér vagyok.
Magamra vettem Gemma ruháit. Hát rajta jóval jobban álltak, már amennyit láttam belőle a képeken.
Hajamat újra copfba kötöttem és kiléptem a szobából.
- Kész vagy? - kérdezte meg lentről.
Mivel cipőnek csak a magassarkúm szolgált azt vettem fel.
- Te most öngyilkos akarsz lenni? Sosem fogom megérteni, hogyan tudtok járni abban a cipőben. - ingatta meg a fejét nevetve én pedig csak vállat rántottam.


A garázsba érve Harry nekem szegezett egy hatalmas kérdést.
- Melyik autóval menjünk? Válaszd ki! - motyogta.
Tudni kell imádom az autókat. Főleg azokat, amelyek nagyok és sötét színűek. Így nem okoztam magamnak meglepetést, amikor újra a fekete Range Rover-t választottam.
- Biztos? Abba már ültél!
- Szeretem a nagy, fekete autókat.


A házunkhoz érve elkapott a rettegés. Láttam, ahogy éppen Taylor dohányzik a teraszon, majd mikor kiszálltam az autóból hátra kiabált. Valószínű szólt Zaynnek, hogy hazaértem.
- Nem maradnál inkább itt kint? - fordultam a göndörke felé, aki nem-re ingatta a fejét.
Kinyitottam az ajtót, ahol a szokásos füst szag terjengett. Mindenütt volt valami ruhadarab. Kellemetlenül éreztem magamat, hisz Harry lakásán mindenütt rend volt, míg nálunk a kész káosz uralkodott.
- Hát végre, hogy itt vagy! Már annyira aggódtam. - rohant le a lépcsőn Bianca, aki azonnal egy hatalmas öleléssel fogadott, majd zavarodott pillantást vetett a mögöttem álló számára még ismeretlen srácra.
- Nem kellett volna aggódnod. Ehm..bemutatom Harry-t. Harold, Ő itt Bianca. - mutogattam rájuk. Majd barátnőm kézfogásra nyújtotta a kezét és bemutatkoztak ők is egymásnak.
- Hol a picsába voltál te idióta ribanc! Hányszor megmondtam, hogyha legalább nem jössz haza, akkor egy kurva sms-sel dobjál meg! De neeem. Se szó, se beszéd semmi jelzés. - hallottam meg a kiáltozó hangot Zayn szájából, ami egyenesen a nappaliból jött.
- Mindjárt jövök addig beszélgessetek. - hagytam egymásra a két jelenlegi barátomat.

- Ne haragudj! - motyogtam oda.
- Hol a pénz?
- Sehol. Nincsen pénz.
- Akkor mégis hol a faszomba voltál te egész éjszaka? - kérdezte meg, majd beleszívott cigarettájába.
- Egy pasinál.
- Nem fizetett ki? - húzta fel magasra a szemöldökét.
- Nem feküdtem le vele...mi csak. Jól éreztük magunkat!
- Szex nélkül egy igazi férfi nem érzi jól magát. Te hülye kurva! Te lógtál a munkából és inkább holmi buzikra fecsérelted az idődet? - pattant fel idegesen a fotelből.
- Egy igazi férfi nem beszél így egy nővel! - lépett be Harry a szobába. Tekintete cseppet sem volt aranyos..jóval inkább ideges volt és feszült.
- Ohohoh..Hát te meg ki vagy? - kapta rá tekintetét.
- Harry Styles.
- Na neeee. Te ennél az öltönyös fasznál töltötted az éjszakát? - mutatott rá a göndörre, miközben hozzám beszélt.
Nem mertem megszólalni. Inkább csak aprót bólintottam.
- Miért nem dugtad meg és fizetted ki? Talán a faszhoz vonzódsz? Kaphatsz itt kettőt is, ha kárpótolsz bennünket az éjszaka elvesztett keresettel.
- Nem. A nőkhöz vonzódok!! - intézte el az egészet ennyivel.
- Érdekes. - pöckölte el a már elszívott cigit Zayn az udvarra. - Akkor most kössünk alkut! Te szépen elmész és elfelejtesz minket, mi pedig nem kúrunk seggbe Taylorral. - kacsintott rá Harry-re.
- Nem! Az alku az lesz, hogy te szépen elfelejted Lorettát. És megélsz nélküle.
Harry fittyet hányt mindenre, amit Zayn mondott neki.
- Loretta. Te mit akarsz? - nézett rám a fekete komor tekintet.
- Én..Harry-vel szeretnék menni. - hajtottam le a fejemet. Féltem tőle. Tudom mire képes, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné.
- Akkor isten veled ribanc. - ült vissza a fotelébe.

- Menj és pakolj össze. - tűrte el egy tincsemet Harry a fülem mögé.
A sírás határától már csak egyetlen hajszál választott el. Nem azért, mert sajnáltam itt hagyni ezt a lebujt..szimplán fájt a dolog, ahogy beszélt velem az a srác, akinek mindenemet odaadtam.
Elővettem az aprócska bőröndöt és beledobáltam a márkásabbnál márkásabb cuccokat, amelyeket nem éppen tiszta módon szereztem be.



*Harry szemszöge*

Ezt a csatát én nyertem. Nem értem Lori, hogy tudott kötődni ehhez a férfihez. Hiszen otromba módon viselkedett vele.
- Legalább te vigyázhattál volna rá jobban! - vetettem oda Bianca-nak, aki velem szembe állt a folyosón.
- Te meg miről beszélsz? Egyik napról a másikra itt vagy és felborítasz mindent, ami eddig normálisan működött. Illetve csak majdnem normálisan. Egy-két dologtól eltekintve. Én szeretem Lori-t de kellett a pénz és nem volt túl sok választásunk. Érted?
- Akkor is lehetett volna bennetek annyi, hogy nem mentek el addig abból a kibaszott árvaházból, amíg nem vagytok 18 évesek. - mondtam zsebre tett kézzel.
- Szóval ezt elmesélte neked? - húzta fel szemöldökét az előttem álló barna, csinos leányzó.
- Igen. El. Ahogy azt is, hogy szeretett téged. Nagyon is! - pillantottam fel rá.
Bia szeme egy pillanatra könnyes lett.
- Én is szeretem. Ezért nem akarom, hogy elmenjen...- nézett rám, amolyan meggyőző tekintettel, hogy ne vigyem el. De már nem tehet semmit sem. El fogom vinni.
- Mit mondtál  a nőmnek, hogy sír? - jelent meg egy ideges, magas, borostás és izmos srác előttem.
- Semmi olyat, amivel megbántottam volna.
Ám hiába mondtam bármit egy ököl csattant neki pofa csontomnak, amitől megszédültem és elestem.
- Állj! Taylor tényleg nem mondott semmi rosszat a srác! - kapta el barátnője, a pasi öklét, de az mit sem törődött semmivel újabb csapás érte arcomat. Számból enyhén folyt a vérem. Felálltam és úgy éreztem most jött el az én időm. Pofán vágtam, amitől most ő került a padlóra. Magára rántott. De ezt nem gondolta át teljesen, hiszen én így felül voltam és több volt az esélyem arra, hogy péppé verjem.


*Loretta szemszöge*

Mindent bepakoltam és már indultam is le a bőröndömmel,amikor a lépcső tetejéről észrevettem, ahogy éppen Harold ütlegeli Taylor arcát, miközben már az ő ajka is véres. Ledobtam a bőröndöt és leszaladtam.
- Mi a frászt műveltek? - kérdeztem, de mit sem ért, hiszen választ nem kaptam rá. Szememből könnyek ezrei szaladtak ki.
Taylor fordított helyzetükön és felül kerekedett Harry-n. Erősen ütötte meg arcát és mellkasát. Próbáltam leállítani én is..és Bianca is. De semmi nem történt. Zayn nyugodtan ült a fotelban egy újabb szál cigarettával a szájában és mosolyogva figyelte, ahogy ezek ketten ölre mennek.
Harry már nem igazán védte ki a kapott ütéseket.
- Vidd innen Lorettát. A nőmet pedig kerüld el messziről. - majd ezennel leszállt Hazz-ról és rágyújtott.
Gyorsan reagáltam és Harry mellé guggoltam.
- Jól vagy? - tettem fel a világ legidiótább kérdését a srácnak aki péppé verve fekszik a parkettán.
- Minden rendben van. - mosolyodott el, majd felszisszent, ahogy húzódott a seb a száján. Felkelt és az ajtóhoz sétált.
- Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! - mondta oda nekem barátnőm, ahogy a bőröndömhöz mentem. Fájtak a szavai. Sokat jelentett nekem. Mindig is!
- Rendben van. Hiányozni fogsz. - szipogtam egyet. Szeméből egy könnycsepp gördült végig, de szavak helyett inkább megfordult és elsétált.
Hát ennek vége van.
Harry-vel kisétáltunk a házból és az autóba ültünk. Arca meggyötört volt, de még így is volt benne valami szép. Szeme alatt egy kis lila folt helyezkedett el, ajka fel volt repedve és vér szivárgott belőle. Karján bordó foltok maradtak.
- Minden rendben van? Jól vagy? - nézett rám mosolyogva, mikor elértük a piros lámpát.
- Ezt inkább nekem kéne újra megkérdeznem. Nem festesz túl jól.
- Ez majd elmúlik. Ez csak egy testi sérülés, ami könnyen begyógyul, de a lelket nehezebb beforrasztani, mint pár verekedésben szerzett sebet angyalom. - simogatta meg a könnyes arcomat.

Hamarabb hazaértünk mint gondoltam.
- Ott van a szobámban egy szekrény, amit kipakoltam a ruháidnak! - mondta, ahogy beléptünk az ajtón. Ledobtam magamról a kabátomat és a cipőmet is a szőnyegre tettem.
Halkan sétáltam fel, szótlanul, majd bepakoltam.
"Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! " Ez az egy mondat beleivódott az elmémbe és nem hagyott nyugodni. Lehet mindig is így gondolta. Sosem voltam fontos számára...csak én ragaszkodtam hozzá, miközben ő próbált előlem menekülni?


Mikor már mindennek találtam helyet, lementem és megkerestem Harold-ot, aki éppen a kád szélén ült elég nyúzott tekintettel.
- Segítek! Csak mondd meg hol találok vattát és betadint! - mondtam bele zöld szemébe.
- Nyisd ki a felső polcot, a tükrös szekrényben és felül megtalálod. - mondta mosolyogva, hátha nem veszem észre, hogy fáj neki.
Kiszedtem a dolgokat, amik kellettek. Majd a vattára ráöntöttem a bordó folyadékot.
- Ez lehet csípni fog. - aggódtam.
- Csak csináld!
Ajkának neki nyomtam a csípős anyaggal átitatott vatta pamacsot. Arca eltorzult és felszisszent. Abbahagytam egy darabig, mivel a kis puha anyagot átitatta a vére. Elővettem egy másikat is és megismételtem a folyamatot, bár most nyugodtan tűrte a dolgot.
Miután arca újra tiszta volt és nem színezte sehol sem a vére, vagy a betadin barnás színe egészen emberien nézett ki.
- Ne haragudj, hogy miattam összevesztél a barátnőddel. Én nem akartam semmi rosszat!
- Semmi gond nincsen. - sóhajtottam fel. - Lehetséges, hogy ő már régóta így érzett, csak kellett valami ügy, aminél a szemembe tudja mondani és ez a pillanat most jött el. - motyogtam miközben próbáltam nem szemkontaktust létesíteni a smaragdzöld szemű angyallal. De ezt nem sikerült véghez vinnem, hiszen előttem ült. Aprót mosolygott féloldalasan, ezzel megkímélve sebes száját. A mindig kiálló tincshez nyúlt és újra a fülem mögé tűrte. Lehet le kéne vágnom azt a tincset, mert azzal is csak a gond van..akárcsak velem.
Közel hajoltam hozzá és apró puszit nyomtam ajkára. De ennyivel ő nem érte be és falni kezdte számat, majd felszisszent a csókba. Mire én elhajoltam.
- Tudod...ha tudom, hogy egy jó kiadós verés után, ilyen jól leápolsz, akkor mindennap megveretem magamat. - nevetett fel és ez betöltötte az egész fürdőszobát.